2009. augusztus 28., péntek

Jobb agyféltekés rajztanfolyam

Örömmel jelzem, hogy ez év október 1-4-én jobb agyféltekés rajztanfolyamot tartok Budapesten!:-)

Miről szól ez a tanfolyam?

A tanfolyam célja kettős: egyrészt egy gyógyító, kreatív önismereti utazás, másrészt egy művészeti tanfolyam is.

Olyan technikákat fogunk alkalmazni, amelyek elősegítik kreatív énünk felszabadítását és a jobb agyféltekénk aktiválását, ami elengedhetetlen egy harmonikusabb, teljesebb élethez. Miközben megtanuljuk felismerni és tudatosítani is, hogy ez a kreatív jobb agyféltekés állapot milyen érzés és hogyan tudjuk használni, megfigyelhetjük magunkat rajzolás közben, ahol szembenézhetünk legbensőbb énünkkel is a rajzainkon keresztül. Jobb agyféltekés rajzolás közben a külvilág eltompul és egy fajta kellemes ellazító meditatív állapotba kerülünk, amely a fizikai testünkre is pozitív gyógyító hatással van. Ha valaki rendszeresen gyakorolja a technikákat, amelyeket a tanfolyamon elsajátítunk, akkor egy idő után képes lesz arra is, hogy képzeletből is művészi minőségi rajzokat készítsen vagy másfajta kreatív, művészi tevékenységek segítségével képes legyen jobban ellazulni, alkotni, egy újfajta minőséget élni abban, amiben szeretne.

Négy nap alatt mindenki "művész" lehet, ez eddig még kivétel nélkül mindenkinek sikerült, aki hajlandó volt megtapasztalni a "minden lehetséges" csodálatos érzését. A kreativitás és alkotás saját nagyszerűségünk dicsőítése. Hozzuk létre és erősítsük meg magunkban ezeket a képességeket a bennünk rejlő művész megtalálásával!

A tanfolyam 4 napos (csütörtök-vasárnap), minden nap 9-17 óráig tart, 1 órás ebédszünettel.
A tanfolyam legalább 4, maximum 10 fővel indul és előleg befizetésével tudod lefoglalni a helyedet szeptember 10-ig.

Kérésre szívesen küldök további részletes információkat e-mailben! (Elérhetőségem a profilomban.)

2009. augusztus 27., csütörtök

Egyik szitál, másik rostál...

Kihívás-teljesítés-eső a héten, kéremszépen! Csak ma 3 levél is várt a tárgyban...!:-)))

Érdekes, hogy nekünk nőknek mi jelent "most-aztán-megtettem-végre!"-teljesítményt. A kapott levelek alapján - ami persze nem szociális körkép azért - azt figyeltem meg, hogy egyrészt a fészek(rendbe)rakó-vonal, másrészt az "idő magamra"-téma került előtérbe elsősorban.

Rózsa kifest...

"Az augusztusi kihívásodra elküldöm az én "esetemet". Régóta esedékes volt már egy festés a lakásban. Először a fürdőszobát alakíttattam egy kicsit át (kusza gáz és fűtéscsövek) mert még február végén kaptam egy új mosógépet és az már kicsit nehézkesen fért el a régi jó kis Hajdu Energomat helyén, mert az olyan kis pici volt. :-) Lényeg, hogy miután elkészültek az átalakítással, belevágtam a fürdőszoba kifestésébe. Ehhez azért mertem végülis hozzákezdeni, mert előzőleg pár héttel ezelőtt a szomszéddal kifestettük a lépcsőház kb. 2/3 részét (a többi szeptemberben esedékes) és kiderült, hogy én is tudok ilyet, tehát nagy elánnal hozzáfogtam. Hát nem mondom, hogy tök egyedül olyan leányálom volt, de gyakorlatilag a ki és bepakolással, valamint az utómunkálatokkal együtt (takarítás) egy nap alatt kész lettem. Majd az előszoba és a konyha következett. Itt már volt segítségem a lányom és a barátja személyében. A neheze volt a konyha. Ott az derült ki, hogy falat vakarni és glettelni is tudok. :-D Most épp nagyon fáradt vagyok, de minden szép tiszta. Nem mondom, hogy tökéletes, de tudom, hogy mennyi munka van benne, úgyhogy a hibáival együtt szeretem az egészet és jó érzéssel tölt el ha körülnézek, hogy ez mind az én és segítőim ;-) munkája!"

Éva masszíroztat...

"Az volt a "feladatunk" augusztusra, hogy tegyünk valamit, amit nagyon szeretnénk már egy ideje. Nekem azonnal a gumiköteles leugrás jutott eszembe, mert azt úgy 15 éve mondogatom, hogy szeretném kipróbálni. De mivel egyáltalán nem tetszik az, hogy egy daruból ugorjak, annál inkább az, hogy egy szép környezetben, víz felett egy hídról, így sajna ezt nem tudtam megvalósítani egy hónap alatt. Amennyire én tudom, legközelebb Ausztriában vagy Horvátországban lehet ezt megtenni. Remélem egyszer meg tudom ezt oldani, és merszem is lesz hozzá.

Így a feladat egy igen kellemes, kényelmes végét fogtam meg. Thai masszázson vettem részt egy órán keresztül. Erre is nagyon vágytam. Nem azért, mert még soha nem voltam, hanem pont azért, mert egyszer már volt részem benne (ajándékutalványt kaptam). Szuper dolog ! Kipróbálásra érdemes élmény. Nem egyszerű érzés az, hogy egy ember (még, ha oly pici is mint egy thai lány) áll a hátadon, és jól belenyomja a lábujját :-) Nyögtem rendesen. De a végére új ember lettem ! Így remélem, nem utoljára volt erre lehetőségem."


Ketten pedig jógáznak...!

Kati küldte:





Remélem, Kati nem haragszik meg azért, hogy picit indiszkrét leszek a korát illetően, de az ő példája nagyszerű arra, hogy nem csak 20-30 évesen lehet valamit elkezdeni, hanem bizony már nagymamaként is! Külön szívből gratulálok hozzá!:-)

Ez pedig Vera élménybeszámolója:

"Hát akkor az augusztusi kihívás: Egy jóideje terveztem már, hogy elkezdek jógázni. Úgy gondoltam az augusztusi kihívás megfelelő alkalom lesz arra, hogy ebbe bele is vágjak. Azt hiszem szerencsés vagyok, mert találtam egy olyan jógi mestert, aki már 25 éve ezzel foglalkozik, és a gyakorlatok mellett még arra is van ideje (és kedve), hogy egy kis elméleti részt is átadjon nekünk. Beszél nekünk a jóga különböző irányzatairól, táplálkozási tanácsokkal lát el minket, érdekes eseteket oszt meg velünk, ajánl nekünk irodalmat. Így persze nem egy órásak a foglalkozások...
Tudom, hogy a mai stresszes világban mekkora szükség van a meditációra és a relaxációra, a befelé fordulásra, arra, hogy lecsendesítsük az elménket... A jógi mestertől ennek a lehetőségét is megkapjuk az órák során, ugyanis a gyakrolatok és a hasznos tanácsok, beszélgetések mellett, többször van meditáció és relaxáció is, ami nagy élmény számomra. Úgy érzem, hogy a legjobb helyre kerültem. :-)
A mester elhivatottságát jelzi, hogy egyetlen fillért sem fogad el az órákért (!), csupán az utiköltségét álljuk mi tanítványok.
Képes beszámolóval sajnos nem szolgálhatok, mert valahogy úgy éreztem, hogy ez nem az a hely, ahol fotózni szeretnék...
Annyit jegyeznék még meg, hogy van még egy "akkor ebbe belevágok" tervem, de úgy néz ki, az augusztusra már nem fér bele, tekintve, hogy csak pár nap van hátra. De ami késik, nem múlik! :-)

Köszönöm a kihívást! :-)"


---

Mi többiek pedig köszönjük a jó kis tippeket!;-)))

2009. augusztus 25., kedd

Vadlesen

A saját válaszom az augusztusi kihívásomra egy rendhagyó magyar éjszakai szafari története egy dzsippel és egy vadásszal, ami már helyet kapott a családi blogunkban egy "Őrségi igaz mesék" című bejegyzésben, onnan idézek most. Két nagyon kedves barátnőmmel három mesebeli napot töltöttünk az Őrségben és a "tedd meg!"-ihletette történetünk mesés, harmadik személyben írt stílusban íme, így hangzik:

"A vadlesre vagy öt vadász is megjelent kísérőnek és igen sok szerencsét próbáló is összegyűlt. A fővadász beosztotta a népeket, hogy ki melyik vadászt kísérje saját autóval; ám a három leány nem volt rest, szemfülesen letagadták a saját autót és egy fiatal vadászhoz jelentkeztek utasnak egy dzsipbe. Hiszen ha már vadlesre mennek, legyen egy szakértő kísérőjük, akit kifaggathatnak az erdő titkairól! Úgy is lett: kis időbe telt ugyan, amíg a vadász a kísérő autósokat eligazította (a tévedésből őket követőket is...) és elosztotta a vadlesre a szerencsevadászokat, míg végül a három leánnyal egy külön vadlesre mentek, ahol aztán a végtelen Csend közepén ültek egy órán át, megcsodálva az egyre sötétedő Zölderdőt... A vadlesről egy "majdnem hallottunk talán egy sünt"-élménnyel másztak le, de ezzel a fiatal (mint kiderült, csupán 21 éves) vadász nem volt elégedett. A fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony fog őzet, szarvast mutatni a három leánynak, így a már vaksötét erdőben a dzsipbe visszaülve egy igen hosszú útra indultak a fák közé. (Amit ők akkor még nem is sejtettek.) A dzsip úttalan utakon száguldva döcögött, a végtelen sötétségben a reflektor fényében csak a közeledő, majd látszólag előttük széthajló fákat lehetett látni és a méter mély autónyomokat a sárban, amiben csakis négykerék-meghajtással lehet közlekedni. Az autó néha akkorákat zökkent, hogy a Szőkehajú több alkalommal beverte a fejét a plafonba, de mit az neki. Sikítva nevettek a Rövidhajúval a hátsó ülésen, elfehéredett ujjpercekkel markolták a kapaszkodókat kétoldalt és közben folyt a könnyük. (Sminkelni kár volt.) A Barnahajú közben beszélgetett a vadásszal, aki elmesélte, hogy vadgazdálkodóként végzett nemrég és aztán visszajött a szülőföldjére vadgazdálkodni, az erdőt járja, eteti az állatokat, kíséri a vendégeket és tervezi, hogy kecskéket tartson majd egyszer és sajtot is gyártson - de itt akar élni, igen, igen. A vadász mutatott az erdő mélyén olyan tisztásokat, amelyeket élő ember nagyon ritkán látogat, ezeket vaddisznók túrták fel, a fákon egy méter magasságig nem volt se levél, se ág, ahogyan ezek az állatok közlekednek köztük. Aztán arra lettek figyelmesek az autó fényében, hogy szalmabálák húznak el mellettük: a vadász nevetve mondta, hogy persze hiszen most éppen egy szántóföld közepén hajtanak végig... Aztán vissza az erdőbe és hirtelen fékezés egy homokfal előtt, ami olyan volt, mintha leszakadt volna a fél erdő: itt szokták kipróbálni a fegyvereket, beállítani puskákat, a homokba lőnek vele, messze embertől, állattól. Végül szarvast, őzet is láttak a fák között, az állatok nem ijedtek el, inkább szinte mosolyogva köszöntötték a vadászt... A vadászt keresték a társai telefonon, mert már mindenki előkerült a vadles után, csak a vadász és a három leány nem, de ők csak keringtek és dörögtek végig a fák között, meg-megállva, megcsodálva az éjszakai erdő titkait, ide-oda rázkódva, sírva nevetve, egyszer még egy árokból is négykerék-meghajtással kikerülve. A vadász nem fogadott el egy fillért sem a kalandtúra után, pedig saját költségén fuvarozta a leányokat. Bizonyám. Az éjszakai csillagles utána sajnos a felhős ég miatt elmaradt, de a kalandok után a leányokat ez cseppet sem szomorította el."



(a kép csak illusztráció, http://www.home.earthlink.net/~harriscbi/jeep.jpg)

Vera új polcai

"Mikor olvastalak még nem tudtam mit fogok csinálni (igazából azt sem hogy fogok) és valahogy egyszercsak egy nagyon régi terv a kreatív sarkocskám közepén felelevenedett és lám..... :) Most már tudok ütvefúrni és hogy mi a lényege a tiplis felszerelésnek, összepárosítani a fúrószárral meg minden! :) A lényeg pedig, hogy elférek az asztalon és csinos rendben sorakoznak az eszközeim, kellékeim ráadásul még mutatós is így dobozokban és befőttes üvegcsékben... :)
Köszönöm a kihívást! (kicsit késve értesítettelek, bocsi szalad a nyár :) )
Üdv.: Vera (Veka) http://verasgreenroom.blogspot.com"

Kukkantsatok be hozzá, érdemes!:-)

2009. augusztus 19., szerda

Ami fontos

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebet, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?"
Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
"Az igaz, hogy Ő már nem tudja ki vagyok, de én jól tudom ki Ő."
Szó nélkül maradtam miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve ilyen az igazi szerelem!... Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van."

2009. augusztus 17., hétfő

Olvasós játék

A feladat Moncsitól érkezett és az a lényege, hogy a jelenleg általunk olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kell bemásolni ide.

Kosztolányi Esti Kornélját forgatom éppen és a mondat a következő:
"Higgyétek el, az álom az igazi helyeslés!"

5 embernek kell továbbadni a játékot:
Merika
Izmiri (zárt blog)
Ági (zárt blog)
Vera
Timcsoca

Szép hetet mindenkinek!:-)

2009. augusztus 14., péntek

Fotókat elő!

Most itt nem kezdek bele a scrapbook tömjénezésébe, de persze tehetném! Amióta ezen őrültenek hódolok, állandó az időszakos tárlat a nappalink könyvespolcán: legújabb oldalak a családi fotókkal, másoktól érkezett képeslapok, ajándékba kapott és adott minialbumok mindenfelé. Nálunk aztán nem unatkozik a vendég, amíg a teájára vár;-), elég körbebóklásznia és kézbe venni, átlapozni pár alkotást... Miért szunnyadjanak a családi fotók albumokban, amikor cserélgethetjük és nézegethetjük is őket?

No, de vannak egyéb megoldások is.

Kezdem egy "tyűamindenit"-tel... Hogy tetszik?:-) Részemről kettőt kérek ebből a polcból, de inkább hármat.



De lehet így is, a hálószobába, csipeszekkel egy zsinórra. Feng shuisként viszont azt ajánlom, két ember meghitt birodalmába csak a kettejükről készült képek kerüljenek inkább, jobb az úgy, mintha a dédmama vagy az anyósunk mosolyogna a fejünk fölül állandóan...



Bohém művészlelkeknek:



És ha a képek mégsem olyan fontosak...:-)


2009. augusztus 13., csütörtök

"Igenek" az autóban

Már azt hittem, lassan elfogynak a lelkes törzstagok is a kihívásokról - és lám, mégsem!;-)

"Elmaradtam a júliusi kihívással, pedig sokszor gondoltam, hogy ma lesz a három „igen” napja.

Tegnap reggel elhatároztam erősen és tudatosan, hogy bepótolom a lemaradásom.

Kettőt sikerült összehoznom, ha egyáltalán megértettem a kihívást. (nem vagyok büszke magamra)

Piros lámpánál kéregetőknek nem szoktam pénzt adni. Ma a Kiscelli u és Pacsirtamező kereszteződésénél egy idős nőnek nem mondtam nemet, és a Népfürdő utcai felhajtónál az Árpád hídi piros lámpánál egy féllábú férfinak szintén igent mondtam.

Úgy gondolom elég toleránsan vezetek, de az erőszakosan tolakodókat soha nem szoktam magam elé engedni. Mivel ma „igen” napom van: minden autóst beengedtem, szinte mindenki megköszönte, ez engem is jó érzéssel töltött el.


Ennyi telt belölem:

Puszi: Kati."


Hogyhogy nem vagy büszke magadra...?? Hiszen éppen ennyi volt a dolog lényege!:-)



"Bepótolt" kihívások

Íme a nagyszerű bizonyíték, hogy az itteni kihívások csupán ötletadóak, a megoldás teljesen egyénre (és időre) szabható!:-) Vera levele:

"A júliusi kihívásról még nem számoltam be, úgyhogy ezt most pótolom:
Sajnos csak egy igen jött össze: igent mondtam egy véradásra... Még soha nem adtam vért eddig, nem is tudom miért... Pedig egyáltalán nem félek sem a vértől, sem a vérvételtől, és utólag be is bizonyosodott, hogy tényleg nem olyan szörnyű ez az egész. Az biztos, hogy a jövőben rendszeresen fogok vért adni, ha már eddig elmulasztottam...
A másik két igen is meglesz majd - tudom -, de az júliusban nem sikerült. Azzal "vígasztalom" magam egyelőre, hogy egy véradás három életet ment, majdnem olyan, mintha három igent mondtam volna. :-)

[Ha engem kérdezel, mindenképpen!!:-)]

Azt hiszem áprilisban volt a "csak úgy ajándék" kihívás, amit eddig nem teljesítettem. Ehető ajándékot készítettem eredetileg, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna :-)), de ezt korábban megírtam már Neked. Kézzelfogható ajándék most sem született, viszont az általam kiszemelt embert sikerült megajándékoznom egy beszélgetéssel, amire nagy szüksége volt, és tudom, hogy sokkal nagyobb örömet szereztem neki ezzel, hogy figyeltem rá és meghallgattam, mintha bármi mást adtam, ajándékoztam volna. (Az öröm és az ajándék nem az én személyem volt, hanem maga a másikra figyelés ténye.) Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy a választásom helyes volt, amikor azon gondolkodtam el még áprilisban, hogy kinek esne jól a környezetemben, ha megajándékoznám.

Na és a márciusi fa/virág-ületetés... Hát nem ez a kedvenc foglalatosságom őszintén szólva - bár a virágokat imádom - , de egy picit azért ezt is sikerült teljesíteni utólag. Átültettük az összes virágomat itthon Anyukám segítségével pár hete. Pontosabban én segítettem neki, a munka oroszlánrészét ő végezte, be kell valljam... :-)"

2009. augusztus 12., szerda

Otthon nyaralni

Van, hogy egész évben a nyárra várunk, aztán vagy sikerül szabira menni, vagy nem, vagy sikerül nyaralni, vagy nem és már itt is van augusztus közepe - rohan az idő, meg mi is vele... De nyaralni otthon is lehet, ha tudod, hogy mire vágysz, mire van szükséged, hogy mi az, amitől feltöltődsz. Néha pár apróság is elég, hogy felviduljunk és könnyebben kikapcsolódjunk.

Például egy különleges virágtartó...



Vagy egy jópofa cserépdísz...



Néhány csinos díszpárna - a megfelelő helyre...;-)



Egy séta a közeli füvészkertben...



... vagy erdőben.



És na jó, ez már nem annyira egyszerű, de ha van egy kert, simán megoldható, nem...? Még csillár is lóg a fán!:-)))

2009. augusztus 11., kedd

Egy kád illatos víz

Ki mondta, hogy egy fürdőszoba csak csempés-hideg lehet...?:-) Még ma is félve használjuk a fát a fürdőkben, pedig ha ablak nincs, van szellőző, vannak speciális pácok - nem kellene annyira rettegni a penésztől. Bárhol laktam, nekem eddig a fürdőszoba volt a "kincsestáram", a legféltettebb zugom, a leghangulatosabb kuckóm. Albérletet is úgy választottam, hogy az első utam oda vezetett: ha az tiszta, ékszerdobozszerű, de legalábbis van benne fantázia és megcsinálható romatikusra, jöhet!:-)

Először egy pár szoknyás mosdó:







A kiegészítők és a színek... Mesebeli - és megvalósítható!:-)











Hát nem óriási...?? Egy régi, antikolt képkeret, mint egy egyszerű polc kerete. Szenzációs.



És az abszolút kedvenc: egy gyógynövényes fürdő Holle anyónál, esetleg a törpék házában...:-)



(fotók: countryliving.com)

2009. augusztus 8., szombat

Flo és az igenek

"A júliusi kihívás könnyű volt igazából - az utóbbi időben megint hajlamos vagyok igent mondani, bár elsőre NEM jut eszembe - szóval inkább a "nem"-et kéne gyakorolnom...
Mióta Bars van, extrán "igen"ember lettem ;-) Ez utóbbit még sosem bántam meg - inkább azt szoktam, amikor nemet mondok neki...

Szóval:
1. Bár nagyon fáradt voltam, mégiscsak "táncoltam" Vele - be kell kapcsolni zenét, és utánozni kell amit csinál :-) Annyira édes volt, és olyan jót játszottunk!
2. Szintén jottányi erőm nem volt egyik délután, de mégis elmentem a fiúkkal az Állatkertbe. Nanáhogy jó volt :-) Pláne, hogy megláthattam a pici makit! Tüneményes, ahogy lovagol az anyja hátán :-)
3. Enni szerettem volna egy fagyit... de még nagyon meleg volt odakint (bár már 5 óra volt..) és Zuram is aludt, márpedig ha Bars nem sétál, és a nyakamba kell cipelni, hajjajj. De csakazértis nekiindultam Lurkóval. Szerencsére hajlandó volt motorral jönni, úgyhogy végig szépen gurult rajta, a fagyi rettentő jól esett, és hazafelé tök jól elszórakoztunk, úgyhogy a végén még a patakparton is sétáltunk egyet :D Apa meg kialudhatta magát :-))

Köszi ezt a kihívást is :-)"

2009. augusztus 1., szombat

Tedd meg!

"Az élet elmegy azok mellett, akik csak szövögetik nagyszabású terveiket róla."
(A 'Blow' című filmből)



Az augusztusi kihívás:

Talán emlékeztet egy korábbira, de mégsem ugyanaz: tegyél meg valamit, amit már régóta tervezel! Egyszerűen menj és vágj bele, tapasztald meg, legyen az bármi! Szakíts rá időt és próbáld ki!

Várom az élménybeszámolókat és az élményről készült alkotásokat!:-)