2009. december 23., szerda

Karácsonyi gyorssegély az utolsó pillanatra - 5 lépésben

Bizonyára kevesen vannak, akik még egyáltalán nem készültek a karácsonyra, de azért különböző körülmények miatt akár még ez is előfordulhat. Lehet-e még valamit tenni az utolsó pillanatban, 24 óra alatt egy meghitt, "igazi" karácsony estéért...?

1. Ajándékok:
Kerekedj fel célirányosan, egy bizonyos boltba (nyitáskor kevesen vannak!) és ott egyszerre mindenkinek meg lehet venni mindent! Nem érdemes túlbonyolítani, vannak dolgok, amelyeknek szinte mindenki örül. Lehet ez fejenként egy könyv, egy masszázsbérlet (neten kikereshető, hogy központi helyen mi van még nyitva 24-én délelőtt), egy színházjegy, de újságelőfizetést is intézhetünk a neten, kinyomtatva a visszaigazolást és azt borítékba "csomagolva". Ennyi!:-)

2. Csomagolás:
Ha van sima barna csomagolópapírunk, az a legjobb. Rusztikus, egyszerű, mutatós csomagolást készíthetünk és akkora ívekben lehet kapni, hogy marad jövőre is.:-)

3. Vacsora:
Az egyszerű sült szárnyascombnál vagy rántott halnál krumplisalátával nincs egyszerűbb és gyorsabb - és finomabb.:-) Ha reggel időben kelünk, a délelőtti utolsó nagy roham előtt beszerezhetjük a hozzávalókat, ha véletlenül éppen nincs otthon lefagyasztva ilyesmi és pár óra alatt el is készül minden!

4. Süti:
Beigli cukrászdából.
De egy végtelenül egyszerű karácsonyi aprósüti a linzer, valószínűleg szinte minden van hozzá otthon és nagyon hamar el is készül, ráadásul szinte elronthatatlan.

5. A fa:
Ha gyorsan el szeretnénk készülni vele, értelemszerűen egy kisebbet vegyünk. Díszíteni pedig akármivel lehet. Végső elkeseredésünkben ha kisebb-nagyobb csomagolópapír-maradékokat gyűrünk gombóccá és azokat aggatjuk fel drótra tűzve, az is lehet nagyon mutatós! Szalagdarabokat is köthetünk az ágak végére és kész is!

És ne felejtsük el, hogy a fentiek hagyományosan fontos részei, de nem a legfőbb lényegei a karácsonynak. Jobb a"kötelező körökön" hamar túlesni és abba a részletébe belemélyedni az előkészületeknek, ami számunkra személyesen valóban örömet okoz, legyen ez akár a főzés-része, az ajándékvásárlás vagy a fa feldíszítése - a nemszeretem dolgokat pedig nyugodtan hagyjuk másra, osszuk fel a családban a tennivalókat, ne vállaljuk túl magunkat és ami mégis "muszáj", azt igyekezzünk praktikusan, tempósan megoldani! A lényeg, hogy maradjon néhány nap időnk saját magunkra és azokra, akik valóban fontosak, bármilyen elcsépelten hangzik is ez. Meg lehet oldani, meg kell oldani, hogy ebben a pár szent napban az lehessen a mienk a karácsonyból, ami valóban értékes a számunkra.

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

2009. december 20., vasárnap

Adventi sushi-parti

Sikerült valami szokatlant és egyben hagyományteremtőt csinálni ma: az öcsémmel és kedvesével valamint az én "két pasimmal" az egyik közös nagy kedvencünket, sushit gyártottunk ebédre, amit aztán persze együtt el is fogyasztottunk. Már amennyit sikerült belőle, ugyanis "egy adag" egy kiló rizsből és 10 db algalapból végül hatalmas mennyiség lett...:-) De hát nem volt benne még gyakorlatunk.

Mielőtt megérkeztek a vendégek, kezdtem a speciális kerekszemű rizs átmosásával, mivel maga az előkészítés hosszadalmas: legalább 10 alkalommal mostam át- elvileg addig kell mindig újra ezt tenni, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Utána egyszerűen kevés vízben, forralás nélkül kell főzni, amíg a víz nagyjából eltűnik, végül konyharuha alatt még 10-15 percet pihentetni. Ekkor már befutott a segítség, hozták a gyönyörű lazacszeleteket, én pedig előkaptam a répát, ubit és almát a vega változathoz (ajánlom azoknak, akit a sushi nyershalas változata elriaszt, mert zöldséggel és gyümölccsel, sőt tojásrántottával is nagyon finom!) és csíkokra vagdostuk a töltelékeket. Amikor a rizs megpuhult a konyharuha alatt, tepsibe terítettük és összekevertük a rizsecet-porral - ez ahhoz kell, hogy jól formálható, masszaszerű legyen a rizs. Ezzel együtt kicsit ki kell hűlnie és máris készíthetőek a tekercsek! A bambuszgyékény helyett, ami direkt ehhez való, valószínűleg egyébként azt utánzó, keleties, régi tányéralátéteket használtunk, amelyek kiválóan megfeleltek a célnak. Ezeket bevontuk fóliával, ráfektettük az algalapot, erre a neten talált leírások alapján a megfelelő elrendezéssel rizs és töltelék került, majd erőteljes mozdulatokkal feltekertük az alátét segítségével és kész is!:-) Valójában mindannyian sokkal macerásabbnak gondoltuk az egész műveletet, de egyáltalán nem az. Az előkészítés kicsit hosszadalmas, mondhatni a rizs átmosásától a csíkokra vagdosásig lehet az egész tipikusan keleti módra akár egy magányos, meditatív, lazító művelet (imádtam, ahogy a rizsszemeket görgettem a kezeim között, bár a végén már mindenhol rizs volt a konyhában...:-)), így együtt pedig egy jópofa közös alkotó-élménnyé vált a végére. És hát a végeredmény!! Mind kinézetre, mind állagában, mind ízében több volt, mint tökéletes, főőőőleg így elsőre!:-)

Íme a sushi makik és rollok (és a kifordított rollok is jobbra fent, azokra külön büszke vagyok) karácsonyi terítőn:



Advent utolsó vasárnapjának állandó programját fixáltuk le ezzel sok évre előre, bármilyen rendhagyó is. A lényege ennek tényleg nem abban áll, hogy valami tipikusan olyan hagyományt követünk, ami régóta megszokott - ugyanakkor mégis olyasmi ez, ami mindannyiunknak nagyon jól esik a legelejétől egészen az evés végéig.:-)

2009. december 18., péntek

Szilvás hógolyók

A héten megérkezett az első hó!:-)
Erre fel ihletet kaptam a már múltkor emlegetett fehércsokis-szilvás-marcipános bonbonhoz, úgyhogy tegnap neki is estem.

Félbevágott aszaltszilva darabokat fahéjas porcukorba forgattam és aztán marcipánba gyúrtam őket. A sok marcipángyöngyöt - tényleg úgy néztek ki, ráadásul mind különböző nagyságú lett:-) - fehércsokiba forgattam, aztán hűtőben megdermesztettem őket. Olyan szépek szerintem, hogy ők kapszli nélkül celofánzacskókba kerültek. Ha elég vékony a marcipánréteg (nekem most nem így sikerült), akkor még jobban hasonlít az ízük a szilvásgombócéra...



Elálmodoztam azon, hogy milyen jó is lenne - a Carte D'or ötlete nyomán szabadon - magyar desszerteket bonbonban megalkotni. Somlói galuskát, almás pitét, mákos gubát... Biztosan másnak is eszébe jutott már, zserbós recept-ígéretet máris kaptam, állítólag nagy finom, kíváncsi vagyok!

2009. december 17., csütörtök

Luca-napi mulatság

Anna küldte az alábbi aranyos beszámolót a decemberi kihívásra: lassan egy éve működő gödöllői jógastúdiójában új hagyományt teremtett a hozzá járó anyukáknak és a gyerekeknek...:-)

"Egy anyuka a jogasok kozul felvetette, hogy csinaljunk Luca-napi mulatsagot, es mi lenne, ha en csinalnam, mert nalam sok hely van (igaz, neha pont mar elegem van, hogy annyian jarnak ide, es orulok hogy hetvegen uszhat a haz, de alapjaban veve szeretem ) ...es lon:
  • Annácska megszervezte, volt 4-5 anyuka ugyanannyi gyermekkel
  • a studioban csiribiris jatszohaz mukodott (nalam vannak a trambulin-kukac-mindenfele jatszoeszkozeik)
  • mindenki hozott mezestesztat, es piknikebedet, mindent megsutottunk, diszitettunk
  • gyertyakort gyujtottunk, es egyik anyuka hozott sok-sok nephagyomanyt es meselt
  • mindenki hozott kis cserepet, es kiboritottam egy nagy papirra viragfoldet a nappali kozepen es a gyerekek elultettek a sajat cserepukbe a tonkolybuzamagocskakat
  • minden gyerek kapott kis locsolokannat a studio logojaval es a nevevel hogy locsolhassa a kis magocskait
  • es mindenki nagy pakk sutivel tavozott miutan kozosen a romok nagy reszet eltakaritottuk es mindent megettunk.

Utana faradtan kidoltem a meleg kalyha melle, es jottek az emilek hogy milyen jo volt, es legyen hagyomany :)

es nagyon jol ereztuk magunkat :)"

Gratulálok, csak így tovább!:-)

2009. december 15., kedd

Karácsonyi kisokos

Sok év gyűjtögetése után az elmúlt évben sikerült végre egy olyan mappát csinálni, amiben helyet kapott "minden, ami karácsony". Műanyagban vagy magát a papírt, cetlit kilyukasztva fűztem le az eddigi gyűjtőmunka eredményét: recepteket újságokból vagy gyorsan kézzel lejegyezve a tévéből, netről nyomtatott ajándék-ötleteket és díszítési-tippeket, mindent, ami ehhez az időszakhoz köthető. Témánként, de leginkább már ősztől a javasolt elkészítési időpont szerint is lehet csoportosítani az irományokat. Így idén nem volt más dolgom, mint felcsapni októberben "a bibliát" és eldönteni, mit és hogyan szeretnék. Nagyon hasznos!




2009. december 13., vasárnap

Két csokis, egy marcipános

Többeknek ígértem már, mutatom hát a bonbonokat!:-) Legalábbis hármat - mert van, amelyik elfogyott, mire fotó készült volna róla, de lesz "utángyártás" és akkor majd jön még. Ezekkel úgysem lehet eleget kísérletezni...;-) A receptek sokfelől vannak a netről és ismerősöktől az elmúlt évekből, forrásokat így nem nagyon tudok megnevezni utólag sajnos, de mindegyiken változtattam már valamit, mennyiséget vagy összetevőket, így remélem, megbocsájtja nekem, aki valami ismerős receptre bukkan.:-) Elsősorban ajándékba gyártom őket az idén. Kaptak színes kapszlikat, fadobozokat, aztán celofánt és színes szalagot is.

Kávés trüffel



15 dkg vajat és 15 dkg porcukrot habosra keverek és 2 kanál porrá tört nescafét adok hozzá. Ennek a bonbonnak sok-sok keserű étcsoki az alapja, 3 tábla akár, ezeket felolvasztom és hozzákeverem a kávés vajhoz. Utána fémtálcára vagy márványlapra lehet simítani és kihűlés után felvágni, tortadarába forgatni.

Narancsos marcipán



20 dkg marcipánmasszát két kanál mézzel, 2 tábla apróra vágott étcsokival és 20 dkg apró kandírozott narancshéjjal összegyúrunk. Rögtön gömböket lehet formálni belőlük és én színes cukorba forgattam, de lehet, hogy puha csokireszelékbe forgatva még jobb lesz a következő adag.

Áfonyás-mandulás



Szintén (1 tábla) étcsoki az alapja, amit összetörve felolvasztok és 1 csomag rumba áztatott vörösáfonyát és ugyanennyi mandulaforgácsot keverek bele. Amikor már kicsit kihűlt, kiskanállal kis halmokat lehet belőle csinálni és utána tálcán a hűtőben megdermeszteni őket.

2009. december 6., vasárnap

Decemberi kihívás: Új hagyományt teremtek!



Gondoltam, Advent második vasárnapján és egyben Mikulás napján jöjjön akkor az év utolsó kihívása! És karácsonyi ajándékként ezt rögtön két formában is lehet teljesíteni...;-)

A kihívás:

A) Idén legyen valami, ami új és szokatlan Nálad/Nálatok a karácsonyi ünnepekkor! Legyenek ezek új színek, egy újszerű ajándék, egy szokatlan fogás vagy menü - bármi, ami eddig nem volt és most van! Nem kell feltétlenül valami elrugaszkodottan merésznek lennie, egyszerűen csak valaminek, ami ilyenkor nem szokványos Nálatok.
B) Teremts ezzel (vagy valami mással) egy olyan új hagyományt a családban, amit ezentúl évről-évre megismételtek!

Elég a kihívás egyik verzióját teljesíteni, de persze lehet mindkettőt is.:-)

---

Várom ezenkívül ehhez a bejegyzéshez minden kedves olvasóm válaszát a következő kérdésekre, már akinek van kedve hozzá:

Szeretnétek jövőre is kihívásokat?
Mely kihívások tetszettek a legjobban, melyek kevésbé - és miért?
Jó ez a havi rendszer vagy van egyéb javaslatod?
Azokhoz, akik teljesítettek kihívásokat vagy akár végig, mindet: milyen tapasztalataitok vannak ezek nyomán? Mit adott Neked ez a játék?
Azokhoz, akik nem vettek részt a kihívásokban, de néha erre járnak: volna olyan jellegű kihívás, amelyet szívesen teljesítenél? Vagy egyáltalán nem szereted az ilyesmit? Mi az, ami néha-néha idevonz mégis?
Miről látnál-olvasnál itt többet?
(...)
Illetve bármilyen megjegyzést, építő kritikát, észrevételt nagyon szívesen veszek itt a blog múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban!

Előre is nagyon köszönöm, további szép hétvégét mindenkinek!

2009. december 5., szombat

Az a bizonyos fizikai Nobel-díj...

Éva beszámolója felvidított nagyon, mert egy nagy kedvencem egyik regényét választotta!:-)

"Beszereztem, és elolvastam (illetve az igazsághoz tartozik, hogy van még 30-40 oldal hátra).
Utoljára akkor fogtam ilyesmi akcióba, amikor pár éve volt a Nagy Könyv szavazás.
A kialakult, végső 12 könyvből vagy tizet nem olvastam, és szégyelltem.
Így belefogtam, és olvastam őket: volt ami tetszett (pl. a Száz év magány), volt, ami nagyon nem (pl. a Mester és Margarita).
És most megint olyan könyvet választottam, amit sokan, nagyon sokan mások olvastak, de nekem teljesen kimaradt.
Illetve az író minden könyve kimaradt. De a könyvet beszereznem nem volt gond, mert anyu könyvespolcán ált az egész sorozta, hiszen az öcsém nagyon szereti. Úgy jutott eszembe, hogy ez legyen a kiválasztott mű, hogy a hetekben az egyik Legyen ön is milliomos játékban ez volt a kérdés:
hány éves korában nyerte el a fizikai Nobel díjat Gorcsev Iván ? És nekem teljesen butaságnak tűnt a 17, és a 21 éves válasz, hiszem mindenki tudja, hogy 60 év alatti Nobel díjas nem nagyon van. És más meg kapásból tudta (Kozsó a műsorban, a kollégáim meg másnap mesélték) a választ, mert ők tudták ki az a Gorcsev Iván. Egy Rejtő hős, aki a tizennégy karátos autót üldözi, menti meg egy könyvön keresztül. És az első fejezet, első mondatából megtudtam, hogy Gorcsev Iván 21 éves volt, mikor elnyerte a Nobel díjat (persze csak a vele járó pénzdíjat). Így hát ez lett a választásom, hiszen a kiírásnak teljesen megfelelt: "amiről már sokszor hallottál, akár gyermekkorod óta mindig a kezedbe kerül vagy "szembe jön" a történet, a cím, a megfilmesítése, de még valahogy soha nem került rá sor".
Kéretik megfigyelni könyv árát: 88 forint :-) Mit lehet ma kapni 88 forintért ? Négy darab kiflit igen, de könyvet biztos nem.
Köszönöm a feladatot, gazdagabb lettem általa."


2009. december 4., péntek

Novemberi olvasmányom

A saját novemberi olvasmányom az apai nagymamám egyik nagy kedvence. Évek óta áll a polcomon azzal a céllal, hogy egyszer végre kézbe veszem és eddig nem került rá sor. Ő az:



Nem divat mostanában az orosz irodalom, talán pontosan ez a másik oka - a családi vonatkozáson kívül -, ami miatt érdekel a történet. "A regény nyitó jelenete szokványos gyermektörténetet ígér: tengerparti nyaralóhelyétől búcsúzik a nyolc és fél éves Petya, egy odesszai tanárember fiacskája, mert - bármi fájó - vége a vakációnak, haza kell mennie. Katajev ezt az első, elégikus idillt is, a könyv sok más helyén is a gyermeki kisvilágot mély empátiával, ragyogó beleérzéssel eleveníti meg. A regény figurái akkor is felejthetetlenek lehetnének, ha valóban csak a gyermeki mindennapjaikat örökítené meg az író. Ennél azonban jóval többet tesz. 1905-ben játszódik a mű, az orosz forradalom idején. Katajev Petyával veteti észre, az ő szemével láttatja az eseményeket. De nemcsak fordulatos, egyre kalandosabb eseményekről olvashatunk a regényben, hanem egyúttal remek tablót is kapunk a városról, Odesszáról, a korabeli mindennapokról, a cári Oroszországról."

Még "olvasás alatt" van, kíváncsian várom a folytatást.:-)

2009. december 2., szerda

Anna és a király

Érkeznek sorban a novemberi kihívásra a könyv-beszámolók, jól van!:-)

Rózsa írja:

"Én a novemberi kihívásra Margaret Landontól az Anna és a királyt olvastam el. Először filmen láttam, és már a filmet is több év várakozás után láttam először. Az volt az érdekes, hogy egy plakátot láttam évekkel ezelőtt és megtetszett. Utána sok idő telt el, mire egyszer moziban megnéztem a filmet, aztán jóval később megszereztem DVD-n. Jodie Foster játssza benne Annát és a királyt is egy nagyon szimpatikus színész, Yun-Fat Chow. Megérte várni a filmre, nagyon szép történet. De mint kiderült, kicsit "hálivúdira" sikeredett... :-)
Hetekkel ezelőtt derült ki számomra, hogy ez egy megfilmesített könyv. Gyorsan ki is vettem a könyvtárból és elolvastam. A film sem volt rossz, de a könyv messze túlszárnyalta. Ráadásul egy megtörtént történetet mesél el - ami szintén újdonság volt számomra - amiben az angol hölgy Sziám (Thaiföld) történetét gyökeresen megváltozatta. Sziám uralkodója, Mongkut király 1860-ban felkérte a fiatal özvegyet, hogy gyermekeinek tanára legyen, illetve hogy segítse a külföldi kormányokkal való kapcsolattartásban. A filmmel ellentétben a valóságban a király messze nem olyan szimpatikus, illetve nem a királyra, hanem a fiára, a későbbi uralkodóra volt olyan hatással Anna, hogy az a későbbi változásokat beindította. A könyvben többször is felmerül, hogy Annának ez igen erősen szándékában is állt. Nekem azért is volt példaértékű a könyv, mert ebből is nagyon jól látszik, hogy egy "gyenge nő" milyen hatást tud elérni még akkor is, ha látszólag nincs befolyása a történtekre. "Elég", ha önmaga és ezt soha nem adja alább.
A szokásos film és könyv ellentéte itt is fennáll, mivel elég nagyívű a történet, és bár a film közel 150 perces, de nem lehet mindent belezsúfolni, emiatt aztán maga a történet sínyli meg a dolgokat, mert a könyvhöz képest sok a ferdítés, átírás.
A könyv legnagyobb erőssége számomra a fantasztikus karakterekben mutatkozik meg.
Ajánlom mindenkinek, mert azon kívül, hogy egy nagyon emberi történet, más világokkal és a történelemmel is ismerkedni lehet rajta keresztül."



2009. december 1., kedd

Könyvek tömkelege

:-) Ismerős ez az "eltervezem, hogy ezt olvasom, aztán mégis elcsábulok"-effektus, amiről Vera írt:

"Örültem a novemberi kihívásnak, mivel nagyon szeretek olvasni. Amikor olvastam a kihívást, rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy a sok "még ezt is szeretném elolvasni" könyv közül, melyikre is essen a választásom. Végül úgy döntöttem, hogy az Anna Kareninát fogom elolvasni (igen, töredelmesen bevallom, középiskolában nem olvastam el..., de a történetet ismerem). Anyunál megvan, gondoltam majd kölcsönkérem, elhozom tőle.
Aztán még hó elején az egyik könyvesboltban megláttam egy olyan könyvet, amelyet az egyik pszichológus-kineziológus barátnőm ajánlott már kb. fél éve, és azóta kerestem a könyváruházakban. Energia gyógyászat a címe, elkezdtem, és nem tudtam lerakni... :-) Ezzel párhuzamosan kaptam e-mailben egy könyvet (A világ a színfalak mögött), amit szintén elkezdtem olvasni. Így egyidejűleg két könyvet olvasok, és egyiksem az, amit a kihívás megjelenésekor elterveztem... :-) De szerintem ez nem akkora baj. :-)
Mostanában egyébként kevés regényt olvasok, mert elsősorban spiritualitással, ezoteriával, önismerettel foglalkozó könyveket bújok, amelyek aztán elgondolkodtatnak.
Azért természetesen az Anna Karenina sem lesz hanyagolva, az ünnepek alatt ezt fogom elolvasni! (Márcsak azért is, mert szeretném megnézni a musicalt.)"


Nos, a könyvet én sem olvastam (vagy már olyan régen volt, hogy nem emlékszem...?), a musicalt viszont már láttam és nagyon szép, érdemes megnézni!

2009. november 27., péntek

Lilahagyma lekvár

Először azt hittem, ez ugyanaz, mint a karamellizált lilahagyma, de nem. Ez tényleg édes lekvár a javából és közben isteni pikáns. És ennél nem lehet "nincs-rá-időm"-kifogás, mert magától megfő az egész, alig kell ránézni. Na jó, a hagymát tényleg fel kell vágni hozzá előtte...:-)

Hozzávalók (4 dl lekvárhoz):
1/5 kg lilahagyma
1 dl sötét balzsamecet
40 dkg cukor
1 csomag porzselatin

Elkészítés:
A hagymát félkarikákra vágva egy lábosban feltesszük főni a zselatinnal és balzsamecettel és megvárjuk, amíg teljesen megpuhul a hagyma (ez 40-45 perc is lehet). Már így is finom egyébként, jó kis savanyú-erős a cucc.:-) Utána belekeverjük a cukrot és igazából ilyenkor történik meg a csoda: mind az igazi ízét, a mézes állagát és a mélykonyak-színét ilyenkor kapja meg hirtelen a hagymafőzet, gyönyörű és illatos lesz. Kb. 8 percig kell főzni a cukorral és kész is.

Én próbaként most egy 4 dl-es üveggel csináltam, bejött.:-) Legközelebb kipróbálom a fentinél kicsit több ecettel és kevesebb cukorral, mert nem vagyok egy édesszájú fajta és ez így bizony azért elég édes lett. Alig várom, hogy kihűljön és megkóstoljam hidegen. Karácsonyi sültekhez, kacsa- és libacombhoz tudom elképzelni, de májas-zsíros kenyérhez is biztosan nagyon finom lesz.


2009. november 26., csütörtök

Feng shui tippek karácsonyra

Akinek a figyelmét a feng shui blogomban eddig esetleg elkerülte, az mostmár a Babafalván is elolvashatja a cikket:

:-)

A titkos kert

Kati olvasmány-élményével kapcsolatban nagyon igaz, hogy

"Minden alkalommal, mikor újraolvasunk egy könyvet, többet kapunk tőle, mert többet teszünk bele. Már egy más személy olvassa, így az egy más könyvvé válik."
(Muriel Clark)
Azt írja:

"Egy olyan könyvet választottam, melyet 40 évvel ezelőtt olvastam.
Többször gondoltam már, hogy elolvasom újra, most kapóra jött a feladat.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a könyvespolc mélyén, ilyen állapotban.

Frances Hodgson BURNETT: A titkos kert – két kis kötet.

A történet:
Mary fiatalon elveszti szüleit. Indiában élt, elkényeztetett, nyafka, flegma lány volt, feketék szolgálták ki.
Egy távoli rokon fogadja gyámság alá Angliában, Yorkshirben.
Hatalmas, komor kastélyba kerül, mely 600 éves, a láp szélén épült, 100 szobája van, de a legtöbb be van zárva. Évszázados kert van körülötte, melynek egy része magas fallal van körülzárva. 10 esztendő óta senki nem járt ebben a titkos kertben.
Colin –a fiú- halálos betegnek vélt, a világtól elzárva éli örömtelen életét.
Mary magárahagyatottságában a nagy titoknak jön nyomára, hogy miféle gyógyító „varázslat” működik a titkos kertben?
Ha megnyitjuk agyunkat és szívünket a „ jó gondolatok” a szépség, a jókedv a tettrekészség előtt, akkor egyszeriben gyönyörű lesz a világ.
Ez a varázslat, mely a kedvetlen, morc lányból vidámat, a halálraítélt szerencsétlen Colinból egészséges, eleven fiatalembert csinált, kik egymásra találtak.

Nem ért csalódás az újraolvasás után. Érdekes, fordulatos, érzelmekben gazdag.
Most fogalmazódott meg bennem : A „varázslat” alkalmas arra, hogy megmutassa az utat az életöröm, a sikeres jövő, a boldogság felé."

2009. november 22., vasárnap

Gombok, papírok, szalagok - avagy képeslapok gyorsan, egyszerűen

Amit a címből kihagytam: 1-2 jópofa karácsonyi témájú pecsétet és egy festékpárnát is érdemes beszerezni hozzájuk, ezen kívül ragasztóstiftet, kétoldalú ragasztószalagot és pufi kétoldalú ragasztókockákat, de ezeken kívül tényleg semmi más nem szükséges és ezek aztán máshoz is kiválóak később (vagy eleve voltak szintén otthon).



Az első lap közepére nyomtam a mókás hóembereket, aztán körbedíszítettem őket különböző fehér gombokkal, mintha azok volnának az egyikük által dobált hógolyók és maradék színes szalagok alkotják a földet alattuk. Ezen a lapon mindent kis kétoldalú ragasztószalag-darabokkal rögzítettem.



A másik, "tilitolis" laphoz a tippem, hogy valami olyan mintájú pecsétünk legyen, amilyen mintájú színes papírral aztán dolgozunk, úgy nem lehet elrontani. Igen, a sínen ide-oda tolható rajta a csomag.:-) A lap technikai leírását itt találjátok, tényleg nagyon egyszerű, de igen látványos a végeredmény.

Örömmel várom a blogolvasók képeslap-ötleteit!:-)

2009. november 20., péntek

Mobilátok

A mobiltelefonok és a mobiltechnológiák egy szörnyû kórt terjesztenek, veszélyeset és alattomosat, olyat, amire még a horrorfilmek készítõi sem mernek gondolni, sõt, borzasztóbbat és félelmetesebbet, mint amire az orvostudomány valaha fel tud készülni. Gyógyszer nincs rá, védõoltás nincs rá, csak egyetlen gyógymódja van, de az fájdalmas és nagy önuralmat igényel. A kór neve: miértnemveszedfelitisz. Rövid neve: MNVF.

Terjesztõi: ismerõsök, barátok, rokonok, szülõk, akik egymást fertõzik és felülfertõzik azzal, hogy ezt a randa kórt természetes velejárónak, csak egy kellemetlen mellékhatásnak tekintik. Ha megfertõz minket a kór, akkor a következõ tüneteket tapasztaljuk magunkon:

- Ha csörög, zizeg, zenél a mobilunk, azonnal lázas kutakodásba kezdünk, és szinte úgy küzdünk a megtalálásáért, mint az utolsó korty vízért a Földön.

- Megtalálva rá sem nézünk a kijelzõre, azonnal megnyomjuk a zöld hívásfogadó gombot, és belelihegjük a mikrofonba: Igeeeen?

- Ha nem találjuk meg a mobilunkat, miközben csörög, a kétségbeesés határára sodródunk, és közben dühöt érzünk.

- Magunkkal visszük a mobilt olyan helyekre is, ami ellent mond a józan észnek is: ágyba, WC-re, házasságkötésünkre, keresztelõre, hogy bármikor, bárhol elérhetõek legyünk, mert ha nem lennénk azok, akkor...

- Ha elérhetetlenné válunk akár térerõ hiány miatt, akár a mobiltelefonunk otthonfelejtése miatt, akkor masszív depresszióba süllyedünk, és mindent megteszünk, hogy mielõbb szeretett mobilunk mellett lehessünk, térerõhiány esetén pedig akár akrobatikus képességeinket is latba vetjük, csak, hogy használhatóvá váljon imádott kütyünk.

- Ha hívunk valakit - és ez már a nagyon súlyos miértnemveszedfelitisz jele - és az illetõ nem veszi fel, akkor hosszas káromkodásba kezdünk, hogy aztán pár pillanat múlva már azt képzeljük a hívott félrõl, hogy éppen vérben fagyva leheli ki a lelkét valahol. Holott õ csak még nem kapta el a miértnemveszedfelitiszt! És nekünk semmi jogunk megfertõzni ezzel!

- Ha az elérhetetlennek hitt partner végre felveszi, akkor a legenyhébb kérdés, amivel letámadjuk, az a "Minek neked mobil???", mintha bizony jogunk lenne számon kérni bárkitõl is, hogy miért nem akart velünk szóba állni az adott pillanatban. De a legtipikusabb kérdés ez: MIÉRT NEM VESZED FEL? Innen ered a betegség elnevezése.

- A miértnemveszedfelitisz krónikus változatában szenvedõk éjjel-nappal hívásra és hívásfogadásra készen állnak, és ha vasárnap este 10kor jut eszükbe telefonálni, akkor bizony megteszik, tekintet nélkül arra, hogy a hívott félnek éppen kisgyermekei vannak, vagy csak pusztán egyszerû, hétköznapi magánélete, amiben nincs helye éjszakai telefonhívásoknak, még akkor sem, ha egy fertõzött egyedtõl érkeznek.

- A nem fogadott hívások a miértnemveszedfelitiszben szenvedõk számára olyanok, mint a fogyókúrázók számára a hízás. Hiszen éppen ez ellen küzdenek folyamatosan, mindig, minden pillanatban elérhetõek, bárki hívja õket, felveszik, hát egyáltalán nem azt érdemlik az Mobilverzumtól, hogy az õ készülékükön nem fogadott hívások legyenek. Borzalom!

Te megfertõzõdtél már?

Netán ismerõseid fertõzõdtek meg ezzel a kórral és folyamatosan azon küzdenek, munkálkodnak, hogy téged is a kór uralma alá hajtsanak?


Hogyan küzdesz az ellen, hogy ne nõjenek a fejedre a telefonodban lévõ telefonszámok mögött megbújó emberek?

(forrás: hosnok.hu)

2009. november 18., szerda

Narancsos-korianderes briós (Andreától)

Bár a múlt heti kézműves-nap felhívással ezt tulajdonképpen már megtettem, azért most megteszem "hivatalosan" is: az idei Karácsonyi Készülődést ezennel megnyitom!:-) Úgy tervezem, hogy innentől az ünnepekig túlnyomórészt erről fognak szólni a bejegyzéseim: téli hangulatú receptekről, (saját készítésű) ajándékokról, saját és a neten talált ötletekről, amelyekről úgy érzem, ide kívánkoznak. A karácsony ugyan az elsődleges apropó, de inkább legyen tágabb értelemben az év végi összegzés, pihenés, egymás felé és magunk felé fordulás ideje ez, amikor igenis tudatosan és előre tervezve szánjuk több időt saját magunkra és a szeretteinkre is! Bármennyire elcsépelten is hangzik mindez, azt gondolom, nincs ember, akinek erre ne volna igénye és szüksége.:-)

Az első téli hangulatú ajánlatom rögtön egy recept, amelyet az elmúlt hétvégén próbáltam ki és remekül sikerült! Már a nevéről tudtam, hogy fantasztikus lesz és ez be is igazolódott, úgyhogy megy ez is a tavaly készített és ezentúl egyre bővülő "Családi Karácsonyi Nagykönyvbe"!:-) A külön szép a dologban, hogy egy barátnőmtől kaptam a receptet és egy másik baráti kört örvendeztettem meg a kész sütivel...:-) Aki jóban van a kelt tésztával, az nem tudja elrontani!:-)

Narancsos-korianderes briós

25-30 dkg liszt
1 zacskó sütőélesztő
1 dl tej
2 tojás
5 dkg vaj
1 narancs héja
fél teáskanál őrölt koriander
5 dkg porcukor
1 teáskanál barna cukor
csipet só

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos cukros tejben. A liszthez hozzárakjuk a porcukrot, a narancs héját, a koriandert, 2 tojást, az olvasztott vajat és az élesztős tejet, majd jól eldolgozzuk. Félórát meleg helyen kelesztjük. Egy muffinformát kivajazunk. A tésztát 12 részre osztjuk, minden részből csinálunk egy nagyobb és egy kisebb golyót. A formába belerakjuk a nagy golyót, rá a kicsit. Tojással megkenjük. 200 fokon kb 20 perc alatt kész.


2009. november 10., kedd

Alkossunk együtt!:-)

Akinek kedve van hozzá és ideje engedi, tartson velünk egy kis karácsonyi kézműveskedésre!:-)

(katt a képre!)

2009. november 8., vasárnap

Tízmilliószoros nap

A tibeti hagyományok szerint négy olyan nap van az évben, amikor az energiák tízmilliószorosan hatnak vissza ránk, ebben az évben az utolsó ilyen nap 2009. november 9-én lesz. Minden amit gondolunk, mondunk, teszünk, tízmilliószoros erővel hat vissza ránk.



Ezeken a napokon az energiák jóval erősebben hatnak, mint máskor. Ilyenkor érdemes arra gondolni, amit szeretnénk, hogy megvalósuljon az életünkben. A negatív érzelmeinket, gondolatainkat pedig könnyebben elengedhetjük. A tisztítások, gyógyítások, elengedések is 10 milliószoros erővel hatnak, azaz minden nagyon gyorsan megteremtődik. Ezért ezeken a napokon a legjobb, ha már reggel kinyilvánítjuk mit szeretnénk elengedni, ill. megteremteni az életünkben, és elképzeljük, átéljük (a nap folyamán akár többször is), amint már be is következett, meg is valósult. Igyekezzünk, hogy az öröm, a harmónia, a béke és a szeretet járjon át bennünket egész nap, és ezeket az érzéseket terjesszük ki családunk tagjaira, barátainkra, az emberiségre, minden élőlényre, és a Földre is. Képzeljük el, hogy a Föld és a rajta élők egészségesek, a harmóniát, a békét és a szeretetet árasztja minden, és mindenki!
Ha valamit "teremteni", elérni szeretnénk az életben, ezeken a napokon mindenképpen gondoljunk rá sok-sok pozitív érzelemmel! Ha negatív érzelmek, gondolatok merülnek fel bennünk, nyilvánítsuk ki, hogy elengedjük őket!
A nagy terhek feloldását is érdemes erre a napra időzíteni.
Az évnek ennek a néhány napján tegyünk meg mindent, amiről azt kívánjuk, hogy 10 milliószoros erővel hasson! Legyen ez akár a legkisebb hétköznapi vágy (pl. kiegyensúlyozott hétköznapok, szerető család, egészség, sikerek stb.), de lehetnek globális gondolataink, kívánságaink is.

November 9-e továbbá a hármas kapu első napja, annak aktivizáló energiáival. A hármas kapu-energia a belső transzformációt és ezáltal az újjászületést fogja segíten, valamint a legfontosabb életbeavatások megélését, átdolgozását, a hozzá kapcsolódó blokkok oldását.

A három kapu:

1. A halál kapuja, s vele az elmúlás, veszteségek feldolgozása, az elengedés és a továbblépés lehetősége, a félelmekkel való szembenézés és azok oldásának lehetőségét adja, mely előkészíti az újjászületést, az átlépést egy újabb életszakaszba, magát az előrelépést, a fejlődést és a feloldódást.

2. A transzformáció kapuja, s benne a változás (és a válság, a krízisek), a fejlődés és a vele járó bizonytalanságok, türelmetlenség felszámolásának lehetősége. Az érzelmek megélése, kifejezése az örömtől a haragig. Az időtlenség, a feloldódás tanításai.

3. A születés kapuja, s vele az újjászületés, megújulás lehetősége, az ezekhez kapcsolódó megélések blokkjainak oldásához kiváló lehetőség. Az én megtapasztalása és kifejezése.

(forrás: spiritualisebredes.blogspot.com)

2009. november 6., péntek

Hogyan végezzünk lomtalanítást Önmagunkban?

Klassz és egyszerű módszert találtam, nagyon hasonlóakat a stresszoldás során is szoktam használ(tat)ni. Tessék csak kipróbálni!

---

Én úgy szoktam csinálni, hogy meditációban először átgondolom, hogy:
  • Mely dolgokra van szükségem, és melyektől szeretnék már megszabadulni?
  • Mi az ami az enyém, és mi az, amit másoktól vettem át?
  • Mi az, ami hátráltat, akadályoz, és mi az, ami előbbre visz?

A kapott válaszok alapján elég jól képbe jövök, hogy mit kellene kidobnom.

Ekkor elképzelek egy ablakot a belső világom falán, amelyet kinyitok és elkezdem kidobálni a feleslegesnek ítélt tudattartalmakat. Ezt el is képzelem, és látom, ahogy kézzel, lapáttal, majd egy szállítószalaggal kiszórok minden haszontalant, a saját világomon kívülre.

Ezt csinálom úgy 5-30 percig, mikor mennyi kell a nagytakarításhoz, majd becsukom az ablakot és átgondolom a történteket, befejezem a meditációt.

Pár hetente, vagy havonta egyszer elvégezve ezt a gyakorlatot, jelentős mennyiségű "szeméttől" tudunk megszabadulni. Megéri.

---

Szerintem is!:-)

Forrás: onmegvalositas.hu

2009. november 5., csütörtök

Szín-buli, avagy hogyan fiatalodjuk 10 évet fél óra alatt?

Tizenéve hallottam először a "négy évszak"-színelméletről, vagyis arról, hogy nők és férfiak egyaránt négy fő csoportba sorolhatóak az alapján, mely színek a legelőnyösebbek a számukra. Johannes Itten, egy svájci tanár volt az, aki a húszas években kidolgozta az elmélet alapjait, aztán ezt Carol Jackson fejlesztette tovább és tette elérhetővé és használhatóvá a mindennapi emberek számára. Az elmélet alapja, hogy alapvetően vagy a hideg, vagy a meleg tónusú színek álnak közelebb hozzánk a bőrünk sárgásabb vagy rózsásabb alaptónusa szerint; aztán ha ez megvan, ezen belül az élénkebb vagy a tompább, pasztellebb, a tiszta vagy a tört színek összehasonlítása történik az arcunk mellett (smink nélkül, fehérrel letakarva a nyakunk alatt és a homokunk felett).

Akkor, tizenéve voltam is egy ilyen szín-tanácsadáson, ami végül nem csupán a legkedvezőbb színnek kiszűréséből állt, hanem egy stílustanácsadás is követte, pl. hogy mennyire hordjak bő vagy szűk ruhákat és azok pontosan hol bővüljenek-szűküljenek, hogy az apróbb vagy nagyobb minták állnak-e jól és hogy mekkora táskát érdemes hordanom. Rettentő izgalmas volt! És persze nagyon sokat segített. Utána egy héten belül azzal a lendülettel szabadultam meg a barnás árnyalatú ruháimtól és beszereztem pasztell lilákat, rózsaszínt is azóta hordok és a kékek, pirosak tárházát is bővítettem. "Pasztell nyár" típus vagyok és határozottan szeretek az lenni.:-) Évek múlva aztán megkopott az, hogy erre figyeljek és később persze egy-egy "a fogason tök csinos" vagy "máson is jól néz ki" elv alapján volt egy pár mellényúlásom, ami főként a színénél fogva sápasztott, kövérített, öregített - habár ez a huszonéveimben nem nagyon érdekelt. Ámde lettem harmincon iksz és anyuka is és mostanság valahogy újra előkerült a téma, ismét beleástam magam. Megállapítottam, hogy 80%-ban még így is jó vagyok a ruhatáramat illetően, szóval van azért olyan része ennek, ami "vérré vált", de bizony ott van az a pár mellényúlás, amiket nem szeretnék már hordani, de másnak annyira jól állnának...

Talán ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk "szín-bulit"! Meg közeledett egy osztálytalálkozó is, a legkedvesebb barátnőm ennek kapcsán ruhavásárlásra hívott, úgyhogy adta magát az alkalom: rendeztünk nálam egy kétszemélyes szín-bulit. Megismételtem vele azt, amit velem a tanácsadó csinált egykor: fehér törülközők, tükör, fény az arcra, kendők, ruhák elő és hajrá! Nagyszerűen láttuk barna és lila, zöld és kék, sőt, zöld és zöld, valamint bézs és bézs között is a különbséget. Két csoportba dobáltuk a cuccokat és lassan kialakult a barátnőm színskálája is - aztán jött a döbbenet: kiválasztott színek az arca mellett - huszonéves, ragyogó, sugárzó; eddig hordott, általa előnyösnek gondolt ruhák az arca mellett - fáradt, színtelenebb, szomorúbb. Hihetetlen, nem?:-) Pedig így volt. Csereberélni sajnos nem tudtunk, mert ugyanahhoz a színtípushoz tartozunk, de ez sem váratott sokat magára.

Ugyanis egy pár barátnőmnek azon nyomban szerveztem magunkhoz egy sokszemélyes hasonló "szín-bulit", amire aztán a halloween jegyében került sor és ritka jól sikerült!:-) Mindenki hozta a kedvenc és kiselejtezésre ítélt ruháit (hogy megnézzük, valójában melyek jól és melyek nem) és hatalmas csereberét rendeztünk, miközben mindenki fiatalodott 10 évet és fogyott 5 kilót - csupán attól, hogy ezentúl a saját színeit fogja hordani és megszabadult az előnytelen színű ruháitól. Már a következő hét első napján jöttek a pozitív visszajelzések, hogy a kollégák bókoltak a csajoknak, bár nem tudták mire vélni azt, hogy az illető "valahogy olyan jól néz ki ma" - jupi!:-))))))))

Találtam egy nagyszerű oldalt, ahol mindenki nagyon részletesen tájékozódhat a témában:

(katt a képre!)


2009. november 4., szerda

Asszertív kommunikációs tanfolyam, 1 napos

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Andrea barátnőm izgalmasnak és igen hasznosnak ígérkező tanfolyamát!:-)

Időpont:
2009. november 14-én szombaton, 9-18 óráig

A tanfolyam célja:

Alapvetően az asszertív kommunikációval foglalkozik - de felhasználom az erőszakmentes kommunikáció és a Gordon-módszer egyes elemeit is. Abszolút gyakorlat-orientált lesz, hiszen abból tanultok a legtöbbet. Lesz benne kevés elmélet, de az a célom, hogy sokat "játsszunk", és úgy álljatok fel, hogy elmondhassátok: van valami fogalmatok arról, ezt hogyan is lehet csinálni a mindennapokban. Lesznek gyakorlatok, amelyek az idegenekkel kapcsolatos kommunikációt segítik (munkahely, szolgáltatások stb), de gyakorolni fogjuk a családon, párkapcsolaton belüli beszélgetéseket is. Az életből vett helyzetekben fogjuk alkalmazni a tanultakat.

Tematika:
- Helyzetértékelés teszt segítségével
- Viselkedéstípusok
- Asszertív viselkedés kulcsjellemzői
- Nem asszertív viselkedésjegyek és attitűdök háttere
- Rámenősség vs. asszertivitás
- Erőszakmentes kommunikáció: én-üzenetek
- Asszertív viselkedés előnyei
- Az asszertív viselkedéshez vezető út lépcsői
- Hogyan hallgassunk és értsünk meg másokat, közléssorompók
- Gyakorlatok, saját és egyéb valós eseteken keresztül feldolgozva

Tudtommal még 2 hely van rá, a részletekről érdeklődni és jelentkezni az andrea.fuloptorok@gmail.com címen lehet!

2009. november 2., hétfő

Hogyan vészeljük át az időt karácsonyig? - 5 gyors tipp

Rövidek a nappalok, hideg van, nincs napfény, rettenet. Innentől már csak abban bízhatunk, hogy az illatos-puha karácsony mihamarabb megérkezik. Na de addig??

1. Még éppen össze lehet rántani november első hétvégéjére egy összenépi halloween álarcos mulatságot. Lehet főzni, enni, beöltözni, együtt lenni, feltöltekezni!

2. Végre van időnk a kockás plédbe csavarodva, mézes teával olvasni.

3. A "nyáron-soha-nem-vagyunk-otthon"-miatt lassan egy éve várakozó DVD-ket végre meg lehet nézni. És elő a régi kedvencekkel is!

4. Ki mondta, hogy már most nem lehet karácsonyi hangulatot varázsolni? Egy liter almalevet kis vízzel higítva és fahéjjal, szegfűszeggel fűszerezve, téli teát belelógatva felforralunk: az illata és az íze is egyből felvidít!

5. Elő a régi és újabb, nyári fotókkal! Scrappeljünk!;-)


2009. november 1., vasárnap

Novemberi kihívás, avagy "Már olyan régen el akartam olvasni!"



Nem szeretném a szokásos közhellyel kezdeni, hogy "atyaég, máris itt van az év vége!", de azért meg vagyok ám lepődve. Ez az év sem volt hosszabb, mint a többi.:-) Ezúttal egy vérbeli őszi kihívásra invitálok mindenkit így november elején, aki vevő rá (bár nem sokan maradtunk így a végére, lehet még visszacsatlakozni...:-))!

A kihívás:
Szerezz be (ha még nincs meg) és olvass el egy olyan könyvet, amiről már sokszor hallottál, akár gyermekkorod óta mindig a kezedbe kerül vagy "szembe jön" a történet, a cím, a megfilmesítése, de még valahogy soha nem került rá sor!

Egyéb a szabály vagy megkötés nincs is. És persze lehet több könyv is belőle a hó végéig.;-)
Kíváncsi vagyok viszont majd, hogy ilyennek képzelted az (eredeti) művet vagy csalódtál, netán még jobb, mint gondoltad volna?

Szeretettel várom az olvasónaplókat!:-)

2009. október 31., szombat

Sok-sok találka

Azt hiszem, Évával együtt a "szociális éhségünk" tekintetében nincs gond, ebben eléggé hasonlítunk, így nekünk valójában nem is volt ez az IDŐ-VELE olyan naaagy kihívás bizonyos szempontból... Még egy vacsira is sor került hármasban egy közös barátnőnkkel - és ahogy Éva is írja majd, éppen ideje volt, hiszen már egy éve, hogy utoljára láttuk egymást... Szóval, na jó, mégiscsak tanulságos volt nekünk is ez a kihívás.!;-)

Az én "mérlegem": összesen három gyerkőcös kisbarát-látogatás ebben a hónapban, egy színházazás a legkedvesebb barátnőmékkel négyesben, akivel utána aztán egy nagyon klassz barátnős-ruhavásárlós délutánt is csaptunk, utána pedig még egy közös esténk volt vele, egy kétszemélyes "szín-buli", de erről majd később. Továbbá: az a bizonyos vacsora hármasban Éváékkal, aztán egy scrapbook-kiállítás megnyitó sok baráttal, egy érettségi-találkozó (számolatlan régi arccal), egy kettős szülinapozás teaházban+mozizással három másik barátnőmmel, egy újabb szín-buli 5 másik anyukával tegnap, ma délután pedig egy szintén régen halogatott, családos találkozó egy másik barátnőmmel és családjával nálunk. Azt hiszem, ez minden októberre.:-)

Éva beszámolója pedig:

"A feladat remek: biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ezer név, és arc jut eszébe, ha végig gondolja, ki az akit már nagyon régen látott, pedig sokkal gyakrabban szeretne. Én felsorolni sem tudnám.
Nem csak találkozókat próbáltam szervezni, hanem néhány e-mailt is megírtam, amire mindig készülök, annak érdekében, hogy érdeklődjem a hiányzók hogylétéről.
Volt néhány próbálkozásom találkozó szervezésre, ami nem jött össze, de nem adom fel ! Majd sikerül, ha már nem is ebben a hónapban. De azért van siker is.
A hónap elején két szülőfalumbeli barátnővel ebédeltem. A munkahelyemről egy zebrán kell átsétálni, hogy az ő irodájukba lépjek be, mégis sokkal kevesebbet találkozunk mint szeretném. De most volt egy közös mekizésünk ebédidőben.
A hónap közepén régen látott barátnőkkel vacsoráztam, akikkel már majd egy éve próbáljuk összehozni, hogy családosan találkozzunk, de nem sikerült.
Utána olyan baráti családdal mentünk el egy vasárnap délutáni spontán cukrászdázásra, akikkel egy lakóparkban élünk, és mégsem tudunk rendszeresen összefutni, mindnyájunk rohanó életmódja miatt.
A hónap vége felé pedig egy hivatalos eseményen találkoztam nem egy, nem kettő, de sok olyan kedves ismerőssel, akikkel szinte csak évi egyszer, pedig igen szívesen találkozom velük, és beszéljük meg életünk folyását. Szóval se szeri, se száma a találkozásoknak, de sok-sok lehetőség maradt arra, hogy további sütizést, vacsit, borozást, teázást, csevelyt szervezzek meg."

Váratlanul Tunéziába

Vera története tökéletes példa arra, hogy milyen nagyszerű dolgokat NEM hagyunk ki, ha kezdeményezünk és nyitunk mások felé!:-)

"Az IDŐ-VELE kíhívásban a választásom az Anyukám unokatestvérére esett. Azt tudni kell, hogy vele először olyan 12-13 éves kislányként találkoztam egyszer, és már akkor nagyon belevalónak tartottam a stílusát... :-) Eltelt jó sok év, és igazából mivel Anyu nem tartotta vele a kapcsolatot (minden különösebb ok nélkül), így én sem, tulajdonképpen nem is ismertem. Míg nem ezelőtt pár évvel, munkámból kifolyólag Budapestre kellett utaznom, és teljesen véletlenül találkoztam Ildikóval egy vizsgán, ahol Ő vizsgázóként, én vizsgáztatóként vettem részt. Persze, nem emlékezett rám (hiszen eltelt több mint tíz év a találkozásunk óta... és én akkor még ugye gyerek voltam, amikor utoljára látott), először nekem is csak a neve volt ismerős. Odamentem hozzá és bemutatkoztam, rögtön összerakta, hogy ki vagyok. Azóta tartjuk a kapcsolatot kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Sajnos az elmúlt három évben inkább csak leveleket váltottunk egymással, vagy telefonon beszéltünk - de személyesen nem találkoztunk, pedig ő gyakran jár Vas megyében - a gyökerei az Őrségben élnek, én pedig viszonylag gyakran járok Budapesten.
Az októberi kihívás remek alkalom volt arra, hogy ismét felvegyem vele a kapcsolatot és eltöltsünk egy kis időt együtt. Ildi vetette fel, hogy nem utazom-e el vele Tunéziába. Nem mondom, hogy csak a kihívás miatt mondtam igent. :-) Így történt, hogy egy egész hetet együtt töltöttünk ebben a csodálatos arab országban, és végre volt idő beszélgetni, amolyan csajosan "dumcsizni" - tudod :-), sokat pihentünk, napoztunk, kirándultunk, vásárolgattunk (egyik este, poénból az nap vásárolt arab ruhában mentünk vacsorázni :-) ), feltöltődtünk. Tartalmasan és jól telt az egy hét, és megfogadtuk, hogy ezentúl nem hagyjuk , hogy évek teljenek el úgy, hogy nem találkozunk!"


2009. október 30., péntek

Helovín


Megmondom, én miért szeretem ezt az agyament amerikai izét, a "helovínt". Azért, mert fityiszt mutat a rettegésnek és a halálnak. Igen, szokatlan ez mifelénk, búsongó magyarok között. Aztán azért is, mert egy újabb jó alkalom egy baráti találkozóra, egy "téma-bulira", jelmezesdire. Régebben a szüret és a karácsony között már nem volt semmi érdekes, csak a nagy szürke november, az meg csak úgy magában elég lehangoló. Szeretem még benne a tök-hangulatot és a vidám narancssárga színt - lássuk be, éppen jókor jön ez ilyentájt napsütés helyett. Ugyan nem pótolja azt, de a narancsszín kiváló depresszió-oldó hatású, úgyhogy tessék csak bátran használni!

És nem utolsó sorban nagyon szeretem azt, hogy pár napra ódon, misztikus kastélybelsőt varázsolhatok a piciny lakásomból tüllel, kendőkkel, (papír:-))denevérekkel, mécsesekkel...:-)))











2009. október 29., csütörtök

Egy színésznő három arca

A 15 Oscar-jelölésével kétségtelenül az egyik csúcstartó Hollywoodban. Méltán.

Tegnap volt szerencsém a Julie & Julia című filmhez és már az első 10 percben beleszerettem, DVD-n megy a házi gyűjteménybe, amint sikerül megszerezem. Érdekes a sztori és minden szereplő szerethető, de ahhoz kétség nem fér, hogy Meryl Streep figurája és alakítása viszi megint a pálmát. Szerettem őt nagyon már Nőstényördögben és a Jól áll neki a halálban is, ezekben egymáshoz két viszonylag hasonló karaktert alakít: két megöregedni nem akaró, egykor reflektorfényben álló hisztérikát - és ezt mindkétszer nagyon jól csinálja. Az utóbbi években pedig teljesen beért azt, amire ez a nő született. Brillírozik és lubickol minden szerepben.
Az utóbbi 2 évben (de inkább csak 1-1,5 év leforgása alatt) 3 olyan filmben is szerepelt, amelyek neki köszönhetően nem egykönnyen felejthetőek. Nézzétek csak, ennyi arca van egy igazi színésznőnek csupán egyetlen éven belül!



2009. október 22., csütörtök

Barack és korall

Tartozom még az ősznél frissebb, de világosabb, finomabb tavasz típusoknak szóló "rózsaszínnel". Ez már nagyon idézőjeles, mert - számomra - a barackszín vagy az élénk korall azért nem rózsaszínű árnyalat, bár ide szokták sorolni. A tavaszoknak a lazacszín is passzol, az talán még inkább rózsás. Egyszóval ezen a spektrumon belül lehet mozogni, a fő, hogy meleg árnyalat legyen, a többi már egyéni. Én egy kis tavaszos almazölddel kombináltam nekik a palettát.


2009. október 19., hétfő

Unokatestvérek

Kati küldte az alábbi aranyos beszámolót az októberi "Idő - Vele" kihívásra:

"Úgy érzem, teljesítettem az októberi kihívást.


Van egy távoli unokatestvérem, akivel gyerekkorunkban sokat játszottunk, nyaraltunk együtt. Nem szakadt meg a kapcsolat, telefonon szoktunk beszélgetni, de a személyes találkozások csak a családi ünnepekre szűkültek. Pár évvel ezelőtt meghalt a férje, két felnőtt lánya már önállóan él.


Vasárnap egyedül voltam itthon, mert Jóskának d.e. próbája volt, este meg előadás a színházban. Ritkán csinálok nélküle programot, de most úgy gondoltam, megkérdezem Juditot (Ő az unokatesóm) lenne-e kedve velem tölteni a délutánt. Nagyon megörült nekem, végül én mentem el hozzá. Egy kis süti és finom tea mellett jól kidumcsikáltuk magunkat. Nagyon kellemesen telt az „IDŐ-VELE”. Megbeszéltük, hogy máskor is megismételjük."


(illusztráció: boingboing.net)


:-)

2009. október 14., szerda

Kristályok üvegben

Vera küldte a szeptemberi kihívásra:
"Lassan szokásommá válik, hogy a kihívásokat elég sajátosan értelmezem (és nemcsak időben... :-) ).
Nem fogok meglepetést okozni Neked, hiszen már tudod, hogy mit készítettem szeptemberben a kihívásra. Olyan valamit, ami a hivatásomban segít, és ha nem is naponta használom, de azért hetente többször.
Az ötletet az augusztusban elkezdett kristálygyógyász tanfolyam adta, ahol első alkalommal a csakrakövekkel ismerkedtünk meg. A csakrákkal a kineziológiában is dolgozunk, de mindig is kevésnek tartottam azt az információt, amit tanítottak a képzésen. Mint kiderült a csakrákhoz rendelt kövek sem stimmeltek az eredeti "kinezes" jegyzetben, így készítettem egy saját jegyzetet. A meglévőt kibővítettem, átfogalmaztam, és az újonnan tanult csakraköveket is belevettem, és igyekeztem szépen megformázni, és még képeket is kerestem a féldrágakövekről, amit aztán beillesztettem.
Mivel megtanultuk a kristálygyógyász tanfolyamon azt is, hogyan készíthetünk elixírt, ezért a csakrakövekből azt is elkészítettem. Az esszenciákat kis üvegekbe töltöttem, felcímkéztem, és jól láthatóan - a csakra színével megegyező színű filctollal - feliratoztam. Az oldások során ezentúl ezt is használni fogom."


És amit még nagyon nagyra nagyra értékelek ebben, hogy Vera az alapos, precíz, hatamas munkája eredményét nem csak magának tartotta meg, hanem a leírásokat megosztotta velem is, így én is használhatom ezeket az oldásokhoz. NAGYON KÖSZÖNÖM!!

2009. október 12., hétfő

Vadszőlő

Gyengém a vadszőlővel befutott kőfal, kerítés vagy ódon villa fala...
Ha nem is a legelső, de mondjuk a második évben az első dolgom volt, miután 2,5 éve a mostani lakásunkba költöztünk, hogy egy pici vadszőlő tövet vegyek és az utcai kerítésünk mellé ültessem. És azóta figyelem, hogyan növöget, igyekszem terelgetni, szeretgetem.:-)
Ilyenkor októberben hirtelen meseszép vörössé válik - már most is mutatós, hát még milyen lesz, ha igazán nagyra nő majd!

Mutatok Nektek néhány szépséget:



















És a saját kezdemény éppen most:






2009. október 10., szombat

Pink tél

És ha már így belemelegedtem a különböző típusok "rózsaszíneibe", íme a tél típusé! Az övék az élénk pink, magentába hajlóan, ami őrült jó nekik a feketével. Hozzájuk a merészebb, vidámabb, kihívóbb romantika illik...:-)