"Az IDŐ-VELE kíhívásban a választásom az Anyukám unokatestvérére esett. Azt tudni kell, hogy vele először olyan 12-13 éves kislányként találkoztam egyszer, és már akkor nagyon belevalónak tartottam a stílusát... :-) Eltelt jó sok év, és igazából mivel Anyu nem tartotta vele a kapcsolatot (minden különösebb ok nélkül), így én sem, tulajdonképpen nem is ismertem. Míg nem ezelőtt pár évvel, munkámból kifolyólag Budapestre kellett utaznom, és teljesen véletlenül találkoztam Ildikóval egy vizsgán, ahol Ő vizsgázóként, én vizsgáztatóként vettem részt. Persze, nem emlékezett rám (hiszen eltelt több mint tíz év a találkozásunk óta... és én akkor még ugye gyerek voltam, amikor utoljára látott), először nekem is csak a neve volt ismerős. Odamentem hozzá és bemutatkoztam, rögtön összerakta, hogy ki vagyok. Azóta tartjuk a kapcsolatot kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Sajnos az elmúlt három évben inkább csak leveleket váltottunk egymással, vagy telefonon beszéltünk - de személyesen nem találkoztunk, pedig ő gyakran jár Vas megyében - a gyökerei az Őrségben élnek, én pedig viszonylag gyakran járok Budapesten.
Az októberi kihívás remek alkalom volt arra, hogy ismét felvegyem vele a kapcsolatot és eltöltsünk egy kis időt együtt. Ildi vetette fel, hogy nem utazom-e el vele Tunéziába. Nem mondom, hogy csak a kihívás miatt mondtam igent. :-) Így történt, hogy egy egész hetet együtt töltöttünk ebben a csodálatos arab országban, és végre volt idő beszélgetni, amolyan csajosan "dumcsizni" - tudod :-), sokat pihentünk, napoztunk, kirándultunk, vásárolgattunk (egyik este, poénból az nap vásárolt arab ruhában mentünk vacsorázni :-) ), feltöltődtünk. Tartalmasan és jól telt az egy hét, és megfogadtuk, hogy ezentúl nem hagyjuk , hogy évek teljenek el úgy, hogy nem találkozunk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése