2009. január 31., szombat

Még néhány szépséges meglepetés

Pihe (Ági) barátnőm - és ikreim másik anyukája:-) - két oldalt is küldött!!

"Nekem ez az év erről szólt:-)"

"Tina, tudod, mi a siker? Az, hogy Laci kért a képből egy saját adaptációt:-) merthogy a sikereink is közösek..."


Klári emígyen ír az ötletes, gazdag oldalához:

"A Tündérliget kihívására készitettem, kicsit átalakitva a koncepciót. 60 év fölött ugyanis az embernek különösebb sikerei nincsenek, azon kivül, hogy megpróbálja megőrizni a testi-lelki erejét. A gyerekeim sikereit próbálom egy kicsit a magaménak is betudni."

(Miért...? Van nagyobb személyes siker vajon, mint a gyermekeink sikerei...?;-))


Noé
színes, vidám megközelítése:

"
Kicsit másképp közelítettem meg a témát a többiekhez képest. Egyetlen dolgot ragadtam ki a tavalyi évből: megismerkedtem a scrapbookkal. Próbáltam megfogalmazni, hogy mit is jelent számomra a szkreppelés, s erről egy történet jutott eszembe, amit ide hosszú lenne leírni, de itt is olvasható. A történetnek van egy hosszabb verziója is - csattanóval :)) Nálam az üveg sör szimbolizálja a scrapbookot. :) A scraptől teljesebb lett az életem, s már a homokszemek között sincsen hely. :)"

2009. január 28., szerda

Sereghajtó (?) fecskék

Még érkezett néhány szívet melengető alkotás, egy pár egészen meglepő helyekről, ahonnan nem is számítottam rá - köszönöm, Lányok!;-)

Csuti gyönyörű hagyományos oldala, bővebben a blogjában ír a sikerekről, amelyek a kis könyvecskéban rejtőznek:

Az első meglepetés Verától, kedves "kollégámtól":-), akivel ugyan egy helyen tanultunk, csak éppen nem egy időben és akit személyesen még nem is ismerek, virtuálisan viszont - szerencsémre:-) - évek óta:

"Átgondoltam a 2008-as évemet, és rá kellett jönnöm, hogy MINDEN, amit elterveztem, vagy, amit kitűztem magamnak célként - azokat sikerült megvalósítanom. :-))) Ez most tudatosult bennem...
Élveztem nagyon a feladatot, azt a részét is, amelyben "össze kellett szedni" a sikereket, és a kreatív részét is. Utóbbit már csak azért is, mert soha előtte nem scrappeltem (most úgy érzem "megfertőződtem" ;-)), tehát ez nekem ebből a szempontból is kihívás volt. Ez az első ilyen jellegű munkám.
Azt hiszem úgy belejöttem, hogy ezentúl minden hónap végén fogok készíteni ilyet. :-))
Annyit még el kell mondanom, hogy nagyon feltöltött energiával a feladat! :-))
Köszönöm! :-)"

És itt van Mónika (Nik, Cinnamon:-)) barátosném egyenest a tengerentúlról, aki szintén először próbálkozott scrappeléssel és húha, rögtön hagyományossal kezdte, pedig tőle valami tündériszép mesét vártam volna a témában, így a hónap meglepetés-győztese a számomra biztosan ő! Mellékelem szinte az egész levelét, mert megéri!:-)))

"Nos, lehet, hogy scrapper nem vagyok, de fotós mégúgyse, így elnézést a minőségért :-) természetesen albumtechnikával dolgoztam (nem mertem szembemenni a széles tömegekkel, meg aztán kinek lett volna ideje egy egész évet kigobelinezni vagy subázni egy hónap alatt?! Nem mintha bármelyik is komolyan felmerült volna), és minden hibát el is követtem, amit egy kezdő elkövethet. Folyós ragasztóval kezdtem, így hullámos lett az alap; a kaparós matrica elcsúszott, így a nullás kicsit krumpliforma, és ha újra kezdeném, tutira függőlegesre állítanám a fotót. Na sebaj! Ennyivel is jobban hasonlít legalább az évemre: kicsit girbegurba, de én csináltam, mindenestül, és az eredménnyel meg vagyok elégedve. Tulajdonképpen meg is lepődtem, amikor számbavettem a sikerlistához az egyes pontokat: ezt a sokmindent tényleg én tettem volna 2008-ban, amit menetközben annyiszor éreztem porosnak és unalmasnak?! Sőt, olykor könnyesnek is, de mint tudjuk: az az év, aminek végiggondolásakor nem fakadsz sírva akár ilyen, akár olyan okból, olyan, mintha nem is lett volna... És az egyes sikerpontok (sajnos a címkén nem látszanak valami fényesen): - külszolgálat Washingtonban - utazások - autóvezetés - költözés és lakberendezés - rendszeres jóga - gyönyörű karácsony mindenestül - és a legfontosabb: szerelem Szép kis feladat mind, nem igaz? Várom, hogy valamennyin tovább dolgozhassak idén is, és legalább annyi sikerem legyen velük, mint 2008-ban :-)
P.s.: a végére jön a technikai leírás, igaz? Nos, az alap valami krémszín antikolt izépapír kartonlapra ragasztva, a tetején daisyd pöttyös kékből ötcentis csík, mintás ollóval vágva. Nagyon tuti kis szerszám. Egyből megtetszett, úgyhogy a fotó alapjához ugyanebből a pöttyösből vágtam még vele, hogy régi fényképekhez hasonlóan cakkos szegélye legyen. A siker felirat betűi basicgrey matricakollekció, alatta két mozijegy - kakukktojások 2007 decemberéből: P.S. I love you. Remek film, van benne szerelem és tragédia, Amerika és Írország, és egy cseppet-sem-tökéletes, ám nagyon szerethető pár. Úgy gondoltam, illik hozzánk :-) alatta a pöttyöshöz illő címke rózsaszín szaténszalaggal. Jobboldalt az évszám egy kerek kék címkén szerepel (lusta vagyok a gyártót megnézni, de te tuti felismered), krémszín szaténszalagra fűzve, alatta egy Atlantic Cityben készült fotó. És az egészen végighúztam egy rózsaszín organzaszalagot krém- és rózsaszín gyöngyökkel, végül rábiggyesztettem egy vörösréz macskát, csak mert az kell :-)"

(P.S. én: a képet Picasaban kicsit megdolgoztam Neked...;-))

Még van pár nap a hónapból, csak bátran, aki még nem küldte...!:-)

2009. január 24., szombat

És még több siker...!:-)

Újabb szépséges számvetések...!

Szabina (Sabee):

"Én is készítettem egy oldalt a számomra kedves 2008as emlékekből. Tetszett a feladat, és bár nincs telis tele írva az oldalam, nekem mégis szép volt 2008. A legszebb emlékem pedig, hogy a párom megkérte a kezemet :)))))"

GRATULÁLOK!:-)

Atyus (Anita):

"A kihívás rögtön beindította a fantáziámat és végre én is elkészültem a saját számvetésemmel! Igazából már rég "készen" van, de a kép még csak most került rá. Próbáltam minél vidámabb oldalt készíteni, mert a 2008-as évem is vidámra sikeredett. :) A listát egy kis csellel lehet megtalálni, de nektek elárulom a titkot. ;) Nem óriási dolgok ezek, de számomra sikerek, és ezektől vált még szebbé az év. Ja és az egyik legfontosabb az oldalon, hogy a tavalyi kedvenc fotómat foglaltam oldalba. Ritka, hogy egy rólam készült kép minden részlete tetszik. (Talán épp azért tetszik, mert boldog vagyok rajta.)"

Szrjudit:

"Nagyon köszönöm neked ezt a kihívást, olyan jól esett ezzel foglalkozni! Igazi ajándék ez, magamnak! Nem is tudtam másképp elképzelni, csakis fantasy stílusban. Megpróbáltam egy-két szóval jellemezni a tavalyi év sikereit, ezek amolyan címszavak, de a lényeg bennük van. Ez a mi tündérligetünk, remélem látszik, mennyire boldogok vagyunk, és bízom benne, hogy sok-sok ilyen szép év áll előttünk, mint a tavalyi!"

2009. január 23., péntek

Stílusváltás és egy meglepi

Úgy döntöttem, hogy éppen itt az ideje kicsit egységesíteni a blogjaim "dizájnját" és ez meg is történt...! Éppen a Tündérliget még hátra van, de a többit megkukkanthatjátok, ha van kedvetek...!:-) Persze digiscrappeltem mindet, úgy imádtam Varhol-t játszani a fotómmal, hehe...:-)))

És ezennel útjára indult a feng shui blogom is, ami az oldalsó sávból is elérhető ezentúl a képre kattintva. Egyelőre egy korábbi cikkemet töltöttem föl, majd jön sorban a többi is... Annyit pedig elárulhatok, hogy a feltett cikkel lesz kapcsolatos a februári feladat!;-)

Köszönöm, hogy benéztél, szép hétvégét kívánok!

Tina

2009. január 21., szerda

"Mégtovábbi fecskék"...:-)))

..., amilyen címmel Zsuzsi küldte a saját tavalyi évéről szóló összefoglalót:

"
Láttam az első, januári kihívást, és én már csak akkor kapcsoltam, mikor az első fecskék képei fent voltak a Ligeten. Ez tovább fokozta a kedvem, hogy elgondolkodjak, számot vessek, és alkossak. Íme az én évem legfontosabb eseményei! Köszönöm a jó ötletet!"


Ez pedig anyukám, Merika műve:

"
2008 nekem valóságos siker év volt. Az oldalon ezt örökítettem meg, a virág szirmainál kihúzható komment cimkéken. A címkéken a következőek találhatók: - boldog, örömteli családi együttlétek többször az év folyamán - március: sikeres nyugdíjba vonulás - május: festménykiállítás Vácon - augusztus: csodás nyaralás - jul-tól,szeptemberig: házfelújítás - november: kettős hónapoldala első helyezés a scrap.hu-n Talán ezek a legfontosabbak, bár még tudnék néhány dolgot sorolni."

Ennek annyira örülök!:-)))

Kisvirág26 (Kriszta) "Csupajó 2008" című oldala:

"Elkészítettem én is az oldalamat a Tündérliget kihívására. Köszönöm a lehetőséget! Egyértelmű volt, hogy csak a scrap oldal jöhet nálam szóba, mint kifejezési eszköz :D Csináltam egy tervet, rajzolgattam és végül készítettem egy teljesen másmilyen oldalt.
Mivel abszolút pesszimista beállítottságú vagyok, nem csak élvezetes, hanem hasznos is volt számomra ez a kis tudatformálás. Köszöm a lehetőséget és várom a következő "feladatot"!"

És végül, de nem utolsó sorban kedvenc fotósom és legkevesebb barátnőm, Szilvi (alias Picur) oldala:

"Csináltam végül egy kollázst, ami 9x9, azaz 81 kedvenc képemet tartalmazza, amik mind 2008-ban készültek.
Már az is tanulságos volt, ahogy 2008. januárjától kezdtem átnézni a fotókkal teli mappáimat és másolgattam át a kedvencek közé a képeket. Az elején el voltam képedve, miket engedtem ki a kezeim közül és csak elvétve volt egy-egy, amihez mai fejjel is "a nevemet adnám". Ahogy haladtam a hónapokban, úgy kezdett begörcsölni a kezem a másolás és beillesztés billentyűkombinációtól :-) Szóval ez jó jel, talán jó úton haladok. Oké, a talánt kihúztam. :-) Remélem a 2009-es kollázs 20x20-as lesz :-DDD"

Szívből kívánom, hogy így legyen!:-)

2009. január 19., hétfő

További fecskék...:-)

Köszönöm a játékkal kapcsolatos nagy érdeklődést mindenkinek, örülök, hogy ennyiőtöket motivált egy kis mosolygós visszatekintésre!:-) (Sajnálom viszont, hogy férfiember nem szánta még rá magát a kreatív számvetésre, de ami késik, remélem, hogy nem múlik... Pedig ők jelen korunk legnagyobb helykeresői szerintem, úgyhogy igazán bátran belefoghat(ná)nak...!:-))

Néhány gondolat és alkotás Tőletek:

Kati:

Word file-ban, fotókkal illusztrálva és havi összefoglalóban küldött három oldalnyi élményt és örömöt nekem, amelyek nagy része a külföldön élő felnőtt ikerlányaival voltak kapcsolatosak. Arra kért, hogy a levél személyes részét ne tegyem fel itt nyilvánosan, de a levele elejéből ezt azért idézem:

"Kicsit félek az önismereti feladatoktól, úgy látom komoly játék lesz, de érdekes. Biztos hasznos egy ilyen terápia. Képzeld, eddig még soha nem gondolkoztam azon, sikeres vagyok-e? Mivel mindennek a pozitív oldalát látom meg először, nem is gondolok sikertelenségre. Lehet, hogy ez önámítás, mert mindennek két oldala van, de sokkal szerencsésebb optimistán nézni a világot. Hiszen minden csak hozzáállás kérdése. Annyira relatív, hogy ki, mitöl érzi magát sikeresnek. Jól érzem magam a bőrömben.
Talán ezért nem szoktam gondolkozni azon, sikeres vagyok-e? (...)"

Mónika (Mobil):

"
Az én képem itt található (blogom még nincs):
Felkeltette az érdeklődésem a kihívás, mert nagyon igazad volt a bevezetőben, az ember gyakran csak azt mondogatja: ez sem sikerült, az sem sikerült.
Meg kell, hogy mondjam, nem volt könnyű összeszedegetni a 2008-as évet. Itthon vagyok GYES-en, nevelem a majdnem 2 éves ikerlányaimat, meg az iskolás fiamat. Sikerek? Nekem? Először nem is tudtam mit felsorolni, annyira belesimultam a hétköznapokba. Aztán eszembe jutott Kréta, és az, hogy oda azért mentünk, mert MÁR 10 ÉVE VAGYUNK HÁZASOK. Aztán már jött a többi "magától"... Köszönöm az ötletet!"

Rika:

"Ahogy a blogomon is írtam, más műfaj, de hasonló indíttatásból született, mint a kihívásod.
Mivel egy monstrum, inkább csak a borítóját küldöm. Rád bízom, mit kezdesz vele. Az egész itt van. "


2009. január 16., péntek

Első fecskék

Még nincs tavasz, nem kell meglepődni, viszont van pár bátor első, akik máris végeztek a januári kihívással!

Nekem nagyon tetszik, amiket alkottak - és hozzá a kommentárok is, amik érkeztek. Mutatom őket motivációnak!:-)

Kata (Rainbow) volt a legfrissebb:

"Én is - már a játék meghírdetése előtt - valami hasonlón gondolkodtam. Az évvégi számvetést mindig meg szoktam magamnak csinálni, nagyon jó ötlet volt ezúttal csak a pozitívumokra koncentrálni.
Még szilveszterkor elkezdtem írni a velem történt jó dolgok listáját (sikernapló!) és ezt most egy scrapbook oldalban összefoglaltam a lényegét. Ami rendhagyó nálam az hogy ez utóbbi lépés hagyományos technikával történt. Ez az első igazi (nem digi és nem hibrid) oldalam és ráadásul a saját fényképemmel, ami szintén ritka nálam. Furcsa, de nagyon jó volt ezzel (saját magammal) foglalkozni, A kinyomtatott listát az albumban két lap közé rejtettem.
Kiváncsian várom a következő fordulót!"


Emese:

"Hát nagyon piszkálta a csőrömet ez a kihívás, különösen azért, mert a tavalyi év küzdelmes volt a számomra és a "siker" szót nem nagyon tudtam mihez odarendelni... (...) Köszönöm a feladatot, jó volt kicsit elgondolkodnom az életemen:)"


Izmiri (Éva):

Szilvi:

"
Ahogy a kommentben is írtam, nekem a tavalyi évben szinte minden úgy történt, ahogy elképzeltem, terveztem. Gondolkodtam is sokat ezen mostanság, így jó volt konkrét oldalba foglalni ezt. Először digiben kezdtem neki (lehet, azt is befejezem majd és elküldöm), de közben rátaláltam Emily Falconbridge-nek erre a szuper freestyle oldalára, amit muszáj volt liftelnem. Így készült el ez a hagyományos oldal a digit megelőzve. :)"

Szilvi, teljesen átjön a "sikervihar"-hangulat!:-)

Végül pedig én is elkészültem, ezt is megmutatom! Érdekes, hogy az ember nekikezd, kiválasztja a fotót, nézegeti, mint az adott év tükrét és aztán valami egészen más kerekedik ki az egészből, mint aminek indult... Az enyém például sokkal elgondolkodóbb, filozófikus hatású lett, nem olyan, mint amilyennek szántam (érdekes, hogy mi van "belül", nem...?:-)), de éppen ez benne az érdekes. Azért utólag pár virággal (középen cipőgombbal) és virágos pecséttel még feldobtam...:-)))

Szeretettel várom a továbbiakat!:-)

2009. január 13., kedd

A boldogság titka

Nem "spanyolviaszos" túlzás, tényleg EZ AZ.

"Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog."

(Hugh Downs)

2009. január 8., csütörtök

Januári kihívás!

Minél inkább hiszünk abban, hogy csak rajtunk múlik a siker, annál könnyebben elérhetjük.
(Giacinto Facchetti)

Köszönöm az előzetes érdeklődést, akkor csapjunk a lovak közé!:-)

Tegnapelőtt, Vízkereszt napján, a Háromkirályok ünnepén ért igazán véget a tavalyi év. Leszedtük a karácsonyfát és ezzel egyidejűleg egy másfajta ünneplés kezdődik: a farsang időszaka!:-) Éppen itt az ideje, hogy mi is summázzuk a tavalyi évünket és aztán lelkesen vágjunk neki 2009-nek!

Arra gondoltam, mi volna, ha idén a szokásos újévi fogadalmak helyett (mellett?:-)) úgy zárnánk le 2008-at, hogy összeszedjük, mi minden sikerült, mi mindenben is voltunk sikeresek a tavalyi évben?:-) Az ember olyan klasszul tudja ismételgetni magának néha, hogy ez sem sikerült, idén sem fogytam le és a lottón sem nyertem, a fizetésem se nőtt, a barátaimra és a családomra se jutott több időm, ahogyan terveztem, csupa-csupa frusztráló gondolat, elég hervasztó így továbblépni - no de mi az, ami sikerült? Mert ilyen is volt, biztos vagyok benne, nagyon sok! Mi az, amiben előrébb léptél? Amitől több, teljesebb lettél? Mi az, ami örömet okozott vagy amiben másoknak sikerült örömet okoznod?:-)

A kihívás tehát:

1. Írj listát a 2008-as sikereidről, legyenek azok apróbb vagy nagyobb dolgok! Ne törődj most azzal, hogy mások szemében ez vajon ugyanolyan értékes-e, mint a Tiedben - a lényeg, hogy Te sikernek éled-e meg? Most csak a jó dolgokra koncentrálj! Lehet ez egyetlen kiemelt dolog akár vagy 10-20 is - annyi, amennyi Neked fontos!

2. Foglald a listát egy olyan formába, amit szerinted "megérdemel" és amilyet Te csinálsz neki! Alkoss neki valamilyen körítést, kézzelfoghatóan vagy akár digitálisan! Írhatod kézzel, nyomtathatod, teheted egy egyszínű lapra, megscrappelheted a saját tavalyi legkedvesebb fotóddal - a forma már Rád van bízva! Teheted aztán keretbe és a faladra otthon vagy a munkahelyeden vagy lefűzheted, ahogy Neked tetszik. Nincsenek szabályok. Csak amiket Te kitalálsz hozzá.;-)

Össze lehet egyébként kombinálni az ezévi fogadalmakkal is, akkor két lista van egy oldalon vagy két lista és két oldal - legalább lesz mit pipálgatni az év végén...:-)

"Extra"-változat: Sikerkönyv!

Ezzel az évvel akár elkezdhetsz egy "sikerkönyvet" is Magadról. Ehhez egy tetszőleges nagyságú gyűrűskönyv vagy füzet, esetleg fotóalbum szükséges, amibe ezentúl évről-évre belekerülnek az "éves sikerlisták" Rólad, Tőled és hozzá egy (vagy több) azévi fotó Rólad. Csinálhatsz a családdal közös sikerkönyvet is, amibe minden családtag (kicsi gyerekeknek még Te:-)) beleteszi a saját listáját, a saját oldalát magáról! Fotóalbummal nagyon könnyű dolgozni a "kétbalkezeseknek" is: egy oldalon általában két fotónak van hely, az egyikbe kerül például egy kép, a másikba a lista és így tovább, oldalról-oldalra... Ennek is csak a fantázia és a kreativitás szab határt.:-)

Teszek fel egy pár scrapbook-oldalt (többségüket a scrapbook.com-on leltem), amelyek nem erről a témáról szólnak ugyan, de adhatnak pár ihletet a formához:

A havi játék elkészítésének határideje január 31., kíváncsian várom e-mailben a kész műveket!:-)
Amint az enyém elkészült, természetesen megmutatom itt Nektek és aki engedi, annak a művét is szívesen felteszem ide majd.

Hajrá, hajrá!:-)

---

(Őszintén bízom benne, hogy lesz, aki végigcsinálja majd velem az egész évet... Terveim szerint lesz még kreatív feladat, de nem mind lesz az. Lesznek egészen hétköznapi tevékenységek is, csak... egy kicsit másképpen, egy kicsit más köntösben, ha komoly szeretnék lenni, azt mondom: "más tudatossági szinten". Éppen ez a lényege bármilyen tevékenységnek: a tudatosan-tevés, az elmélyülés, a hétköznapi, magától értetődő dolgok szertartása, az elmélyülés, a koncentráció, magunk keresése és felfedezése abban, amit teszünk és ráébredés arra, mi mindent tudunk tenni és tehetünk még... És hogy mennyi szépség van mindenben, amit teszünk és ami körülvesz bennünket. Hát... majd meglátjátok!;-))

2009. január 7., szerda

12 hónap - 12 kihívás

Amikor sokéves tervezgetés és dédelgetés után felvarázsoltam ide egyik novemberi délelőtt hipphopp ezt a blogot, végül mégsem igazán tudtam, hogy hogyan is fogjak bele és mivel is töltsem meg...? Ezért nem is "hirdettem", persze nagyon örültem, hogy rátaláltak, akik a többi blogomat már eddigis olvasgatták.

Önismeret és önkifejezés... Számomra magától értetődően egybefonódó, mégis megfoghatatlan fogalmak. Az elmúlt napokban azonban valami hirtelen ihlet folytán megszületett valami - meglátjuk, mi lesz belőle. Pontosabban, hogy vajon tudunk-e kezdeni vele, belőle valamit egyénileg és együtt is...?:-)

Egy játékra szeretnélek hívni, kedves Olvasóm! Olyan játékra, ami Rólad és csak Rólad szól. Arról, hogy ennek az évnek minden hónapjában szánj figyelmet Magadra, mégpedig különböző szinteken és különböző izgalmas, kreatív játékokon keresztül, ami talán segít még közelebb jutni ahhoz a megismételhetetlen csodához, aki TE vagy. Szándékosan nem napi vagy akár heti feladatokat találtam ki - ez túl sok, túl melós volna, mindannyiunknak. Nem volna arányos a mindennapi életünkhöz képest. Havi egyetlen játék viszont talán belefér, mindenkinek, akinek van kedve velem tartani!:-)

A játékot akár egyedül is végigjátszom - ha már kitaláltam:-))) -, de nagyon bízom benne, hogy csatlakoztok hozzám!

Kezdhetjük...?:-)

2009. január 4., vasárnap

Fuss, Forrest, fuss!

"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat."

(Forrest Gump)

Egy régi nagy kedvenc, amiben szintén minden alkalommal rejlik valami új mélység és aminek a zenéje önállóan is remekmű (Alan Silvestri).

A (talán igaz?) történet egy végtelenül egyszerű, tisztalelkű vidéki fiúról, aki apa nélkül nő fel, ráadásul az értelmi képességei is messze elmaradnak az átlagtól, és aki aztán az élete során mégis több alkalommal - akarata ellenére, anélkül, hogy felfogná - beleszól a történelem folyásába, de ami még fontosabb, aki képes pusztán a tiszta, jólelkű lényével változtatni emberek sorsán maga körül. És egyben egy életen át tartó szerelem története is ez, ami itt aztán tényleg nem csak frázis, hanem egy cirkalmak és bonyolítások nélküli, elkötelezett, magától értetődő érzés. Sokat tanulhatunk belőle.

Kevés meghatóbb jelenetet ismerek a filmtörténetben, mint amikor Forrest megtudja, hogy fia van és amikor az első kérdése ebben a sokkoló helyzetben a legtermészetesebb önzetlenséggel rögtön az, hogy ugye a fiú okos és nem "buta" ahogyan ő...?
Gyönyörű.:-)