2010. március 3., szerda

Márciusi határtalanság a Halakkal

A februári kihíváshoz néhány beszámolót még az eredeti bejegyzés kommentjei között olvashattok!

És elérkezett a március, az erősen szociális beállítottságú, segítő szándékú, ámde álmodozó Halak hónapja. De lássuk csak részletesebben:
"A Halak számára a világ kissé elmosódott, a körvonalai szétesők: mintha tejüvegen át nézne mindent. Ahol más ember hangosan és magabiztosan mozog, ott a Halak tétovává és bizonytalanná válik. Gyakran saját szándékaival, céljaival sincs tisztában - még abban sem biztos, hogy tényleg ő akarja-e azt, amit tesz, vagy valaki más. A határok kérdése a Halak legfobb problémája. Az, hogy hol végződik az "én" és hol kezdodik a "te". És egyáltalán: szükséges-e meghúzni ezt a vonalat?

Ő nemcsak megérti más örömét és bánatát, hanem mélységesen át is éli. A természetes önzés, az Ego által épített önvédelmi sáncok nála nincsenek sehol. Érzékeny, túlságosan is érzékeny állapot a Halaké. Az élet farkastörvényeivel szemben képtelen megvédeni magát. Más emberek erős akaratának, mohó önzésének akár élethosszig is áldozatul eshet. Szívével mindenkit befogad, karjával mindenkit magához ölel. Tekintetéből árad a szeretet, az elfogadás és a gyengédség. Mindent megért, és semmi nem idegen tőle, ami emberi. Még az állatok és a növények is egyenrangú, lelkes lények a szemében - környezetét nem is tudná elképzelni ezek nélkül.

Menekülésének egyetlen útja, amikor saját belső világának zavaros mélységeibe merül. Az álmodozásba, az álmokba - ehhez idonként alkoholt vagy drogokat is segítségül hív. Problémáit képtelen szavakba önteni és racionálisan megoldani. Ha már elkerülhetetlenné válik a szembesülés, akkor úgy viselkedik, mint a tintahal: átláthatatlan ködöt és zavart támaszt maga körül, s a káoszt felhasználva jó messzire úszik. Hiszi, a problémák előbb-utóbb megoldódnak maguktól is. Ám ha minden erőfeszítése ellenére mégis a realitások kemény talajára rántják, partra vetett halként addig evickél, amíg vissza nem kerül éltető közegébe: a meghatározhatatlanba, a körvonaltalanba, a tetszés szerint alakíthatóba - a vízbe.

Az önmagával harmóniában lévő Halak önzetlen, áldozatkész és együttérző karakter. Barátai, munkatársai nehezen nélkülözik odaadó, önfeláldozó, gyengéd lényét. Partnerével képes tökéletesen egybeolvadni, annak gondolatait kitalálni, érzéseiben olvasni. Sejtései, álmai, látomásai rendre beigazolódnak. Bátran mondhatja, hiszen tapasztalja: 'több dolgok vannak földön és egen, mintsem bölcselmetek álmodni képes'."

---

Vajon Nektek volt már efféle "halak-élményetek"? Amikor úgy éreztétek, hogy nem tudjátok, "hogy hol végződik az "én" és hol kezdődik a "te". És egyáltalán: szükséges-e meghúzni ezt a vonalat?" A szerelmünkkel vagy a gyermekünkkel kapcsolatban szinte természetes, hogy átélünk ilyesmit - most szándékosan nem ilyen történeteket várok, hanem ezek kivételével bármit.

Amikor akár váratlanul tört Rátok egy ilyen érzés, a "beleolvadás", vagy egy magától értetődő segíteni akarás, amikor elmosódtak a határaid, amikor "te voltál ő", vagy amikor megérintett az Univerzum nagysága és az, hogy egy vagy a Mindenséggel és mégis milyen apró... Ismerős?:-) Lehet, hogy ezek nagy szavaknak tűnnek, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy éltél-e már át hasonlót és pontosan mikor és mi váltotta ki ezt? Mit gondolsz, vajon ez belőled fakadt elsősorban vagy valami kívülről jövő impulzus váltotta ki? ...

Szeretettel várom a történeteiteket akár levélben, akár ide megjegyzésként!

4 megjegyzés:

izmiri írta...

Megvárok egy-két példát. Egyelőre nem nagyon értem :((( De azon gondolkodtam: nem ismerek egyetlen Halakat sem. Legalábbis nem tudok róla, ha bárki is az a környezetemben.

Tina írta...

Éva, érezted úgy bármikor is az életedben, hogy itt és most annyira tökéletes minden, hogy ha ez a pillanat lehetésges, akkor minden lehetséges...?:-) Valami ilyesmire gondolok...

Tina írta...

Még az jutott eszembe - és ezért kértem, hogy most ne ilyesmit, mert ez annyira egyértelműen ilyen:-) - hogy "mintaként" a szülés-élmény például egy ilyen határtalanság-érzés vagy ha nagyon szerelmesek vagyunk - ezeket Te már biztosan átélted...;-)

Vera írta...

Én értem a kihívást, de elsőre semmilyen "határtalan érzés" nem jutott eszembe, úgy gondoltam nekem nem volt ilyen, tehát ebben most nem veszek részt. Aztán még egyszer elolvastam a kihívást, és akkor beugrott, hogy tavaly az egyik jóga foglalkozás előtt meditáltunk, és akkor éreztem az "egy vagyok a Mindenséggel/Univerzummal" érzést, szinte lebegtem, könnyűnek, határtalannak éreztem magam és pár pillanatig vagy pár percig (nem tudom, mert idő sem volt) nem gondoltam semmire..., sikerült kiüríteni az elmém (nagyon nehéz egyébként, aki próbálta tudja). Érdekes élmény volt. :-) Persze, a szerelem nekem is eszembe jutott - de ez meg most nem ér! :-)