2011. június 22., szerda

"Időmilliomos" anyuka - köszönöm szépen a visszajelzéseket!:-)

Bár Ti kértétek a témát, ekkora sikerre azért nem számítottam! Íme egy statisztika 2 nap elteltével azoktól/-ról, akik az anyag végi linkre kattintva megtiszteltek a véleményükkel:


És itt van néhány kedves privát visszajelzés:

"Köszönöm, nekem is sokat segített!!! Néhány hete érzem úgy, hogy a házimunka az életemben perpillanat kulcskérdés a létezés női aspektusához való viszonyom területén a továbblépésemhez - az anyagod volt az egyik megtalált kulcs számomra:)" (Erika)

"Nagyon köszönöm, hogy megajándékoztál :) Miközben olvastam, az jutott eszembe, hogy mindezt tudom, de milyen jó ezt összegezve (fizikai formában fogva) látni. Jó érzés rájönni, hogy nem vagyok egyedül, másnak is problémás (volt) ez az életterület.
 A családomban lévő anyák "mártírok" voltak és majdnem én is erre az útra léptem.  (egy 5és fél éves kislányom és egy 4 éves kisfiam van) Időközben rájöttem, hogy nem mindenben vagyok ösztönös anya. Inkább a tudatosság illik rám. Vagyis inkább: így működik jól az életem. Azelőtt nem volt rám jellemző, de most akkor működik minden (vagy ettől érzem magam biztonságban????), ha egy hétre előre még az ebédet is megtervezem. Ez magával hozza a bevásárlás megtervezését is. 
Régebben nem okozott gondot, ha egy hétig nem takarítottam ki a fürdőt, most már ez is a táblázat része :) úgy mint a többi háztartási munka. Elfogadtam. és szeretem is. és főleg: elfogadtam - más vagyok, mint anyám.
Még egyszer köszönöm! és a kérdésedre a válasz: IGEN! :) legyen folytatás! " (Ildikó)

"Nagyon szépen köszönöm ezt a kis "tanulmányt"! Pont erre volt/ van szükségem mostanában! Nagyon irigyelem azokat a nőket, akik minden percüket ki tudják használni, mint ahogyan Te is!
Én olyan vagyok, ha csak 5 percem van, akkor inkább nem kezdek bele semmibe, mert úgy gondolom 5 perc semmire sem elég, így az az 5 perc egyszerűen csak eltelik semmi nélkül... :-(  Már jó ideje azon gondolkodom, miként leshetném, tanulhatnám meg hogyan "működnek" az általam annyira csodált nők, akiknek ez megy...
Még egyszer köszönöm!" (Katalin)

Úgyhogy akkor úgy gondolom, hogy mindenképpen lesz folytatás!:-)

2011. június 20., hétfő

Egy "időmilliomos" anyuka titkai

A hírleveleseim már meg is kapták az új ajándékot, az "Egy időmilliomos anyuka titkai" címmel!:-) Aki pedig még nem liget-hírleveles, az az oldalsó sávban feliratkozhat és rögtön érkezik neki is az anyag.

Nagy örömmel állítottam össze Nektek a kis gyűjteményt, ez a téma volt ugyanis a legnépszerűbb a májusi szavazáson.


Aztán arra gondoltam, hogy nyitok itt egy kérdezz-felelek szobácskát is azon nyomban a témában, a felső menüsorból mostantól elérhető lesz ez a bejegyzés és itt hozzászólásban bármikor kérdezhettek időgazdálkodás, időspórolás, időbeosztás témában!

Jó lesz?:-)))

Szeretettel várom a kérdéseiteket!

Tina

2011. június 17., péntek

Heather Bullard

Ha valaki a Country Living Magazin, a Somerset Life Magazine vagy a Romantic Homes Magazine állandó fotósa, az már önmagában sokat sejtető, ragozni sem kell. Inkább beszéljenek helyettem a fotók...:-)











Még több olvadoznivaló itt: http://heatherbullard.com

2011. június 14., kedd

Judith Sills: Szállj le a döglött lóról!

"Sokan nem szeretik a „Hétköznapi pszichológia” sorozat köteteihez hasonló jellegű könyveket. Azt mondják, nincs rá szükségük. Azt is mondják, hogy mindent tudnak, amiről a könyv szól, ezért nincs rá szükségük. És azt is mondják, hogy semmi értelme, hiába olvassák el, és alkalmazzák a tanultakat, úgysem változik semmi.
Velük részben egyetértek, az első két csoporttal azonban nem. Bár lehet, hogy abban igazuk van, hogy mindent tudnak, amiről egy-egy ilyen, egyesek által önsegítő könyvnek titulált műben olvashatnak, csak abban nem értek egyet velük, hogy akkor már nincs is szükségük rá.

Hiszen az életet élni kell, nem pedig túlélni. Fontos, ha nem a legfontosabb az élet minősége – legyen szó fizikai, szellemi vagy lelki szükségleteinkről. Azzal ugyebár foglalkozunk, hogy testünk minden esetben megkapja mindazt, amire szüksége van – külsőleg és belsőleg egyaránt.
Vitaminokat szedünk, hogy egészségesebbek legyünk, és különféle bőrápolókat használunk, hogy szebbek, fiatalosabbak legyünk. Szellemünk éhségét (már ha van ilyen) filmekkel és könyvekkel csillapítjuk. Lelkünk azonban sokszor nem kapja meg mindazt, amire szüksége lenne.

Aztán egyszer csak jelez. Ha nem történik változás, később hangos vészjelzéseket küld. Ha még ekkor sem változik semmi, összeomlik. Judith Sills analógiája szerint lovunk ekkor múlik ki.
De mit is lát ebből a környezetünk? Hangulatunk és kedélyállapotunk megromlott, üres, élettelen szemekkel, fásultan, szinte rutinvezérelt üzemmódban éljük napjainkat, mintha csak bezárkóztunk volna egy világba, ahol mindig esik az eső.
Érezzük, hogy nem jó így, de nem tudunk mit tenni. Pedig ez az utolsó pillanat, amikor megmenthetjük magunkat a napjainkra sajnos csaknem népbetegséggé vált depressziótól. Ha képesek vagyunk meglátni a fényt, és talán meg is tudjuk tenni felé az első lépéseket, még van remény.

Hiszen akár baráti, akár szakértő segítséggel képesek vagyunk felderíteni a probléma lényegét, lokalizálhatjuk saját „döglött lovunkat”, és komoly erőfeszítések és fájdalmas küzdelmek árán magunk mögött is hagyhatjuk. Feltéve, ha tényleg, ha igazán akarjuk. És ha sikerül, lelkünkben újra kisüt a nap, és újra képesek leszünk mosolyogni a világra. És a világ ezt észre is fogja venni. Mi több, értékelni is fogja. Aki nem hiszi, járjon utána." (Galgóczi Móni, ekultura.hu)

Idézetek a könyvből:

"Ez a könyv: térkép. Igaz ugyan, hogy az ember térkép nélkül is eljuthat oda, ahová akar, de térképpel jóval könnyebb az út. No meg aztán a nélkül sokan el sem indulnak. Elvégre olyan kényelmes otthon maradni."

"A klasszikus pótcselekvés stratégiák közé tartozik önmagunk kábítása alkohollal, kábítószerrel, étellel vagy televízióval - ezek mindegyike erősebb lesz, ha egy másikkal kombináljuk. Így például belőve ülni a tévé előtt, egyik kezünkben egy tábla csokival, a másikban egy doboz sörrel: szinte legyőzhetetlen kombináció arra, hogy ne kelljen szembenéznünk a fájdalommal. Sok olyan emberrel foglalkoztam, akik legalább egy évtizedet töltöttek el munkaidő után ilyen zombiállapotban. Aztán csodálkoztak: hová ment el az idő? (...) De szinte bármi, amit túlzásba viszünk, sikeres elkerülési technika lehet. (...) Az alvás, a biliárd, a tökéletesség hajszolása, a halogatás, de még a mániákus fűnyírás is kiváló pótcselekvési stratégiák. A megfelelő szélsőségig alkalmazva e módszerek bármelyike enyhíti - ideiglenesen - a fájdalmat, és lehetővé teszi, hogy az ember meghúzódhasson ismerős kényelmi zónájában.
Létezik még egy rendkívül népszerű, bár kevéssé nyilvánvaló pótcselekvési technika: az állandó panaszkodás. A panaszkodó azzal csökkenti a kényelmetlenséget, hogy beszél a problémájáról, ahelyett, hogy szembenézne a szorongással vagy oldaná azt."

"Ha ön arra vár, hogy partnere gyökeresen megváltozzék, de nem tudja, meddig várjon még, mérlegeljen: csak akkor vágja le magát az érzelmi horogról, ha - tekintet nélkül a beteljesüléssel kecsegtető reményre - rájött, hogy bekapta a horgot és azon lóg. Akkor tudni fogja, hogy eleget várt. És lép: leveszi a boldogságzsetonjait arról a másik személyről, és önmagára fogad."

2011. június 4., szombat

Citromfagylalt

Hozzávalók:
2 dl kefir
2 dl tejszín
15-20 dkg porcukor ízlés szerint
3 közepes nagyságú citrom leve
1 teáskanál frissen reszelt citromhéj
csipetnyi só

Elkészítés:
A citrom levét kipréseljük, majd összekeverjük a cukorral, a reszelt citromhéjjal és a sóval. Beöntjük a turmixpohárba. Rátöltjük a kefirt, és habos, egynemű masszává keverjük. Ezután hozzáadjuk a tejszínt, és tovább keverjük még 1 percig. A citromos fagylaltmasszát beöntjük a fagylaltgép tartályába, és megfagyasztjuk. (Készíthető csak tejjel is, de tejszínnel és kefirrel sokkal finomabb.)

 
(forrás: optimistaelet.hu, kép: overthehillandonaroll.com)

2011. június 2., csütörtök

Tim Walker

A fotós valószínűleg Alice Csodaországában született, nem lehet tudni, aztán hogyan került a tükrön át mégis ide közénk... (Előtte bizonyosan még egy kis kitérőt tett és Gulliver útitársául szegődött.) Százával ontja a meghökkentő, csodálatosan kreatív, félelmetesen buja, magával ragadó és végtelenül inspiráló ötleteit, láthatóan kifogyhatatlan a fantáziája, mégis rögtön felismerhető minden alkotása. Van itt minden, vintage, shabby, steampunk, gótikus, thriller-horror bőven és nem kevés irónia és humor is. Én nagyon szeretek engedni a csábításának és elmerülni a mesevilágában - ilyenkor az ember szinte nem is szemlélője, hanem részese lesz a képeinek...
Fantasztikus.:-)



 






 





 




 

2011. június 1., szerda