2009. november 20., péntek

Mobilátok

A mobiltelefonok és a mobiltechnológiák egy szörnyû kórt terjesztenek, veszélyeset és alattomosat, olyat, amire még a horrorfilmek készítõi sem mernek gondolni, sõt, borzasztóbbat és félelmetesebbet, mint amire az orvostudomány valaha fel tud készülni. Gyógyszer nincs rá, védõoltás nincs rá, csak egyetlen gyógymódja van, de az fájdalmas és nagy önuralmat igényel. A kór neve: miértnemveszedfelitisz. Rövid neve: MNVF.

Terjesztõi: ismerõsök, barátok, rokonok, szülõk, akik egymást fertõzik és felülfertõzik azzal, hogy ezt a randa kórt természetes velejárónak, csak egy kellemetlen mellékhatásnak tekintik. Ha megfertõz minket a kór, akkor a következõ tüneteket tapasztaljuk magunkon:

- Ha csörög, zizeg, zenél a mobilunk, azonnal lázas kutakodásba kezdünk, és szinte úgy küzdünk a megtalálásáért, mint az utolsó korty vízért a Földön.

- Megtalálva rá sem nézünk a kijelzõre, azonnal megnyomjuk a zöld hívásfogadó gombot, és belelihegjük a mikrofonba: Igeeeen?

- Ha nem találjuk meg a mobilunkat, miközben csörög, a kétségbeesés határára sodródunk, és közben dühöt érzünk.

- Magunkkal visszük a mobilt olyan helyekre is, ami ellent mond a józan észnek is: ágyba, WC-re, házasságkötésünkre, keresztelõre, hogy bármikor, bárhol elérhetõek legyünk, mert ha nem lennénk azok, akkor...

- Ha elérhetetlenné válunk akár térerõ hiány miatt, akár a mobiltelefonunk otthonfelejtése miatt, akkor masszív depresszióba süllyedünk, és mindent megteszünk, hogy mielõbb szeretett mobilunk mellett lehessünk, térerõhiány esetén pedig akár akrobatikus képességeinket is latba vetjük, csak, hogy használhatóvá váljon imádott kütyünk.

- Ha hívunk valakit - és ez már a nagyon súlyos miértnemveszedfelitisz jele - és az illetõ nem veszi fel, akkor hosszas káromkodásba kezdünk, hogy aztán pár pillanat múlva már azt képzeljük a hívott félrõl, hogy éppen vérben fagyva leheli ki a lelkét valahol. Holott õ csak még nem kapta el a miértnemveszedfelitiszt! És nekünk semmi jogunk megfertõzni ezzel!

- Ha az elérhetetlennek hitt partner végre felveszi, akkor a legenyhébb kérdés, amivel letámadjuk, az a "Minek neked mobil???", mintha bizony jogunk lenne számon kérni bárkitõl is, hogy miért nem akart velünk szóba állni az adott pillanatban. De a legtipikusabb kérdés ez: MIÉRT NEM VESZED FEL? Innen ered a betegség elnevezése.

- A miértnemveszedfelitisz krónikus változatában szenvedõk éjjel-nappal hívásra és hívásfogadásra készen állnak, és ha vasárnap este 10kor jut eszükbe telefonálni, akkor bizony megteszik, tekintet nélkül arra, hogy a hívott félnek éppen kisgyermekei vannak, vagy csak pusztán egyszerû, hétköznapi magánélete, amiben nincs helye éjszakai telefonhívásoknak, még akkor sem, ha egy fertõzött egyedtõl érkeznek.

- A nem fogadott hívások a miértnemveszedfelitiszben szenvedõk számára olyanok, mint a fogyókúrázók számára a hízás. Hiszen éppen ez ellen küzdenek folyamatosan, mindig, minden pillanatban elérhetõek, bárki hívja õket, felveszik, hát egyáltalán nem azt érdemlik az Mobilverzumtól, hogy az õ készülékükön nem fogadott hívások legyenek. Borzalom!

Te megfertõzõdtél már?

Netán ismerõseid fertõzõdtek meg ezzel a kórral és folyamatosan azon küzdenek, munkálkodnak, hogy téged is a kór uralma alá hajtsanak?


Hogyan küzdesz az ellen, hogy ne nõjenek a fejedre a telefonodban lévõ telefonszámok mögött megbújó emberek?

(forrás: hosnok.hu)

2 megjegyzés:

Zsuzska írta...

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a vírus elleni átoltottságom 75%-os védettséget biztosít :-)), az alábbiak miatt.
Az évek során ismerőseim hozzászoktak, hogy "zsuzsis" telefonkezelésem folytán az számít eseménynek, ha meghallom és fel tudom venni. És immár örülnek!!
:-)))
Ez utóbbi az én nagy szerencsém.

Néha azért mégis felfedezem a vírus egy mutálódott törzsének jelenlétét, melyek általában a szeméttároló mintegy 3,5 percet igénylő megközelítése során támadnak, kíméletlenül gyötörve a beteget, aki a 10.emeleten hagyta a mobilt erre a terjedelmes időre.

Ilyen esetekre tartogatom a skorpiós dackúrát: Csakazértis elmegyek otthonról a telefon nélkül. Lehetőleg bevásárolni, moziba, hasonló helyekre.
És kajánul vigyorgok az első 10 percben uralkodó nyugtalan tétovaságomon.

Ezért bevallom, ha nagyon gonosz kis mutánstörzs támad, s dackúra előtt azért felhívom Anyukámat. Nehogy lemaradjak arról, amikor ő hív...:-))
Zsuzska

Tina írta...

Zsuzsi, "dackúra":-))), nagyon jó...!:-)