2010. december 11., szombat

Elvárások

Mindig szerettem főzni és mindig törekedtem arra, hogy az ünnepi ebédek a lehető legtökéletesebbek legyenek. Kétféle leves, legalább kétféle főétel, többfajta köret, sütemények. Egy idő után azt gondoltam, hogy ezt el is várják tőlem, hiszen mindig elmondták, mennyire jó és finom volt ma is a menü. Én pedig folyamatosan igyekeztem ennek az elvárásnak megfelelni, folyton újabb és egyre nehezebben, egyre több munkával járó ételeket elkészíteni. Míg nem eljött az a Bizonyos Karácsony.

Még kicsik voltak a gyerekeim, másfél és két és fél évesek. A karácsony szentestét abban az évben is, ahogy máskor, nálunk ünnepelte a család. Én pedig, ahogy korábban is, idén is új dolgokat akartam lerakni eléjük az asztalra. Ezúttal VIII. Henrik steak-et néztem ki, ez gyakorlatilag bélszín mustármártással. Napokkal korábban elkezdtem készülődni, előkészíteni a vacsorához mindent. Közben kézzel készített ajándékokon szorgoskodtam, mert a tökéletes háziasszony, kreatív és tökéleteseket alkot. Ahogy közeledett a nagy nap, én egyre inkább úgy éreztem kezdenek összecsapni a hullámok a fejem felett. 24-én délelőtt fél kézzel a levest kavargattam, a másik kezemmel az anyósoméknak szánt faliórán végeztem az utolsó simításokat. Közben beiglit sütöttem, meg aprósüteményeket. A gyerekek után rohangáltam. Így érkezett el a délután, a gyerekek alvásideje, a fadíszítés. Én pedig romokban, fizikailag és lelkileg is. Amikor a család megérkezett vidáman, szépen felöltözve, én még mindig melegítőben, ételfoltos pólóban álltam a konyhában.

A vacsora végül elkészült, elfogyott. Én is felöltöztem valami rendes ruhába, és az ajándékoknak is örült mindenki. Én viszont akkor döntöttem el, hogy igazából soha többet nem akarok ilyen karácsonyt. Csak azt nem tudtam, hogy megtehetem-e, hiszen elvárják tőlem a többfogásos menüt, a különleges ételeket. Úgy döntöttem megkérdezem őket, mi a kedvenc ételük, azok közül, amit én szoktam főzni. Arra készültem, hogy biztosan közlik, mindegy, csak különleges legyen, amit máshol még nem ettek. Ehhez képest kiderült, hogy a lehető legegyszerűbb dolgokat kedvelik a legjobban. Így készült a következő karácsonyra vőlegényleves, marinált pulyka krumplipürével és piskótás-gyümölcsös-puding, előkészítéssel, főzési idővel együtt kb. másfél óra alatt. (recepteket lásd lent).

Elvárások. A karácsony sokszor arról szól, hogy azt hisszük mások elvárják tőlünk a nagy, egyedi és drága ajándékokat, a különleges és sokféle ételt. De vajon tényleg így van?

Érdemes végiggondolni pár dolgot:
- ha születésnapunkra saját készítésű ebédet kérünk anyukánktól, az milyen étel szokott lenni? Én például ragulevest, rántott májat krumplipürével és csokis piskótatekercset kérnék. Egyik sem egy túl bonyolult étel. A gyerekeim is hasonlóan egyszerű ételeket kérnek. Ha ezt kérjük születésnapunkra, akkor miért gondoljuk, hogy karácsonykor jobb a szuperbonyolult, különleges?
- vajon melyik ajándéknak örülünk jobban, ami egyszerű, nem feltétlenül drága, de NEKÜNK szól; vagy a hatalmas, értékes, de igazándiból nem túl fontos?
Rajongok a csokoládékért, úgyhogy karácsonykor az újabb kávéskészlet és tusfürdő helyett egy doboz finom csokoládé számomra maga a tökéletes ajándék. Vagy az „élmény”ajándékok – egy jó vacsora kettesben a férjemmel, egy hosszú hétvége valamerre, vagy akárcsak egy szabad este mozival. A gyerekek adventi zsákocskáiban is elbújt néhány „társasozás”, „sütizés”, „mozi” feliratú cédula, és nem okozott kisebb örömöt, mint egy újabb kocka csoki, vagy apró játék.
Mire vágyunk mi igazán? És vajon mire vágyik az, akinek ajándékot akarunk adni?

„Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek. (Paulo Coelho)”

Elvárásmentes, nyugodt és boldog karácsonyt!

A receptek:

Vőlegényleves:
Hozzávalók: 1 egész csirkemell, 3 szál sárgarépa,1 szál fehérrépa, 10-15 dkg gomba, 10-15 dkg zöldborsó, 2 dl tejszín, citromlé, tárkony, só, bors (illetve bármilyen fűszer, amit a húsleves készítéséhez használsz, kivéve köménymag).

Készíts egy húslevest a csirkemellből, csak a répát ezúttal karikázva rakd bele. Add hozzá a többi zöldséget is, a gombát mérettől függően félbe vagy negyedbe vágva. Érdemes a fűszereket elkülönítve belerakni, így könnyebb lesz utána kiszedni. Ha kész, akkor a csirkemellet vágd fel darabokra, majd tedd vissza a levesbe, tegyél hozzá kb. 2 dl tejszínt, kb. 2-3 evőkanál citromlevet, és egy jó evőkanálnyi tárkonyt, és forrald össze. Főtt, negyedelt keménytojásra tálald.

Előkészület: 15 perc Főzési idő: 1 óra

Marinált pulyka:
Hozzávalók: 1 egész pulykamellfilé (kb 1 kg-os), 6 evőkanál citromlé, 6 evőkanál olaj, 2 gerezd fokhagyma, kakukkfű, só, bors

A citromlevet elkeverjük az olajjal. Ebbe beleforgatjuk a pulykamellfilét. Rárakjuk a vékonyan felszeletelt fokhagymát, és megszórjuk a kakukkfűvel. 3-4 órán keresztül pácoljuk benne, néha megforgatjuk. Kivesszük, sózzuk, borsozzuk. Előmelegített sütőben, alacsony hőfokon kb 1-1,5 órán keresztül sütjük. Majonézes krumplival pl isteni, és hidegen is finom.

Előkészület: 5 perc Sütési idő: 1-1,5 óra Pácolás: előző este elkészítjük, reggel megforgatjuk

Pudingos-gyümölcsös piskóta:
Hozzávalók: 1 csomag babapiskóta, 1 l tej, 1 doboz konzerv őszibarack, vagy meggybefőtt (vagy bármilyen más gyümölcs), 1 csomag vaníliás és 1 csomag csokis pudingpor (természetesen ez is lehet másmilyen, a lényeg, hogy kétfélét válasszunk, lehetőleg színben különbözőt), cukor

A piskótát lerakjuk egy üvegtálba, és rárakjuk a gyümölcs harmadát. Elkészítjük a csokipudingot – én ilyenkor még rakok hozzá pluszban kakaóport és/vagy étcsokit is. Ha elkészült, ráöntjük a piskótára. Várunk egy félórát, hogy picit kihűljön. A tetejére rárakjuk a következő réteg piskótát, és a gyümölcs harmadát. Majd a vaníliapudingot. Ha kihűlt, a maradék gyümölccsel díszítjük. Előző nap is megcsinálhatjuk.

Előkészület: 10 perc Főzési idő: 2 x 10 perc

4 megjegyzés:

izmiri írta...

Mélyen megértelek, pedig mi anyuval mindig csak a szűk családunkra főztünk, készültünk, úgy öt-nyolc főre ahogy bővültünk. De én 24-én délutánra már egy idegroncs voltam mindig. Kiabáltam mindenkivel. És ez nem jó. Így idén második alkalommal megyünk el ugyanezen családtagokkal együtt egy szállodába. Eszünk ott is jókat, sétálunk, mást látunk, mint minden nap. És együtt vagyunk. Idegesség, fáradtság, vita nélkül. Az ára pedig pont annyi, mintha mindenkinek vennénk egy huszadik felesleges ajándékot.

Tudom ez sokak számára elképzelhetetlen. De elhihetitek, legalább olyan ünnepélyes, mint itthon halászlészagú pólóban a főzés után.

Ettől még lehet töltött káposzta, kedvenc süti mindenkinek, de nem 24-25-26-án. És nem egyszerre, egy rohamban.

Schulcz Veronika írta...

Ezt a Coelho-idézetet nem ismertem, de nagyon tetszik. Köszi! :-)

Lilla írta...

Vannak olyan ételek, sütemények, amelyeket csak és kizárólag ilyenkor készítek el a családomnak. Persze nem azért, mert annyira bonyolult, esetleg ünnepi, hanem azért, mert az első gyermekem születését követően elhatároztam, hogy a saját családommal ünnepi tradíciókat fogok bevezetni. A Szenteste forgatókönyve évről-évre állandó, így nem stresszben telik. A mézeskalács, a diós kenyér, a sült csülök, a göngyölt kel egyáltalán nem macerás, bármely hétvégén meg lehetne sütni. Viszont ilyenkor mindenki reszketve várja már. Hiszen finom és a Karácsony örömét nyújtja. Hozzá tartozik az ünnephez. Ha fejben már összeállt az ünnep ezer apró részlete, sokkal könnyebb megérkeznie a lélekbe is!

{Hana} írta...

Hát ez ismerős :-) Bár én tavaly, az első alkalommal rájöttem, hogy én ezt nem vagyok hajlandó csinálni...Fontosabb a nyugodt együttlét, és a játék a gyerekeimmel :D
Az ajándékkal meg teljesen egyetértek!! Sikítani tudnék a sok haszontalan vacakságtól, de főleg a "nem odafigyelés"től...