2010. július 15., csütörtök

15. nap

3. hét (15-21. nap) - LÉGY HÁLÁS AZÉRT, AKI VAGY!

Elérkeztünk a tréning utolsó, egyben szerintem legizgalmasabb hetéhez!

Szánj időt rá és figyelj ma önmagadra!
Értékeld és mondj köszönetet a szokott helye(ke)n nyilvánosan azért a kivételes személyiségért, aki Te vagy, a képességeidért és tehetségedért!

Lehet, hogy még soha életedben nem dicsérted meg magadat, így ez elsőre furcsának tűnik. Nem baj. Ma tedd meg végre, éppen itt az ideje!

13 megjegyzés:

Rita írta...

Sziasztok!

Na, nálam itt kezdődnek a problémák! Nem tudok úgy nézni magamra mint egy csodára! Ilyen kijelentések nem szokták elhagyni a számat, hogy:
„szeretem magamat hibáimmal és gyengeségeimmel együtt”
„elég jó/tökéletes vagyok”
„nincs előttem lehetetlen”
„mindig elérem, amit akarok”
Ezt valaki megtaníthatná nekem, hogyan figyeljek önmagamra, hogyan fogadjam el magam. Értkeljem és mondjak köszönetet a kivételes személyiségemért? Csak akkor tudnám, ha ez tényleg úgy belülről jönne, de nem jön. Valamit nagyon át kell programozzak magamban, igaz? Rajta leszek! Remélem írtok ide valami hasznosat ezzel a mai feladattal kapcsolatban!

Borka írta...

Hálás vagyok, hogy ismerem és elfogadom magam a hibáimmal együtt. Ez teszi lehetőve, hogy küzdjek egy kedvesebb, türelmesebb Borka eléréséért.

Tina írta...

Köszönöm az Univerzumnak az Életemet és ezzel együtt a lehetőséget, hogy fejlődhetek, tapasztalhatok, köszönöm az örömöket és a nehézségeket egyaránt! Köszönöm az erősségeimet, amelyek lehetővé teszik, hogy a hibáimon is dolgozhassam és ebből is tanuljak. Tudom, hogy nincs még ugyanegy ilyen, mint én, nem volt és nem is lesz, így egyedüli Csoda vagyok, mint bárki más. Így megbecsülöm ezt a testet, vigyázok rá és ápolom, ahogyan törődöm a lelki és szellemi fejlődésemmel is, törekszem mindenkor a lehető legjobbra, ezzel köszönve meg az Univerzumnak mindazt, hogy itt lehetek.

Tina írta...

(Rita, így...?:-))

Jovi írta...

Rita, nekem sem megy könnyen. Én nem tudok ilyen nagy szavakat használni, mint Tina (Univerzum és vigyázok a testemre, stb.). Én így próbálom meg: Köszönöm azoknak a helyeknek, embereknek, helyzeteknek, akik eddig részei voltak az életemnek, hogy az vagyok most, aki vagyok. Köszönök minden rosszat és minden jót, a gáncsokat, a kéznyújtásokat, a megríkató bántásokat és a vállakat, amiken kisírhattam magam. Örülök annak, hogy én ÉN vagyok és vannak emberek, akik engem így szeretnek. Általuk én is képes vagyok szeretni magam:)

Tina írta...

Jovi, ez is tökéletes!:-)
(Bár magadat egyelőre kevéssé dicsérted, mások dicsérete már nagyon megy, ez szerintem nagyon jó, saját magad értékelésére pedig lesz még alkalom a héten...:-))

Rita írta...

Köszi a segítséget Tina, Borka és Jovi! Megpróbálom szem előtt tartani ezeket a kijelentéseket, és megpróbálom a napokban át engedni a lelki szűrőmön, hogy tényleg így is gondoljak magamra, a személyiségemre, a képességeimre, hisz ide születtem erre a világra, tagja vagyok ennek a társadalomnak, vannak körülettem emberek, akik szeretnek és elfogadnak így, olyannak amilyen vagyok. A többiek meg kit érdekelnek? Az elkövetkezendő napokban erősítem magamban ezt a tudatot, mindig minden pillanatban!

Köszi még egyszer ezeket a gondolatokat!

Jovi írta...

Tina (és Rita)! A megfejtésig már régen eljutottam: valószínűleg azok, akiknek ez nagyon nehezen megy, mint nekem is, azok az emberek gyermekkorukban nagyon kevés dicséretet kaptak. Ezért nem természetes az nekem, hogy szépnek, okosnak, ügyesnek lássam magam. De dolgozom rajta:D

Tina írta...

Jovi, szerencsére nagyon sok önbizalom-növelő lehetőség, tréning áll manapság már rendelkezésre, érdemes egy megbízható szakembernél, terapeutánál egy ilyenbe belefogni (otthoni lehetőségek is vannak).
Szerencsénkre ma olyan korban élünk, amikor több lehetőségünk van a személyiség fejlesztésére, mint eddig bármikor a történelem során, végre van lehetőségünk egyénileg saját magunkat megismerni, a saját utunkat járni - amivel persze együtt jár egy felelősség, hogy soha senki nem fogja helyettünk megtenni ezt a dolgot... Úgyhogy csak biztatni tudlak, ha ilyesminek szükségét érzed!:-) A mostani egy hét talán egy első lépés lehet efelé.

{Hana} írta...

Én a nagy dolgok mellett egészen kicsiket is belevettem :-) Pl. hogy tudok rendet rakni/tartani. Mert másnak ez lehet, hogy evidens, de a mi családunkban... :D

Tina írta...

Nagyon helyes, Hana, és így ez inkább talán már a 17.nap egyik saját eredménye, nem...?:-)

Bara írta...

Sziasztok,

Nekem sem megy egyszerűen, puskáztam hogyan is kellene nekifogni. Köszönöm, hogy kitartó vagyok , amit elkezdek befejezem, néha ugyan hoszabb idő, mint másnak de nem vagyunk egyformák. Valahol hallottam ezt a mondást de nagyon tetszik és néha eszembe jut, sajnos nem akkor amikor kellene: Belőlem csak egy van, ezért nagyon kell vigyáznom magamra, mások többen vannak ők könnyebben pótolhatók. Köszönöm , hogy szeretek és jól tudok főzni és sütni (mások szerint is), figyelni a másikra és így olyan ajándékot adni ami a szíve vágya, legyen bármilyen apróság. Köszönöm én is az Univerzumnak minden olyan dolgot amiből tanulhatok (legyen jó vagy rossz, de mi a jó és mi a rossz?) de ez maga az élet:) nem?

Tünde Ilona írta...

Először is baromi türelmes, képes vagyok órákon át hallgatni valakit.
Most megakadtam.
ne már, hogy csak ennyi.
Ügyesen elkezdtem sportolni az egészségemért, ez azt hiszem kitartás. Akkor kitartó is vagyok és elnéző másokkal szemben.
Nagyon könnyen bele tudom magam élni mások problémájába, könnyen azonosulok velük.
Baromi nagy munkabírásom van, bármit rám lehet bízni biztosan teljesítem.
Könnyen gondolkodom újra gyerekként.
Megbízható vagyok és titoktartó.
Sokszor túlságosan is gondoskodó.
Sokfelé érdeklődő.
Hálát adok mindezért, hogy ilyen vagyok, mert ettől leszek egyedi és megismételhetetlen.