Sok-sok találka

Azt hiszem, Évával együtt a "szociális éhségünk" tekintetében nincs gond, ebben eléggé hasonlítunk, így nekünk valójában nem is volt ez az IDŐ-VELE olyan naaagy kihívás bizonyos szempontból... Még egy vacsira is sor került hármasban egy közös barátnőnkkel - és ahogy Éva is írja majd, éppen ideje volt, hiszen már egy éve, hogy utoljára láttuk egymást... Szóval, na jó, mégiscsak tanulságos volt nekünk is ez a kihívás.!;-)

Az én "mérlegem": összesen három gyerkőcös kisbarát-látogatás ebben a hónapban, egy színházazás a legkedvesebb barátnőmékkel négyesben, akivel utána aztán egy nagyon klassz barátnős-ruhavásárlós délutánt is csaptunk, utána pedig még egy közös esténk volt vele, egy kétszemélyes "szín-buli", de erről majd később. Továbbá: az a bizonyos vacsora hármasban Éváékkal, aztán egy scrapbook-kiállítás megnyitó sok baráttal, egy érettségi-találkozó (számolatlan régi arccal), egy kettős szülinapozás teaházban+mozizással három másik barátnőmmel, egy újabb szín-buli 5 másik anyukával tegnap, ma délután pedig egy szintén régen halogatott, családos találkozó egy másik barátnőmmel és családjával nálunk. Azt hiszem, ez minden októberre.:-)

Éva beszámolója pedig:

"A feladat remek: biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ezer név, és arc jut eszébe, ha végig gondolja, ki az akit már nagyon régen látott, pedig sokkal gyakrabban szeretne. Én felsorolni sem tudnám.

Nem csak találkozókat próbáltam szervezni, hanem néhány e-mailt is megírtam, amire mindig készülök, annak érdekében, hogy érdeklődjem a hiányzók hogylétéről.

Volt néhány próbálkozásom találkozó szervezésre, ami nem jött össze, de nem adom fel ! Majd sikerül, ha már nem is ebben a hónapban. De azért van siker is.

A hónap elején két szülőfalumbeli barátnővel ebédeltem. A munkahelyemről egy zebrán kell átsétálni, hogy az ő irodájukba lépjek be, mégis sokkal kevesebbet találkozunk mint szeretném. De most volt egy közös mekizésünk ebédidőben.

A hónap közepén régen látott barátnőkkel vacsoráztam, akikkel már majd egy éve próbáljuk összehozni, hogy családosan találkozzunk, de nem sikerült.

Utána olyan baráti családdal mentünk el egy vasárnap délutáni spontán cukrászdázásra, akikkel egy lakóparkban élünk, és mégsem tudunk rendszeresen összefutni, mindnyájunk rohanó életmódja miatt.

A hónap vége felé pedig egy hivatalos eseményen találkoztam nem egy, nem kettő, de sok olyan kedves ismerőssel, akikkel szinte csak évi egyszer, pedig igen szívesen találkozom velük, és beszéljük meg életünk folyását. Szóval se szeri, se száma a találkozásoknak, de sok-sok lehetőség maradt arra, hogy további sütizést, vacsit, borozást, teázást, csevelyt szervezzek meg."