2009. november 26., csütörtök

A titkos kert

Kati olvasmány-élményével kapcsolatban nagyon igaz, hogy

"Minden alkalommal, mikor újraolvasunk egy könyvet, többet kapunk tőle, mert többet teszünk bele. Már egy más személy olvassa, így az egy más könyvvé válik."
(Muriel Clark)
Azt írja:

"Egy olyan könyvet választottam, melyet 40 évvel ezelőtt olvastam.
Többször gondoltam már, hogy elolvasom újra, most kapóra jött a feladat.
Hosszas keresgélés után megtaláltam a könyvespolc mélyén, ilyen állapotban.

Frances Hodgson BURNETT: A titkos kert – két kis kötet.

A történet:
Mary fiatalon elveszti szüleit. Indiában élt, elkényeztetett, nyafka, flegma lány volt, feketék szolgálták ki.
Egy távoli rokon fogadja gyámság alá Angliában, Yorkshirben.
Hatalmas, komor kastélyba kerül, mely 600 éves, a láp szélén épült, 100 szobája van, de a legtöbb be van zárva. Évszázados kert van körülötte, melynek egy része magas fallal van körülzárva. 10 esztendő óta senki nem járt ebben a titkos kertben.
Colin –a fiú- halálos betegnek vélt, a világtól elzárva éli örömtelen életét.
Mary magárahagyatottságában a nagy titoknak jön nyomára, hogy miféle gyógyító „varázslat” működik a titkos kertben?
Ha megnyitjuk agyunkat és szívünket a „ jó gondolatok” a szépség, a jókedv a tettrekészség előtt, akkor egyszeriben gyönyörű lesz a világ.
Ez a varázslat, mely a kedvetlen, morc lányból vidámat, a halálraítélt szerencsétlen Colinból egészséges, eleven fiatalembert csinált, kik egymásra találtak.

Nem ért csalódás az újraolvasás után. Érdekes, fordulatos, érzelmekben gazdag.
Most fogalmazódott meg bennem : A „varázslat” alkalmas arra, hogy megmutassa az utat az életöröm, a sikeres jövő, a boldogság felé."

Nincsenek megjegyzések: