Íme a nagyszerű bizonyíték, hogy az itteni kihívások csupán ötletadóak, a megoldás teljesen egyénre (és időre) szabható!:-) Vera levele:
"A júliusi kihívásról még nem számoltam be, úgyhogy ezt most pótolom:
Sajnos csak egy igen jött össze: igent mondtam egy véradásra... Még soha nem adtam vért eddig, nem is tudom miért... Pedig egyáltalán nem félek sem a vértől, sem a vérvételtől, és utólag be is bizonyosodott, hogy tényleg nem olyan szörnyű ez az egész. Az biztos, hogy a jövőben rendszeresen fogok vért adni, ha már eddig elmulasztottam...
A másik két igen is meglesz majd - tudom -, de az júliusban nem sikerült. Azzal "vígasztalom" magam egyelőre, hogy egy véradás három életet ment, majdnem olyan, mintha három igent mondtam volna. :-)
Sajnos csak egy igen jött össze: igent mondtam egy véradásra... Még soha nem adtam vért eddig, nem is tudom miért... Pedig egyáltalán nem félek sem a vértől, sem a vérvételtől, és utólag be is bizonyosodott, hogy tényleg nem olyan szörnyű ez az egész. Az biztos, hogy a jövőben rendszeresen fogok vért adni, ha már eddig elmulasztottam...
A másik két igen is meglesz majd - tudom -, de az júliusban nem sikerült. Azzal "vígasztalom" magam egyelőre, hogy egy véradás három életet ment, majdnem olyan, mintha három igent mondtam volna. :-)
[Ha engem kérdezel, mindenképpen!!:-)]
Azt hiszem áprilisban volt a "csak úgy ajándék" kihívás, amit eddig nem teljesítettem. Ehető ajándékot készítettem eredetileg, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna :-)), de ezt korábban megírtam már Neked. Kézzelfogható ajándék most sem született, viszont az általam kiszemelt embert sikerült megajándékoznom egy beszélgetéssel, amire nagy szüksége volt, és tudom, hogy sokkal nagyobb örömet szereztem neki ezzel, hogy figyeltem rá és meghallgattam, mintha bármi mást adtam, ajándékoztam volna. (Az öröm és az ajándék nem az én személyem volt, hanem maga a másikra figyelés ténye.) Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy a választásom helyes volt, amikor azon gondolkodtam el még áprilisban, hogy kinek esne jól a környezetemben, ha megajándékoznám.
Na és a márciusi fa/virág-ületetés... Hát nem ez a kedvenc foglalatosságom őszintén szólva - bár a virágokat imádom - , de egy picit azért ezt is sikerült teljesíteni utólag. Átültettük az összes virágomat itthon Anyukám segítségével pár hete. Pontosabban én segítettem neki, a munka oroszlánrészét ő végezte, be kell valljam... :-)"
Azt hiszem áprilisban volt a "csak úgy ajándék" kihívás, amit eddig nem teljesítettem. Ehető ajándékot készítettem eredetileg, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna :-)), de ezt korábban megírtam már Neked. Kézzelfogható ajándék most sem született, viszont az általam kiszemelt embert sikerült megajándékoznom egy beszélgetéssel, amire nagy szüksége volt, és tudom, hogy sokkal nagyobb örömet szereztem neki ezzel, hogy figyeltem rá és meghallgattam, mintha bármi mást adtam, ajándékoztam volna. (Az öröm és az ajándék nem az én személyem volt, hanem maga a másikra figyelés ténye.) Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy a választásom helyes volt, amikor azon gondolkodtam el még áprilisban, hogy kinek esne jól a környezetemben, ha megajándékoznám.
Na és a márciusi fa/virág-ületetés... Hát nem ez a kedvenc foglalatosságom őszintén szólva - bár a virágokat imádom - , de egy picit azért ezt is sikerült teljesíteni utólag. Átültettük az összes virágomat itthon Anyukám segítségével pár hete. Pontosabban én segítettem neki, a munka oroszlánrészét ő végezte, be kell valljam... :-)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése