2009. október 31., szombat

Sok-sok találka

Azt hiszem, Évával együtt a "szociális éhségünk" tekintetében nincs gond, ebben eléggé hasonlítunk, így nekünk valójában nem is volt ez az IDŐ-VELE olyan naaagy kihívás bizonyos szempontból... Még egy vacsira is sor került hármasban egy közös barátnőnkkel - és ahogy Éva is írja majd, éppen ideje volt, hiszen már egy éve, hogy utoljára láttuk egymást... Szóval, na jó, mégiscsak tanulságos volt nekünk is ez a kihívás.!;-)

Az én "mérlegem": összesen három gyerkőcös kisbarát-látogatás ebben a hónapban, egy színházazás a legkedvesebb barátnőmékkel négyesben, akivel utána aztán egy nagyon klassz barátnős-ruhavásárlós délutánt is csaptunk, utána pedig még egy közös esténk volt vele, egy kétszemélyes "szín-buli", de erről majd később. Továbbá: az a bizonyos vacsora hármasban Éváékkal, aztán egy scrapbook-kiállítás megnyitó sok baráttal, egy érettségi-találkozó (számolatlan régi arccal), egy kettős szülinapozás teaházban+mozizással három másik barátnőmmel, egy újabb szín-buli 5 másik anyukával tegnap, ma délután pedig egy szintén régen halogatott, családos találkozó egy másik barátnőmmel és családjával nálunk. Azt hiszem, ez minden októberre.:-)

Éva beszámolója pedig:

"A feladat remek: biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ezer név, és arc jut eszébe, ha végig gondolja, ki az akit már nagyon régen látott, pedig sokkal gyakrabban szeretne. Én felsorolni sem tudnám.
Nem csak találkozókat próbáltam szervezni, hanem néhány e-mailt is megírtam, amire mindig készülök, annak érdekében, hogy érdeklődjem a hiányzók hogylétéről.
Volt néhány próbálkozásom találkozó szervezésre, ami nem jött össze, de nem adom fel ! Majd sikerül, ha már nem is ebben a hónapban. De azért van siker is.
A hónap elején két szülőfalumbeli barátnővel ebédeltem. A munkahelyemről egy zebrán kell átsétálni, hogy az ő irodájukba lépjek be, mégis sokkal kevesebbet találkozunk mint szeretném. De most volt egy közös mekizésünk ebédidőben.
A hónap közepén régen látott barátnőkkel vacsoráztam, akikkel már majd egy éve próbáljuk összehozni, hogy családosan találkozzunk, de nem sikerült.
Utána olyan baráti családdal mentünk el egy vasárnap délutáni spontán cukrászdázásra, akikkel egy lakóparkban élünk, és mégsem tudunk rendszeresen összefutni, mindnyájunk rohanó életmódja miatt.
A hónap vége felé pedig egy hivatalos eseményen találkoztam nem egy, nem kettő, de sok olyan kedves ismerőssel, akikkel szinte csak évi egyszer, pedig igen szívesen találkozom velük, és beszéljük meg életünk folyását. Szóval se szeri, se száma a találkozásoknak, de sok-sok lehetőség maradt arra, hogy további sütizést, vacsit, borozást, teázást, csevelyt szervezzek meg."

Váratlanul Tunéziába

Vera története tökéletes példa arra, hogy milyen nagyszerű dolgokat NEM hagyunk ki, ha kezdeményezünk és nyitunk mások felé!:-)

"Az IDŐ-VELE kíhívásban a választásom az Anyukám unokatestvérére esett. Azt tudni kell, hogy vele először olyan 12-13 éves kislányként találkoztam egyszer, és már akkor nagyon belevalónak tartottam a stílusát... :-) Eltelt jó sok év, és igazából mivel Anyu nem tartotta vele a kapcsolatot (minden különösebb ok nélkül), így én sem, tulajdonképpen nem is ismertem. Míg nem ezelőtt pár évvel, munkámból kifolyólag Budapestre kellett utaznom, és teljesen véletlenül találkoztam Ildikóval egy vizsgán, ahol Ő vizsgázóként, én vizsgáztatóként vettem részt. Persze, nem emlékezett rám (hiszen eltelt több mint tíz év a találkozásunk óta... és én akkor még ugye gyerek voltam, amikor utoljára látott), először nekem is csak a neve volt ismerős. Odamentem hozzá és bemutatkoztam, rögtön összerakta, hogy ki vagyok. Azóta tartjuk a kapcsolatot kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Sajnos az elmúlt három évben inkább csak leveleket váltottunk egymással, vagy telefonon beszéltünk - de személyesen nem találkoztunk, pedig ő gyakran jár Vas megyében - a gyökerei az Őrségben élnek, én pedig viszonylag gyakran járok Budapesten.
Az októberi kihívás remek alkalom volt arra, hogy ismét felvegyem vele a kapcsolatot és eltöltsünk egy kis időt együtt. Ildi vetette fel, hogy nem utazom-e el vele Tunéziába. Nem mondom, hogy csak a kihívás miatt mondtam igent. :-) Így történt, hogy egy egész hetet együtt töltöttünk ebben a csodálatos arab országban, és végre volt idő beszélgetni, amolyan csajosan "dumcsizni" - tudod :-), sokat pihentünk, napoztunk, kirándultunk, vásárolgattunk (egyik este, poénból az nap vásárolt arab ruhában mentünk vacsorázni :-) ), feltöltődtünk. Tartalmasan és jól telt az egy hét, és megfogadtuk, hogy ezentúl nem hagyjuk , hogy évek teljenek el úgy, hogy nem találkozunk!"


2009. október 30., péntek

Helovín


Megmondom, én miért szeretem ezt az agyament amerikai izét, a "helovínt". Azért, mert fityiszt mutat a rettegésnek és a halálnak. Igen, szokatlan ez mifelénk, búsongó magyarok között. Aztán azért is, mert egy újabb jó alkalom egy baráti találkozóra, egy "téma-bulira", jelmezesdire. Régebben a szüret és a karácsony között már nem volt semmi érdekes, csak a nagy szürke november, az meg csak úgy magában elég lehangoló. Szeretem még benne a tök-hangulatot és a vidám narancssárga színt - lássuk be, éppen jókor jön ez ilyentájt napsütés helyett. Ugyan nem pótolja azt, de a narancsszín kiváló depresszió-oldó hatású, úgyhogy tessék csak bátran használni!

És nem utolsó sorban nagyon szeretem azt, hogy pár napra ódon, misztikus kastélybelsőt varázsolhatok a piciny lakásomból tüllel, kendőkkel, (papír:-))denevérekkel, mécsesekkel...:-)))











2009. október 29., csütörtök

Egy színésznő három arca

A 15 Oscar-jelölésével kétségtelenül az egyik csúcstartó Hollywoodban. Méltán.

Tegnap volt szerencsém a Julie & Julia című filmhez és már az első 10 percben beleszerettem, DVD-n megy a házi gyűjteménybe, amint sikerül megszerezem. Érdekes a sztori és minden szereplő szerethető, de ahhoz kétség nem fér, hogy Meryl Streep figurája és alakítása viszi megint a pálmát. Szerettem őt nagyon már Nőstényördögben és a Jól áll neki a halálban is, ezekben egymáshoz két viszonylag hasonló karaktert alakít: két megöregedni nem akaró, egykor reflektorfényben álló hisztérikát - és ezt mindkétszer nagyon jól csinálja. Az utóbbi években pedig teljesen beért azt, amire ez a nő született. Brillírozik és lubickol minden szerepben.
Az utóbbi 2 évben (de inkább csak 1-1,5 év leforgása alatt) 3 olyan filmben is szerepelt, amelyek neki köszönhetően nem egykönnyen felejthetőek. Nézzétek csak, ennyi arca van egy igazi színésznőnek csupán egyetlen éven belül!



2009. október 22., csütörtök

Barack és korall

Tartozom még az ősznél frissebb, de világosabb, finomabb tavasz típusoknak szóló "rózsaszínnel". Ez már nagyon idézőjeles, mert - számomra - a barackszín vagy az élénk korall azért nem rózsaszínű árnyalat, bár ide szokták sorolni. A tavaszoknak a lazacszín is passzol, az talán még inkább rózsás. Egyszóval ezen a spektrumon belül lehet mozogni, a fő, hogy meleg árnyalat legyen, a többi már egyéni. Én egy kis tavaszos almazölddel kombináltam nekik a palettát.


2009. október 19., hétfő

Unokatestvérek

Kati küldte az alábbi aranyos beszámolót az októberi "Idő - Vele" kihívásra:

"Úgy érzem, teljesítettem az októberi kihívást.


Van egy távoli unokatestvérem, akivel gyerekkorunkban sokat játszottunk, nyaraltunk együtt. Nem szakadt meg a kapcsolat, telefonon szoktunk beszélgetni, de a személyes találkozások csak a családi ünnepekre szűkültek. Pár évvel ezelőtt meghalt a férje, két felnőtt lánya már önállóan él.


Vasárnap egyedül voltam itthon, mert Jóskának d.e. próbája volt, este meg előadás a színházban. Ritkán csinálok nélküle programot, de most úgy gondoltam, megkérdezem Juditot (Ő az unokatesóm) lenne-e kedve velem tölteni a délutánt. Nagyon megörült nekem, végül én mentem el hozzá. Egy kis süti és finom tea mellett jól kidumcsikáltuk magunkat. Nagyon kellemesen telt az „IDŐ-VELE”. Megbeszéltük, hogy máskor is megismételjük."


(illusztráció: boingboing.net)


:-)

2009. október 14., szerda

Kristályok üvegben

Vera küldte a szeptemberi kihívásra:
"Lassan szokásommá válik, hogy a kihívásokat elég sajátosan értelmezem (és nemcsak időben... :-) ).
Nem fogok meglepetést okozni Neked, hiszen már tudod, hogy mit készítettem szeptemberben a kihívásra. Olyan valamit, ami a hivatásomban segít, és ha nem is naponta használom, de azért hetente többször.
Az ötletet az augusztusban elkezdett kristálygyógyász tanfolyam adta, ahol első alkalommal a csakrakövekkel ismerkedtünk meg. A csakrákkal a kineziológiában is dolgozunk, de mindig is kevésnek tartottam azt az információt, amit tanítottak a képzésen. Mint kiderült a csakrákhoz rendelt kövek sem stimmeltek az eredeti "kinezes" jegyzetben, így készítettem egy saját jegyzetet. A meglévőt kibővítettem, átfogalmaztam, és az újonnan tanult csakraköveket is belevettem, és igyekeztem szépen megformázni, és még képeket is kerestem a féldrágakövekről, amit aztán beillesztettem.
Mivel megtanultuk a kristálygyógyász tanfolyamon azt is, hogyan készíthetünk elixírt, ezért a csakrakövekből azt is elkészítettem. Az esszenciákat kis üvegekbe töltöttem, felcímkéztem, és jól láthatóan - a csakra színével megegyező színű filctollal - feliratoztam. Az oldások során ezentúl ezt is használni fogom."


És amit még nagyon nagyra nagyra értékelek ebben, hogy Vera az alapos, precíz, hatamas munkája eredményét nem csak magának tartotta meg, hanem a leírásokat megosztotta velem is, így én is használhatom ezeket az oldásokhoz. NAGYON KÖSZÖNÖM!!

2009. október 12., hétfő

Vadszőlő

Gyengém a vadszőlővel befutott kőfal, kerítés vagy ódon villa fala...
Ha nem is a legelső, de mondjuk a második évben az első dolgom volt, miután 2,5 éve a mostani lakásunkba költöztünk, hogy egy pici vadszőlő tövet vegyek és az utcai kerítésünk mellé ültessem. És azóta figyelem, hogyan növöget, igyekszem terelgetni, szeretgetem.:-)
Ilyenkor októberben hirtelen meseszép vörössé válik - már most is mutatós, hát még milyen lesz, ha igazán nagyra nő majd!

Mutatok Nektek néhány szépséget:



















És a saját kezdemény éppen most:






2009. október 10., szombat

Pink tél

És ha már így belemelegedtem a különböző típusok "rózsaszíneibe", íme a tél típusé! Az övék az élénk pink, magentába hajlóan, ami őrült jó nekik a feketével. Hozzájuk a merészebb, vidámabb, kihívóbb romantika illik...:-)


2009. október 9., péntek

Valódi púder, türkizzel

A tegnapi rózsaszín után most igazi púderszínű, meleg, tüllös áttetszőség és a türkiz selyem hűvössége - egy újabb "tündéri" páros...:-) Ezúttal az ősz típusoknak kedvezve.;-)


2009. október 8., csütörtök

Púderszürke

Szerintem nagyon klassz párosítás a rózsaszín a szürkével. Főleg a szőkéknek (hurrá:-)) és a feketéknek áll jól. Amolyan tavaszi hangulatot idéz, de nekem most ősszel is kedvem támadt hozzá, így a héten már körbe is vettem magam egyszer ezzel a színpárossal...:-) Nyár típusoknak.


2009. október 5., hétfő

4 nap az alkotás jegyében - Jobb agyféltekés rajztanfolyam

Hát nem egyszerű pár mondatban összefoglalni 4 ilyen intenzív napot, de azért megpróbálom.

A kis csapat kíváncsian, nyitottan érkezett, úgyhogy előrebocsátom, nem volt velük nehéz dolgom.:-) Aztán a 4 nap alatt egyszerre fáradtunk el és frissültünk fel a résztvevőkkel együtt, akik nagyon lelkesen és elmélyülten alkottak minden reggeltől délutánig. Rácsodálkoztak arra, hogy amiről beszélgetünk, utána rögtön meg is tapasztalható, ki is próbálható, gyakorolható és hogy aztán szoktalan sebességgel mindennek látványos eredménye is van! Túlzás nélkül egy másik dimenzióba léptünk át így együtt és közben végig jól éreztük magunkat: mindenki ellazult, intenzíven átélte az "itt és most" örömét és gyönyörűeket alkotott.

A gyönyörű fotókért pedig Szilvi barátnőmnek jár köszönet!












Ez pedig a végeredmény:









Köszönöm a gyümölcsöző együttműködést, lányok és mindenkinek még egyszer szívből gratulálok!:-)

Következő tanfolyam: várhatóan 2010 februárjában

2009. október 1., csütörtök

Idő - Vele



És el is érkeztünk az év negyedik negyedéhez - ez hihetetlen, nem...?:-)

Köszönöm a szeptemberi műveket a kihívásra - és várom továbbra is utólag a munkákat azoktól (is), akik jelezték, hogy "csináltam ám, csak még nem küldtem el!"...!;-)

Az októberi kihívás:
Sokszor mondogatjuk, hogy "ha több időm volna...", akkor ezt vagy azt csinálnék vagy ezzel és azzal a családtaggal, baráttal több időt töltenék... Aztán van, hogy egyszer csak valamiért már késő és csak utólag szomorkodhatunk azon, hogy valami végleg elmúlt és végleg kimaradt, visszahozhatatlanul, bepótolhatatlanul.
Legyen most legalább egyel kevesebb ilyen!
Tölts el kettesben azzal egy órát (egy délutánt, egy napot, egy hetet...), aki fontos Neked, de már régen volt alkalmad vele erre! Keresd meg, hívd fel, tervezz egy programot, ragadd őt kézen és vidd el valahová - vagy egyszerűen hívd le magadhoz és adj neki (újra) egy kis időt az életedből!
Ugye Neked is rögtön beugrott valaki...?;-)

Kíváncsian várom a képes (és képtelen) beszámolókat!:-)