Tavalyi sikerek a Bak jegyében

Ha senki többet harmadszor, akkor mutatom a sikereket, amiért a Liget olvasói megdolgoztak - és tavaly beért a gyümölcs!

Elsőként Katitól:

"Visszagondolva a 2009-es évemre, három megvalósult esemény jut eszembe, ami a múlt évben sikeresnek mondható.

1. A lányom sikere, ami a legnagyobb boldogsággal tölt el.

Megtalálta 36 évesen azt a férfit, aki a párja lett, és egy elképzeléseinek megfelelő, jó munkahelyet is.

2. 2009-es sikereim közé sorolom, ami számomra nagy akaraterővel jár,

szeptember óta, hetente kétszer járok tornázni.

3. A harmadik, amiért tényleg kitartóan megdolgoztam, és 2009-ben ért meg a gyümölcse.

Röviden: 2004-2005. évben elvégeztem egy számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyamot, melynek a végén sikeres OKJ. vizsgát tettem.

Igazából a virtuális világ érdekelt, és egyszerűbb elsajátítási formát nem találtam hozzá.

Ennek gyümölcseként sikerült 2009. januárjától egy nyugdíjkiegészítő tevékenységet találnom, mely havonta egy heti elfoglaltságot nyújt, számítógépes adminisztrációs munka formájában.

Ezek lennének a valódi sikereim."

Drága Kati, én azért a rajztanfolyam eredményét sem hagynám ki...!;-)

---

Vera összekötötte a sikertörténetet a Vízöntő-kihívással és annak "csakazértis"-sztorijával. Nagyon tanulságos, sok erőt lehet meríteni belőle!

"Ha a tavalyi évet áttekintem siker szempontjából, akkor két fontos területen történt változás: a magánéletemben, és a hivatásomban. Egy év távkapcsolat, és aztán több év együttélés után, tavaly áprilisban hivatalosan is összekötöttük az életünket a Párommal. :-)) És itt mindjárt a februári kihívás is kapcsolódik. Semmi olyat nem csináltam, amit előttem már jópáran ne tettek volna meg, azonban a mi családunkban ilyenre még nem volt példa, és én voltam az első, a "forradalmár", az "úttörő": titokban, mindössze két tanú jelenlétében házasodtunk össze... A család, barátok csak utólag tudták meg a nagy hírt. (Amit egyébként többnyire pozitívan fogadott mindenki, elfogadták és tiszteletben tartották, hogy a mi napunknak olyannak kell lennie, amilyet MI szeretnénk és nem olyannak, amilyet elvárnak tőlünk mások..., vagy ami "szokás". A család kicsit nehezebben békélt meg a "titok-esküvő" helyzettel, de már ők is túl vannak rajta.)

A másik sikeres terület a hivatásom. Itt kicsit visszatekintenék nemcsak a 2009-es, hanem a 2008-as évre is. Ugyanis ekkor (2008 novemberében) hoztam egy olyan döntést, ami sok mindent megváltoztatott, és ezt a 2009-es januári kihívásban fel is tüntettem, konkrétan arról van szó, hogy mertem váltani. Ez a döntés kihatott a tavalyi évre. Egy éve január-februárban még csak azt tudtam, hogy nem bántam meg a döntést, de azt nem tudtam, hogy mi lesz belőle hosszabb távon (hiszen elég friss volt a dolog). Hiszen úgy mondtam fel a munkahelyemen, hogy nem volt másik állásom, és nem tudtam, hogy a kineziológia mennyire indul be. Csak azt tudtam, hogy a kineziológiával nem a munkám mellett, hanem a munkám helyett szeretnék foglalkozni. Így a tavalyi évet arra szántam, hogy tudatosan felépítsem, kiépítsem ezt az egészet. Jó, ha szájhagyomány útján ajánlanak, de kicsit lassú... Ezért csináltattam honlapot, igényes szóróanyagot, névjegykártyát, és be is indult szépen az "üzlet". Azonban mégsem stimmelt valami, és csak kb. tavaly év közepe felé jöttem rá, hogy mi. Egy olyan hitrendszert működtettem, hogy "ebből nem lehet megélni". Úgyhogy ezt sürgősen töröltem! :-) Érdekes módon, aztán onnantól, hogy megszabadultam ettől a korlátozó hitrendszertől még többen jelentkeztek be oldásra, és szép lassan átfordult a dolog: nem a honlap alapján jöttek többségében, hanem egyre inkább ajánlásra (számomra EZ az igazi siker, és pozitív visszajelzés).

A hivatás általában valóban nem egy olyan dolog, amiből az ember megél, de nagyon szerencsés helyzet, ha a hivatás egyben a munka is. Ezen dolgoztam, hogy így legyen. :-)

A februári kihívásra visszacsatolva megint: sokan úgy gondolták, hogy vakmerő és meggondolatlan lépés volt a munkahelyemet otthagyni még..., mert "úgyse", azonban én ezt sem így értékelem. Hogy idézzem az idealista vízöntőt a Tündérligetről: "Függetlenség iránt vágya erős, ezért a hierarchiát nem szereti, a korlátokat nem tűri, csupán saját elvárásainak szeret eleget tenni." Éppen erről van szó! :-) "Idealista, álmodozó voltam, és nem bántam meg!" A tavalyi év sikereinek kicsúcsosodása pedig az volt, amikor idén január első hetében felhívtak a városi televíziótól, hogy egy magazin műsorban beszéljek a kineziológiáról. :-))

Tervek, célok vannak, remélem, hogy jövő ilyenkor hasonló sikerekről számolhatok be! :-))"

Szívből gratulálok!:-)

---

A saját tavalyi legsikeresebb hónapom pedig egyértelműen az október volt. Igaz, hogy egy nagy álmom, a londoni út még májusban teljesült, de nem lehet mindent egyszerre, így legalább eloszlott az öröm...:-)

Szóval az október... Rögtön a jobb agyféltekés rajztanfolyammal kezdődött, amit akkor először tartottam meg és kivételesen jól sikerült, pozitívak voltak a visszajelzések és nagyon kellemes hangulatban telt a négy nap. Utána került sor a helyi scrapbook kiállításunkra anyukámmal, amelynek megnyitójára nagyon sok barátunk eljött és ami egyértelműen egy nagy megtiszteltetés volt - én annak vettem -, hiszen a scrapbook számomra nem csak egy hobbi, hanem egyben egyfajta életfelfogás is, ami érdemes arra, hogy minél többen megismerkedjenek vele. Mind a tanfolyam, mind a kiállítás valahogy az elmúlt évek tanulásának, munkájának, megtapasztalásainak egyfajta igazi betetőzése és koronája volt, mint amikor egy időszak méltóképpen lezárul és egy új el is kezdődik egyben...

Amit mi sem bizonyít jobban, minthogy még abban a hónapban megfogant az az új kicsi élet is, aki várhatóan ez év júliusában érkezik közénk. Ő természetesen egyértelműen a tavalyi év legszebb ajándéka.

Hát, ilyen volt ez az október...:-)