2010. március 30., kedd

Mesebeli mesterségek

Vannak hivatások, amelyekről hogyha hall az ember, akkor csak derűsen elmosolyodik és már csak a tudat is napfényesebbé teszi a napunkat, hogy ilyen foglalkozás egyáltalán létezik. Összegyűjtöttem Nektek egy csokorra valót!

Állathang gyűjtő - avagy ornitomuzikológus, hát nem óriási?:-) Szinte elképzelem, ahogyan a bácsi a kis magnójával oson az erdőben a fák alatt és próbálja elcsípni a madarak énekét...:-))) De valószínűleg ma már egészen máshogyan történik mindez, mert egy kortárs állathang gyűjtő azt mondja például, hogy "a tücsökmadarak rokonsági kapcsolatait vizsgálom az énekelemek számítógépes hanganalízisével"... Íme egy picit több is a témában >>

Aztán ott van a tánctörténész, a jelmezkészítő vagy a textil tanszék vezetője, esetleg a textiltervező... Vagy csak nekem tűnnek ezek olyan érdekesnek?:-)

A kedvenc magyar mesekönyvrajzolóm pedig ő! Volt szerencsém néhány tizenévvel ezelőtti rajzához és festményéhez, az akkori munkahelyem egyik irodájába szereztük be dekorációnak - de már akkor tudtam, hogy azok a csodálatos képek túl jók voltak annak a multicégnek a könyvelési vezetőjének a szobájába...

A minap pedig Martha Stewart műsorában ragadott meg egy Colin nevű huszonéves fiú története, aki egy átlagos konyhánál alig nagyobb helyiségben, mindenféle csillogó, ámde ember-léptékű géppel felszerelt csokigyárat működtet - elmondása szerint tudtával jelenleg a világon a legkisebbet. Mindent ő csinál, végigmondta-mutatta a profi folyamatot, hát le a kalappal. Derűsen, elhivatottan dolgozik és nem is akármilyen eredménnyel.:-)

Ti tudtok még ilyeneket?

2010. március 27., szombat

2010. március 26., péntek

Bloghoz, weboldalhoz

Blogot ma már szinte mindenki ír és én személy szerint ennek nagyon örülök! Legyen akár élménybeszámolós vagy gőzkieresztős napló, írjunk akár saját magunkról vagy elsősorban a gyermekeinkről, a családunkról, a hobbinkról, a hivatásunkról másoknak, az írás mindenképpen terápiás hatásal bír és egyben a blog egy szép "termék", amire büszkék lehetünk kívül-belül és ez motivál, önbizalmat ad (akár másoknak is). A leírt élmények pedig másokat is gazdagíthatnak, nagyon jó tippeket kaphatunk egymástól így a neten, a jó társaságról nem is beszélve.:-) Ha pedig regisztrált domain nevünk van és weboldalunk, az nyilván már akár üzleti célokat is szolgálhat (bár már egy blog is) - szerencsére ma már sok-sok nő van itthon is, aki rájött, hogy az otthoni, akár rendszeres passzív bevételek egyik kiváló támogatója egy saját blog vagy weboldal, ahol a szellemi vagy például a kézműves termékeinket meg tudjuk mutatni és el tudjuk adni.

A közhiedelemmel ellentétben ma már a domain regisztáráción kívül (ez max. évi 10-20e ft) nem kell nagy befektetés egy webes tárhelyhez vagy felülethez, mert olyan klassz felhasználóbarát sablonokat lelhetünk a neten, amelyeket aztán egy alap tudással mi is testre szabhatjuk és feltehetjük a blogunk vagy ...hu címünk "alá", akár napi-heti szinten frissítve azt. Az utóbbi hetekben sokat böngésztem az efféle oldalakat, úgyhogy mutatok pár nagyon klassz ingyenes helyet, ahol a saját célunktól függően találhatunk magunknak sablonokat és megdolgozhatjuk, feltölthetjük azokat akár 1-2 nap alatt. Több munkára a tapasztalataim szerint tényleg nincs szükség az induláshoz.

http://www.ezwpthemes.com - Blogokhoz, nagyon szépek! Nem a megszokott álló hátteret adja a blognak, hanem pörög a bloggal együtt a háttér, ezáltal lesz talán mutatósabb, igényesebb a végeredmény. Köszi Atyus!;-) (Most már én is itt keresem éppen a Ligethez valót...;-))

www.wix.com - Gyönyörű, flash-es, színes-szagos, rendkívül igényes oldalakat lehet csinálni a regisztráció után, nagyon sok elegáns, letisztult stílusú sablon közül lehet választani. Hátrány (már akinek az): ezek bár "többfüles", de statikus jellegű oldalak lesznek, tehát főként művészeknek, fotósoknak való, galéria-jellegű megoldásokhoz és egy bemutatkozás erejéig. De van, akinek pontosan csak erre van szüksége.:-)

http://www.freewordpressthemes4u.com - a WordPress sablon-tárháza! Magazin-jellegű weboldalakhoz, szintén nagyon igényes és dinamikusan fejleszthető, sok lehetőség rejlik benne. Grafománoknak.;-)

Tipp:
Ebből a fenti háromból az első és az utolsó egy tőről fakad, ugyanis lehet találni hasonló design-okat, például itt a nagyedik és ez itt ugye ugyanaz...:-))) Ez akkor tuti, ha mondjuk van már hónapok-évek óta egy klassz blogod és utána ha csinálsz egy weboldalt is magadnak/-ról, akkor a kettőt össze lehet linkelni, nem kell feltétlenül felszámolnod vagy áttelepíteni a blogot és mivel a fejléc hasonló, így ez máris ad egy stílust, arculatot mindennek, ami "Te vagy a neten". Így lehet a pl. már üzletibb jellegű weboldallal párhuzamosan folytatni a nyilvános vagy akár részben zárt privát blogot is.:-)

---

Update: Meg is találtam...:-)

2010. március 25., csütörtök

Halak pillanatok

Katitól érkezett:

"Talán azért, mert a „Halak” jegyében születtem, ezek az empatikus ráérzések, („hogy hol végződik az én, és hol kezdődik a Te”), nagyon sokszor működnek.

Amit most elmesélek, az 44 évvel ezelőtt történt, és egy életre szóló barátság lett belőle.

Mentem felvételizni a Ruhaipari Szakközépiskolába.

Az épület Aulája tele lányokkal, kb. tízszeres túljelentkezés volt akkoriban.

Határozottan, határtalan érzés volt, mintha világ életünkben ismertük volna egymást egy piros ballonkabátos lánnyal, akivel egyszerre indultunk egymás felé.

Rögtön bizalmas beszélgetésbe kezdtünk , és pár perc múlva már tudtuk egymásról, hogy ugyanabban az évben, hónapban és napon születtünk.

Végül több száz jelentkezőből egy osztály indult, és a beiratkozásnál kiderült, mindketten egymásért drukkoltunk.

Évek múlásával férjhez mentünk, gyerekeket szültünk, unokáink lettek.

Ha nem is találkozunk túl sűrűn, mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, az érzés most is határtalan."


Éva küldte:


"Mikor elolvastam a magyarázatot, azonnal beugrott A PILLANAT. Azt hiszem ilyesmire gondoltál.

Pontos időpontot nem tudok mondani, de pontos helyet igen. Helyszín: Szlovénia, Bohinjsko Jezero. A Jezero hoteltől induló, a falu templomához átérő híd közepe, arccal a Bohinj tó felé fordulva. Ez a hely a világból általam látottak közül a kedvenceim egyike. Ha jól számolom ötször jártam már itt (a hídon számolatlanszor), és egy konkrét pillanatra tökéletesen emlékszem, a többi meg ennek ismétlése, de természetesen már nem annyira katartikusan.
Milyen a hely ? Innen indul a völgy, melynek középpontja maga a tó. Bal és jobb oldalán 1200-1500 méteres hegyek veszik körbe. A völgy végén egy sziklafalba fut az út, és nincs tovább. Pár kilométeres sétával pedig a Száva forrás közelíthető meg, ami egy kis vízesés. És milyen az a pillanat, mikor megállok a híd közepén (lehetőleg egyedül, akármekkora a társaság, amivel utazunk) ? Így tudom megfogalmazni: a hely energiája mellkason vág, beszívom a levegőjét, és bármikor vissza tudok rá emlékezni, amikor rá koncentrálok. Bárkinek szívesen ajánlom meglátogatásra, legyen az tavaszi, nyári, őszi vagy téli időpont. Képem is van róla hóban és ködben, napsütésben, és tavaszi tükröződéssel. Persze az érzést csak ott lehet átélni, de a látvány talán önmagáért beszél. Amiért kicsit szomorúan írok róla most, az az, hogy a március 15-i hosszú hétvégén utaztunk volna oda, ahogy ez már hagyomány, de sajnos az idén anyagi okok miatt le kellett mondanunk. Majd sóhajtozok három napon keresztül."







Nagyon köszönöm ezeket az értékes történeteket!

2010. március 19., péntek

Szabadság vagy illúzió?




"(...) bár sokan azt gondolják, hogy a szabadság az, amikor sokkal több mindent megtehet az ember… például ha több pénze van az embernek, akkor nem csak 3 féle cipőt vehet meg, hanem 300 félét – és beetettek bennünket azzal, hogy ettől szabadnak érezzük magunkat. De a nagy titok az, ahogy a VÉGTELENhez képest a 300 is és a 3 is ugyanolyan korlátozott minőség, mert nem tehetsz meg BÁRMIT. Nos, az Uránusz igazi, magas minősége a szabadságban az, amikor teljesen a saját felsőbb énünkkel egyben éljük meg magunkat a legszabadabban – és ekkor vesszük észre, hogy valójában pont így illeszkedünk a legjobban a környezetünkhöz… ellentétben attól mint amit a szabadság illúziója mutat, hogy az ember független lesz a környezetétől."

(www.csillagmag.hu)

---

Az idézetekhez feltöltött kollázsokat, amelyik tetszik, nyugodtan nagyítsátok ki (rákattintás) és mentsétek le Magatoknak háttérképnek!:-)

2010. március 18., csütörtök

A válasz

Volt itt egy kérdés, amire tartozom Nektek egy válasszal.

Nos, a műsorból az derült ki végül, hogy a chipset, csokit, kólát fogyasztó gyerkőcöket, akiknek utána nyugis, meditációs programban, gyermekjógában volt részük, kiegyensúlyozott, nyugodt állapotban kapták vissza a szülők; az egészséges ételeket evő, de utána hangos zenés, bohócos, ugrálós játékot játszó gyerekek pedig felpörögve érkeztek haza. Nem az étel volt a mérvadó. Azaz eszerint 1-0 a lelki-szellemi "táplálék", a gyermekkel való foglalkozás milyensége mellett, az ételek ellenében.

Vagyis létezik, hogy akármit is adunk a gyereknek enni, a lényeg inkább az, hogy milyen minőségi időt töltünk velük, hogy hagyjuk-e őket mondjuk tévézni, "tombolni" vagy foglalkozunk velük? Sokkal inkább múlik a lelkiállapotuk és ezáltal aztán az egészségük is azon, hogy milyen programokban van részük, mint azon, hogy mit esznek meg?

Te mit gondolsz?:-)

2010. március 12., péntek

Legendás kosztümök

Némelyik annyira emblematikus, hogy ha jobban belegondolunk, a ruha is hozzájárult ahhoz, hogy a színésznőt az adott szerepel azonosítjuk: mert rögtön így jut eszünkbe...

Emlékeztek rájuk?:-)

Rózsaszínű ruha és piros szívek, hozzá a búgó hang, ennél nem is kell klasszikusabb. Mindig attól féltem, ahogyan rázta magát, hogy az a lazának tűnő, furfangos mellrész egyszercsak lecsúszik Merylinről...:-)))



Ebből a filmből tucatnyi gyönyörű kosztümöt lehetne felvonultatni (szoktak is), kezdve rögtön a film elején bedobott lányos, apró zöld virágostól kezdve a csíkosujjúig, amihez szerintem a jelenet beállításait úgy találták ki, hogy az a ruhaujj mindenképpen érvényesüljön. De mégis, ez a függönyből varrt zöld bársony szörnyűség a sárga függönyzsinór-rojtokkal mindent visz!:-D



És ha már függönyből varrt ruha, akkor... Ez ugyan nem az, mert azt később a gyerekekre adja, de íme, a filmtörténet talán legelőnytelenebb és egyben legbájosabb rucija!



No és a végére a kedvenc, ami már fokozhatatlanul habos, de Audrey olyan elegáns öniróniával volt képes viselni, hogy ebben is lenyűgöző...



Bónuszként pedig ismét ő - mert van, ami utánozhatatlan. Szerintem így kalapot még nem viselt senki.:-)



Kellemes hétvégét kívánok!:-)

2010. március 7., vasárnap

Mi az első, ami eszedbe jut róla?

Biztosan Te is jártál már olyan helyeken, amelyek elvarázsoltak... Mindegy, hogy hogyan és miért, de örökre ott van a lenyomatuk a lelkedben. Az emlékeink pedig nagyon érdekesek, úgy vannak felfűzve, mint egy gyöngysor: először bevillan egyetlen apró dolog, ha eszünkbe jut ez a hely, aztán pedig jön sorban a többi, egymás után.

És vajon mégis mi az első, ami ezekről a helyekről eszedbe jut? Én az egyszerűség kedvéért néhány országot emeltem ki és valóban az ELSŐ dolgot róluk, ami beugrik, legyen az egy kép, egy tárgy, egy illat... Mutatom!:-)

Ha Görögország, akkor a színek: kék és fehér, ameddig a szem ellát...



Ha Írország akkor... ez nagyon nehéz, mert ilyenkor nagyon erős emlék- és hangulat-rohamom van mindig, de talán az ajtók...



Ha London és Anglia, akkor megint lehetne ezer és egy dolog, a metrótól a Sherlock Holmes múzeumig (... amikor megállt az idő...:-)), a parkok, az Old Vic vagy a mesebeli vidéki kiruccanások és mégis: a Trafalgar tér az, ami beugrik. Az a tömeg, a zsongás, az ott negyed óra alatt megélt majd' négy évszaknyi időjárás az, amelyek a legtipikusabbak számomra... Különös.:-)



Ha Németország, akkor a motorozás a Fekete-erdőben...



Ha Olaszország, akkor tenger, naplemente és bor, így együtt a három, elválaszthatatlanul.



Ha Prága, akkor a játékmúzeum...



Ha Spanyolország, akkor az első közös külföldi nyaralásunk a férjemmel, még egyetemista korunkból és egyben az első tengerparti nyaralásom... Nosztalgikus emlék. És mégis: a legelső dolog, ami beugrik, hogy egy nagy, színes vásár volt a nyaralózóna közelében a parton és itt nyertünk egy golyódobálós-teveversenyes bódéban egy iszonyatosan nagy plüssnyulat, amit alig tudunk hazahozni...:-)))



Ha Törökország, akkor az almatea illata...:-)



Tudjátok folytatni sajátokkal...?:-)

2010. március 5., péntek

2010

"Sok ajtó kinyílásának és becsukódásának az éve lesz ez. Vannak dolgok, amik már jó ideje velünk vannak, majd egyszer csak hirtelen eltűnnek. A dolgok régi módú végrehajtása az új megközelítésekben átalakul. A régi szerepek és annak meghatározásai, amiről azt gondoltuk, hogy mi vagyunk, elengedésre kerülnek, és igazabb önmagunk fog megjelenni. Néhány kapcsolat ajtaja be fog záródni, újak pedig meg fognak nyílni. Pénzügyi ajtók becsukódnak és újak megnyílnak. Régi otthoni környezetünk ajtói becsukódnak, és a megfelelő, új helyünk ajtói kinyílnak. Fontos, hogy amikor egy ajtó bezárul, ne próbáljuk meg erővel újra kinyitni. Ez egyszerűen nem fog működni. Ha túl sok figyelmet szentelünk a bezáródó ajtóknak, akkor előfordulhat, hogy elmulasztunk minket hívogató, ragyogó nyitott ajtókat. Ha egy régi ajtó bezárul, azonnal keresd az új ajtót. Ott lesz."

(spiritualisebredes.blogspot.com)

2010. március 3., szerda

Márciusi határtalanság a Halakkal

A februári kihíváshoz néhány beszámolót még az eredeti bejegyzés kommentjei között olvashattok!

És elérkezett a március, az erősen szociális beállítottságú, segítő szándékú, ámde álmodozó Halak hónapja. De lássuk csak részletesebben:
"A Halak számára a világ kissé elmosódott, a körvonalai szétesők: mintha tejüvegen át nézne mindent. Ahol más ember hangosan és magabiztosan mozog, ott a Halak tétovává és bizonytalanná válik. Gyakran saját szándékaival, céljaival sincs tisztában - még abban sem biztos, hogy tényleg ő akarja-e azt, amit tesz, vagy valaki más. A határok kérdése a Halak legfobb problémája. Az, hogy hol végződik az "én" és hol kezdodik a "te". És egyáltalán: szükséges-e meghúzni ezt a vonalat?

Ő nemcsak megérti más örömét és bánatát, hanem mélységesen át is éli. A természetes önzés, az Ego által épített önvédelmi sáncok nála nincsenek sehol. Érzékeny, túlságosan is érzékeny állapot a Halaké. Az élet farkastörvényeivel szemben képtelen megvédeni magát. Más emberek erős akaratának, mohó önzésének akár élethosszig is áldozatul eshet. Szívével mindenkit befogad, karjával mindenkit magához ölel. Tekintetéből árad a szeretet, az elfogadás és a gyengédség. Mindent megért, és semmi nem idegen tőle, ami emberi. Még az állatok és a növények is egyenrangú, lelkes lények a szemében - környezetét nem is tudná elképzelni ezek nélkül.

Menekülésének egyetlen útja, amikor saját belső világának zavaros mélységeibe merül. Az álmodozásba, az álmokba - ehhez idonként alkoholt vagy drogokat is segítségül hív. Problémáit képtelen szavakba önteni és racionálisan megoldani. Ha már elkerülhetetlenné válik a szembesülés, akkor úgy viselkedik, mint a tintahal: átláthatatlan ködöt és zavart támaszt maga körül, s a káoszt felhasználva jó messzire úszik. Hiszi, a problémák előbb-utóbb megoldódnak maguktól is. Ám ha minden erőfeszítése ellenére mégis a realitások kemény talajára rántják, partra vetett halként addig evickél, amíg vissza nem kerül éltető közegébe: a meghatározhatatlanba, a körvonaltalanba, a tetszés szerint alakíthatóba - a vízbe.

Az önmagával harmóniában lévő Halak önzetlen, áldozatkész és együttérző karakter. Barátai, munkatársai nehezen nélkülözik odaadó, önfeláldozó, gyengéd lényét. Partnerével képes tökéletesen egybeolvadni, annak gondolatait kitalálni, érzéseiben olvasni. Sejtései, álmai, látomásai rendre beigazolódnak. Bátran mondhatja, hiszen tapasztalja: 'több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcselmetek álmodni képes'."

---

Vajon Nektek volt már efféle "halak-élményetek"? Amikor úgy éreztétek, hogy nem tudjátok, "hogy hol végződik az "én" és hol kezdődik a "te". És egyáltalán: szükséges-e meghúzni ezt a vonalat?" A szerelmünkkel vagy a gyermekünkkel kapcsolatban szinte természetes, hogy átélünk ilyesmit - most szándékosan nem ilyen történeteket várok, hanem ezek kivételével bármit.

Amikor akár váratlanul tört Rátok egy ilyen érzés, a "beleolvadás", vagy egy magától értetődő segíteni akarás, amikor elmosódtak a határaid, amikor "te voltál ő", vagy amikor megérintett az Univerzum nagysága és az, hogy egy vagy a Mindenséggel és mégis milyen apró... Ismerős?:-) Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy éltél-e már át hasonlót és pontosan mikor és mi váltotta ki ezt? Mit gondolsz, vajon ez belőled fakadt elsősorban vagy valami kívülről jövő impulzus váltotta ki? ...

Szeretettel várom a történeteiteket akár levélben, akár ide megjegyzésként!

2010. március 2., kedd

Az élet pillanatai

Amikor "nem történik semmi", akkor is mennyi minden történik...:-)