Decemberi kihívás: Új hagyományt teremtek!

Gondoltam, Advent második vasárnapján és egyben Mikulás napján jöjjön akkor az év utolsó kihívása! És karácsonyi ajándékként ezt rögtön két formában is lehet teljesíteni...;-)

A kihívás:

A) Idén legyen valami, ami új és szokatlan Nálad/Nálatok a karácsonyi ünnepekkor! Legyenek ezek új színek, egy újszerű ajándék, egy szokatlan fogás vagy menü - bármi, ami eddig nem volt és most van! Nem kell feltétlenül valami elrugaszkodottan merésznek lennie, egyszerűen csak valaminek, ami ilyenkor nem szokványos Nálatok.
B) Teremts ezzel (vagy valami mással) egy olyan új hagyományt a családban, amit ezentúl évről-évre megismételtek!

Elég a kihívás egyik verzióját teljesíteni, de persze lehet mindkettőt is.:-)

---

Várom ezenkívül ehhez a bejegyzéshez minden kedves olvasóm válaszát a következő kérdésekre, már akinek van kedve hozzá:

Szeretnétek jövőre is kihívásokat?
Mely kihívások tetszettek a legjobban, melyek kevésbé - és miért?
Jó ez a havi rendszer vagy van egyéb javaslatod?
Azokhoz, akik teljesítettek kihívásokat vagy akár végig, mindet: milyen tapasztalataitok vannak ezek nyomán? Mit adott Neked ez a játék?
Azokhoz, akik nem vettek részt a kihívásokban, de néha erre járnak: volna olyan jellegű kihívás, amelyet szívesen teljesítenél? Vagy egyáltalán nem szereted az ilyesmit? Mi az, ami néha-néha idevonz mégis?
Miről látnál-olvasnál itt többet?
(...)
Illetve bármilyen megjegyzést, építő kritikát, észrevételt nagyon szívesen veszek itt a blog múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban!

Előre is nagyon köszönöm, további szép hétvégét mindenkinek!

Az a bizonyos fizikai Nobel-díj...

Éva beszámolója felvidított nagyon, mert egy nagy kedvencem egyik regényét választotta!:-)

"Beszereztem, és elolvastam (illetve az igazsághoz tartozik, hogy van még 30-40 oldal hátra).

Utoljára akkor fogtam ilyesmi akcióba, amikor pár éve volt a Nagy Könyv szavazás.

A kialakult, végső 12 könyvből vagy tizet nem olvastam, és szégyelltem.

Így belefogtam, és olvastam őket: volt ami tetszett (pl. a Száz év magány), volt, ami nagyon nem (pl. a Mester és Margarita).

És most megint olyan könyvet választottam, amit sokan, nagyon sokan mások olvastak, de nekem teljesen kimaradt.

Illetve az író minden könyve kimaradt. De a könyvet beszereznem nem volt gond, mert anyu könyvespolcán ált az egész sorozta, hiszen az öcsém nagyon szereti. Úgy jutott eszembe, hogy ez legyen a kiválasztott mű, hogy a hetekben az egyik Legyen ön is milliomos játékban ez volt a kérdés:

hány éves korában nyerte el a fizikai Nobel díjat Gorcsev Iván ? És nekem teljesen butaságnak tűnt a 17, és a 21 éves válasz, hiszem mindenki tudja, hogy 60 év alatti Nobel díjas nem nagyon van. És más meg kapásból tudta (Kozsó a műsorban, a kollégáim meg másnap mesélték) a választ, mert ők tudták ki az a Gorcsev Iván. Egy Rejtő hős, aki a tizennégy karátos autót üldözi, menti meg egy könyvön keresztül. És az első fejezet, első mondatából megtudtam, hogy Gorcsev Iván 21 éves volt, mikor elnyerte a Nobel díjat (persze csak a vele járó pénzdíjat). Így hát ez lett a választásom, hiszen a kiírásnak teljesen megfelelt: "amiről már sokszor hallottál, akár gyermekkorod óta mindig a kezedbe kerül vagy "szembe jön" a történet, a cím, a megfilmesítése, de még valahogy soha nem került rá sor".

Kéretik megfigyelni könyv árát: 88 forint :-) Mit lehet ma kapni 88 forintért ? Négy darab kiflit igen, de könyvet biztos nem.

Köszönöm a feladatot, gazdagabb lettem általa."

Novemberi olvasmányom

A saját novemberi olvasmányom az apai nagymamám egyik nagy kedvence. Évek óta áll a polcomon azzal a céllal, hogy egyszer végre kézbe veszem és eddig nem került rá sor. Ő az:

Nem divat mostanában az orosz irodalom, talán pontosan ez a másik oka - a családi vonatkozáson kívül -, ami miatt érdekel a történet. "A regény nyitó jelenete szokványos gyermektörténetet ígér: tengerparti nyaralóhelyétől búcsúzik a nyolc és fél éves Petya, egy odesszai tanárember fiacskája, mert - bármi fájó - vége a vakációnak, haza kell mennie. Katajev ezt az első, elégikus idillt is, a könyv sok más helyén is a gyermeki kisvilágot mély empátiával, ragyogó beleérzéssel eleveníti meg. A regény figurái akkor is felejthetetlenek lehetnének, ha valóban csak a gyermeki mindennapjaikat örökítené meg az író. Ennél azonban jóval többet tesz. 1905-ben játszódik a mű, az orosz forradalom idején. Katajev Petyával veteti észre, az ő szemével láttatja az eseményeket. De nemcsak fordulatos, egyre kalandosabb eseményekről olvashatunk a regényben, hanem egyúttal remek tablót is kapunk a városról, Odesszáról, a korabeli mindennapokról, a cári Oroszországról."

Még "olvasás alatt" van, kíváncsian várom a folytatást.:-)

Anna és a király

Érkeznek sorban a novemberi kihívásra a könyv-beszámolók, jól van!:-)

Rózsa írja:

"Én a novemberi kihívásra Margaret Landontól az Anna és a királyt olvastam el. Először filmen láttam, és már a filmet is több év várakozás után láttam először. Az volt az érdekes, hogy egy plakátot láttam évekkel ezelőtt és megtetszett. Utána sok idő telt el, mire egyszer moziban megnéztem a filmet, aztán jóval később megszereztem DVD-n. Jodie Foster játssza benne Annát és a királyt is egy nagyon szimpatikus színész, Yun-Fat Chow. Megérte várni a filmre, nagyon szép történet. De mint kiderült, kicsit "hálivúdira" sikeredett... :-)

Hetekkel ezelőtt derült ki számomra, hogy ez egy megfilmesített könyv. Gyorsan ki is vettem a könyvtárból és elolvastam. A film sem volt rossz, de a könyv messze túlszárnyalta. Ráadásul egy megtörtént történetet mesél el - ami szintén újdonság volt számomra - amiben az angol hölgy Sziám (Thaiföld) történetét gyökeresen megváltozatta. Sziám uralkodója, Mongkut király 1860-ban felkérte a fiatal özvegyet, hogy gyermekeinek tanára legyen, illetve hogy segítse a külföldi kormányokkal való kapcsolattartásban. A filmmel ellentétben a valóságban a király messze nem olyan szimpatikus, illetve nem a királyra, hanem a fiára, a későbbi uralkodóra volt olyan hatással Anna, hogy az a későbbi változásokat beindította. A könyvben többször is felmerül, hogy Annának ez igen erősen szándékában is állt. Nekem azért is volt példaértékű a könyv, mert ebből is nagyon jól látszik, hogy egy "gyenge nő" milyen hatást tud elérni még akkor is, ha látszólag nincs befolyása a történtekre. "Elég", ha önmaga és ezt soha nem adja alább.

A szokásos film és könyv ellentéte itt is fennáll, mivel elég nagyívű a történet, és bár a film közel 150 perces, de nem lehet mindent belezsúfolni, emiatt aztán maga a történet sínyli meg a dolgokat, mert a könyvhöz képest sok a ferdítés, átírás.

A könyv legnagyobb erőssége számomra a fantasztikus karakterekben mutatkozik meg.

Ajánlom mindenkinek, mert azon kívül, hogy egy nagyon emberi történet, más világokkal és a történelemmel is ismerkedni lehet rajta keresztül."

Könyvek tömkelege

:-) Ismerős ez az "eltervezem, hogy ezt olvasom, aztán mégis elcsábulok"-effektus, amiről Vera írt:

"Örültem a novemberi kihívásnak, mivel nagyon szeretek olvasni. Amikor olvastam a kihívást, rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy a sok "még ezt is szeretném elolvasni" könyv közül, melyikre is essen a választásom. Végül úgy döntöttem, hogy az Anna Kareninát fogom elolvasni (igen, töredelmesen bevallom, középiskolában nem olvastam el..., de a történetet ismerem). Anyunál megvan, gondoltam majd kölcsönkérem, elhozom tőle.
Aztán még hó elején az egyik könyvesboltban megláttam egy olyan könyvet, amelyet az egyik pszichológus-kineziológus barátnőm ajánlott már kb. fél éve, és azóta kerestem a könyváruházakban. Energia gyógyászat a címe, elkezdtem, és nem tudtam lerakni... :-) Ezzel párhuzamosan kaptam e-mailben egy könyvet (A világ a színfalak mögött), amit szintén elkezdtem olvasni. Így egyidejűleg két könyvet olvasok, és egyiksem az, amit a kihívás megjelenésekor elterveztem... :-) De szerintem ez nem akkora baj. :-)
Mostanában egyébként kevés regényt olvasok, mert elsősorban spiritualitással, ezoteriával, önismerettel foglalkozó könyveket bújok, amelyek aztán elgondolkodtatnak.
Azért természetesen az Anna Karenina sem lesz hanyagolva, az ünnepek alatt ezt fogom elolvasni! (Márcsak azért is, mert szeretném megnézni a musicalt.)"

Nos, a könyvet én sem olvastam (vagy már olyan régen volt, hogy nem emlékszem...?), a musicalt viszont már láttam és nagyon szép, érdemes megnézni!

Lilahagyma lekvár

Először azt hittem, ez ugyanaz, mint a karamellizált lilahagyma, de nem. Ez tényleg édes lekvár a javából és közben isteni pikáns. És ennél nem lehet "nincs-rá-időm"-kifogás, mert magától megfő az egész, alig kell ránézni. Na jó, a hagymát tényleg fel kell vágni hozzá előtte...:-)

Hozzávalók (4 dl lekvárhoz):
1/5 kg lilahagyma
1 dl sötét balzsamecet
40 dkg cukor
1 csomag porzselatin

Elkészítés:
A hagymát félkarikákra vágva egy lábosban feltesszük főni a zselatinnal és balzsamecettel és megvárjuk, amíg teljesen megpuhul a hagyma (ez 40-45 perc is lehet). Már így is finom egyébként, jó kis savanyú-erős a cucc.:-) Utána belekeverjük a cukrot és igazából ilyenkor történik meg a csoda: mind az igazi ízét, a mézes állagát és a mélykonyak-színét ilyenkor kapja meg hirtelen a hagymafőzet, gyönyörű és illatos lesz. Kb. 8 percig kell főzni a cukorral és kész is.

Én próbaként most egy 4 dl-es üveggel csináltam, bejött.:-) Legközelebb kipróbálom a fentinél kicsit több ecettel és kevesebb cukorral, mert nem vagyok egy édesszájú fajta és ez így bizony azért elég édes lett. Alig várom, hogy kihűljön és megkóstoljam hidegen. Karácsonyi sültekhez, kacsa- és libacombhoz tudom elképzelni, de májas-zsíros kenyérhez is biztosan nagyon finom lesz.

Feng shui tippek karácsonyra

Akinek a figyelmét a feng shui blogomban eddig esetleg elkerülte, az mostmár a Babafalván is elolvashatja a cikket:

Kilenc feng shui ötlet karácsonyra

:-)