Anna története:
"A 2008-as ev valtozasai ( uj munkahely, uj baba-aztan mutetek, szerelem, botrany, meg egy uj munkahely) elinditottak egy lavinat, aminek kovetkezteben a 2009-es evben mondhatni hogy eletem tobb resze is atalakult. A legnagyobb kihivast az jelentette, hogy minden szempontbol a sajat labamra kellett allnom, a sajat noi teremto eromet felfedezven, es egy nagy tanulasi folyamat kezdodott el. Talan a legnagyobb sikernek a jogastudiom letrehozasat tartom. a kihivas feltetele, hogy 'annak ellenere hogy nem hittek benned' nem igaz most ram, mert a csalad teljes mellszelesseggel es segitseggel hitt az otletben, es a megvalosulasban is segitett, de a munka oroszlanresze ram vart es var. Buszke vagyok az ujjaszuletesre minden szempontbol, es arra hogy a studio mar egy eves most, es bizom benne, hogy kozel az az ido, amikor mar ez lesz a fofoglalkozasom is, a kineziologiaval es a jogaoktatassal karoltve amikben folyamatosan kepzem magam. Ez egy teljesen mas ut, mint amit valaha is gondoltam, es nagy energival tolt fel, hogy mindig van uj ut, es hogy merjunk maskepp gondolkozni. minden szempontbol sokat tanulok magamrol, es ez pozitiv is, de negativ is. joval felszabadultabb lettem...de nincsen feny arnyek nelkul es ez igy szep. Uj celok is szulettek 2010-re..."
Éva képes összefoglalója:
Miért erről és miért róluk, a kollégákról ? Ugyanis nehéz volt ez az év. Nem szokás a gazdasági válságról írni ezen az oldalon, de minket igen érintett ez a dolog. Természetesen a cég nevét nem írom le, talán a gazdasági ágazatról írhatok: pénzintézet. Igen, sokan minket hibáztatnak a helyzet alakulásáért, igen, nagyon rossz sajtót kaptunk az utóbbi időkben. Nos, nekünk is kijárt 2009-ben a rosszból. Három éves születésnapunkat ünnepeltük októberben, és sajnos ilyen rövid életciklus alatt át kellett élnünk egy 30 %-os leépítést, elveszítettünk sok kedves barátot, és munkatársat.
És ennek ellenére miért sikerként írok az évről ? Mert az indító csapat, az azóta hozzánk csatlakozók, és velünk maradók nagyon sokat tesznek azért, hogy ez a cég működjön, jól működjön, túléljünk mindent, együtt. És nem csak ennyit tesznek ! Sokan elmondták már ott, hogy ilyen csapatban még nem dolgoztak, pedig jártak már néhány munkahelyen. Nos, ez így van ! Vállvetve, egymást segítve, erőnket megfeszítve dolgozunk tovább. És hogy emellett még a vidámság is jelen van a mindennapokban igazolják a fotók: a csapatépítés a lajosmizsei Tanya csárdában fantasztikusan sikerült, ahol nem csak a közvetlen munkatársaimmal voltam, hanem a társterületekkel együtt, illetve egy kép a Mikulás napunkról, a szorosan velem dolgozókkal.
Hogy egy kis magánéleti vonatkozást is említsek: sikernek tekintem mindenképpen, hogy egy pici gyerekkel együtt is tudtam teljes erőbedobással dolgozni tovább, ha nem is annyi munkaórában, mint a baba előtt. Hiszen ő is megérdemli, hogy egy kicsit vele legyek: a kis Bakommal :-)"
És Kati beteljesedett álmai 2009-ből, a februári kihívásra :
"Mindig szerettem volna jól rajzolni, de semmi sikerélményem nem volt, így aztán tudatosult bennem, meg mások is mondták, hogy nekem a rajzolás nem megy.
Míg tavaly októberben részt vettem „Tina jobb agyféltekés rajztanfolyamán”, és a harmadik-negyedik nap végére csoda történt.
Persze ezt nagy részben Neked köszönhetem, hiszen Te hoztad ki mindannyiunkból a maximumot.
Mindig vonzódtam a „Fazekas mesterséghez”, hogy a szemem láttára az ember keze alatt formálódik az agyag, és abba bele is gyúrja saját egyéniségét, energiáit.
Andi lányom (vízöntő), pár évvel ezelőtt, felcsapott egy újságot, és mondja: itt a József Attila Műv. Házban hirdetnek agyagos tanfolyamot.
Olyan régen szeretnéd megtanulni, menj el, biztos sikerülni fog.
Egy évig jártam, és boldog vagyok, hogy ez az élmény nem maradt ki az életemből.
Sok-sok kerámiát készítettem, így amatőr módon.
Bögréket, tálakat, kaspókat.
Nagy részét elajándékoztam a szeretteimnek.
Ez a pár darab, ami megmaradt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése