2010. július 18., vasárnap

18. nap

Az elmúlt három napban arra figyeltél, hogy mitől vagy különleges.

Írj most azokról a dolgokról, amelyektől szerethető vagy! Szánj egy-egy percet a képességeinek, a megjelenésednek, a kisugárzásodnak és bárminek, amit arra érdemesnek tartasz!

6 megjegyzés:

{Hana} írta...

Hát ez most nehéz. Bármi jut eszembe, most úgy érzem, azon épp változtatnom kell, mert amiatt pont, hogy nem lehet szeretni...hmm...Ez eddig a legnehezebb feladat számomra.

Rita írta...

Bara!

Tetszik ez a mondás, amit itt megosztottál velünk! Ezt is szem előtt fogom tartani, és akkor talán könnyebben fog menni ez a heti feladat!
Nézem minden reggel, hogy mire is kell aznap időt szánnom, és le is jegyzeteltem pár szóban, csak már arra nem szántam időt, hogy ide beírjam!
Most itt ebben a pár napban a fiaim 3. szülinapi zsúrjára készülök, és ezért hálás vagyok nekik, hogy vannak, és örömmel szervezem ezt a mai programot nekik. Legalább olyan izgatott vagyok, mint mikor az esküvőmre készültem. Felhőtlen az örömöm...ez jó érzés!

{Hana} írta...

Megvan :-) Ha odaírom elé, hogy "elég" máris van egy rakás dolog :-)))
Köszi Borkának egy korábbi beszélgetésért!!! ("elég jó anya")

Tündüs írta...

off-off, de ezt el kell mesélnem.
Amikor az volt a feladat, hogy valakit felhívjunk én gondoltam Apámra, de tudni kell,hogy 10 évig nem beszéltem vele, csak fél éve egy temetésen. Azóta én egyszer felkerestem, ő nem is hívott. Egyikünk csökönyös, másikunk szamár.
Így nem hívtam fel aznap, de másnap a szülinapom volt és mivel akkor sem jelentkezett stílusosan feladtam neki egy meghívót a mai kiállításomra.
Szépen el is felejtettem az egészet, míg ma ott nem állt mellettem.
Hát eljött és megnézett és láttam rajta, hogy baromi büszke rám és nekem is jól esett.
Tudom, hogy azt a 10 évet visszahozni nem lehet, de ha nincs a "süss fel nap" program, ez nem történik meg.
Mindenkinek csodaszép napot!

Barbara írta...

Nem könnyű feladat, azért szeretnek aki vagyok, de ki is vagyok?
- Meghallgatom a másikat és jókat tudok beszélgetni
- Ha jó a kedvem jó hangulatot tudok teremteni

Barbara írta...

Tünde Ilona,

A Te történeted meghatott, sajnos a érem és az apukája sem beszélnek már x ideje. Férfiaknál nehezebb ez a dolog szerintem. Kimásoltam a történeted és elküldtem Neki, kíváncsi vagyok mit reagál erre. Lehet ad egy lökést. Biztos azért belefásul az ember egy idő után, ha próbálkozik és a másik fél nem is reagál. Megszületett a kislányunk és 1x látta 6 hetesen, azóta felé sem nézett. Azt gondoltam ez meghatja , de nem:(