"Minden alkalommal, mikor újraolvasunk egy könyvet, többet kapunk tőle, mert többet teszünk bele. Már egy más személy olvassa, így az egy más könyvvé válik."
(Muriel Clark)
Azt írja:
"Egy olyan könyvet választottam, melyet 40 évvel ezelőtt olvastam.
Többször gondoltam már, hogy elolvasom újra, most kapóra jött a feladat.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a könyvespolc mélyén, ilyen állapotban.
Többször gondoltam már, hogy elolvasom újra, most kapóra jött a feladat.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a könyvespolc mélyén, ilyen állapotban.
A történet:
Mary fiatalon elveszti szüleit. Indiában élt, elkényeztetett, nyafka, flegma lány volt, feketék szolgálták ki.
Egy távoli rokon fogadja gyámság alá Angliában, Yorkshirben.
Hatalmas, komor kastélyba kerül, mely 600 éves, a láp szélén épült, 100 szobája van, de a legtöbb be van zárva. Évszázados kert van körülötte, melynek egy része magas fallal van körülzárva. 10 esztendő óta senki nem járt ebben a titkos kertben.
Colin –a fiú- halálos betegnek vélt, a világtól elzárva éli örömtelen életét.
Mary magárahagyatottságában a nagy titoknak jön nyomára, hogy miféle gyógyító „varázslat” működik a titkos kertben?
Ha megnyitjuk agyunkat és szívünket a „ jó gondolatok” a szépség, a jókedv a tettrekészség előtt, akkor egyszeriben gyönyörű lesz a világ.
Ez a varázslat, mely a kedvetlen, morc lányból vidámat, a halálraítélt szerencsétlen Colinból egészséges, eleven fiatalembert csinált, kik egymásra találtak.
Nem ért csalódás az újraolvasás után. Érdekes, fordulatos, érzelmekben gazdag.
Most fogalmazódott meg bennem : A „varázslat” alkalmas arra, hogy megmutassa az utat az életöröm, a sikeres jövő, a boldogság felé."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése