Hogyan fogytam le?

Vera kérésére szeretném megosztani Veletek a "fogyásom titkát" - ami nem is egy titok, hanem több, vagyhát végülis nem is titkok...:-)

Szülés után jó 1,5 évig kb. 9-10 kg plusz volt rajtam. Ismerőseim és barátaim szerint "alig lehetett észrevenni" - ami nagyon kedves tőlük, de azért ez persze nem egészen így van.:-) Én pontosan éreztem, de nem is csak a szükséges ruhatárcserén (ez két számot jelentett), hanem azon is, hogy fáradékonyabb is voltam a sokéves átlagnál. (És nem attól, hogy sokat kellett volna éjszakázni a gyermek miatt, mert szerencsére jó alvó fiam van, úgyhogy az nem lehetett magyarázat.) Elsősorban inkább ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy szükségessé vált egy tisztítókúra és mindenekelőtt az étrendemen változtatok. Sorrend nélkül, egyszerűen felsorolásszerűen mesélem, ami ezzel kapcsolatban az eszembe jut:

1. Diétaként és tisztítókúraként valami rövidtávút kerestem, mert - ilyesmiben? - nem vagyok egy kitartó fajta. A kilencven napos diéta például nagyon nem az én világom, őszinte elismerésem annak, aki végigszenvedi. Egészen véletlenül (?) két helyről is megkaptam a kéthetes diétát, amit azóta is igyekszem félévente egyszer megcsinálni (gyakrabban nem is szabad), ha szükségét érzem. Mivel a kávénak és tejnek nem vagyok nagy barátja, így reggel teáztam helyette és több vizet ittam napközben a szokásosnál. Az első 3-4 nap nagyon rossz, szokatlan, hogy nem lehet nasshoz nyúlni - itt jöttem rá, hogy az ember sokszor pusztán unalomból, megszokásból nassol étkezések között és ez csupán egy átszokás, átállás kérdése. A mennyiségekben viszont volt, hogy hozzátettem egy kicsit az elején, ha nagyon nehéznek éreztem a dolgot, a második héten erre már nem volt szükség aztán, mert az ember egyszerűen hozzászokik a mennyiségekhez is. 2 hét alatt 3-5 kg-t is lehet fogyni ezzel.

2. "Észben" is dolgoztam, erre utólag jöttem rá, bevallom, ez nem volt tudatos, de szerintem segített. Amikor elképzeltem magam kívülről, ahogyan sétálok vagy mozgok, egészen vékony "pálcikaszerűnek" láttam magam, franciásan légiesnek és könnyűnek. Sosem láttam magam kövérnek, még ha a tükör magamhoz képest ezt is mutatta. Mondhatjuk úgy is, hogy az agyam nem hitte el, hogy 10 kg plusz van rajtam - így aztán ez el is tűnt.:-) Én biztos vagyok benne, hogy ez is nagyban hozzájárult a sikerhez. A túlsúllyal rendelkező emberek sokszor mondogatják, hogy "kövér vagyok" - szerintem ezt csak akkor érdemes, ha ez a cél, nem? Az agy úgy működik ugyanis, hogy "kívánságod parancs"...:-)

3. A diéta utáni étkezésre is elkezdtem sokkal tudatosabban figyelni. Szerettem volna mérsékelni az édességet és a húst is, így elkezdtem hétköznap az ebédeket egy vegetáriánus kajaküldőtől rendelni. Többet kipróbáltam, nekem a vegafutar.hu jött be, mostmár több hónapja tőlük rendelek. Jó kis különleges indiai kajákat lehet kipróbálni.:-) Reggelire pedig magos kenyér vagy zsemle zöldségkrémekkel, néha felvágottal. Ami még fontos szerintem, hogy vacsorára ritkán eszünk főtt ételt, mert az is hízlal(na). Ellenben így belefér néha "cuccosabb" is vacsira 6 körül, télen faltam a szalonnát meg kolbászt (füstölt húsok a gyengém), de én nem híztam tőle.:-)

4. A munkahelyemre és onnan vissza az állomásig elég sokat sétálok és igyekszem úgy elindulni, hogy tempósan, de ne rohanva kelljen mennem. Fontos a kikapcsolódás is közben szerintem: úgy tartják, hogy a stressz is hízlal, ebben simán lehet valami. Napi 1/2-1 óra séta vagy heti 1-2 alkalommal valami egyéb mozgás szerintem testileg-lelkileg fontos. De szellemileg is, mert kikapcsol.

5. Igyekszem kialudni magamat, segítve ezzel az éjszakai méregtelenítő folyamatokat és a stresszoldást. Meg hogy reggel 6-kor fel tudjak kelni hétköznap.:-) Az éjszakázás állítólag szintén nem tesz jót a fogyni vágyóknak.

6. Nagyon nem szeretem a "bűnözés" kifejezést az édességekre. (Meg semmire, ami örömet okoz.) Rossz beidegződés szerintem, hogy minden, ami jó érzéseket okoz, az "bűn". Ez egyszerűen egy téves hitrendszer. Azt gondolom, hogy ha nagyrészt odafigyelve eszünk, simán beleférnek az élet ajándékai is valódi élvezetként a napi evészetbe. Ha néha egy-egy tisztítókúrát csinálunk és bizonyos tudatos elvek szerint táplálkozunk, akkor hirtelen a desszertek nem az ellenségeink lesznek, amelyeknek minden falatját bűntudattal nyeljük le (azaz hogy is van ez az élvezetekkel és az "egyszer élünkkel"...?:-)), hanem valódi örömforrások és minden érzékünkkel beléjük feledkezhetünk alkalomadtán, bármiféle rossz érzés nélkül. Cukor = fehér méreg. Persze, ha nyakló nélkül telitömjük magunkat vele.

7. Nassolásként például kipróbáltam bio gabonagolyókat, korongokat. Na nem mind jött be, de van olyan, amit kifejezetten megszerettem. Chips helyett szívből ajánlom! Van tönkölyös ropi is például, teljesen finom. Ízesítőnek pedig mézet használok cukor helyett - hogyha mégis elhízok, legalább egészségesen tegyem!:-D

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy azt hiszem, igazából általánosságban teljesen mindegy, milyen elvek szerint táplálkozunk az egészségünk és a külcsín érdekében. Mindenki másra esküszik éppen most vagy általánosságban a saját vagy mások tapasztalatai alapján és senki mellett vagy ellen nem tudunk pálcát törni, kivéve persze a fényevő-szélsőségeket (bár azt is ki tudja...:-)). Alapvetően az ideális testsúly attól áll be lassan, hogy ideális taplálékokat veszünk magunkhoz ideális mennyiségben és ezt szellemileg és lelkileg is támogatjuk. A fontos inkább szerintem, hogy akár lúgosítunk, akár szétválasztó-diétázunk, akár "norbizunk", akár vegetáriánusok, vegák, vegánok vagyunk, akkor azt valóban meggyőződésből és következetesen csináljuk úgy és annyira, amennyire jól esik. (A legtöbb egészséges étkezés fajta kis eltérésekkel nagyjából ugyanarról szól, aki tanulmányozta a témát, szerintem erre hamar rájön.;-)) Ne divatból csináljunk valamit vagy mert a szomszéd is úgy fogyott le, hanem nézzünk körül, nekünk mi tetszik és mi nem és azért csináljuk úgy, mert HISZÜNK benne, hogy az a mi szervezetünknek józan paraszti ésszel tényleg a lehető legjobb (aktuálisan vagy egyáltalán). Talán hihetetlen, de ha valami egészségesnek mondott dolgot fintorogva, viszolyogva eszünk meg, akkor annál már az egészségtelenebbnek kikiáltott ételek is sokkal egészségesebbek nekünk abban a pillantban, mert azok közben legalább jól érezzük magunkat. Én például ezért nem eszem müzlit, pedig sokfélét próbáltam, de egyszerűen nem szeretem és kész - a férjem szereti és esküszik rá, neki jót is tesz.

Ide-oda kapkodni vagy mindig valami másba belekezdeni és aztán feladni szintén nem jó - ezek mögött a próbálkozások mögött szinte soha sincs valódi hit, meggyőződés és tudatosság, úgy pedig nem fog működni semmi.
De ez nem csak az evésre érvényes...:-)