Szín-buli, avagy hogyan fiatalodjuk 10 évet fél óra alatt?

Tizenéve hallottam először a "négy évszak"-színelméletről, vagyis arról, hogy nők és férfiak egyaránt négy fő csoportba sorolhatóak az alapján, mely színek a legelőnyösebbek a számukra. Johannes Itten, egy svájci tanár volt az, aki a húszas években kidolgozta az elmélet alapjait, aztán ezt Carol Jackson fejlesztette tovább és tette elérhetővé és használhatóvá a mindennapi emberek számára. Az elmélet alapja, hogy alapvetően vagy a hideg, vagy a meleg tónusú színek álnak közelebb hozzánk a bőrünk sárgásabb vagy rózsásabb alaptónusa szerint; aztán ha ez megvan, ezen belül az élénkebb vagy a tompább, pasztellebb, a tiszta vagy a tört színek összehasonlítása történik az arcunk mellett (smink nélkül, fehérrel letakarva a nyakunk alatt és a homokunk felett).

Akkor, tizenéve voltam is egy ilyen szín-tanácsadáson, ami végül nem csupán a legkedvezőbb színnek kiszűréséből állt, hanem egy stílustanácsadás is követte, pl. hogy mennyire hordjak bő vagy szűk ruhákat és azok pontosan hol bővüljenek-szűküljenek, hogy az apróbb vagy nagyobb minták állnak-e jól és hogy mekkora táskát érdemes hordanom. Rettentő izgalmas volt! És persze nagyon sokat segített. Utána egy héten belül azzal a lendülettel szabadultam meg a barnás árnyalatú ruháimtól és beszereztem pasztell lilákat, rózsaszínt is azóta hordok és a kékek, pirosak tárházát is bővítettem. "Pasztell nyár" típus vagyok és határozottan szeretek az lenni.:-) Évek múlva aztán megkopott az, hogy erre figyeljek és később persze egy-egy "a fogason tök csinos" vagy "máson is jól néz ki" elv alapján volt egy pár mellényúlásom, ami főként a színénél fogva sápasztott, kövérített, öregített - habár ez a huszonéveimben nem nagyon érdekelt. Ámde lettem harmincon iksz és anyuka is és mostanság valahogy újra előkerült a téma, ismét beleástam magam. Megállapítottam, hogy 80%-ban még így is jó vagyok a ruhatáramat illetően, szóval van azért olyan része ennek, ami "vérré vált", de bizony ott van az a pár mellényúlás, amiket nem szeretnék már hordani, de másnak annyira jól állnának...

Talán ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk "szín-bulit"! Meg közeledett egy osztálytalálkozó is, a legkedvesebb barátnőm ennek kapcsán ruhavásárlásra hívott, úgyhogy adta magát az alkalom: rendeztünk nálam egy kétszemélyes szín-bulit. Megismételtem vele azt, amit velem a tanácsadó csinált egykor: fehér törülközők, tükör, fény az arcra, kendők, ruhák elő és hajrá! Nagyszerűen láttuk barna és lila, zöld és kék, sőt, zöld és zöld, valamint bézs és bézs között is a különbséget. Két csoportba dobáltuk a cuccokat és lassan kialakult a barátnőm színskálája is - aztán jött a döbbenet: kiválasztott színek az arca mellett - huszonéves, ragyogó, sugárzó; eddig hordott, általa előnyösnek gondolt ruhák az arca mellett - fáradt, színtelenebb, szomorúbb. Hihetetlen, nem?:-) Pedig így volt. Csereberélni sajnos nem tudtunk, mert ugyanahhoz a színtípushoz tartozunk, de ez sem váratott sokat magára.

Ugyanis egy pár barátnőmnek azon nyomban szerveztem magunkhoz egy sokszemélyes hasonló "szín-bulit", amire aztán a halloween jegyében került sor és ritka jól sikerült!:-) Mindenki hozta a kedvenc és kiselejtezésre ítélt ruháit (hogy megnézzük, valójában melyek jól és melyek nem) és hatalmas csereberét rendeztünk, miközben mindenki fiatalodott 10 évet és fogyott 5 kilót - csupán attól, hogy ezentúl a saját színeit fogja hordani és megszabadult az előnytelen színű ruháitól. Már a következő hét első napján jöttek a pozitív visszajelzések, hogy a kollégák bókoltak a csajoknak, bár nem tudták mire vélni azt, hogy az illető "valahogy olyan jól néz ki ma" - jupi!:-))))))))

Találtam egy nagyszerű oldalt, ahol mindenki nagyon részletesen tájékozódhat a témában:

(katt a képre!)