2010. április 28., szerda

Kreatív stresszoldás

Lassan véget ér a hónap - így éppen ideje, hogy a stresszoldáson belül a kedvenc témám, az alkotás és kreativitás is terítékre kerüljön!:-)

Apró gyermekkorom óta mindig alkottam valamit, persze én is a rajzolással kezdtem, szerettem ragasztgatni, kollázsokat csinálni, meséket is írtam (és illusztráltam), aztán kamaszkoromban jöttek a romantikus regények, egészen bele tudtam feledkezni az írásba. Akkor még kézzel írtunk, kockás füzetbe, ezek persze megvannak a "kincsesládámban" ma is. Később kaptam egy elektromos írógépet (életem egyik legszebb ajándéka volt!:-)) és azon folytattam az írást, még novellák és egy (fél) krimi is kikerült a billentyűk közül... Általános iskolában jártam agyagozó- és makramé-szakkörbe, kötöttem és géppel varrtam (pár ruhát is magamnak tizenévesen), aztán felnőttként is kézműveskedtem is rendületlenül, átestem én is a decoupage-korszakon, festettem tussal és akvarelleket is, dossziékat csináltam könyvkötő-módszerrel, hímeztem, a selyemfestésbe is belekóstoltam, fűztem gyöngyöt, rajzoltam képregényt, öntöttem szappant és varrtam játékmackókat is. És könnyen lehet, hogy még kimaradt valami...

Miért is írtam le mindezt? Mert nagy részben ennek is tudom be azt, hogy ma képes vagyok párhuzamosan több mindennel foglalkozni örömmel és elmélyülten. Úgy is mondhatnám, hogy a jobb agyféltekém jó alapos "kiképzésben" részesült:-), megtanultam azt kisgyerekkoromtól öntudatlanul is tudatosan használni (bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez elsőre, nem az). Az alkotás mindenekelőtt a lazításban, kikapcsol(ód)ásban, elmélyülésben segített sokat, ami szerintem nagyon fontos a minőségi munkához és a sikerhez. Ha aktív is vagyok nap közben, bármikor képes vagyok 5-10 percre vagy lehetőség szerint akár órákra kikapcsolni és lazítani, arra az időre, bármennyi is van belőle, feledni időt és teret, ami rengeteget jelent napról-napra. Nem az a fontos, hogy pontosan mennyi időt szánunk valamire, hanem hogy milyen koncentrációval tesszük, amit teszünk, mennyire vagyunk képesek "mélységében" lazítani. Ehhez pedig az vezet el, ha képesek vagyunk tudatosan kikapcsolni és így energiát gyűjteni. Az alkotás erre egy remek lehetőség - nem is beszélve a kész mű adta sikerélményről, ami szintén rengeteg energiát tud adni!

Ha megtanítjuk működni a jobb agyféltekénket és ezt szorgalmasan gyakoroljuk - például az alkotó hobbik segítségével -, hamarosan már akár egy pillanat alatt sikerül az "átkapcsolás" és ezáltal a lazítás, a bal agyfélteke pedig ezalatt pihenhet kedvére. Ugyanis akkor tudunk a mindennapi, "bal agyféltekés" életünkben is frissek, eredményesek és pontosak lenni, ha néha hagyjuk pihenni az agyunknak ezt a felét, amíg a jobb van soron. Más szóval akkor vagyunk egyensúlyban és harmóniában, ha a fejünkben is megvan az egyensúly, azaz mindkét féltekénket használjuk és főleg akkor és arra használjuk, amire az való.

A bal logikus és elemez, beoszt, méricskél, racionális, időt (is) tervez, következtet és beszél; a jobb ösztönös, impulzív, elvont, így álmodozik és belefeledkezik és beszéd helyett inkább lát, befogad, majd "kiárad" és a nem-verbális, azaz a képi, zenei kifejezésben van otthon. Nem véletlenül kaptuk mindezeket a képességeket és lehetőségeket, így nyilvánvalóan mindkét fajta minőségre szükségünk van egy teljes és kiegyensúlyozott élethez. Ahogyan hiába is próbálnánk például a pénzügyeinket a jobb agyféltekével megtervezni, úgy hiába próbálunk a bal agyféltekével rajzolni - egyik sem fog menni. Érdemes odafigyelni és megtapasztalni, mi hogyan működik a fejünkben, hogy minden a helyére kerüljön. Nem mellékes, hogy így mindenre kevesebb energiára lesz majd szükség, bármivel is foglalkozunk, így több időnk és energiánk marad... ÉLNI!:-)

(Bízom benne, hogy ez már egy válasz ismerőseimnek arra a kérdésére, hogy "hogyan van időd én energiád ennyi mindenre??":-))

Ennek a megtapasztalásnak az egyik lehetősége például az itt igen sokat emlegetett jobb agyféltekés rajztanfolyam. Igen, ismét túl vagyunk egy négynapos "ébredésen és lazításon", katartikus eredményekkel, ezúttal már 9 résztvevővel!:-) A helyszínt ezúttal a Shanti Jógastúdió biztosította Gödöllőn, így egy igazán családias, feltöltő, meghitt légkörben alkothatott a társaság csütörtöktől vasárnapig. Ismét nagyszerű, érdekes emberek gyűltek össze, sokat tanultunk egymástól, számomra legalábbis nagyon tanulságos volt ez a hosszú hétvége. A résztvevők tapasztalataihoz pedig íme néhány mű és vélemény. Köszönöm Nektek!:-)

"Teljes mértékben ki tudtam kapcsolni, megtapasztaltam, hogy lehet sietés, rohanás nélkül is dolgozni. Megtapasztaltam, hogy olyan képességek rejtőznek bennem, amelyekről korábban nem is sejtettem, hogy léteznek. Nem volt fontos semmi, csak az alkotás öröme. Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, amit kicsit sajnálok... Szívesen jönnék még egyszer! Arra is "rájöttem", hogy talán a bal agyfélteke mozgatja az éhségközpontokat (?), hiszen a rajzolás közben egyáltalán nem jutott eszembe, hogy nassolnom kéne valamit. Jó ez a tanfolyam a fogyókúra elindítására is."

:-)



"Nagyszerű volt a fejlődés, hogy már más szemmel tudok ránézni arra, amit le szeretnék rajzolni. Bátrabban állok neki bárminek, tudom, hogy le tudom rajzolni és végre a fényekkel is tudok bánni. Kedvet is kaptam, hogy többet rajzoljak."


"A tanfolyam megerősítette azt a hitemet, hogy nem létezik lehetetlen! Csodálatos megtapasztalás volt. A rajztudás teljes hiányától eljutottam odáig, hogy azt merem mondani, mostmár tudok rajzolni. Ennél is fontosabbank érzem viszont, hogy pihentetni tudtam - és remélhetőleg ezt megtanulva a jövőben is tudom majd - a bal agyféltekémet, ami azt hiszem, már életmentő volt a számomra. Úgy érzem, segíti, hogy harmonikus életet élhessek."



"Maximálisan teljesült a vágyam az önikifejezésre, korlátaim meghaladására. Tartottam attól a tanfolyam előtt, hogy van benne valami "trükk", ami csak itt működik és később majd nem, de tudom, hogy fog működni. Kitisztult a fejem, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Szerintem fogom tudni alkalmazni az "átkapcsolós" technikát a jövőben is."



"Megtanultam egy új látásmódot, újra átéreztem az alkotás örömét! Azt is megtanultam, hogy ne adjam fel rögtön, ha valami nem az elképzelésem szerint sikerül és át merjam lépni azokat a határokat, amik között még biztonságban érzem magam, hiszen az új és ismeretlen sok kellemes meglepetést tartogat."



"Úgy érzem, teljesült az, amiért eljöttem és a jövőben biztos, hogy rajzolni is fogok. Hihetetlen érzés látni azt, hogy valóban képes vagyok rajzolni!"



"Nagyon jó érzés volt mind a négy nap, az "átkapcsolások" élménye is, bár párszor a sírás határát súrolta... A változás hihetetlen! Köszönöm."



És egy utólagos visszajelzés:

"... olyan jó érzés volt visszanézni ezt a négy napot. Nem gondoltam, hogy ennyire fog majd ez nekem hiányozni. Gondolom, azt a fajta „jelenben levést” tapasztaltam meg, amiről pl. Eckhard Tolle írt. Azt hiszem, sosem fogom ezt az élményt elfelejteni, mert valami megmagyarázhatatlanul különleges dolgot hozott az életembe. :))"

Anyukám is résztvett a mostani tanfolyamon...:-) >>

Ildikó beszámolója és klassz scrap-oldala az élményhez... >>>

(Nem sikerült minden alkotást helyben lefényképezni, még fogok feltenni, ha utólag megkapom őket!)

2010. április 26., hétfő

Blogdíjak

Az utóbbi időben ez és a többi blogom összesen 7 blogdíjat is kapott, volt, amelyikből többektől is.

Őszintén nagyon szépen köszönöm ezeket és elnézést kérek, hogy nem teszem ki és adom tovább őket, de nagyjából mindenki megkapta már, akinek adnám. A hozzá tartozó játékok pedig ismerősek, korábbi blogdíjaknál már megválaszoltam a hozzájuk tartozó kérdéseket vagy nagyon hasonlóakat.

Még egyszer köszönöm ezeket és tényleg jól esnek, megtisztelőek, de bízom benne, hogy a fentieket megérti minden díjazó.

2010. április 22., csütörtök

Negatív és pozitív stresszkezelés

Mindannyiunknak vannak tanult mintáink és reakcióink, amelyeket stressz esetén önkéntelenül "bevetünk", hogy jobban érezzük magunkat. Sok esetben ezek a "megoldások" sajnos mégis inkább rombolóak, mint építőek, hiszen nem tudatosak, hanem korábbi stresszhelyzet(ek)ben önkéntelenül alakultak ki (pl. fáradtság ellen kávé, tévézés vagy egy szerelmi csalódás után sok édesség).

Szép feladat megfigyelni magunkat - ez egyébként az önismereti munka első lépése -, hogy bizonyos helyzetekben hogyan vigasztalódunk, hogyan vezetjük le a feszültséget vagy hogyan lazulunk el? Valóban hosszútávon célt érünk ezzel a módszerrel vagy csak pillanatnyi tűzoltás lesz belőle? Hiszen a cél az volna, hogy folyamatosan építsük magunkat és lehetőleg minél ritkábban, végül pedig egyáltalán ne fussunk bele bizonyos hibás reakciókba. Vegyük észre, hogy mit csinálunk rosszul és változtassunk rajta azonnal! Hiszen a Világot nem tudjuk megváltoztatni, magunkon viszont tudunk dolgozni.:-)

Nézzünk néhány példát a hibás stresszkezelésekre és mellettük egy-egy pozitív lehetőséget! Ha rajtakapjuk magunkat valamelyik rossz stratégián legközelebb, nincs más dolgunk, mint megpróbálni tudatosan átváltani annak az egyik pozitív változatára. Ha pedig valamit ismételgetünk és egyre gyakrabban használunk, ahhoz egy idő után hozzászokunk és a "vérünkké válik".

Negatív stresszkezelési stratégiák

Pozitív stresszkezelési stratégiák

Túlevés

Egészséges táplálkozás

Alkoholizmus, dohányzás

Vitamin- és nyomelembevitel

Droghasználat

Mozgás, sport, kirándulás

Túlköltekezés, vásárlási mánia

Légzőgyakorlatok

Dührohamok, agresszió

Stresszoldó gyakorlatok (relaxáció,…)

Sok tévézés, számítógépezés

Kreativitás, alkotás


Az étkezésünkre sem árt odafigyelni:


Stressznövelő élelmiszerek

Stresszcsökkentő élelmiszerek

Kávé, alkohol

gyümölcsök

Fehér cukor

Zöldségek

Fehér liszt

Olajos magvak

Csokoládé, kakaó

Zöld fűszernövények

Adalékanyagok

Burgonyafélék

Magas zsír- és fehérjetartalmú élelmiszerek

Magas szénhidráttartalmú élelmiszerek


Nem véletlenül emeltem ki az alkotást: ennek stresszoldó funkciójáról és a kreativitás személyiségformáló, építő erejéről legközelebb szeretnék majd mesélni bővebben.

2010. április 18., vasárnap

Siker vs. boldogság

"A siker az, ha megszerzed, amire vágysz. A boldogság az, mikor arra vágysz, amit kapsz."
(Dale Carnegie)

2010. április 16., péntek

Mi az a stressz és minek "oldani"?

Ha egy kis tudományos háttérrrel szeretnénk kezdeni, akkor érdemes tudni, hogy maga a stressz fogalma az 1930-as években Sellye János kutatói munkássága nyomán vált ismerté. Sellye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják szerveinket, életünket. Sellye kutatásai voltak az elsők, melyek a pszihé és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálgatni.

Mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy nem csak "rossz" stressz (ún. distressz) létezik, hanem olyan is, ami jótékonyan hat ránk és inspirál, egyfajta belső hajtóerő, például amikor tudjuk, hogy valaminek tétje van és ez motivál és segít egy jobb teljesítmény elérésében - ez az eustressz. A distressz az, amivel viszont bizony szembe kell néznünk és amit kezelnünk kell (vagy hát ugye érdemes), mert ha nem törődünk vele, egyszerűen "csak" az életünk lehet rövidebb. Nem is beszélve az életünk minőségéről, addigis. Még szerencse, hogy van más lehetőségünk is, mint a stresszelés.:-)

Vannak fizikai stresszfaktorok, mint például a hőség, a légszennyezettség, a zaj, a kávé és alkohol (és egyéb "ajzószerek") vagy az allergének. Ezek ellen a legkülönbözőbb védekezési módok vannak (például hogy nem a belvárosban lakunk vagy hogy mértékkel fogyasztjuk őket) és részben hozzájuk is lehet szokni, ami bizonyos szintig a szervezet egy természetes védekezése, egy bizonyos határon túl hosszútávon azonban erősen egészségromboló. Ide tartoznak még a fertőzéses, a hormonális és endokrin, azaz a rossz táplálékbevitel miatti, rossz anyagcserébe torkolló fizikai stresszek, ezeket elsősorban az immunrendszer erősítésével és nyilván megfelelő, egészséges táplálkozással lehet kiküszöbölni, de közben nagyon ajánlott már itt is a tudattalan, lelki okokat feltárni. (Olyasmire gondolok, hogy például hogy egy hormonális betegség miért öröklődik a családban női ágon, vagy hogy egy bizonyos testrész fertőzése miért tér vissza újra és újra vagy hogy miért csokifüggő valaki? Ezeket a megfelelő módszerekkel lelki síkon is nagyszerűen fel lehet deríteni és "ki lehet pucolni" és ezek után már sokkal egyszerűbb a gyógyulás vagy a leszokás.)

A lélektani stresszfaktorok, mint az anyagi gondok, a túlterheltség, a konfliktusok vagy a határidők is rendkívül rombolóak, de a jó hír az, hogy tudatos életvezetéssel ezek nagy része kiszűrhető és nagyon jól kezelhető. Nem fogok újdonságot mondani azzal sem, hogy ezeknek a romboló hatása sok esetben "a fejünkben dől el": például hogy mennyi pénzre van szükségünk a megelégedettségünkhöz vagy a meglevő, befolyó pénzeket hogyan kezeljük, hogy hány féle és milyen határidőnk vannak és ezeket hogyan rangsoroljuk, hogy mibe mennyi energiát fektetünk, hogy a teendőinket hogyan osztjuk be, ez mind-mind hozzáállás és tudatos tervezés kérdése, ami tanulható és fejleszthető.

Érdemes körülnéznünk a környezetünkben, ez is az önismeret fontos része: milyen helyzet az vagy pontosan ki az, aki időről-időre stresszt okoz? Érdemes beazonosítanunk a "kritikus személyeket": ők azok, akiknek például nem szívesen mondunk nem-et (ha ez általános tulajdonságunk, akkor bizony minden ember stresszt okoz!), akik jelenlétében nem vagyunk természetesek, akik előtt jó színben szeretnénk feltűnni (megintcsak: ha ez általános tulajdonságunk, akkor minden ember stresszt okoz!) és azok is, akiket csodálunk vagy akiknek így vagy úgy ki vagyunk szolgáltatva. A Nagy Titok, hogy hiába is próbálnánk a másik embert megváltoztatni, ez szinte soha nem sikerül (Hiszen mi hogyan érezzük magunkat, ha bennünket akar valaki megváltoztatni? Van hozzá joga?:-)) - csakis személyiségfejlesztő munkán keresztül lehetséges, hogy mi magunk máshogyan álljunk ezekhez a személyekhez és a hasonló helyzetekhez. Ha ez nem történik meg, bármiféle kapcsolati munka is csak félsiker (bár legalább az is már valami).

A stressz leküzdése, a megoldás mindig az agyban, a hozzáállásban, az életszemléletben kezdődik. A Világ olyan, amilyennek mi látjuk. Azt éljük, amit észreveszünk benne. Ha állandóan a nehézségeken, a terheken, a hiányosságokon van a figyelmünk és méltatlankodunk, ítélkezünk és zsörtölődünk, akkor a Világ csupa stressz és igazságtalanság lesz a számunkra. Ha viszont azt vesszük észre, azon van a fókuszunk és azt "dédelgetjük" a sérelmeink helyett, ami szép és jól működik, ami sikerül és ami örömet okoz (hiszen pár percnyi Csodákat is meg- vagy lebecsülhetünk, ez is csak rajtunk múlik!), akkor mi Világunk is ilyenné lesz...

Legközelebb a negatív és pozitív stresszkezelési stratégiákról szeretnék majd mesélni.:-)

2010. április 15., csütörtök

Ki miért vegetáriánus?

A VegaFutár (www.vegafutar.hu) mai hírleveléből, komment nélkül:

"A valódi vegetarianizmus nem pusztán egy meghatározott étrendet, sőt, nem is csak egy életmódot jelent, hanem egy világszemléletet. Az alábbiakban magyar hírességek mondják el, miért lettek vegetáriánusok.

Lukács Laci (Tankcsapda)
A kilencvenes évek második felében már egyre gyakrabban éreztem egyfajta taszító érzést, amikor húst vagy húsból készült ételeket ettem. Végül ‘97 őszén – néhány hét vagy inkább hónap leforgása alatt – teljesen elhagytam a húsevést. sokan kérdezték, hogy ez valami egészséges életmóddal összefüggő “bohóckodás” vagy valami “hókusz-pókusz”-e a részemről, de akkor is és azóta is csak mosolygok az ilyen kérdéseken, és nem-mel felelek. Egészen egyszerűen nem akarok leölt állatokkal táplálkozni, nem akarom, hogy pusztán azért, mert “megtehetem”, az élet erőszakos kioltásával jussak táplálékhoz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: az állatokat a barátaimnak, jó ismerőseimnek tartom, akiket szeretek és tisztelek, és egy normális gondolkodású, egészséges lelkületű ember nem kívánja leölni és megenni a barátait, illetve a szeretteit. Ettől függetlenül az “élni és élni hagyni” elvet én abban is gyakorlom, hogy nem próbálok meg senkit akarata ellenére rábeszélni erre a gondolkodásmódra, mert az erőszak bármely megjelenési formája (ha csak verbális is) erőszak, és ez az, amitől igyekszem magam a lehető legtávolabb tartani.

Kowalsky (énekes, dalszerző, szövegíró)
Egészen pontosan tíz éve vagyok vegetáriánus. A gyermekkoromat egy kis községben éltem. Már akkor is szánalommal és borzongással néztem a minden télen esedékes disznóvágásokat, de önálló és határozott döntést csak felnőttként tehettem. Ennek akkor jött el az ideje, amikor először olvastam a Bhagavad-gitát. Még a végére sem értem, de már vegetáriánus voltam. Úgy éreztem, mintha mély álomból ébredtem volna. Ez az írás újra elém tárta az igazságot, amit a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy – többek között – minden élő valójában lelki lény. Nem az a test csupán, amelyben földi élete alatt létezni kénytelen. Semmiféle jogot nem érzek magamban arra, hogy élőlénytársaimat megfosszam bármitől, ami Isten által őket illeti. Legyen az a családjuk, a pénzük, a hitük… vagy akár a testük!

Kövi Szabolcs (fuvolaművész)
17 éves koromban lettem vega (most 37 vagyok). 14 évesen még húst hússal ettem, de id. Schirilla egyik könyve nagyon elgondolkodtatott. Lassan érett bennem a döntés, úgy gondoltam, nem igazságos dolog az ételért elvenni az állatok életét. Emlékszem a napra, amikor vega lettem. Az iskolába a konyhás néni két élő tyúkot hozott be, összekötözött lábbal kitette őket az udvarra. Én, mivel elég vásott kölyök voltam, elengedtem őket, hadd futkossanak. Még aznap délután meglátogattam a nénikémet, akinek éppen újszülött kisfiát köszöntöttük. Megtapogattam a kisfiú kezét, lábát. A fogása ugyanolyan meleg, puha volt, mint a tyúkok lába, akiket délelőtt engedtem el az udvaron. Ekkor egy kép jelent meg előttem, van van egy undorító tyúkhúsleves, amibe tyúklábakat tesznek. Lelki szemeim előtt elképzeltem a levesben a kisgyerek kezét-lábát… Borzalmas volt. Azóta nem eszem húst, mert az én szememben a húsevés valamiféle kannibalizmusnak tűnik. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem ítélkezem mások felett, mert úgy gondolom, hogy Isten az ilyen nagy döntésekre felkészíti, meghívja az embert. Aki nem készült fel, azt az előbbi gondolatmenetre csak legyint, aki felkészült, az búcsút int a húsevésnek.

Mester Tamás
18 éve nem eszem húst. Az első 8-10 évben halat sem ettem, ezen is csak azért változtattam, mert Magyarországon nem volt (nincs) kultúrája a vegetarianizmusnak, így nehéz volt napi szinten megoldani a megfelelő tápanyagok bevitelét. Amikor a keleti filozófiákkal megismerkedtem, akkor derült ki számomra, hogy húsevés nélkül is megoldható az életben maradás, sőt, egyszerűen egy általános társadalmi kondicionáltság eredménye az, hogy állatok életének kioltását szükségszerűségként kezeljük. Egyszerű megszokásról van szó tehát. A szkeptikusok érvei között szerepel a célzott állattenyésztés, mely kifejezetten csak az emberi fogyasztást szolgálja. Ezen állatok körülményeit nagy jóindulattal sem lehet életnek nevezni, hiszen hormonokkal táplált, ketrecbe zárt élőlényekről beszélünk. Sok érv csapott már össze ebben a témában, a legfontosabb mégis az, hogy a humanoidok nem csak az állatok életének kioltása árán képesek életben maradni. Ezért ebben a témában a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy miért legyünk vegetáriánusok, hanem hogy MIÉRT NE?

Laár András
Az ember nem azért rendelkezik mindenevő fogazattal, hogy mindent megegyen, hanem azért, hogy szabadon dönthessen afelől, hogy mivel táplálkozik. Megkapta a szabad akarat áldását, így maga szabhatja meg, hogy táplálkozásával milyen elveket szolgál. Nézetem szerint nem etikus dolog fejlett, állati lényekkel táplálkoznunk, ha ezt megtehetjük alacsonyabb, növényi létformák elfogyasztásával is. Minél kevesebb szenvedést ró életünk fenntartása a többi élőlényre, annál jobb. A növények és a tejtermékek fogyasztása egészséges, és megfelel az “ahimszá”, azaz a “nem-ártás” elvének. Különösen káros, kegyetlen dolognak tartom a nagyüzemi állattartást, vagyis azt a tömegpusztító magatartást, amit a mai “modern” emberiség megenged magának a földi élet rovására. A Föld jövőbeli sorsát érintően kulcsfontosságú, hogy az emberek egyre növekvő arányban önként lemondjanak a húsevésről."

2010. április 11., vasárnap

Szeretettel ajánlom...

... a Verával készült beszélgetést stresszoldás témában, amelyre most hétvégén került sor a szombathelyi tévében.

A műsort ITT lehet letölteni, a "Hétvége - 2010. április 09. 18.00-19.00" sort kell keresni (még alul), itt a floppy lemez ikonra kattintasz jobb oldalt és néhány perc alatt letöltődik az egész műsor. A formátum miatt sajnos nem tekerhető előre, de 18:11-kor kezdődik a beszélgetés. Érdemes megnézni, tényleg hasznos!

Verának ezúton is még egyszer szívből gratulálok és kollégaként köszönöm neki a módszer és a gyakorlatok ilyen profi népszerűsítését, amit nagyon fontosnak tartok!:-)

2010. április 8., csütörtök

Aszalt paradicsom



Fogalmam sincs, hogy csak az áldott állapot teszi-e, de kilószámra tudnám enni a fűszeres olívaolajban eltett szárított/aszalt paradicsomot. (Nevezzük aszaltnak, mert az olajban puhult az igazi, a sima szárított az szerintem cipőtalpszerű.) Summa summárum, aki ezt kitalálta, az gasztronómiai Nobel díjat érdemelne! Pikáns, sós és ha az olajba fokhagymát, zöldfűszereket is teszünk mellé, elegánsan mindennek átveszi a zamatát. Vannak ízek, amelyekről tájak hangulata rohanja meg az embert - az aszalt paradicsom ízig-vérig mediterrán finomság és ezerféleképpen felhasználható. Például kombinálható a húsvétról maradt sonkával is.

Mai ebédünk:

Sonkás-cukkinis tészta aszalt paradicsommal (saját recept:-))

4 személyre:

tészta 4 főre
1 fej vöröshagyma

15 dkg füstölt, főtt sonka
1 db salátacukkini
1 kis doboz paradicsompüré
10-12 db koktélparadicsom
2-3 szál újhagyma
3-4 db aszalt paradicsom
olaj a sütéshez
bazsalikom
só, bors

Kis olajban megpirítottam az apróra vágott hagymát és a kockákra vágott sonkát, majd félretettem őket. A kis darabokra vágott cukkinit a fennmaradó olajban, kis vízzel kb. 10 percig pároltam, aztán visszatettem rá a hagymás sonkát és paradicsompürével elkevertem, összeforraltam. (Lehet alá még egy kis vizet tenni.) Közben sóztam, borsoztam és apóra vágott bazsalikomot is tettem bele. Ezt külön tálba tettem és ugyanabban az edényben a karikákra vágott újhagymát és félbevágott koktélparadicsomot pár perc alatt még megfuttattam, majd a kis darabokra vágott aszalt paradicsomot is belekevertem. Tálaláshoz a cukkinis szósszal elkevertem a tésztát és az adagok tetejére kerül még a koktél- és aszalt paradicsomos keverék.
Isteni.:-)

Sonkás saláta aszalt paradicsommal

A fenti tészta saláta-változata, mondjuk vacsira: egyszerűen elkeverjük a hagymán pirított sonkakockákat a félbe vágott koktélparadicsomokkal, újhagymával, tehetünk bele medvehagymát (szezonja van!) vagy ruccolát, madársalátát és készen is van!

De szerintem messze a legjobb, ami az aszalt paradicsommal - és ezáltal velünk - történhet:

Aszalt paradicsom fűszeres baguetten: a kétujjnyi szeletekre vágott friss, puha (!) hagymás vagy zöldfűszeres baguettre csorgatunk egy kiskanállal a aszalt paradicsom fűszeres olajából és erre tesszük a kis darabokra vágott aszalt paradicsomot... és csak élvezzük a mennyei örömöket!:-)



Még egy érdekesség:

A paradicsom bórt tartalmaz, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember a stresszt megfelelően tudja kezelni. Bórhiány esetén csökken a koncentrálóképesség, romlik a számolóképesség, álmosság és krónikus fáradékonyság lép fel.

2010. április 6., kedd

Stresszoldás a Kossal



Ó, hát mi más is lehetne...?;-) A Kos a saját napjegyem és a stresszoldás az egyik kedvenc "terepem" (talán nem véletlenül, hiszen dolgom volt és van vele...:-)) - így arra gondoltam, hogy az ehavi kihívás nem is csak igazán kihívás, inkább egyfajta "hónap témája" lesz inkább. Ez annyit jelent, hogy úgy tervezem, a bejegyzések többsége így vagy úgy ehhez a témához fog kötődni.

De nézzük, hogy hogyan kapcsolódik össze a hónap jegye a témával?

"A természet a téli pihenõ után erõktõl duzzad. Mindenbõl az életigenlés árad. A Nap egyre melegedõbb sugarai létrehívják az apróbb csírákból a kis növényeket, a madarak fészket raknak. A természet lüktetõ erejét érezzük a Kosban. A Kos energiái hatni akarnak, õ az élet, a minden erõt magába fogadó.

A Kos ezzel a hatalmas, duzzadó erõvel keresi azokat a lehetõségeket, ahol énségét valamilyen módon kihangsúlyozhatja. A Kos a dolgok kezdésében éli át önmaga fontosságát. Ezért másra kevésbé figyel, és minden kezdetben egy önmegméretési aktust lát. Ezért számára minden akadály egyértelmû kihívás, megméretés, tehát gondolkodás nélkül belevág. Õ csak gyõzhet. El sem tudja képzelni, hogy esetleg le is gyõzhetõ. Nem hátrál meg semmi elõl. Nem ismer kétséget önmagában, hiszen arra született, hogy bizonyítson. Egyik alapelve, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. De nem hogy holnapra nem halasztja, hanem még aznap a lehetõ legkorábban kívánja elkezdeni. Mindennek elébe megy. Képtelen várni. Nincs türelme. Ahogy a legtöbb asztrológiai könyv írja, fejjel megy a falnak. Nem mérlegel, nem elemez, gondolkodás nélkül belevág, mert nem akar semmibõl kimaradni. Mivel õ a kezdet, így számára még minden tapasztalat egy új élmény, és ezért az élet számára nem más, mint az elménygyûjtések lehetõsége. De nemcsak a tettek embere, a szellemi dolgokban is ugyanilyen hévvel és lendülettel mélyed el, viszont amilyen elánnal fog hozzá bármihez, olyan hamar képes abbahagyni. Létének egyik fõ értelme, hogy sok mindent éljen át, tapasztaljon meg, tehát sok ideje nincs, ha egyetlen erõs rohammal elvégezte a rá váró feladatot, akkor azzal tovább nem foglalkozik, mert várja az új lehetõség, az új élmény és minden, ami az újdonság varázsával hat rá.

A múlt sosem érdekli, hiszen elõtte áll a csábító jövõ. Élete örök száguldás, rohanás. Ezeknek a szavaknak: higgadság, türelem, kitartás, megértés, tolerancia, értelmét nem fogja fel, hiszen nem képes várni. Egész élete olyan, mintha le akarna késni vlahonnan ezért dupla erõbedobással rohannia kellene, hogy le ne maradjon valamirõl.

Túlzottan stresszes életvitele álmatlanságot okozhat. Gyakrabban érik nem várt balesetek, mint általában a többi jegy szülöttét. Anyagcseréje gyors, ezért az elhízástól nem kell tartania.

Uralkodó bolygója a Mars, amely felelős a mellékvesék, az izomrendszer és a vér megfelelő áramlásáért és működéséért."


Íme tehát a feladat a Kosok számára és kihívás mindenki másnak a kos-oldala kiegyensúlyozására:

Te mit teszel a stresszes helyzetekben a lazításért, hogyan győzöd le a túlpörgést, hajszoltságot, hogyan kapcsolsz ki? Milyen gyakran és mennyi időre van szükséged erre? Mennyire figyelsz a lazításra napi/heti/havi szinten? Ezen kívül pedig: tegyél ebben a hónapban valamit tervezetten és tudatosan a lazításért és meséld el nekünk, hadd tanuljunk belőle! (Lehet olyan új dolog is, amit eddig még soha nem próbáltál - ez volna az igazi!;-))

Mesélhetsz nekünk megint megjegyzésben ehhez a bejegyzéshez vagy küldhetsz nekem e-mailt is, várom!:-)