Én ma egy testvéremmel közös fotót választottam, ami a lánybúcsúm alkalmával készült. Hálás vagyok Ritának ezért az élményért! Rengeteget fáradozott rajta, hogy egy hatalmas meglepetést szerezzen nekem. Életemben nem volt még részem hasonlóban! Fantasztikusan jól sikerült az este. Mindenki remekül érezte magát. Rengeteget nevettünk. Iszonyatosan jól esett, hogy ennyi számomra kedves ember időt szakított rám. Hálás vagyok Ritának, hogy megkímélt az idegeskedéstől azzal, hogy váratlanul állított a kész tények elé! :) A feladatok is testhezállóak voltak – hiába: jól ismer! Nagyon érik már egy album erről az eseményről! Tegnap pedig egy nem túl közeli ismerősömet hívtam fel. A véletlen ismét úgy hozta, hogy beszélnem is "kellett" vele és gondoltam, ha már a mai feladat megint ennyire a lényegre tapintott, akkor egyúttal elmondom neki, hogy mennyire hálás vagyok, hogy megismerhettem őt és megköszöntem az eddigi önzetlen segítségét. Nagyon izgultam. De már a gondolat is örömmel töltött el, hogy a tudtára adhatom az érzéseimet.
A fotó, amit kerestem, az Mórágyon a lovardában készült. Heti egy alkalommal járunk ide lovagolni a családdal. Rettenetesen hálás vagyok a gyógytornászoknak, akik javasolták a lovasterápiát Richárd fiamnak, és hálás vagyok a lovarda személyzetének, főleg Ildikónak és Katának, akik foglalkoznak Richárddal. És a lényeg: itt és most hálás vagyok a fotón lévő lónak, aki aktív cselekvőtársa kisfiamnak. Hálás vagyok Attila pacinak, az ő nyugodt természetének, hogy megengedi, hogy Richárd felüljön a hátára. Az ő ritmusos mozgásának köszönhetően ugyanis "munkára bírjuk" Ricsi izmait is. Örülök, hogy a kezdeti félelmet legyűrtük és Ricsi nem sír lovaglás közben, hanem hősiesen helytáll és végig csinálja a feladatokat.
Pár kép Attila paciról:http://picasaweb.google.hu/attrics/Moragy#
Köszi Noé, hogy velem közös fotót választottál!Nekem is egy nagyon kedves élményem volt a lánybúcsúd!
Mivel otthon elöl vannak azok a képek, amiken szeretett személyek/helyek/stb.vannak, ezért belenéztem a fényképes dobozba (digi gép óta nem sok képet hívatunk elő :O), mert olyat szerettem volna, ami nem jut egyből eszembe. A kezembe akadt egy "régi" kép-illetve 4 összesen, és ezeket választottam. Az egyetem alatt készültek, 1-2 évig Mo-n tanuló japán barátnőimmel + magyar lányokkal "buliztunk". Aztán kettőjük kivételével sorban megszakadt velük a kapcsolatom, amiért nagyon szomorú voltam mindig, ha ránéztem ezekre a képekre. Mivel NAGYON jó élmények voltak, mégis ezek mellett döntöttem, és az eddigi napok inspiráló hatására a képek mellé elkezdtem összeírni, miért is vagyok hálás ;-) és összejött jó pár dolog - az is, miért lehetek hálás a megszakadt kapcsolatokért is! :D Köszönöm! :-)
Hát hát hát... azt a képet nem lehet közzé tenni... bocsika :D (emberek) Plusz Borka lehet fejbe verne 120 km távlatból ha látná mi is a kedvenc képem jelenleg... de hazudni meg nem fogok, magamnak se...de cserébe leírom a füzetkébe, hogy pontosan mi is az...ha za úgy ér.. :D
Na, a tegnapi hatására: ahelyett, hogy rendet tettem volna az áttelepített scrap cuccaim között, inkább írtam pár embernek, akiknek már rég szerettem volna ;-) Huhh, jól esett :D
én egy hegymászós képet választottam... akkor értem el emberi képességeim határát és akkor éreztem a természet hatalmas erejét, no, meg a baráti kötelékek fontosságát... 2500 méter és derékig érő hó, három társ a kinban, de végtelen öröm és megbékélés
9 megjegyzés:
Én ma egy testvéremmel közös fotót választottam, ami a lánybúcsúm alkalmával készült. Hálás vagyok Ritának ezért az élményért! Rengeteget fáradozott rajta, hogy egy hatalmas meglepetést szerezzen nekem. Életemben nem volt még részem hasonlóban! Fantasztikusan jól sikerült az este. Mindenki remekül érezte magát. Rengeteget nevettünk. Iszonyatosan jól esett, hogy ennyi számomra kedves ember időt szakított rám. Hálás vagyok Ritának, hogy megkímélt az idegeskedéstől azzal, hogy váratlanul állított a kész tények elé! :) A feladatok is testhezállóak voltak – hiába: jól ismer! Nagyon érik már egy album erről az eseményről!
Tegnap pedig egy nem túl közeli ismerősömet hívtam fel. A véletlen ismét úgy hozta, hogy beszélnem is "kellett" vele és gondoltam, ha már a mai feladat megint ennyire a lényegre tapintott, akkor egyúttal elmondom neki, hogy mennyire hálás vagyok, hogy megismerhettem őt és megköszöntem az eddigi önzetlen segítségét. Nagyon izgultam. De már a gondolat is örömmel töltött el, hogy a tudtára adhatom az érzéseimet.
6. napra visszatérve, sajnos nem értem el a Nővéremet, vagy nem vette el nem tudom. Az sms-re sem válaszolt:(
7. nap
kép a lányomról:
http://picasaweb.google.hu/rabibarbi73/Bogi#
Bara, szépséges ez a kislány!:-)
A fotó, amit kerestem, az Mórágyon a lovardában készült. Heti egy alkalommal járunk ide lovagolni a családdal. Rettenetesen hálás vagyok a gyógytornászoknak, akik javasolták a lovasterápiát Richárd fiamnak, és hálás vagyok a lovarda személyzetének, főleg Ildikónak és Katának, akik foglalkoznak Richárddal. És a lényeg: itt és most hálás vagyok a fotón lévő lónak, aki aktív cselekvőtársa kisfiamnak. Hálás vagyok Attila pacinak, az ő nyugodt természetének, hogy megengedi, hogy Richárd felüljön a hátára. Az ő ritmusos mozgásának köszönhetően ugyanis "munkára bírjuk" Ricsi izmait is. Örülök, hogy a kezdeti félelmet legyűrtük és Ricsi nem sír lovaglás közben, hanem hősiesen helytáll és végig csinálja a feladatokat.
Pár kép Attila paciról:http://picasaweb.google.hu/attrics/Moragy#
Köszi Noé, hogy velem közös fotót választottál!Nekem is egy nagyon kedves élményem volt a lánybúcsúd!
Mivel otthon elöl vannak azok a képek, amiken szeretett személyek/helyek/stb.vannak, ezért belenéztem a fényképes dobozba (digi gép óta nem sok képet hívatunk elő :O), mert olyat szerettem volna, ami nem jut egyből eszembe.
A kezembe akadt egy "régi" kép-illetve 4 összesen, és ezeket választottam. Az egyetem alatt készültek, 1-2 évig Mo-n tanuló japán barátnőimmel + magyar lányokkal "buliztunk". Aztán kettőjük kivételével sorban megszakadt velük a kapcsolatom, amiért nagyon szomorú voltam mindig, ha ránéztem ezekre a képekre. Mivel NAGYON jó élmények voltak, mégis ezek mellett döntöttem, és az eddigi napok inspiráló hatására a képek mellé elkezdtem összeírni, miért is vagyok hálás ;-) és összejött jó pár dolog - az is, miért lehetek hálás a megszakadt kapcsolatokért is! :D
Köszönöm! :-)
Hát hát hát... azt a képet nem lehet közzé tenni... bocsika :D (emberek) Plusz Borka lehet fejbe verne 120 km távlatból ha látná mi is a kedvenc képem jelenleg... de hazudni meg nem fogok, magamnak se...de cserébe leírom a füzetkébe, hogy pontosan mi is az...ha za úgy ér.. :D
Na, a tegnapi hatására: ahelyett, hogy rendet tettem volna az áttelepített scrap cuccaim között, inkább írtam pár embernek, akiknek már rég szerettem volna ;-) Huhh, jól esett :D
én egy hegymászós képet választottam... akkor értem el emberi képességeim határát és akkor éreztem a természet hatalmas erejét, no, meg a baráti kötelékek fontosságát... 2500 méter és derékig érő hó, három társ a kinban, de végtelen öröm és megbékélés
Köszönjük a beszámolókat - de jó volna látni minden képet...!:-)
Megjegyzés küldése