2009. december 23., szerda

Karácsonyi gyorssegély az utolsó pillanatra - 5 lépésben

Bizonyára kevesen vannak, akik még egyáltalán nem készültek a karácsonyra, de azért különböző körülmények miatt akár még ez is előfordulhat. Lehet-e még valamit tenni az utolsó pillanatban, 24 óra alatt egy meghitt, "igazi" karácsony estéért...?

1. Ajándékok:
Kerekedj fel célirányosan, egy bizonyos boltba (nyitáskor kevesen vannak!) és ott egyszerre mindenkinek meg lehet venni mindent! Nem érdemes túlbonyolítani, vannak dolgok, amelyeknek szinte mindenki örül. Lehet ez fejenként egy könyv, egy masszázsbérlet (neten kikereshető, hogy központi helyen mi van még nyitva 24-én délelőtt), egy színházjegy, de újságelőfizetést is intézhetünk a neten, kinyomtatva a visszaigazolást és azt borítékba "csomagolva". Ennyi!:-)

2. Csomagolás:
Ha van sima barna csomagolópapírunk, az a legjobb. Rusztikus, egyszerű, mutatós csomagolást készíthetünk és akkora ívekben lehet kapni, hogy marad jövőre is.:-)

3. Vacsora:
Az egyszerű sült szárnyascombnál vagy rántott halnál krumplisalátával nincs egyszerűbb és gyorsabb - és finomabb.:-) Ha reggel időben kelünk, a délelőtti utolsó nagy roham előtt beszerezhetjük a hozzávalókat, ha véletlenül éppen nincs otthon lefagyasztva ilyesmi és pár óra alatt el is készül minden!

4. Süti:
Beigli cukrászdából.
De egy végtelenül egyszerű karácsonyi aprósüti a linzer, valószínűleg szinte minden van hozzá otthon és nagyon hamar el is készül, ráadásul szinte elronthatatlan.

5. A fa:
Ha gyorsan el szeretnénk készülni vele, értelemszerűen egy kisebbet vegyünk. Díszíteni pedig akármivel lehet. Végső elkeseredésünkben ha kisebb-nagyobb csomagolópapír-maradékokat gyűrünk gombóccá és azokat aggatjuk fel drótra tűzve, az is lehet nagyon mutatós! Szalagdarabokat is köthetünk az ágak végére és kész is!

És ne felejtsük el, hogy a fentiek hagyományosan fontos részei, de nem a legfőbb lényegei a karácsonynak. Jobb a"kötelező körökön" hamar túlesni és abba a részletébe belemélyedni az előkészületeknek, ami számunkra személyesen valóban örömet okoz, legyen ez akár a főzés-része, az ajándékvásárlás vagy a fa feldíszítése - a nemszeretem dolgokat pedig nyugodtan hagyjuk másra, osszuk fel a családban a tennivalókat, ne vállaljuk túl magunkat és ami mégis "muszáj", azt igyekezzünk praktikusan, tempósan megoldani! A lényeg, hogy maradjon néhány nap időnk saját magunkra és azokra, akik valóban fontosak, bármilyen elcsépelten hangzik is ez. Meg lehet oldani, meg kell oldani, hogy ebben a pár szent napban az lehessen a mienk a karácsonyból, ami valóban értékes a számunkra.

Áldott, békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

2009. december 20., vasárnap

Adventi sushi-parti

Sikerült valami szokatlant és egyben hagyományteremtőt csinálni ma: az öcsémmel és kedvesével valamint az én "két pasimmal" az egyik közös nagy kedvencünket, sushit gyártottunk ebédre, amit aztán persze együtt el is fogyasztottunk. Már amennyit sikerült belőle, ugyanis "egy adag" egy kiló rizsből és 10 db algalapból végül hatalmas mennyiség lett...:-) De hát nem volt benne még gyakorlatunk.

Mielőtt megérkeztek a vendégek, kezdtem a speciális kerekszemű rizs átmosásával, mivel maga az előkészítés hosszadalmas: legalább 10 alkalommal mostam át- elvileg addig kell mindig újra ezt tenni, amíg teljesen tiszta nem lesz a víz. Utána egyszerűen kevés vízben, forralás nélkül kell főzni, amíg a víz nagyjából eltűnik, végül konyharuha alatt még 10-15 percet pihentetni. Ekkor már befutott a segítség, hozták a gyönyörű lazacszeleteket, én pedig előkaptam a répát, ubit és almát a vega változathoz (ajánlom azoknak, akit a sushi nyershalas változata elriaszt, mert zöldséggel és gyümölccsel, sőt tojásrántottával is nagyon finom!) és csíkokra vagdostuk a töltelékeket. Amikor a rizs megpuhult a konyharuha alatt, tepsibe terítettük és összekevertük a rizsecet-porral - ez ahhoz kell, hogy jól formálható, masszaszerű legyen a rizs. Ezzel együtt kicsit ki kell hűlnie és máris készíthetőek a tekercsek! A bambuszgyékény helyett, ami direkt ehhez való, valószínűleg egyébként azt utánzó, keleties, régi tányéralátéteket használtunk, amelyek kiválóan megfeleltek a célnak. Ezeket bevontuk fóliával, ráfektettük az algalapot, erre a neten talált leírások alapján a megfelelő elrendezéssel rizs és töltelék került, majd erőteljes mozdulatokkal feltekertük az alátét segítségével és kész is!:-) Valójában mindannyian sokkal macerásabbnak gondoltuk az egész műveletet, de egyáltalán nem az. Az előkészítés kicsit hosszadalmas, mondhatni a rizs átmosásától a csíkokra vagdosásig lehet az egész tipikusan keleti módra akár egy magányos, meditatív, lazító művelet (imádtam, ahogy a rizsszemeket görgettem a kezeim között, bár a végén már mindenhol rizs volt a konyhában...:-)), így együtt pedig egy jópofa közös alkotó-élménnyé vált a végére. És hát a végeredmény!! Mind kinézetre, mind állagában, mind ízében több volt, mint tökéletes, főőőőleg így elsőre!:-)

Íme a sushi makik és rollok (és a kifordított rollok is jobbra fent, azokra külön büszke vagyok) karácsonyi terítőn:



Advent utolsó vasárnapjának állandó programját fixáltuk le ezzel sok évre előre, bármilyen rendhagyó is. A lényege ennek tényleg nem abban áll, hogy valami tipikusan olyan hagyományt követünk, ami régóta megszokott - ugyanakkor mégis olyasmi ez, ami mindannyiunknak nagyon jól esik a legelejétől egészen az evés végéig.:-)

2009. december 18., péntek

Szilvás hógolyók

A héten megérkezett az első hó!:-)
Erre fel ihletet kaptam a már múltkor emlegetett fehércsokis-szilvás-marcipános bonbonhoz, úgyhogy tegnap neki is estem.

Félbevágott aszaltszilva darabokat fahéjas porcukorba forgattam és aztán marcipánba gyúrtam őket. A sok marcipángyöngyöt - tényleg úgy néztek ki, ráadásul mind különböző nagyságú lett:-) - fehércsokiba forgattam, aztán hűtőben megdermesztettem őket. Olyan szépek szerintem, hogy ők kapszli nélkül celofánzacskókba kerültek. Ha elég vékony a marcipánréteg (nekem most nem így sikerült), akkor még jobban hasonlít az ízük a szilvásgombócéra...



Elálmodoztam azon, hogy milyen jó is lenne - a Carte D'or ötlete nyomán szabadon - magyar desszerteket bonbonban megalkotni. Somlói galuskát, almás pitét, mákos gubát... Biztosan másnak is eszébe jutott már, zserbós recept-ígéretet máris kaptam, állítólag nagy finom, kíváncsi vagyok!

2009. december 17., csütörtök

Luca-napi mulatság

Anna küldte az alábbi aranyos beszámolót a decemberi kihívásra: lassan egy éve működő gödöllői jógastúdiójában új hagyományt teremtett a hozzá járó anyukáknak és a gyerekeknek...:-)

"Egy anyuka a jogasok kozul felvetette, hogy csinaljunk Luca-napi mulatsagot, es mi lenne, ha en csinalnam, mert nalam sok hely van (igaz, neha pont mar elegem van, hogy annyian jarnak ide, es orulok hogy hetvegen uszhat a haz, de alapjaban veve szeretem ) ...es lon:
  • Annácska megszervezte, volt 4-5 anyuka ugyanannyi gyermekkel
  • a studioban csiribiris jatszohaz mukodott (nalam vannak a trambulin-kukac-mindenfele jatszoeszkozeik)
  • mindenki hozott mezestesztat, es piknikebedet, mindent megsutottunk, diszitettunk
  • gyertyakort gyujtottunk, es egyik anyuka hozott sok-sok nephagyomanyt es meselt
  • mindenki hozott kis cserepet, es kiboritottam egy nagy papirra viragfoldet a nappali kozepen es a gyerekek elultettek a sajat cserepukbe a tonkolybuzamagocskakat
  • minden gyerek kapott kis locsolokannat a studio logojaval es a nevevel hogy locsolhassa a kis magocskait
  • es mindenki nagy pakk sutivel tavozott miutan kozosen a romok nagy reszet eltakaritottuk es mindent megettunk.

Utana faradtan kidoltem a meleg kalyha melle, es jottek az emilek hogy milyen jo volt, es legyen hagyomany :)

es nagyon jol ereztuk magunkat :)"

Gratulálok, csak így tovább!:-)

2009. december 15., kedd

Karácsonyi kisokos

Sok év gyűjtögetése után az elmúlt évben sikerült végre egy olyan mappát csinálni, amiben helyet kapott "minden, ami karácsony". Műanyagban vagy magát a papírt, cetlit kilyukasztva fűztem le az eddigi gyűjtőmunka eredményét: recepteket újságokból vagy gyorsan kézzel lejegyezve a tévéből, netről nyomtatott ajándék-ötleteket és díszítési-tippeket, mindent, ami ehhez az időszakhoz köthető. Témánként, de leginkább már ősztől a javasolt elkészítési időpont szerint is lehet csoportosítani az irományokat. Így idén nem volt más dolgom, mint felcsapni októberben "a bibliát" és eldönteni, mit és hogyan szeretnék. Nagyon hasznos!




2009. december 13., vasárnap

Két csokis, egy marcipános

Többeknek ígértem már, mutatom hát a bonbonokat!:-) Legalábbis hármat - mert van, amelyik elfogyott, mire fotó készült volna róla, de lesz "utángyártás" és akkor majd jön még. Ezekkel úgysem lehet eleget kísérletezni...;-) A receptek sokfelől vannak a netről és ismerősöktől az elmúlt évekből, forrásokat így nem nagyon tudok megnevezni utólag sajnos, de mindegyiken változtattam már valamit, mennyiséget vagy összetevőket, így remélem, megbocsájtja nekem, aki valami ismerős receptre bukkan.:-) Elsősorban ajándékba gyártom őket az idén. Kaptak színes kapszlikat, fadobozokat, aztán celofánt és színes szalagot is.

Kávés trüffel



15 dkg vajat és 15 dkg porcukrot habosra keverek és 2 kanál porrá tört nescafét adok hozzá. Ennek a bonbonnak sok-sok keserű étcsoki az alapja, 3 tábla akár, ezeket felolvasztom és hozzákeverem a kávés vajhoz. Utána fémtálcára vagy márványlapra lehet simítani és kihűlés után felvágni, tortadarába forgatni.

Narancsos marcipán



20 dkg marcipánmasszát két kanál mézzel, 2 tábla apróra vágott étcsokival és 20 dkg apró kandírozott narancshéjjal összegyúrunk. Rögtön gömböket lehet formálni belőlük és én színes cukorba forgattam, de lehet, hogy puha csokireszelékbe forgatva még jobb lesz a következő adag.

Áfonyás-mandulás



Szintén (1 tábla) étcsoki az alapja, amit összetörve felolvasztok és 1 csomag rumba áztatott vörösáfonyát és ugyanennyi mandulaforgácsot keverek bele. Amikor már kicsit kihűlt, kiskanállal kis halmokat lehet belőle csinálni és utána tálcán a hűtőben megdermeszteni őket.

2009. december 6., vasárnap

Decemberi kihívás: Új hagyományt teremtek!



Gondoltam, Advent második vasárnapján és egyben Mikulás napján jöjjön akkor az év utolsó kihívása! És karácsonyi ajándékként ezt rögtön két formában is lehet teljesíteni...;-)

A kihívás:

A) Idén legyen valami, ami új és szokatlan Nálad/Nálatok a karácsonyi ünnepekkor! Legyenek ezek új színek, egy újszerű ajándék, egy szokatlan fogás vagy menü - bármi, ami eddig nem volt és most van! Nem kell feltétlenül valami elrugaszkodottan merésznek lennie, egyszerűen csak valaminek, ami ilyenkor nem szokványos Nálatok.
B) Teremts ezzel (vagy valami mással) egy olyan új hagyományt a családban, amit ezentúl évről-évre megismételtek!

Elég a kihívás egyik verzióját teljesíteni, de persze lehet mindkettőt is.:-)

---

Várom ezenkívül ehhez a bejegyzéshez minden kedves olvasóm válaszát a következő kérdésekre, már akinek van kedve hozzá:

Szeretnétek jövőre is kihívásokat?
Mely kihívások tetszettek a legjobban, melyek kevésbé - és miért?
Jó ez a havi rendszer vagy van egyéb javaslatod?
Azokhoz, akik teljesítettek kihívásokat vagy akár végig, mindet: milyen tapasztalataitok vannak ezek nyomán? Mit adott Neked ez a játék?
Azokhoz, akik nem vettek részt a kihívásokban, de néha erre járnak: volna olyan jellegű kihívás, amelyet szívesen teljesítenél? Vagy egyáltalán nem szereted az ilyesmit? Mi az, ami néha-néha idevonz mégis?
Miről látnál-olvasnál itt többet?
(...)
Illetve bármilyen megjegyzést, építő kritikát, észrevételt nagyon szívesen veszek itt a blog múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban!

Előre is nagyon köszönöm, további szép hétvégét mindenkinek!

2009. december 5., szombat

Az a bizonyos fizikai Nobel-díj...

Éva beszámolója felvidított nagyon, mert egy nagy kedvencem egyik regényét választotta!:-)

"Beszereztem, és elolvastam (illetve az igazsághoz tartozik, hogy van még 30-40 oldal hátra).
Utoljára akkor fogtam ilyesmi akcióba, amikor pár éve volt a Nagy Könyv szavazás.
A kialakult, végső 12 könyvből vagy tizet nem olvastam, és szégyelltem.
Így belefogtam, és olvastam őket: volt ami tetszett (pl. a Száz év magány), volt, ami nagyon nem (pl. a Mester és Margarita).
És most megint olyan könyvet választottam, amit sokan, nagyon sokan mások olvastak, de nekem teljesen kimaradt.
Illetve az író minden könyve kimaradt. De a könyvet beszereznem nem volt gond, mert anyu könyvespolcán ált az egész sorozta, hiszen az öcsém nagyon szereti. Úgy jutott eszembe, hogy ez legyen a kiválasztott mű, hogy a hetekben az egyik Legyen ön is milliomos játékban ez volt a kérdés:
hány éves korában nyerte el a fizikai Nobel díjat Gorcsev Iván ? És nekem teljesen butaságnak tűnt a 17, és a 21 éves válasz, hiszem mindenki tudja, hogy 60 év alatti Nobel díjas nem nagyon van. És más meg kapásból tudta (Kozsó a műsorban, a kollégáim meg másnap mesélték) a választ, mert ők tudták ki az a Gorcsev Iván. Egy Rejtő hős, aki a tizennégy karátos autót üldözi, menti meg egy könyvön keresztül. És az első fejezet, első mondatából megtudtam, hogy Gorcsev Iván 21 éves volt, mikor elnyerte a Nobel díjat (persze csak a vele járó pénzdíjat). Így hát ez lett a választásom, hiszen a kiírásnak teljesen megfelelt: "amiről már sokszor hallottál, akár gyermekkorod óta mindig a kezedbe kerül vagy "szembe jön" a történet, a cím, a megfilmesítése, de még valahogy soha nem került rá sor".
Kéretik megfigyelni könyv árát: 88 forint :-) Mit lehet ma kapni 88 forintért ? Négy darab kiflit igen, de könyvet biztos nem.
Köszönöm a feladatot, gazdagabb lettem általa."


2009. december 4., péntek

Novemberi olvasmányom

A saját novemberi olvasmányom az apai nagymamám egyik nagy kedvence. Évek óta áll a polcomon azzal a céllal, hogy egyszer végre kézbe veszem és eddig nem került rá sor. Ő az:



Nem divat mostanában az orosz irodalom, talán pontosan ez a másik oka - a családi vonatkozáson kívül -, ami miatt érdekel a történet. "A regény nyitó jelenete szokványos gyermektörténetet ígér: tengerparti nyaralóhelyétől búcsúzik a nyolc és fél éves Petya, egy odesszai tanárember fiacskája, mert - bármi fájó - vége a vakációnak, haza kell mennie. Katajev ezt az első, elégikus idillt is, a könyv sok más helyén is a gyermeki kisvilágot mély empátiával, ragyogó beleérzéssel eleveníti meg. A regény figurái akkor is felejthetetlenek lehetnének, ha valóban csak a gyermeki mindennapjaikat örökítené meg az író. Ennél azonban jóval többet tesz. 1905-ben játszódik a mű, az orosz forradalom idején. Katajev Petyával veteti észre, az ő szemével láttatja az eseményeket. De nemcsak fordulatos, egyre kalandosabb eseményekről olvashatunk a regényben, hanem egyúttal remek tablót is kapunk a városról, Odesszáról, a korabeli mindennapokról, a cári Oroszországról."

Még "olvasás alatt" van, kíváncsian várom a folytatást.:-)

2009. december 2., szerda

Anna és a király

Érkeznek sorban a novemberi kihívásra a könyv-beszámolók, jól van!:-)

Rózsa írja:

"Én a novemberi kihívásra Margaret Landontól az Anna és a királyt olvastam el. Először filmen láttam, és már a filmet is több év várakozás után láttam először. Az volt az érdekes, hogy egy plakátot láttam évekkel ezelőtt és megtetszett. Utána sok idő telt el, mire egyszer moziban megnéztem a filmet, aztán jóval később megszereztem DVD-n. Jodie Foster játssza benne Annát és a királyt is egy nagyon szimpatikus színész, Yun-Fat Chow. Megérte várni a filmre, nagyon szép történet. De mint kiderült, kicsit "hálivúdira" sikeredett... :-)
Hetekkel ezelőtt derült ki számomra, hogy ez egy megfilmesített könyv. Gyorsan ki is vettem a könyvtárból és elolvastam. A film sem volt rossz, de a könyv messze túlszárnyalta. Ráadásul egy megtörtént történetet mesél el - ami szintén újdonság volt számomra - amiben az angol hölgy Sziám (Thaiföld) történetét gyökeresen megváltozatta. Sziám uralkodója, Mongkut király 1860-ban felkérte a fiatal özvegyet, hogy gyermekeinek tanára legyen, illetve hogy segítse a külföldi kormányokkal való kapcsolattartásban. A filmmel ellentétben a valóságban a király messze nem olyan szimpatikus, illetve nem a királyra, hanem a fiára, a későbbi uralkodóra volt olyan hatással Anna, hogy az a későbbi változásokat beindította. A könyvben többször is felmerül, hogy Annának ez igen erősen szándékában is állt. Nekem azért is volt példaértékű a könyv, mert ebből is nagyon jól látszik, hogy egy "gyenge nő" milyen hatást tud elérni még akkor is, ha látszólag nincs befolyása a történtekre. "Elég", ha önmaga és ezt soha nem adja alább.
A szokásos film és könyv ellentéte itt is fennáll, mivel elég nagyívű a történet, és bár a film közel 150 perces, de nem lehet mindent belezsúfolni, emiatt aztán maga a történet sínyli meg a dolgokat, mert a könyvhöz képest sok a ferdítés, átírás.
A könyv legnagyobb erőssége számomra a fantasztikus karakterekben mutatkozik meg.
Ajánlom mindenkinek, mert azon kívül, hogy egy nagyon emberi történet, más világokkal és a történelemmel is ismerkedni lehet rajta keresztül."



2009. december 1., kedd

Könyvek tömkelege

:-) Ismerős ez az "eltervezem, hogy ezt olvasom, aztán mégis elcsábulok"-effektus, amiről Vera írt:

"Örültem a novemberi kihívásnak, mivel nagyon szeretek olvasni. Amikor olvastam a kihívást, rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy a sok "még ezt is szeretném elolvasni" könyv közül, melyikre is essen a választásom. Végül úgy döntöttem, hogy az Anna Kareninát fogom elolvasni (igen, töredelmesen bevallom, középiskolában nem olvastam el..., de a történetet ismerem). Anyunál megvan, gondoltam majd kölcsönkérem, elhozom tőle.
Aztán még hó elején az egyik könyvesboltban megláttam egy olyan könyvet, amelyet az egyik pszichológus-kineziológus barátnőm ajánlott már kb. fél éve, és azóta kerestem a könyváruházakban. Energia gyógyászat a címe, elkezdtem, és nem tudtam lerakni... :-) Ezzel párhuzamosan kaptam e-mailben egy könyvet (A világ a színfalak mögött), amit szintén elkezdtem olvasni. Így egyidejűleg két könyvet olvasok, és egyiksem az, amit a kihívás megjelenésekor elterveztem... :-) De szerintem ez nem akkora baj. :-)
Mostanában egyébként kevés regényt olvasok, mert elsősorban spiritualitással, ezoteriával, önismerettel foglalkozó könyveket bújok, amelyek aztán elgondolkodtatnak.
Azért természetesen az Anna Karenina sem lesz hanyagolva, az ünnepek alatt ezt fogom elolvasni! (Márcsak azért is, mert szeretném megnézni a musicalt.)"


Nos, a könyvet én sem olvastam (vagy már olyan régen volt, hogy nem emlékszem...?), a musicalt viszont már láttam és nagyon szép, érdemes megnézni!