Kreatív stresszoldás

Lassan véget ér a hónap - így éppen ideje, hogy a stresszoldáson belül a kedvenc témám, az alkotás és kreativitás is terítékre kerüljön!:-)

Apró gyermekkorom óta mindig alkottam valamit, persze én is a rajzolással kezdtem, szerettem ragasztgatni, kollázsokat csinálni, meséket is írtam (és illusztráltam), aztán kamaszkoromban jöttek a romantikus regények, egészen bele tudtam feledkezni az írásba. Akkor még kézzel írtunk, kockás füzetbe, ezek persze megvannak a "kincsesládámban" ma is. Később kaptam egy elektromos írógépet (életem egyik legszebb ajándéka volt!:-)) és azon folytattam az írást, még novellák és egy (fél) krimi is kikerült a billentyűk közül... Általános iskolában jártam agyagozó- és makramé-szakkörbe, kötöttem és géppel varrtam (pár ruhát is magamnak tizenévesen), aztán felnőttként is kézműveskedtem is rendületlenül, átestem én is a decoupage-korszakon, festettem tussal és akvarelleket is, dossziékat csináltam könyvkötő-módszerrel, hímeztem, a selyemfestésbe is belekóstoltam, fűztem gyöngyöt, rajzoltam képregényt, öntöttem szappant és varrtam játékmackókat is. És könnyen lehet, hogy még kimaradt valami...

Miért is írtam le mindezt? Mert nagy részben ennek is tudom be azt, hogy ma képes vagyok párhuzamosan több mindennel foglalkozni örömmel és elmélyülten. Úgy is mondhatnám, hogy a jobb agyféltekém jó alapos "kiképzésben" részesült:-), megtanultam azt kisgyerekkoromtól öntudatlanul is tudatosan használni (bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez elsőre, nem az). Az alkotás mindenekelőtt a lazításban, kikapcsol(ód)ásban, elmélyülésben segített sokat, ami szerintem nagyon fontos a minőségi munkához és a sikerhez. Ha aktív is vagyok nap közben, bármikor képes vagyok 5-10 percre vagy lehetőség szerint akár órákra kikapcsolni és lazítani, arra az időre, bármennyi is van belőle, feledni időt és teret, ami rengeteget jelent napról-napra. Nem az a fontos, hogy pontosan mennyi időt szánunk valamire, hanem hogy milyen koncentrációval tesszük, amit teszünk, mennyire vagyunk képesek "mélységében" lazítani. Ehhez pedig az vezet el, ha képesek vagyunk tudatosan kikapcsolni és így energiát gyűjteni. Az alkotás erre egy remek lehetőség - nem is beszélve a kész mű adta sikerélményről, ami szintén rengeteg energiát tud adni!

Ha megtanítjuk működni a jobb agyféltekénket és ezt szorgalmasan gyakoroljuk - például az alkotó hobbik segítségével -, hamarosan már akár egy pillanat alatt sikerül az "átkapcsolás" és ezáltal a lazítás, a bal agyfélteke pedig ezalatt pihenhet kedvére. Ugyanis akkor tudunk a mindennapi, "bal agyféltekés" életünkben is frissek, eredményesek és pontosak lenni, ha néha hagyjuk pihenni az agyunknak ezt a felét, amíg a jobb van soron. Más szóval akkor vagyunk egyensúlyban és harmóniában, ha a fejünkben is megvan az egyensúly, azaz mindkét féltekénket használjuk és főleg akkor és arra használjuk, amire az való.

A bal logikus és elemez, beoszt, méricskél, racionális, időt (is) tervez, következtet és beszél; a jobb ösztönös, impulzív, elvont, így álmodozik és belefeledkezik és beszéd helyett inkább lát, befogad, majd "kiárad" és a nem-verbális, azaz a képi, zenei kifejezésben van otthon. Nem véletlenül kaptuk mindezeket a képességeket és lehetőségeket, így nyilvánvalóan mindkét fajta minőségre szükségünk van egy teljes és kiegyensúlyozott élethez. Ahogyan hiába is próbálnánk például a pénzügyeinket a jobb agyféltekével megtervezni, úgy hiába próbálunk a bal agyféltekével rajzolni - egyik sem fog menni. Érdemes odafigyelni és megtapasztalni, mi hogyan működik a fejünkben, hogy minden a helyére kerüljön. Nem mellékes, hogy így mindenre kevesebb energiára lesz majd szükség, bármivel is foglalkozunk, így több időnk és energiánk marad... ÉLNI!:-)

(Bízom benne, hogy ez már egy válasz ismerőseimnek arra a kérdésére, hogy "hogyan van időd én energiád ennyi mindenre??":-))

Ennek a megtapasztalásnak az egyik lehetősége például az itt igen sokat emlegetett jobb agyféltekés rajztanfolyam. Igen, ismét túl vagyunk egy négynapos "ébredésen és lazításon", katartikus eredményekkel, ezúttal már 9 résztvevővel!:-) A helyszínt ezúttal a Shanti Jógastúdió biztosította Gödöllőn, így egy igazán családias, feltöltő, meghitt légkörben alkothatott a társaság csütörtöktől vasárnapig. Ismét nagyszerű, érdekes emberek gyűltek össze, sokat tanultunk egymástól, számomra legalábbis nagyon tanulságos volt ez a hosszú hétvége. A résztvevők tapasztalataihoz pedig íme néhány mű és vélemény. Köszönöm Nektek!:-)

"Teljes mértékben ki tudtam kapcsolni, megtapasztaltam, hogy lehet sietés, rohanás nélkül is dolgozni. Megtapasztaltam, hogy olyan képességek rejtőznek bennem, amelyekről korábban nem is sejtettem, hogy léteznek. Nem volt fontos semmi, csak az alkotás öröme. Nagyon gyorsan eltelt ez a négy nap, amit kicsit sajnálok... Szívesen jönnék még egyszer! Arra is "rájöttem", hogy talán a bal agyfélteke mozgatja az éhségközpontokat (?), hiszen a rajzolás közben egyáltalán nem jutott eszembe, hogy nassolnom kéne valamit. Jó ez a tanfolyam a fogyókúra elindítására is."

:-)

"Nagyszerű volt a fejlődés, hogy már más szemmel tudok ránézni arra, amit le szeretnék rajzolni. Bátrabban állok neki bárminek, tudom, hogy le tudom rajzolni és végre a fényekkel is tudok bánni. Kedvet is kaptam, hogy többet rajzoljak."

"A tanfolyam megerősítette azt a hitemet, hogy nem létezik lehetetlen! Csodálatos megtapasztalás volt. A rajztudás teljes hiányától eljutottam odáig, hogy azt merem mondani, mostmár tudok rajzolni. Ennél is fontosabbank érzem viszont, hogy pihentetni tudtam - és remélhetőleg ezt megtanulva a jövőben is tudom majd - a bal agyféltekémet, ami azt hiszem, már életmentő volt a számomra. Úgy érzem, segíti, hogy harmonikus életet élhessek."

"Maximálisan teljesült a vágyam az önikifejezésre, korlátaim meghaladására. Tartottam attól a tanfolyam előtt, hogy van benne valami "trükk", ami csak itt működik és később majd nem, de tudom, hogy fog működni. Kitisztult a fejem, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Szerintem fogom tudni alkalmazni az "átkapcsolós" technikát a jövőben is."

"Megtanultam egy új látásmódot, újra átéreztem az alkotás örömét! Azt is megtanultam, hogy ne adjam fel rögtön, ha valami nem az elképzelésem szerint sikerül és át merjam lépni azokat a határokat, amik között még biztonságban érzem magam, hiszen az új és ismeretlen sok kellemes meglepetést tartogat."

"Úgy érzem, teljesült az, amiért eljöttem és a jövőben biztos, hogy rajzolni is fogok. Hihetetlen érzés látni azt, hogy valóban képes vagyok rajzolni!"

"Nagyon jó érzés volt mind a négy nap, az "átkapcsolások" élménye is, bár párszor a sírás határát súrolta... A változás hihetetlen! Köszönöm."

És egy utólagos visszajelzés:

"... olyan jó érzés volt visszanézni ezt a négy napot. Nem gondoltam, hogy ennyire fog majd ez nekem hiányozni. Gondolom, azt a fajta „jelenben levést” tapasztaltam meg, amiről pl. Eckhard Tolle írt. Azt hiszem, sosem fogom ezt az élményt elfelejteni, mert valami megmagyarázhatatlanul különleges dolgot hozott az életembe. :))"

Anyukám is résztvett a mostani tanfolyamon...:-) >>

Ildikó beszámolója és klassz scrap-oldala az élményhez... >>>

(Nem sikerült minden alkotást helyben lefényképezni, még fogok feltenni, ha utólag megkapom őket!)