Teáscsésze-lámpa

Elhűltem, amikor először láttam, mert ritka giccses dolognak tűnt.

De azóta már el tudok képzelni olyan ízléses megoldásokat és főleg olyan környezetet, ahol vicces-romantikusan mutat egy teáscsésze-lámpa. Egy jó Joanne Harris könyv mellé, télen-nyáron...:-)

(fotók főleg innen: countryliving.com, designersemporium.blogspot.com, www.merijer.com; leírás online könyvben: "Handcrafted projects for your Home" - teacup lamp)

Gyermeknapra

Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk.
Egyikünk se kérte mégis mind itt vagyunk.
Piciny magból kikeltünk mint nyíló virág.
(de) ahány ember annyiféle csodálatos világ.

Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra ismerünk,
de gyakran felnőttként se tudjuk mit miért teszünk.
Megpróbáljuk megérteni a természet szavát,
De ahány ember annyiféle titokzatos világ.

Mindannyian mások vagyunk,
bár egyben másban hasonlítunk.
Mindannyian mások vagyunk,
(még) jó hogy van néhány közös dalunk.

Mindannyian vágyakozunk, hogy boldogok legyünk.
De nem tudjuk, hogy honnan jöttünk s hová érkezünk.
A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág,
(de) ahány ember annyiféle csodálatos világ.

Mindannyian mások vagyunk,
bár egyben másban hasonlítunk.
Mindannyian mások vagyunk,
(még) jó hogy van néhány közös dalunk.

Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk.
Ha elmegyünk magunk után ki tudja mit hagyunk.
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
(hogy) ahány ember annyiféle csodálatos világ.

Mindannyian mások vagyunk,
bár egyben másban hasonlítunk.
Mindannyian mások vagyunk,
(még) jó hogy van néhány közös dalunk.

(Halász Judit)

(fotó: www.szilvifoto.hu)

Rocky Road

Régen jöttem már valami recepttel - és most is olyannal jövök, ami se sütést, se főzést nem igényel!:-) Hogy ne csak diétázzunk itt a Ligetben, ez egy süti lesz, gyors, finom és amennyire ez lehetséges ez egy édesség esetében, egészséges is - na jó, legalábbis van olyan változata is, ami többnyire az...:-) Két hete Londonban ettem először ilyet és hazaérve rögtön rávetettem magam a receptre a neten, aholis kiderült, hogy ahány angol és amerikai ház, annyi féle rocky road létezik. Odakint telenyomják mályvacukorral (itthon pille cukor vagy pumpedli): no én azzal kezdtem, hogy ezt kapásból kihagytam belőle. Tettem bele viszont a golden sirup helyett házi mézes-csokis karamellát*.
Ja oké, akkor mondom sorban!:-)

Végtelenül egyszerű a dolog: veszel 300-400 g (4 tábla) étcsokit, lehet egyszerűbb is, de azért persze ne tortabevonó legyen, én SPAR márkájú fekete csokit használtam. Ezt kb. 7-10 dkg vajjal vagy margarinnal összeolvasztjuk vízgőz fölött és tehetünk bele pár kanál mézet (vagy a mézes-csokis karamellát). Utána jön a kreatív része: a mindent bele! Puffasztott rizs, manduladarabok, meggy (befőtt), aszalt szilva (befőtt), kandírozott gyümölcsök, (meggylében puhított vagy kemény) kekszdarabok, rumban áztatott mazsola, müzli vagy bármi, ami van otthon és szeretnénk a csokival együtt élvezni az ízét. Lehet puhább állagú dolgokat belepakolni vagy "ráharapósabbra" csinálni, ízlés szerint. Nem kell félni, az olvadt csokikrém elég sok darabos hozzávalót felvesz, úgyhogy lehet teleszórni bátran a finomságokkal. Ha jól összekevertünk mindent, egy sütőpapírral vagy fóliával kibélelt kisabb formába önthetjük, hogy olyan 3-4 cm magas masszát kapjunk és mehet a hűtőbe 2-3 órára. Hidegre dermedve vizes késsel lehet klasszul szeletelni. Készülhet fehércsokiból vagy tejcsokiból is.

*mézes-csokis karamella (olyan nyúlós trüffel-izé, nagyon finom): 25 dkg (bio) barnacukor, 1 dl (növényi) tejszín, 5 dkg (bio) méz, 2 dkg (bio) kakaópor - ezeket vízgőz fölött összeolvasztjuk és mehet a mélyhűtöbe pl. jégkockatartóban. Sütitésztába, rocky road-ba lehet belőle adagolni, csak nagyon hidegen kezelhető, különben ragacsos és nyúlós, de mennyei ízű valami. (Zárójelben az egészségesebb hozzávalók.)

Kellemes pünkösdi pihenést mindenkinek!:-)

Gyöngyösi séta

Nagyon kellemes meglepetésként ért az imént, hogy egy régi kolleganőm-barátosném is csatlakozott a kihívásokhoz! Orsi Gyöngyösön járt és fantasztikus képeket kaptam tőle:

"Az utóbbi időben is lelkes látogatója lettem Tündérligetnek, és nagyon tetszett a májusi kihívásod. Ezért rögtön csatlakoznék is. Kb. két hete voltam Gyöngyösön, ahol a főtéren és a közeli pincesoron borünnepet tartottak. Eddig csak átutazóban jártam itt és őszintén megvalva, nem is tartozott az álomúticélok közé. De egy-két pohár bor és kemencében sült kenyérlángos között szétnéztünk a városban és a környéken. Van itt jópár bájos, régi épület gyönyörű kapukkal, szökőkutak, innen indul a kisvasút a mátrába, és 15 percre a központtól hangulatos szölőskertek pincesorral. Ízelitőül csatolok pár képet."

Jézus szól - végtelen szeretet

Nem egy pillekönnyű olvasmány, de nagyon tanulságos, ajánlom mindenkinek, aki filozófikusabb, nyitott, "kereső" hangulatban van!

"(...) Amikor az ember szíve a nélkülözésre hangolódott, agya elkezd keményen dolgozni, hogy olyan módokat találjon, amelyekkel pénzt lehet keresni. Ebben van logika a túlélésért való küzdelem tekintetében, de a problémát sohasem oldja meg vagy az alapvető hitet nem változtatja meg. Az ember vagy éppen megbírkózik a problémával, vagy meggazdagodik, hogy finanszírozza és állandósítsa a nyomorúság tudatát önmagában és másokban. Így tehát túldolgozza magát, hogy egy bizonyos anyagi jólétet fenntartson, amely életét végigkíséri, de a mély és igaz értelemben vett felvirágzás sohasem jön el. Csak a hiány kompenzálása történik meg, mert az ész csak a logika vagy az egyensúly problémáját oldja meg - az élet problémáját sohasem.
Az ember nyomorúság tudata a gazdagságért való hajsza elszenvedésének az eredménye, vagyis annyit küzdött érte, hogy a végén csak a nyomorúságban hitt, és ebbe fektetett bele újabb erőket. Összehasonlításképpen volt egy másik ember, aki áhítattal tekintett a csodálatos univerzumra, miközben hálát adot azért, hogy az univerzum őt avégtelenségig mindennel ellátja. Ez az ember agyának pozitív impulzust adott, ezért az agya mindent megtesz azért, hogy ez a bőség meg is valósuljon életében.
Ily módon kevesebb erőfeszítéssel nagyobb fejlődés érhető el. Ugyanez igaz a fizikai jólétre is. Ha valaki a betegségben hisz, egész életében azért küzd, hogy végre jól legyen. Az agya ellátja majd mindenféle módszerrel, hogy megelőzze, vagy meggyógyítsa a betegséget anélkül, hogy a baj forrását szüntetné meg. Ugyanakkor az, aki az egészségben és teljességben hisz, az agyát pozitív szolgálatra állítja be, hogy a hite valósággá váljon. Negatív hit vagy impulzus hatására az agy nem működik megfelelően. A logika lehet tökéletes, de az alkalmazása fordított lesz (mintha a tükörképét látnánk), mert az agy megpróbálja kompenzálni azt, hogy a problémát nem oldotta meg.

Atyám világa végtelen és bőséggel teli. Ha rátekintünk, és hiszünk benne, akkor agyunk tökéletes úton, megfelelőképpen működik, és jólétet hoz. Ha pozitív impulzust adunk az agynak, akkor helyesen fog működni. negatív impulzussal agyunk fordítva működik. Ez a logikája. Csak figyeld a végtelenséget. Figyld és csodáld a végtelen, örökké tartó teremtés folyamatát."

(Glend Green: Jézus szól - végtelen szeretet)

És a könyvről:

Glenda Green jó ideje elismert művészként és kiállítóként tevékenykedett az Egyesült Államokban, amikor Jézus megjelent neki csodákban egyáltalán nem szűkölködő események közepette, hogy megfesthesse portréját. Sem művészi, sem egyetemi oktatói pályafutása nem készítették fel arra a fordulópontra, ami előtt élete állt. Jézus beszélt - ő jegyzetelt, mindeközben festménye meghódította Amerika ezoterikus köreit és a képpel kapcsolatos megmagyarázhatatlan, misztikus csodákat az egyház is elismerte, sőt templomaiban kiállította a portrét.

A libegőn

"Bár régóta itt lakunk, még sosem libegőztünk. Én féltem, amíg nem szerettem bele a síelésbe, azóta meg talán Stefi volt a legnagyobb visszatartó erő.
Ma kettesben ünnepeltük nagyfiunk szülinapját Lacival. Előbb libegőztünk, aztán beültünk Náncsi nénihez.
Én most megmozdulni sem bírok:-)

Ajánlom mindenkinek mindkét programot!"




Köszönjük a kedvcsinálót Áginak és Máténak utólag is még egyszer nagyon boldog 15. szülinapot kívánok!:-)

Hogyan fogytam le?

Vera kérésére szeretném megosztani Veletek a "fogyásom titkát" - ami nem is egy titok, hanem több, vagyhát végülis nem is titkok...:-)

Szülés után jó 1,5 évig kb. 9-10 kg plusz volt rajtam. Ismerőseim és barátaim szerint "alig lehetett észrevenni" - ami nagyon kedves tőlük, de azért ez persze nem egészen így van.:-) Én pontosan éreztem, de nem is csak a szükséges ruhatárcserén (ez két számot jelentett), hanem azon is, hogy fáradékonyabb is voltam a sokéves átlagnál. (És nem attól, hogy sokat kellett volna éjszakázni a gyermek miatt, mert szerencsére jó alvó fiam van, úgyhogy az nem lehetett magyarázat.) Elsősorban inkább ez volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy szükségessé vált egy tisztítókúra és mindenekelőtt az étrendemen változtatok. Sorrend nélkül, egyszerűen felsorolásszerűen mesélem, ami ezzel kapcsolatban az eszembe jut:

1. Diétaként és tisztítókúraként valami rövidtávút kerestem, mert - ilyesmiben? - nem vagyok egy kitartó fajta. A kilencven napos diéta például nagyon nem az én világom, őszinte elismerésem annak, aki végigszenvedi. Egészen véletlenül (?) két helyről is megkaptam a kéthetes diétát, amit azóta is igyekszem félévente egyszer megcsinálni (gyakrabban nem is szabad), ha szükségét érzem. Mivel a kávénak és tejnek nem vagyok nagy barátja, így reggel teáztam helyette és több vizet ittam napközben a szokásosnál. Az első 3-4 nap nagyon rossz, szokatlan, hogy nem lehet nasshoz nyúlni - itt jöttem rá, hogy az ember sokszor pusztán unalomból, megszokásból nassol étkezések között és ez csupán egy átszokás, átállás kérdése. A mennyiségekben viszont volt, hogy hozzátettem egy kicsit az elején, ha nagyon nehéznek éreztem a dolgot, a második héten erre már nem volt szükség aztán, mert az ember egyszerűen hozzászokik a mennyiségekhez is. 2 hét alatt 3-5 kg-t is lehet fogyni ezzel.

2. "Észben" is dolgoztam, erre utólag jöttem rá, bevallom, ez nem volt tudatos, de szerintem segített. Amikor elképzeltem magam kívülről, ahogyan sétálok vagy mozgok, egészen vékony "pálcikaszerűnek" láttam magam, franciásan légiesnek és könnyűnek. Sosem láttam magam kövérnek, még ha a tükör magamhoz képest ezt is mutatta. Mondhatjuk úgy is, hogy az agyam nem hitte el, hogy 10 kg plusz van rajtam - így aztán ez el is tűnt.:-) Én biztos vagyok benne, hogy ez is nagyban hozzájárult a sikerhez. A túlsúllyal rendelkező emberek sokszor mondogatják, hogy "kövér vagyok" - szerintem ezt csak akkor érdemes, ha ez a cél, nem? Az agy úgy működik ugyanis, hogy "kívánságod parancs"...:-)

3. A diéta utáni étkezésre is elkezdtem sokkal tudatosabban figyelni. Szerettem volna mérsékelni az édességet és a húst is, így elkezdtem hétköznap az ebédeket egy vegetáriánus kajaküldőtől rendelni. Többet kipróbáltam, nekem a vegafutar.hu jött be, mostmár több hónapja tőlük rendelek. Jó kis különleges indiai kajákat lehet kipróbálni.:-) Reggelire pedig magos kenyér vagy zsemle zöldségkrémekkel, néha felvágottal. Ami még fontos szerintem, hogy vacsorára ritkán eszünk főtt ételt, mert az is hízlal(na). Ellenben így belefér néha "cuccosabb" is vacsira 6 körül, télen faltam a szalonnát meg kolbászt (füstölt húsok a gyengém), de én nem híztam tőle.:-)

4. A munkahelyemre és onnan vissza az állomásig elég sokat sétálok és igyekszem úgy elindulni, hogy tempósan, de ne rohanva kelljen mennem. Fontos a kikapcsolódás is közben szerintem: úgy tartják, hogy a stressz is hízlal, ebben simán lehet valami. Napi 1/2-1 óra séta vagy heti 1-2 alkalommal valami egyéb mozgás szerintem testileg-lelkileg fontos. De szellemileg is, mert kikapcsol.

5. Igyekszem kialudni magamat, segítve ezzel az éjszakai méregtelenítő folyamatokat és a stresszoldást. Meg hogy reggel 6-kor fel tudjak kelni hétköznap.:-) Az éjszakázás állítólag szintén nem tesz jót a fogyni vágyóknak.

6. Nagyon nem szeretem a "bűnözés" kifejezést az édességekre. (Meg semmire, ami örömet okoz.) Rossz beidegződés szerintem, hogy minden, ami jó érzéseket okoz, az "bűn". Ez egyszerűen egy téves hitrendszer. Azt gondolom, hogy ha nagyrészt odafigyelve eszünk, simán beleférnek az élet ajándékai is valódi élvezetként a napi evészetbe. Ha néha egy-egy tisztítókúrát csinálunk és bizonyos tudatos elvek szerint táplálkozunk, akkor hirtelen a desszertek nem az ellenségeink lesznek, amelyeknek minden falatját bűntudattal nyeljük le (azaz hogy is van ez az élvezetekkel és az "egyszer élünkkel"...?:-)), hanem valódi örömforrások és minden érzékünkkel beléjük feledkezhetünk alkalomadtán, bármiféle rossz érzés nélkül. Cukor = fehér méreg. Persze, ha nyakló nélkül telitömjük magunkat vele.

7. Nassolásként például kipróbáltam bio gabonagolyókat, korongokat. Na nem mind jött be, de van olyan, amit kifejezetten megszerettem. Chips helyett szívből ajánlom! Van tönkölyös ropi is például, teljesen finom. Ízesítőnek pedig mézet használok cukor helyett - hogyha mégis elhízok, legalább egészségesen tegyem!:-D

Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy azt hiszem, igazából általánosságban teljesen mindegy, milyen elvek szerint táplálkozunk az egészségünk és a külcsín érdekében. Mindenki másra esküszik éppen most vagy általánosságban a saját vagy mások tapasztalatai alapján és senki mellett vagy ellen nem tudunk pálcát törni, kivéve persze a fényevő-szélsőségeket (bár azt is ki tudja...:-)). Alapvetően az ideális testsúly attól áll be lassan, hogy ideális taplálékokat veszünk magunkhoz ideális mennyiségben és ezt szellemileg és lelkileg is támogatjuk. A fontos inkább szerintem, hogy akár lúgosítunk, akár szétválasztó-diétázunk, akár "norbizunk", akár vegetáriánusok, vegák, vegánok vagyunk, akkor azt valóban meggyőződésből és következetesen csináljuk úgy és annyira, amennyire jól esik. (A legtöbb egészséges étkezés fajta kis eltérésekkel nagyjából ugyanarról szól, aki tanulmányozta a témát, szerintem erre hamar rájön.;-)) Ne divatból csináljunk valamit vagy mert a szomszéd is úgy fogyott le, hanem nézzünk körül, nekünk mi tetszik és mi nem és azért csináljuk úgy, mert HISZÜNK benne, hogy az a mi szervezetünknek józan paraszti ésszel tényleg a lehető legjobb (aktuálisan vagy egyáltalán). Talán hihetetlen, de ha valami egészségesnek mondott dolgot fintorogva, viszolyogva eszünk meg, akkor annál már az egészségtelenebbnek kikiáltott ételek is sokkal egészségesebbek nekünk abban a pillantban, mert azok közben legalább jól érezzük magunkat. Én például ezért nem eszem müzlit, pedig sokfélét próbáltam, de egyszerűen nem szeretem és kész - a férjem szereti és esküszik rá, neki jót is tesz.

Ide-oda kapkodni vagy mindig valami másba belekezdeni és aztán feladni szintén nem jó - ezek mögött a próbálkozások mögött szinte soha sincs valódi hit, meggyőződés és tudatosság, úgy pedig nem fog működni semmi.
De ez nem csak az evésre érvényes...:-)

Májusi új helyek...

Atyus ma az alábbi hírrel érkezett:
"(...) tegnap életemben először voltam hastáncolni. Már többször akartam, de most jött el az ideje, megvolt a hely és volt kivel mennem. Hozzá kell tenni, hogy soha életemben nem táncoltam még, mármint nem jártam táncolni még hobbi szinten sem. Mondjuk nem tartom magam botlábúnak, csak egyszerűen mindig más volt a hobbim. Szóval voltam tegnap. Nagyon kemény volt, most jó kis izomlázam van. :) De mindenképpen megyek még. Terveim szerint heti kétszer. Remélem sikerül ezt betartanom. Az alakomnak sem árt, és a nőiességemet is fejleszti.;) :D Szóval nem tudom, hogy ez új helynek számít-e,de gondoltam megosztom veled, főleg, hogy volt is erről cikk a blogodban."

Hát hogyne, igazán örülök neki és sok-sok örömet Neked a táncban!:-)

---

Az én "új helyem" a májusi kihívás kapcsán egy régi álom beteljesülése volt... Tudom, tudom, "bunda", hogy a saját kihívásomra ilyesmivel jövök, de mentésgemre szóljon, hogy amikor az év elején kitaláltam ezt a havi kihívásosdit, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy eljutok LONDONBA!:-))) Voltak nagyvárosi és vidéki élményeink is, nagyon élménydús és kellemesen fárasztó 4 napot voltunk kint anyuval. Vagy csak ennyit írok vagy egy egész kisregényt... Felejthetetlen volt.:-)

Megvagyok ám

Néhány napra eltűntem, de újra itt vagyok és nemsokára bejegyzésekkel is jelentkezem.
Többek közt röviden arról is írok majd, merre jártam, hiszen a kihívás az kihívás...!;-)

További szép hetet,
Tina

Egy szép áprilisi ajándék

Bár már korábban elkészült, most kaptam meg a fotóját. Büszkén mondhatom, hogy nekünk is van tőle egy ilyen szép gyertyánk: a barátnőm készíti őket családban és baráti körben a keresztelőkre a kicsi ünnepelteknek. Jellegzetessége, hogy később aztán a gyermek életének minden jeles eseményén meggyújtható a gyertya - szülinapokon, ballagásokon, esküvőn...:-) Ez egy tavaszi keresztelőre készült egy pici lánykának. (Bár ez azért alkalom...;-))

Így készült:

Kész:

Köszönjük Picur!:-)

A Kiscelli Múzeum

A szívemnek kedves képeket kaptam (egy szívemnek kedves embertől:-)), ugyanis 1,5 évig én is óbudai lakos voltam, a kisfiunk is oda született és azóta is visszahúz a szívem… Rögtön otthon éreztem magam ott és bármikor járok arra, nosztalgiázom.

"Ez a májusi kihívás nekem kapóra jött.

Régi Óbudai lakos vagyok, és még nem jártam a Kiscelli Múzeumban, bár évek óta csalogatom a párom, hogy nézzük meg, de nem tudtam rávenni.

Most viszont elmentem egyedül.

1. A Múzeum homlokzata

Az épület története:

Zichy Péter Óbuda földesura 1724-25-ben egy kápolnát építtetett a máriacelli kegyszobor másolata számára, mely rövid időn belül népszerű lett a környék hívei között.A máriacelli madonna tisztelete révén Kiscell (német nevén Klein Mariazell), Közép Európa legjelentősebb zarándokhelye a 18. század közepén. A 18. sz. végén az épület a kincstár tulajdonába került, és ettől kezdve katonai célokat szolgált. A 19. sz végén költözött ki a katonaság , sokáig nem akadt vevő a rossz állapotú épületre, míg végül 1910-ben a Bécsböl budapestre áttelepült lakberendező-gyáros Schmidt Miksa vette meg. Halála után a fővárosra hagyta az épületet és a gyűjteményét. Budapest ostroma alatt a templom romba dőlt és sok értékes műtárgy elpusztult. A Múzeum a részleges helyreállítás után, 1949-ben nyílt meg a látogató közönség előtt.

2. A belső udvar, szabadtéri hangversenyek színtere

3. Barokk szoborcsarnok

4. Nyomdák és újságok kiállítás

5. Fényképezőgépek, a főváros régiségei kiállítás

6. Arany Oroszlán Patika kiállítás

7. Fővárosi képtár

A kiállítás első része a 19. sz. végének remekműveit mutatja be. A kiállítás második része 1945-től sorakoztatja fel az elmúlt évtizedek legfontosabb művészeti jelenségeit és alkotóit.

Ha ráértek, nézzétek meg, nagyon érdekes!

Puszi: Kati"

Nagyon köszönjük a részletes, fotós beszámolót!:-)

Kirándulás a Fertő-tónál

Megérkezett az első májusi beszámoló egy előtte-sosem-látott-vidékről!:-)

Vera itt járt:

"Nagyon örültem a májusi kihívásnak, mert mindketten szeretünk utazni, és felfedezni a Férjemmel, így igazán nem volt nehéz dolgunk.

A választásunk Sopron környékére esett, egészen pontosan a Fertő-tóra, mivel itt még egyikünk sem járt soha (pedig nincs is messze tőlünk).

Szerencsénk volt, mert az időjárás nagyon kedvezett, szép, napsütéses idő volt - szinte nyári meleg. A jó idő előcsalogatta az embereket, mert elég sokan voltak rajtunk kívül, de természetesen nem bántuk. :-)

Ha már ellátogattunk a Fertő-tóra, akkor elmentünk Sopronba is - hisz nagyon közel van -, mivel ez az egyik kedvenc városunk, viszonylag gyakran jövünk ide színházba is. Hangulatos, macskaköves utcái felérnek egy időutazással, szépen felújított épületei pedig Bécsre emlékeztetnek engem (a másik kedvenc városra :-) ).

Ugyan a feladatban az volt, hogy olyan helyet kell felfedezni, ahol még nem voltunk, így ennek a feltételnek a Fertő-tó megfelelt, Sopron és a fertőrákosi Kőfejtő nem, hiszen ezeken a helyeken már voltunk. Utóbbihoz nagyon kellemes emlékek fűznek, huszonsokéve jártam ott utoljára ("kisebb lett" a Kőfejtő! :-) ) egy számomra nagyon kedves, szeretett személlyel, aki sajnos már nem lehet velünk... Ezért is szerettem volna elmenni oda is, jó volt emlékezni, és jó volt felidézni a gyermekkort, ahogy rácsodálkoztam arra, hogy milyen hatalmas ez az egész. Még ma is a fülemben csengnek Keresztapám szavai, és magam előtt látom, amint magyaráz és mutatja a kőzetdarabokban megfigyelhető ősmaradványokat..., csigákat, kagylókat, tengeri sünt... (Most mindezt én mutattam meg a Férjemnek. :-) )

Azt hiszem ebben a feladatban nekem elsősorban nem az új - a Fertő-tó- adta a lelki pluszt és a feltöltődést, hanem a kellemes emlékek, melyek a boldog gyermekkort idézték... :-)

Köszönöm a feladatot!"

Én pedig köszönöm a kedvcsináló beszámolót!:-)

Rózsa virágai:-)

"Az első a nagylányom ballagási csokra (volt), a második a kiserkélyemen lévő muskátli (madáretetővel), a harmadik pedig a kaktuszom a konyhában."

Köszönöm! A madáretetős a kedvencem...:-)
A lányodnak pedig nagy gratula - és nagy drukk a továbbiakhoz!!

Bio-bevásárlás

Előrebocsátom, hogy nem vagyok fanatikus bio-rajongó ("hiszem, ha látom, hogy bio...!"), de be kell látnom, hogy a mai előrecsomagolt világban igenis oda kell figyelnünk tudatosan, mit eszünk-iszunk és mit kenünk magunkra - legalábbis, amennyire hatalmunkban áll ezt ellenőrizni és figyelni. Azt pedig egyértelműen állíthatom, tévhit, hogy az egészséges(ebb) életmód, a "bio-öko-cuccok" drágábbak. Valóban, nem olcsók. Például egy 20 dkg-os zöldségpástétom 300-400 Ft, a rizstejet átlagban 600 Ft/liter áron lehet megvenni és egy vízzel higítható, mézzel készült Méhes gyümölcsszörp akár 950 Ft/fél liter... De vajon ugyanígy kritikusan figyelünk arra is, hogy egy 3 gombócos fagyira manapság akár 500 Ft-ot is kiadunk...? De egy doboz x%-os gyümölcslé (cukorral vagy édesítővel) is 300-400 Ft. Ahogyan a hagyományos cukros és lekváros (?) péksütemények sem olcsóbbak, ha az egész család ilyet reggelizik...

És még egy tévhitet szeretnék eloszlatni: nem kell feltétlenül fűrészpor-ízzel beérnünk és megállás nélkül kölest csipegetnünk ahhoz, hogy egészségesebben táplálkozzunk. A fent említett szörpök például olyan ízekben vannak, mint aszaltszilvás fahéjjal és mézzel, bodzavirágszörp mentával - vagy ugyanez kamillával, vadrózsavirág, ...:-) A búzahúsból (szejtánból) készült ételek kifejezetten finomak és a rizstej is finom, édeskés, a gyerekek nagyon kedvelik - a sokszor "gyanús" bolti tehéntej helyett... Remek és izgalmas még a tészták világa, mindenféle teljes kiőrlésű megoldással találkoztam ma (erre még visszatérek:-)), nem is beszélve a medvehagymás és algás tésztákról. Én a (mexikói, magyaros, zöldfűszeres) fasírtporokat is kedvelem, de belátom, ez ízlés dolga néha hús helyett. De a végtelenségig sorolhatnám...:-)

És hogy hol jártam? Délelőtt felfedeztem egy nagyon izgalmas új helyet a XIII. kerületben. Nagyker, de kisker is. Volt itt cápamájtól a méhpempőn át a máriatövismagig minden és még több is. Kis bioboltokban nincs ekkora választék, értelemszerűen, álmodni sem mertem ennyi izgalmas, új felfedeznivaló ízt és alapanyagot, amivel ott találkoztam. Magyar és külföldi termékek is vannak bőven, megnyugtató összetevőkből és nagyon igényes, szép, hangulatos csomagolásokkal (ráadásul:-)). Ezernyi csomag, doboz és tégely, tengernyi csodaszer. Nem reklámozni szeretném a helyet, mert van még sok ehhez hasonló nagyker országszerte, nyilván hasonlóan elvarázsoló választékkal, de azért: ő az!

Szóval: minden szempontból érdemes elkukkantani!;-)

Osho - Öröm

"A világ nem lehet barátságos mindaddig, amíg el nem dobjuk a versengés eszméjét. A valódi oktatás nem versenyezni tanít majd, hanem együttműködni. Nem arra tanít, hogy harcolj, és elsőként érkezz. Arra tanít, hogy kreatív légy, szeretetteljes és üdvözült, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Nem arra tanít, hogy csupán akkor lehetsz boldog, ha első vagy - ez merő ostobaság. Az nem fog boldoggá tenni, ha egyszerűen első vagy, mert az elsőség iránti igyekezetben annyi nyomorúságon mész keresztül, hogy mire előrekerülsz, hozzászoksz a nyomorúsághoz. A valódi tanítás azt mondja, hogy élvezz mindent, amit csinálsz, de az eredményért, hanem önmagáért a cselekvésért.

Használd azt, ami történetesen éppen veled van az adott pillanatban, de ne légy birtokló. Ne próbáld fenntartani rá a jogodat! Semmi sem a tiéd, minden a létezéshez tartozik.

Amikor beteg vagy, lehangolt, nyomorult, meglátogatnak a barátaid, kedveskednek, vigasztalnak. Amikor boldog vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek lesznek rád. Amikor igazán boldog vagy, azt veszed észre, hogy az egész világ ellened fordul. Senki sem szereti a boldog embert, mert sérti mások egóját. A többiek arra gondolnak: "Szóval te boldog lettél, mi pedig még mindig a sötétben, a nyomorúságban, a pokolban vánszorgunk! Hogyan merészelsz boldog lenni, amikor mi mind ilyen nyomorultak vagyunk?!"

Nézz bele a nyomorúságodba, és rá fogsz bukkanni bizonyos alapvető dolgokra. Tiszteletet kapsz tőle. Az emberek barátságosabbak, együtt érzőbbek veled. Több barátod lesz, ha nyomorult vagy.

Tanuld meg, hogyan lehetsz boldog, és tanuld meg tisztelni a boldog embereket, fordíts nagyobb figyelmet a boldog emberekre. Ezzel hatalmas szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy túl együttérző a nyomorult emberekkel. Ha valaki nyomorult, segíts neki, de ne légy együttérző! Ne add meg neki azt a képzetet, hogy a nyomorúság kifizetődő. Tudasd vele egyértelműen, hogy segítesz neki, de "nem tiszteletből, hanem egyszerűen azért, mert nyomorult." És te nem teszel mást, mint megpróbálod kihozni őt a nyomorából, mert a nyomorúság csúnya. Értesd meg vele, hogy a nyomorúság csúnya, hogy nyomorultnak lenni nem erény, hogy nem tesz vele szolgálatot az emberiségnek.

Ha nem akarsz sötétséget, hozz fényt. Ha sötétséget akarsz, vidd el a fényt. De mindenképpen a fénnyel tégy valamit: a sötétséggel közvetlenül semmit sem tehetsz.

Mindenki úgy érzi, hogy mások felelősek a boldogtalanságáért. A férj azt gondolja, hogy a feleség tehet róla, a feleség a férjet okolja. A gyerekek azt gondolják, hogy a szülők felelőssége, a szülők a gyerekekre hárítják. Ilyen bonyolulttá vált. És miközben valaki másra hárítod a felelősséget, nem tudatosul benned, hogy a felelősség áthárításával elveszíted a szabadságodat. A felelősség és a szabadság ugyanannak az éremnek a két oldala.

Az egész hülyeség azért kezdődik, mert nem vagy hajlandó elfogadni: te vagy a felelős a nyomorúságodért."

(az idézetet és a fotót Csillag blogján leltem)

És még mindig VIRÁGOK!:-)

Ágitól, balkonról, igazi tündéres hangulatban:

Anyák napjára

"Már nem hiszel csodákban,
nem hallgatsz meséket,
baracklekvár édes
illatát nem érzed,
nagyanyó nem süt már
diós kalácsot,
s ajándékba nem kapsz
mást, csak a Karácsonyt.
Nem hajtod fejed már
szüleid ölébe,
nem kuporodsz könyvvel
fenyőfa tövébe,
kályha előtt álmos cirmos
nem dorombol. . .
Elveszett valami a gyerekkorodból.

De ő még hisz csodákban,
olvass hát meséket,
főzz be baracklekvárt,
üvegből egyétek,
nagyi helyett süss te
diós kalácsot, és
segíts, hogy legyen miért
várni a Karácsonyt.
Simogasd a fejét,
ha öledbe hajtja,
s játssz vele, nem kéri,
de hidd el, akarja,
öleld meg, ha ordít
teli torokból, és
visszatér valami a gyerekkorodból."

Májusi felfedezés

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

(Márai Sándor)

Tavasszal kiléptünk a házból a kertbe, most pedig a kert után jön a Nagyvilág...?
Az is lehet, hogy csak egy a helybeli kilátó, egy étterem a szomszéd városban, de az is lehet, hogy a Világ másik fele...?

A májusi kihívás:
Igen kellemes lesz és viszonylag egyszerű. Menj el egy olyan helyre, ahol sosem jártál még!
Hallottál a közelben egy piacról, egy klassz múzeumról vagy van olyan színház, ahol még sosem voltál? Lehet, hogy éppen a saját városodban van olyasmi, egy park, egy kiserdő, egy boltocska, amit még nem fedeztél fel vagy rászánsz egy hétvégét és végre elutazol... Oda?:-) Rajtad áll és bármit szabad!

Szeretettel várom a fotós-írásos élménybeszámolókat!:-)