2009. augusztus 19., szerda

Ami fontos

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebet, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?"
Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
"Az igaz, hogy Ő már nem tudja ki vagyok, de én jól tudom ki Ő."
Szó nélkül maradtam miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve ilyen az igazi szerelem!... Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van."

5 megjegyzés:

Vera írta...

Ez olyan szééép, én is megkaptam pár hete...

Annás írta...

Kedves Tina!
Szeretnék küldeni neked egy blogdíjat. Nagyon szeretem olvasni a blogodat, mert megnyugtató, harmonikus, egyszóval balzsam a léleknek. Remélem, elfogadod a díjacskát.

Tina írta...

Köszönöm Annás, megtisztelő, hogy rám gondoltál!:-) Mivel ezt korábban más blogomon már megkaptam mástól, tovább mostmár nem adom, ha nem baj...

Annás írta...

Semmi gond :)

{Hana} írta...

Nekem olyan megható.. szeretnék én is ilyen nagyszerű ember lenni...