"Talán azért, mert a „Halak” jegyében születtem, ezek az empatikus ráérzések, („hogy hol végződik az én, és hol kezdődik a Te”), nagyon sokszor működnek.
Amit most elmesélek, az 44 évvel ezelőtt történt, és egy életre szóló barátság lett belőle.
Mentem felvételizni a Ruhaipari Szakközépiskolába.
Az épület Aulája tele lányokkal, kb. tízszeres túljelentkezés volt akkoriban.
Határozottan, határtalan érzés volt, mintha világ életünkben ismertük volna egymást egy piros ballonkabátos lánnyal, akivel egyszerre indultunk egymás felé.
Rögtön bizalmas beszélgetésbe kezdtünk , és pár perc múlva már tudtuk egymásról, hogy ugyanabban az évben, hónapban és napon születtünk.
Végül több száz jelentkezőből egy osztály indult, és a beiratkozásnál kiderült, mindketten egymásért drukkoltunk.
Évek múlásával férjhez mentünk, gyerekeket szültünk, unokáink lettek.
Ha nem is találkozunk túl sűrűn, mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, az érzés most is határtalan."
Éva küldte:
"Mikor elolvastam a magyarázatot, azonnal beugrott A PILLANAT. Azt hiszem ilyesmire gondoltál.
Pontos időpontot nem tudok mondani, de pontos helyet igen. Helyszín: Szlovénia, Bohinjsko Jezero. A Jezero hoteltől induló, a falu templomához átérő híd közepe, arccal a Bohinj tó felé fordulva. Ez a hely a világból általam látottak közül a kedvenceim egyike. Ha jól számolom ötször jártam már itt (a hídon számolatlanszor), és egy konkrét pillanatra tökéletesen emlékszem, a többi meg ennek ismétlése, de természetesen már nem annyira katartikusan.
Milyen a hely ? Innen indul a völgy, melynek középpontja maga a tó. Bal és jobb oldalán 1200-1500 méteres hegyek veszik körbe. A völgy végén egy sziklafalba fut az út, és nincs tovább. Pár kilométeres sétával pedig a Száva forrás közelíthető meg, ami egy kis vízesés. És milyen az a pillanat, mikor megállok a híd közepén (lehetőleg egyedül, akármekkora a társaság, amivel utazunk) ? Így tudom megfogalmazni: a hely energiája mellkason vág, beszívom a levegőjét, és bármikor vissza tudok rá emlékezni, amikor rá koncentrálok. Bárkinek szívesen ajánlom meglátogatásra, legyen az tavaszi, nyári, őszi vagy téli időpont. Képem is van róla hóban és ködben, napsütésben, és tavaszi tükröződéssel. Persze az érzést csak ott lehet átélni, de a látvány talán önmagáért beszél. Amiért kicsit szomorúan írok róla most, az az, hogy a március 15-i hosszú hétvégén utaztunk volna oda, ahogy ez már hagyomány, de sajnos az idén anyagi okok miatt le kellett mondanunk. Majd sóhajtozok három napon keresztül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése