2010. július 13., kedd

13. nap

Válassz maximum három családtagot vagy barátot, akiket minden nap látsz. Nézd ma a cselekedeteiket egyfajta pozitív lencsén keresztül, feltételezve, hogy mindig jót tesznek és a legjobb cél érdekében cselekszenek!

A szokott módon és helye(ke)n írd le röviden a tapasztalataidat!

9 megjegyzés:

Annácska írta...

Tina draga, orulok hogy jol es meg egyben vagy par napig!
en most kihagytam a mult szerdatol maig tarto idoszakot mert jogataborban voltam es nem volt internet.
matol ujra folytatom.
sok sok puszi
gyonyoru a Lizisarok!
nagyoleles
A.

Tina írta...

A visszajelzésekből, a témához készített blogokból és a kommentek ritkulásából úgy tűnik, hogy egyfajta mélyponot élnek meg a trénigezők, jól látom én ezt...?;-)

Így a második hét végén szerintem ez teljeen természetes, hiszen nyár van, meleg van, 21 nap azért nem kevés, sokan nyaralni mentek, le vannak maradva a napokhoz és a saját magukkal az első napon kötött szerződéshez képest - és ez bizony frusztráló lehet.

Azt tudom csak javasolni mindenkinek, aki úgy érzi, csökkent bármilyen okból a motivációja, hogy próbálja meg itt és most összegezni az eddigi, tréning alatti érzéseit és tapasztalatait - kivételesen elárulom, hogy a holnapi feladat kizárólag az lesz, hogy ezeket pár mondatban megfogalmazd, szavakba öntsd és megírd nekünk!:-)

A mai feladat szerintem az eddigiek után nem nehéz, sőt, szinte automatikusan mehet az elmúlt napok feladatai után, akár egyfajta "kis vizsgának" tekinthető - kíváncsi vagyok, vajon mennyire sikerül 1-2-3 családtagot csakis kizárólag pozitívan szemlélni, kritika és ítélkezés nélkül és ez milyen érzéseket kelt Benned...?:-)

Várom változatlanul a kis beszámolókat és követem a kapcsolódó blogokat és bejegyzéseket!

(Annácska, köszi!:-))

Sz. írta...

Szia Tina,

a tegnapi feladat nagyon nehéz volt számomra, igaz tanultam belőle, de nem a kiírt feladatot teljesítettem, mivel kiálltam magamaért, így óhatatlanul konfrontálódtam a Máv-val. Egész nap tudtam, hogy mi a "feladat", mégis elpattant a cérna. Ez van:)
Véleményem szerint a "munka" önmagunkkal szemben ezekben a napokban jött, jön, de maximálisan teljesíthető:)
Köszönöm!

Szép napot és nagyon nagy kitartást Neked és a Kisbabádnak!

Kósa Andrea írta...

nem-nem Tina, itt vagyunk, szerintem elég sokan... én legalábbis igen... csak tényleg nehéz ebben a melegben élni (te tudod szerintem ezt a legjobban), de nem gondolkodni... a feladatok nem nehezek, elvégezhetőek, élvezetesek...

{Hana} írta...

Én is itt vagyok, csak tegnap nem volt erőm már írni, 7végén meg Balcsin voltunk. Mindkét nap unokatesómmal beolvastattam a telefonba a feladatokat ;-)
A mostaniak azért nehezebbek, mert ezeket igyekszem mindig szem előtt tartani. Bár gyereknevelés közben nem megy mindig a kedvesség, mert esetleg nem hatásos ;-)

Vera írta...

Vagyok vagyok... eddig minden feladat ment, írogatom kis füzetkémet, a maival vannak-lesznek gondok...azért igyekszem! :)

{Hana} írta...

Ja, és egy mai nagy eredmény: Sparba mentem a két gyerkőccel (Kevét magamra kötve hordom, hogy könnyebben tudjak mozogni, csak így meg nehéz :-) Amikor megláttam, hogy mennyien álltak, majdnem visszafordultam. De csak pozitívan, gondoltam, hátha megint maga elé enged minket valaki jótét lélek. És lőn: mikor sorba álltunk, már kevesebben voltak, aztán a 2vel előttünk álló néni maga elé engedett minket, sőt, a pénztáros hölgy rögtön előre vett minket :-)
(És minden nap lesem, írsz-e még, vagy már jobb dolgod van-e :-)

Bara írta...

Szia Tina,

Én is itt vagyok, csak a nagy melegben a városból elutaztunk vidékre és ott nincs net- szerencsére így a szabadidőmet - amikor a baba alszik- inkább a természetben töltöm és Anyukámmal.
Azért a feladatokat telefonos segítséggel megkaptam.
Nem könnyű feladat, de azért próbálkoztam. Anyukámnál egyszerűbb a dolog, de Apukámnál már nehezebb dió. Tudom , hogy jót akar és félt, általában mindent. Bika amúgy. A szobaablakok az utcafrontra néznek, reggel mikor jött a szoba felé látta, hogy az ablak nyitva a redőny felhúzva. Mentem ki és látom, hogy mérges, gondoltam azért, de úgy tettem mintha nem tudtam volna. rákérdeztem és kérdezi, hogy egész éjjel így aludtunk, mondtam, hogy nem csak most reggel húztam fel a redőnyt. Állandóan a "rémhíreket" olvassa, nézi és aggódik. Be van biztosítva a ház, riasztó, kamera is lesz. Persze nem azt mondom, hogy hívogatni kell a betörőket, de nem szabad ennyire a negatívra gondolni, mert bevonzza az ember. Ezt próbálom Neki elmondani, ész érvekkel alátámasztva, saját tapasztalatot említve, de nem akarja elfogadni. Nem tudom, hogy kommunikáljak vele, mert próbálok türelmes lenni de amikor már mindig csak a negatívot, panaszkodást hallja az ember egy idő után betelik a pohár és nem tudok türelmes lenni.Biztos még a türelmet kell tanulnom:)

Tünde Ilona írta...

Vagyunk itt többen is, de én a nyaralás miatt megkéstem, e napi feladat baromi nehéz, mert egész nap a lakásban vagyok, alig találkozom "feladattal".
Úgy lett volna az igazi ha Anyóst meglátogatjuk ma, ő igazi feladat lett volna.
Nála a félig teli pohár is üres, órákon át mondja a negatív dolgait, megpróbál bevonni bennünket is. Már többször próbálkoztam kinyitni a szemeit, de sosem sikerült.
Szó szerint menekülünk tőle haza, legközelebb ha megyünk emlékeztetem magam erre a feladatra.
Mindenkinek kitartást!