Vera itt járt:
"Nagyon örültem a májusi kihívásnak, mert mindketten szeretünk utazni, és felfedezni a Férjemmel, így igazán nem volt nehéz dolgunk.
A választásunk Sopron környékére esett, egészen pontosan a Fertő-tóra, mivel itt még egyikünk sem járt soha (pedig nincs is messze tőlünk).
Szerencsénk volt, mert az időjárás nagyon kedvezett, szép, napsütéses idő volt - szinte nyári meleg. A jó idő előcsalogatta az embereket, mert elég sokan voltak rajtunk kívül, de természetesen nem bántuk. :-)
Ha már ellátogattunk a Fertő-tóra, akkor elmentünk Sopronba is - hisz nagyon közel van -, mivel ez az egyik kedvenc városunk, viszonylag gyakran jövünk ide színházba is. Hangulatos, macskaköves utcái felérnek egy időutazással, szépen felújított épületei pedig Bécsre emlékeztetnek engem (a másik kedvenc városra :-) ).
Ugyan a feladatban az volt, hogy olyan helyet kell felfedezni, ahol még nem voltunk, így ennek a feltételnek a Fertő-tó megfelelt, Sopron és a fertőrákosi Kőfejtő nem, hiszen ezeken a helyeken már voltunk. Utóbbihoz nagyon kellemes emlékek fűznek, huszonsokéve jártam ott utoljára ("kisebb lett" a Kőfejtő! :-) ) egy számomra nagyon kedves, szeretett személlyel, aki sajnos már nem lehet velünk... Ezért is szerettem volna elmenni oda is, jó volt emlékezni, és jó volt felidézni a gyermekkort, ahogy rácsodálkoztam arra, hogy milyen hatalmas ez az egész. Még ma is a fülemben csengnek Keresztapám szavai, és magam előtt látom, amint magyaráz és mutatja a kőzetdarabokban megfigyelhető ősmaradványokat..., csigákat, kagylókat, tengeri sünt... (Most mindezt én mutattam meg a Férjemnek. :-) )
Azt hiszem ebben a feladatban nekem elsősorban nem az új - a Fertő-tó- adta a lelki pluszt és a feltöltődést, hanem a kellemes emlékek, melyek a boldog gyermekkort idézték... :-)
Köszönöm a feladatot!"
Én pedig köszönöm a kedvcsináló beszámolót!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése