2010. július 6., kedd

6. nap

Szánj rá pár percet és hívj fel valakit, akivel már régen beszéltél! Mondd el neki, hogy mennyire értékeled, becsülöd őt!

Oszd meg velünk kérlek utána, hogy mi történt!:-)

14 megjegyzés:

Erika írta...

nekem ez különösen nehéz. akiknek elmondanám, azokkal gyakaran tartom a kapcsolatot, akikkek meg nem beszélek, annak meg oka van:)

Vera írta...

Na neeee! ......... ez most veri a biztosítékot... jó feladat, csak betalált... :O

Jovi írta...

Na, mi van, mindenki gyűjti az erőt a telefonáláshoz? :D
Én túl vagyok rajta. A nagynénémet hívtam föl, kicsit félve és aggódva, hogy jól van-e? 80 éves lesz szombaton. Majdnem egy éve beszéltünk utoljára, pedig az azt megelőző 5-6 évben szinte heti rendszerességgel. Igazából semmi olyan nem történt, ami miatt megszakadt volna a kapcsolat, egyszerűen csak az én lustaságom ("huhh, megint hallgathatom a családi sztorikat egy órán át, nincs nekem most erre időm, agyi kapacitásom", stb.)
Felhívtam, megköszöntöttem, mire ő leszúrt, hogy ne öregítsem! :))) Hihetetlen energikus, nagypofájú, csupaszív öreglány (asszonyt le sem merek írni!). Érdekes volt: amikor mondtam neki, hogy olyan jó, hogy ő van nekem (anyu tesója, de ők ketten nem tartják a kapcsolatot), először elviccelte a dolgot- "ne érzelegj itt nekem, még nem készülök halni!"-, aztán persze ömlengtünk kicsit egymásnak. Hogy ő is hogy szeret minket és mennyire hiányoznak neki a fiúcskák, és milyen jó, hogy végül révbe értem, stb. Természetesen 77 percet sikerült beszélgetnünk és megígértem neki, hogy a középső Húgommal együtt meglátogatjuk még a nyáron.

Tina, ha ez a feladat nem lett volna, nem tudom, mikor hívom föl Őt. Köszönöm, hogy löktél egyet rajtam:)

Bara írta...

5.nap

Szia Tina,
Nem tűntem el, egy cetlire felírtam, hogy majd este az altatás után beírom, de én is bealudtam, most ismét alszik és bepótolom.

Hálás vagyok lányomért, szüleimér, férjemért, életemér, egészségemér, kitartásomért, akaratomért, jóbarátaimért, tengerimalacaimért, Kormi cicáért, Rex kutyusért.

6.nap

Mielőtt elolvastam a feladatot gondoltam, hogy a testvéremmel kellene beszélnem, mert csak Anyukámon keresztül informálódunk egymásról mindjárt felhívom aztén meglátjuk mi történik.

Bara írta...

Nem vette fel, írtam sms-t aztán kiderül hogy reagál. Megírtam Neki, hogy értékelem, hogy 3 gyereket felnevelt/nevel ,mert én most kezdtem 14 hónapja és eddig is tudtam, hogy nagy feladat, de nem gondoltam, hogy ennyire. Észnél kell lenni és sok mindenre figyelni. Keményednek a feladatok 

Kósa Andrea írta...

nekem is ez a feladat tűnt eddig a legnehezebbnek. Végigvettem azokat az embereket, akik számitásba jöhettek és végül a választásom egy olyan lányra esett, akit nem tudok elérni telefonon... igy irtam neki... tudom, az nem olyan... de nagyon őt akartam... de legalább végig tudtam gondolni... nem volt egyszerű... ha az ember lába bűdös, sosem könnyű... de megkönnyebbültem amikor megnyomtam a send-et...

Tina írta...

Lányok, csak ámulok és bámulok, nagyon köszönjük a beszámolókat, őszinte elismerésem!! (taps:-))

Ági írta...

nekem nem sikerült ma a feladat, de érik, érik,,,,

kajkokati írta...

Eddig minden nap rendesen teljesítettem a feladatot word dokumentumban jegyzetelve. Eddig ez a 6. napi tetszett a legjobban, mert másoknak tudtam vele örömet szerezni.
Felhívtam egy volt kolleganőmet, akivel már régen beszéltünk telefonon, aztán az unokatestvéremet, vele havonta szoktam beszélgetni. Majd felhívtam a 81 éves nagynénikémet is.
Mindenkinek elmondtam, hogy miért becsülöm nagyra, és a hatás egyforma volt. Éreztem a hangjukon, hogy mosolyognak, jól esik amit mondok, felvidulva beszélgettünk tovább.
Engem is jó érzés töltött el, hogy egy kellemes délutánt szereztem Nekik.

Tünde Ilona írta...

Szia Tina!

Ez a lelkem mélyéig hatoló feladat volt.
Sokat gondolkoztam kit hívjak, végül egy volt barátnőm mellett döntöttem, akivel tartjuk a kapcsolatot, de már csak nagyon lazán.
Amikor felvette, végtelenül örült.
Mikor megmondtam, hogy csak úgy hívom kibökte mennyire megéreztem, mert most halt meg egy volt osztálytársa és eléggé ki van bukva.
Szóval szereztem száz piros pontot!!!!!

{Hana} írta...

Én keresztanyám/barátnőmet hívtam fel, mert lassan 2 hónapja tervezem... Nagyon szeretjük egymást, csak ritkán tudunk találkozni, meg beszélni is.
Nem tudtunk sokat beszélni, mert felébredt a kisfia, de gyorsan elhadartam, amit szerettem volna :-)
Hát ez nekem nem volt túl nehéz, mert igazából sokszor szoktam mondani azoknak, akiket szeretek/értékelek/stb. ezeket. Ki tudja meddig mondhatom alapon :-)

Kósa Andrea írta...

még beszólok, elmondom, hogyan alakultak a dolgok... egy olyan lányt választottam, aki nem egy kompromisszumos megoldás... mert én is olyan vagyok, hogy akit szeretek annak könnyen elmondom, hogy szeretem... nem lett volna igazi feladat, ha egyébként is megtettem volna... de erre a "beszélgetésre" időt kellett szánni és bár rég meg kellett volna tenni, és foglalkoztatott is a gondolat egy ideje, mégsem szántam el magam... de most itt volt az alkalom... a fél éjszakát átleveleztük... és bár nagyon fáradt vagyok igy reggelre, nagyon boldog is...

Tina írta...

Ez nagyszerű, köszönjük szépen a tanulságos beszámolókat!!

Erika írta...

Na, én most írtam egy levelet egy régi ismerősnek, akivel nagyon rég beszéltünk, és tényleg nagyon nagyra becsülöm. kíváncsi vagyok, hogy reagál majd a hirtelen nyíltságomra. sajnos a telefon kicsit kivitelezhetetlen volt, remélem a levél azért megteszi.