2010. július 14., szerda

14. nap

Ma két hete, hogy elkezdted a Süss fel Nap! Hála Tréninget.

Kérlek, hogy írj arról a szokott hely(ek)en és itt is, hogy eddig mi és hogyan változott meg Benned a kihívás hatására!

MINDEN velünk tartó "süssfelnapost" - a háttérből is - szeretnék megkérni ehhez a bejegyezéshez egy rövid bejelentkezésre, köszönöm!:-)

23 megjegyzés:

dorogiadrienn írta...

Tina!
Itt vagyok, csendesen, néha kicsit lemaradva, de csinálom.Sok minden történt az elmúlt napokban, jó egy kicsit más szemmel nézni a világra, a körülöttem lévő emberekre. nem mondom, hogy mindig könnyű, de talán mostanra átbillentem a "félig tele pohár" oldalra. :-)
Köszönöm!

Szilvi írta...

Sajnos bár bennem nagy volt a lelkesedés, el se tudtam kezdeni ezt a tréninget, bár nagyon tetszik a koncepció...
Viszont a testem alapból változáson megy most át, amihez a lelkem is folyamatosan idomul :-)

Annácska írta...

Kedves Tina,
en itt vagyok. ez a julius a nagyon eros hullamzasok honapja ugy tunik nalam, es ez osszecseng mindazzal amit kivulrol egyre tobbet hallok: hogy ez a nyar a hatalmas valtozasok ideje. halasnak lennem sokszor sikerul, meg akkor is belul, ha kivulrol nem ezt elem meg ( pl a munkahelyen )( es a tegnapi feladat kulonosen nehez volt-gondolvan Apamra aki a fonokom, es a volt ferjemre es es a kisfiamra es a Kedvesemre- akikkel a kommunikacio erzelmileg terhelt - nem is teljesen sikerult.-erdekes, 'csak' az eletem meghatarozo ferfijairol van szo most ) szoval. itt vagyok, de nem teljes odafordulassal, mert lelkileg lefaraszt a hullamzas, es az utkereses. sehol nincs kapaszkodo. a pohar felig tele van, ez az alap.
koszonom es Neked tovabbi szep es megerdemelten pihenos par napot kivanok! sima aramlos boldog szulest es meg boldogabb egyuttlevest! szeretettel Anna

Nóri írta...

Szia Tina!
Csinálom én is a tréninget, ahogy időm engedi, sajnos sok kimarad. Alapvetően pozitívan szemléltem azelőtt is a környezetemet, a legfőbb tanulság számomra azonban az, hogy sokkal jobban kell figyelnem másokra, és többet dícsérni. Minden napomra rányomja bélyegét a tréning, tudatosan próbálok koncentrálni a feladatokra. Az már biztos, hogy sokszor 21 ilyen hálás nap lesz még ezután. Köszönöm!

Timi írta...

Kedves Tina!
Eddig is nagyon figyeltem másokra, de ebben a két hétben még jobban sikerült ez. Így hogy teljesen pozitívan állok hozzá mindenhez, sokkal könnyebben és jobban megy minden. Van hogy mégis a negatív gondolatok jönnek elő bennem, de a program hatására sikerül nagyon gyorsan elhessegetnem és a pozitív oldalról megközelítenem mindent. Sok feladat volt, ami nem könnyű, de mindent sikerült megoldanom, bár van néhol csiszolni még a dolgokat. A legjobb, hogy ami feladat volt már, arra továbbra is figyelek azóta.
Nálam a nehézséget az okozza, hogy néha ki kell mondanunk amit érzünk. Leírni könnyebb, kimondani nehezebb számomra.
Sokkal nyugodtabb vagyok és ez meglátszik a családomon is, aminek nagyon örülök! Hihetetlen, hogy azzal amit gondolunk és cselekszünk, mennyire tudunk hatni a környezetünkre, mennyire befolyásolja az életünket.
Én is köszönöm!

Noé írta...

Próbálok tudatosabban figyelni rá, hogy pozitív szemlélettel közelítsem meg a dolgokat. Sajnos nem mindig sikerül maradéktalanul. De gyakran bevillanak az eddigi feladatok egy-egy szituációban, így azoknak megfelelően próbálok cselekedni. És ami megváltozott a tanfolyam kezdete óta az az, hogy minden nap átgondolom, hogy az adott napon miért is lehetek hálás.

Rita írta...

Sziasztok!
Így a második hét végére én tényleg mélypontra kerültem! Nyaralni voltunk, és lemaradtam, és ez tényleg frusztráló.
Viszont változtak dolgok bennem, mióta tréningezek veletek! Tudatosabban élem meg a napokat! Sokszor eszembe jutnak a feladatok nap közben, mikor "helyzet" van. Nem önt el úgy, olyan hamar a düh! Keresem a boldogságot, az elégedettséget és az apró örömöket. Megpróbálok a pozitívumokra fókuszálni (és itt az ABC betűimre gondolok), és szem előtt tartom azt, hogy amire a figyelmem összpontosul, a Világ azt az arcát mutatja meg nekem. Reggelente két "szemüveg" közül választok (szürke és zöld szemüvegnek neveztem el őket) és felveszem mindig a zöldet! A szürkén keresztül ugyanis azt láthatom, hogy ez a Világ igazságtalan, önző és állandó akadályokat gördít elém. A zöld viszont egy stresszmentes Világot mutat nekem. Erősítem az érzést magamban, hogy "csakazértis képes vagyok mosolyogni", iszok egy jó nagy pohár vizet, ha stresszhelyzet adódik, nekiállok alkotni valamit a fiaimnak, ha mélypontra kerülök. És amit észrevettem, ez a mindennapi irogatás jót tesz velem, mert így van egy órám, amikor magammal foglalkozok, így tovább vagyok talán "működőképes", és kiírom magamból a dolgokat! Viszont nem tudok még "gyerek lenni" - a 11. nap teljes csőd volt nekem- még mindig nem tudok énekelni, mikor ideges vagyok és nem megy az önbizalom fokozás. Viszont tudom hogy nem erre kell koncentrálnom, mert akkor nem is fog menni.
Remélem a 21. napra ez utóbbiak is menni fognak!

Tetszik ez a mai feladat! Jó olvasni a többiek hozzászólásait is. Jó összefoglalni az eddigieket, most úgy érzem sóhajtottam egy nagyot, és elolvasom újra a szerződésemet, mert itt a 11. napon nem tartottam magam a megállapodásomhoz!

Köszi, hogy itt lehetek!

Vera írta...

Hüm, vagyok vgaoyk, még mindig. :) Rögtön az elején úgy indítottam, hogy a füzetem két részre oszlott. Egyika hála tréningnek, másik egy eseménynek ami nem rég történt és nem is csak egy dolgo ez egy folyamat bennem, velem. Szóvala tréning mellett még írok maganak is, hogy letisztuljanak a dolgok. Eddig működött a tréning, a tegnapi nap volt nehéz és talán nem is teljesítettem, ha igazán őszinte vagyok, csak részben. Ezen kell dolgoznom, ezt mondjuk eddig is tudtam. A többi igazából nem okozott nehézséget, csak ez a családos, közeli rokonos csak pozitívan nézés...persze feladni nem fogom. A gyerek szem, nagyon is előtérben van, és minden más is ezzel kapcsolatban, talán túlságosan is, mert mostanában ismét egy új szemüvegen keresztül nézem a világot, és próbálom nem levenni. "Bármit teszel az életben, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd." (Gandhi) Úgy kb azt teszi ki, ne várd a sült galambot, kacsát, csirkét, meg úgy egyáltalán ne várd semmilyen szárnyastól, hogy sülve eléd repül. ;) És erre az eltökélt szemléletre jött eza hála tréning. Köszönöm Tina! Gondolok Rád, vagyis Rátok Lizával. Boldog, könnyű szülést - születést kívánok én is!

kajkokati írta...

Szia Tini!
A háttérben én is itt vagyok, minden feladatot elvégeztem a magam módján. Lehet, hogy szerencsés természetem van, reggel mikor felébredek, örülök, hogy süt a nap, egészségesek vagyunk, szeretjük egymást és tudok dolgozni. Hálás vagyok a sorsomnak mindezért.
Puszi.

Vera írta...

Én is vagyok a háttérben. :-) Egy-egy nap - sajnos - néha kimarad, de az annyit jelent, hogy nem írom meg/le a tapasztalataim, stb., hanem fejben van. Megcsinálom, végiggondolom a feladatot, hasznos lenne, ha mindig leírnám, de engem nem frusztrál, hogy ez néha elmarad. :-)
Az viszont biztos, hogy a blog bejegyzés megmarad csak nekem, túl személyes ahhoz, hogy közzétegyem.

Zsuzsanna írta...

Szia Tina!
Nos, összefoglalva: tudtam, csak nem sejtettem :-))

Az elején tudtam, hogy az életet mostanában nem látom túl derűsen, azonban nem sejtettem, hogy mennyire. Mármint, hogy ENNYIRE NEM.
Ezek az apró feladatok persze nem mindig segíthetnek mindent pozitívan szemlélni - ám segítenek megszólalni egy kis vészcsengőnek, amikor durvul a helyzet és elborulok a napi problémák egyikén- másikán. Ilyenkor lehet vészfékezni. És a két hét alatt rá kellett jönnöm, immár nem arról van szó, hogy ez túl gyakran fordul elő mostanában, hanem arról, hogy állandósult dohogás van, és ezt én teszem magammal. Most,hogy ezt írom, tényleg: már ez a mondat is nagy eredmény. Ugyanis három hete még azt mondtam volna: hogy "mi történik velem..."
Az elmúlt fél évben kiderült, viccterápia helyett valami mást kell kitalálnom, mert lassan elkopik a humor, ha nincs hozzá társaság. Ez a két hét rámutatott, hogy ez nem is fog megoldódni, ha nem figyelek - de már figyelek :-)))). És bár a problémát láttam, segítséget most kaptam :-) Ideje, mert most, hogy egy amúgy nagyszerű dolog kisebb mellékhatásaként immár nem a legjobb fej szobatársammal dolgozom egy irodában ( ;-) ), aki minden morgolódásra és elmebeteg történésre tudott egy laza poént, így nevetésbe fúlt az egész – dühöngés helyett. Tanulságként rá kell jönni, mikor kell saját lábra állni mások segítsége helyett, még akkor is, ha a segítségről korábban fogalmunk sem volt.

Ezen túlmenően - elnézést kérek mindenkitől, aki szerint az empátia hiányát nem szabadna pozitívan megélni - arra is rájöttem, hogy a problémáim nagy része, melyeken idegeskedem, azok nem is az én problémáim. Igy nem is kell idegeskednem rajtuk. Meg kell ugyan oldanom őket, de ezek valójában más emberek problémái. (Őket e hónapban nagyjából összeszámoltam, de inkább hagyjuk, hányan vannak)
Úgy látom, az apró örömök miatt kicsit magamra találok, nem mások életében oldódom fel, miközben megoldom a problémáikat, hanem látom magamat mint létező embert. (Ja, ugye, a létezés mellet kicsit élni is kellene, ugye...) E héten már azt láttam, egyre kevésbé visel meg egy-egy negatív fordulat a mások ügyeiben , noha eddig ezt végletesen szemléltem, néha irigyelve azokat, akik közönyösek tudnak lenni, hol meg nagy elégedettséggel üldögéltem a saját szenvedésemben, hogy lám milyen jó fej vagyok, hogy aggódom másokért....
Most azt mondom,a világ sok apró dologból áll, s tőlem függ, mivel foglalkozom hangsúlyosabban. Kellene kicsit magammal, meg a szép részekkel. Összefoglalva, ez a két hét segített az öntudatra ébredezésben. Köszönöm!

Kósa Andrea írta...

azt hisem én is elmondhatom, hogy szerncsés vagyok. Egyrészt mert szerencsés természettel áldott meg az ég, mindig is próbáltam az élet naposabb oldalát észrevenni, amit csak megfűszerezett a végtelen türelmem. A gyerekeim is nagyon sokat tettek egy pozítivabb, jobb énem létéért. Mert nekük egy szép világot kell átadni, a napsütést értékelni és igenis néha helyettük meglátni a félig tele poharat...

És mindemellett is adott újat a tréning. Mert az ember néha a napi rutinban elfelejt saját magával foglalkozni. Nekem nagyon felüdülő és tanulságos volt gyerekszemmel nézni a világot, körbenézni, hogy mi mindenért lehetek hálás és bár a tegnapi napi feladatot nem teljesíthettem maradéktalanul, mégis egy nagy tanulságul szolgált. Mert van amikor az ember nem tud pozityvan hozzáálni a dolgokhoz. Történnek negatív dolgok is, amit nem tudunk befolyásolni, nincs hatalmunkban... és a hozzáállásunkon sincs mit változtatni, mert attól még rossz lesz, és bárhogy csűrőm csavarom, nem tudok semmi pozitívumot látni benne, DE rájöttem arra, hogy ha már nem változtathatok rajta, legalább ne stresszeljek rajta... van, rossz, de nem engedem, hogy még rosszabb legyen :D
és ez a felismerés nem születhetett volna meg most a tréning nélkül... köszönöm Tina...

{Hana} írta...

Jahajj.. csak gyorsan, mert megyek altatni, ami azt jelenti, hogy valószínűleg én is elalszom :-)
Szóval az első 7 könnyebb volt, nem csak mert lelkesebb voltam, hanem mert "gyakorlatiasabb" tennivalók voltak. A mostani azért volt nehezebb, mert nagyjából ezeket mindig próbálom szem előtt tartani (csak néha nem megy ;-)...
Hogy mi változott? Hála a tréningnek (is) egyre többször tudok a "jelenben lenni", és ha épp nyűgösen morcosan indul is a reggelem, könnyebb lehiggasztanom magam, és átfordulnom pozitívba/nyugodtba :-) És egyre jobban sikerül kezelnem a nehéz helyzeteket is. Még sokat kell változnom, de a lényeg, hogy látom, hogy jó úton vagyok!
Köszönöm a megerősítéseket! :-)

Erika írta...

SZia Tina

nekem az utolsÓ pár feladat nagyon testhezálló volt, mivel látogatók vannak nálunk hosszabb időre, és máshogy nem lennék képes jól érezni magam, csak úgy, ha tudatosan pozitívan személem a cselekedeteket, mindenkiben a jót feltételezem először, nem kritizálok, stb (nem egyszerű feladat, sajnos). szóval nekem ez most belső és külső (általad) szükséglet is.
az elmúlt két hét mérlege az nálam elsősorban pár régi ismerős megkeresése, és pár közeli barátság megerősítése - ezek miatt nagyon jól érzem magam.
a tréning hozadéka, hogy sokat gondolok egy közeli családtagomra, akivel sajnos 7 hónapja már nem beszélek. na, ez a negatív oldala, mert eddig, legalábbis a fejethomokbadugós technika miatt legalább a látszólagos lelki békém megvolt. aztán majd meglátjuk.

Tina írta...

Nagyon köszönöm az értékes, elgondolkodtató bejelentkezéseket és a sok értékes tapasztalatot! (Még jöhet...!:-))

Olyan nagyon bölcs, "megvilágosodott" dolgokat írtatok itt le, a blogjaitokon és privátban is nekem, hogy megfogalmazódott bennem, a legtanulságosabb tapasztalatokat majd összefoglalom később egy cikkben én még egyszer közzéteszem, mert szerintem nagyon érdemes.

Holnaptól indul az utolsó hét - szerintem ez lesz a legnehezebb, vagy inkább a legnagyobb kihívás, mert "nincs mese", ez mostmár személyesen rólunk fog szólni, nem a környezetről és a bennünket körülvevő emberekről (bár eddig is kinek mi volt "nehéz", igaz?;-))!

További sok sikert és kitartást!:-)

Borka írta...

Tanulság.
Most is önmagam formáját hozom: a szélén osonok, saját szabályaim szerint. Minden reggel megnézem a feladatot. De nem írom le a választ. Sok nap volt olyan könnyű, hogy elég volt csak eszembe juttatnod, bekapcsolódott a régi pozitív gondolkodás. A legnagyobb hatást rám az ABC-s feladat tette. Azóta is abból az élményből élek!
Nekem az volt a nagy hozadéka ennek a tréningnek (eddig), hogy nem feltételenül a hálával van bajom. Én tényleg a legynagyobb gödörben is látom a kiutat és a tanulságot. Tényleg!
Nekem az a nagy tanulság, hogy igenis kell velem is foglalkoznom. 2 gyerek, férj, cég, barátok, család. Minden megvan, mindet imádom. Csak éppen magamra nem figyeltem. Egy önfeledt játszótéri bohóckodásban rájöttem, mit hiányoltam az életemből, miért nem vagyok boldog. Jelenleg nincs időm ezt a hiányt bepótolni, de elkezdek rá törekedni, hogy végre pontosan azt az életet éljem, amit szeretnék. Zsonglőrködés lesz, de én azt szeretem!
Köszönöm Tina, hogy összeállítottad ezt a tréninget! És köszönöm Krisztinának, hogy a scrap.hu-ra beírta, így én is észrevehettem "véletlenül".

Dancsika írta...

Itt vagyok! :) http://kisutanap.blogspot.com/

Szép, hűs napokat kívánok Neked erre az utolsó hétre!

szilvie írta...

Néha én is egy-egy nappal később írom le az adott nap tapasztalatait. Szerintem ebben a tréningben az a jó, hogy hosszantartó a hatása, mert amiket egy nap erejéig megfigyeltem magamon és másokon, az később is eszembe fog jutni.

Jovi írta...

Másfél nap késéssel, de bejelentkezem én is. Nálam is az első hét ment jól, aztán igencsak összesűrűsödtek a dolgok, utazás, stb. Én arra jöttem rá, hogy az eredeti célom (no cigi) elérésében csak nagyon-nagyon áttételesen tud segíteni ez a tréning. Már az ABC-t is eléggé eklektikusan írtam, hol a dohányzásról eszembe jutó negatív gondolatokat, hol pedig az eredeti feladatban kérteket, a további napokon is hasonló élményekben volt részem. Ha próbáltam a leszokással összehozni a dolgot, akkor nem ment, ha "csak" a feladatra koncentráltam, akkor rendben voltak a dolgok. Szóval, két lovat egy fenékkel nem sikerült megülnöm. Mindenesetre nem adom fel, találok más utat a leszokáshoz, mostantól pedig próbálok rendesebben dolgozni:)
Nekem a nagyon befeléfordulós feladatok voltak nehezek, pl. az egy érzékszervre figyelés. Nem mondom, hogy egyáltalán nem sikerült, de én úgy érzem, hogy azon a napon folyamatosan kellett volna erre figyelnem, de talán ha 4-5x pár percre sikerült. A 12. és 13. napi feladatokat nem teljesítettem (ma reggel olvastam azt is), de ki kell próbálnom.

Bara írta...

Tina,

Vannak pozitív változások- a lányomért eddig is sokszor hálát adtam, de most másért is többször hálás vagyok és ezt szavakba is öntöm.Bár akivel eddig is nyitottabb voltam (Anyukám, neki könnyebben mondom, de próbálom máshogy éreztetni azokkal akiknek szavakban nehezebben mondom, pl ölelés, puszi csak úgy).Jobban figyelek hangokra, így a lányomat is figyelmeztetem, de valamikor Ő emeli fel a kis ujját, hogy felfigyelt egy hangra és hallgassuk, vagy éppen meglátott valamit amire én is fel kell figyeljek. Szóval változok pozitívan, és jó érzés, mert tudom, ha én változok és jobban vagyok a kkor az kihat a környezetemre is:) köszönöm

Tina írta...

Pötty írte és kérte, hogy tegyem fel Nektek:

"Az elmúlt két hét kész csoda volt! Még nem tudom pontosan megmondani, hogy csak bennem történt változás vagy a körülöttem lévőkben is elindult valami?!? Összesen három fontos vagy kritikus ponton sikerült javulást/változást elérni. Ezt úgy értem, hogy három emberrel kommunikálok másképpen.
Kezdem a legtriviálisabb dolgokkal:
Folyik a csap! (ezt azon a bűbájos napon fedeztem fel, amikor gyerekszemmel néztem a világot). Talán soha nem voltam ilyen tudatos, és ezt részben magamnak köszönhetem. Ügyes is vagyok :) Beszélek pár csodálatos nyelvet, válogatok a szavakból, olyan ez, mint a legszebb tánc. Sokat tanultam érte. Annyi hasznos dolgot szeretnék még tudni! Hátha bevonzok olyan embereket, akik megtanítanak. Jó beszélni, jó hallgatni. Fúj a szél, süt a Nap.
Sokat kaptam az élettől, és ezekben a napokban már jobban elfogadom, hogy vannak dolgok, amiken nem tudok változtatni, ha MEGSZAKADOK se. Ezek lényegtelen dolgok, buta, értelmetlen társadalmi elvárások, és ha a társadalom ez alapján ítél meg, akkor ítéljen.
Igyekszem magamnak hozzágyúrni önbizalomból és szeretetből, ami hiányzik.

Az emberek vonzóak és esendők. Szeretem őket, és hiába mondják, hogy én milyen türelmes vagyok, amikor nagyon türelmetlen tudok lenni. És kissé félek is tőlük... A pasiktól is.
Amikor azokat a dolgokat kellett felsorolnom, amikért hálás vagyok, néha elcsodálkoztam, miért pont azokért... Talán azért, mert ők visznek előre. Olyan emberek, akik a hétköznapjaim mellékszereplői. Szeretem és tisztelem őket.

Tegnap kiderült, hogy a tartalékolt dühömet egy szuszra adom ki. Szóval: természetesen van hová fejlődnöm.

Egyébként éppen nagy dilemmában vagyok egy magánéleti kérdésben, várom a folytatást, hátha erre a dilemmára is választ kapok - magamtól.
Köszi, Martina!"

Tünde Ilona írta...

én kevés változást éltem meg, talán túl sok "önfejlesztő könyvet" olvastam már eddig,
Ami nagyon jó, hogy naponta figyelmeztetve vagyok a feladatokra.
Olyan egy picit ez az egész, mint mikor a fotózáshoz szűrőket használunk.
Ez egyfajta szeretet szűrő a világhoz. De nem csak azokat a dolgokat szűri ami engem ér, hanem kifelé is hatásos, mint egy projektor.

Szaszangyal írta...

♥ Eddig a Tréningről csupa pozitív dolgot tudok csak mondani. Sokkal vidámabb,pozitívabb,türelmesebb,mosolygósabb, hálásabb, boldogabb lettem.És észrevettem azt is, hogy a hála érzése boldogságot szül. Igazából azt nem értem, hogy eddig miért nem volt mindez természetes, hogy ennyire hálás legyek mindennap? És sokat segít mostanában átlendülni a negatív dolgokon, problémákon, már nem szippantanak magukba ezek a dolgok. És érzem azt is, hogy kezdek más szemmel nézni még magamra is.:)) Remélem, ez már csak fokozódni fog. :)) ♥