És még mindig február...!

No, ki hol tart? Várhatok még kisuvickolt polcokról és többzsáknyi szemétről képeket...?;-)

Annyira örülök, hogy a feladat alapvetően hálátlan volta ellenére ilyen sokan belevágtatok a pakolásba, rendezkedésbe, sőt, nagytakarításba és tapétázásba is, erre nem is számítottam!:-) Mert ugye az eredmény meg nagyon hálás tud lenni.

Még talán én is jövök fotókkal, előttem egy egész hétvége...:-))) Habár ha ilyen szépen süt a Nap, mint ebben a pillanatban is, akkor lassan a házból mostmár kimerészkedünk inkább a kertbe - és jöhet is a következő feladat..!;-) Még egy kis türelem!

Addig pedig:

Kata is elpakolt...!:-)

"Ha őszinte vagyok magamhoz be kell vallanom, hogy egyáltalán nem vagyok rendes... Nem, mégsem tudom annyira egyszerűen meghatározni, mert valójában nagyon szeretem a rendet ami a szépség tiszteletéből fakad nálam. Valójában bizonyos típusú rendetlenség is lehet esztétikus. Néhány könyv az asztalon, egy toll..De nem az ami nálunk szokott lenni. Ezért is gondoltam hogy csatlakozom Tina Tündérligetének februári játékos rendrakós felhívásához. Karácsony előtt volt egy nagyobb ilyen akcióm, de néhány dolog kimaradt. Pld a ruhásszekrény. Azért volt benne ekkora rendetlenség, mert nem érem fel és lusta vagyok odatolni a széket, ezért vasalás után csak betömködöm (így aztán rettentő sok értelme van a vasalásnak), meg azért is mert túl sok minden van benne. Fogtam magam és a törülközőket és ágyneműhuzatot átpakoltam az új hálószoba még üresen álló szekrényébe és mindent összehajtogattam. Így hogy áttekinthető igyekszem is vigyázni rá. A másik a régi fotóalbumok problémája, ezeket egy dobozba hajigáltam és a gardróbba süllyesztettem, viszont sokszor szükségem volt olyanokra amik ebben a dobozban voltak, nehéz hozzáférni így. Mivel a háló polcai is üresek voltak ide pakoltam legfelülre. Sokkal szebb és bármikor le tudom venni ha kell. A régi képeket nézegetve már körvonalazódott bennem hogy mi lesz a márciusi programom..."

Együtteseim és dalaink:-)

Niktől lestem el ezt a jópofi játékot, csinálja utánam, akinek kedve van hozzá!:-)

1. menj a Wikipedia Random Article oldalára. A cikk címe az együttesed neve.
2. ugorj át a random idézetek oldalára és a legutolsó idézet utolsó 4-5 szava lesz a bandád első albumának a címe.
3. végül a Flickeren az utolsó 7 nap legérdekesebb képeiből a harmadikat mentsd le, ez lesz a cd borítója, bármi is legyen rajta.
4. Opcionális: minimális képszerkesztő tudással kreáld egybe a 3 összetevőt!

Nekem ezek sikerültek: az első egy világzenés cucc lett (a "mam" szó rajta volt a képen); a második együttes-név egy kínai orvosi könyv címe, amiből végülis valamiféle meditációs CD keredkedett; végül pedig egy abszolút alternatív banda - amihez ismét egy orvosi kifejezést dobott a Wikipedia...:-)))

Shabby chic

Ismeritek ezt a stílust...?:-) Szerintem tuti, csak a nevét nem tudja mindenki. Kevés ehhez foghatóan nőies és korabeli romantikával-harmóniával telt életérzést ismerek. Megkockáztatom, nincs Nő, akinek ne dobbanna meg a szíve, hogy valami hasonló hangulatú otthont szeretne...:-)

Természetesen angolhonban őshonos a stílus, a vidéki házakban maradék (natúr, csíkos, virágos) anyagokból alkottak a háziasszonyok párnákat, székhuzatokat, házilag festették le (vagy újra) a férj vagy felmenők által faragott aszalkát. Ha pedig az asztal vagy szék lába elkorhadt, új lábat faragtak neki, sokszor más fából, kicsit más mintával, ettől aztán az összehatás romanikusan szedett-vedett lett, a hámló, kopott festék ezt pedig csak fokozta...:-) Ma textiltervezők, asztalosok, dísztárgy-készítők (és scrapbook-mániákusok:-)) próbálják felidézni ezt a kortalan hangulatot, ami szerintem abszolút reneszánszát éli. Az összeszedettebb, letisztultabb változata kimondottan elegáns és egyszerű tud lenni (az eredeti sokvirágos-habosbabossal szemben).

Ha az otthonunkban szeretnénk ehhez hasonló miliőt, elsősorban a fehér, világos és virágos, finom anyagokhoz nyúljunk! Telitalált néhány koptatottra festett képkeret fekete-fehér vagy szépia fotókkal. Fontos, hogy a mindennapi használati tárgyak valóban "használtnak" látsszanak, így például a nagymamától örökölt rozsdásodó fémdobozokat is nyugodtan tartsuk meg, belül alaposan kitisztítva nyugodtan használhatóak, tegyük ki őket büszkén a fűszerpolcra!:-)

Nik, ezt a következő pedig kifejezetten Neked!;-)

Festés-mázolás

Egy igazi nagy tatarozás, Katitól:

"Nagy fába vágtam a fejszémet a februári kihívásra. Itthon a lakásban nagyjából rend van, szeretek mindent eltenni a helyére, így aztán nincsenek felhalmozott rendetlenség-gócok. Viszont, régóta foglalkozom a gondolattal, hogy rászánom magam a „munkahelyem” rendbetételére. Először levakartam a 15 éves öreg, poros tapétát. Majd kitapétáztam a szobát és új szönyegpadlót raktam fel. Boldog vagyok, hogy sikerült megcsinálnom, az elején nem gondoltam, hogy ilyen nagy munka lesz.

Még a levegö is más, friss és tiszta minden. Íme:"

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Lásd saját szemeddel : http://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw

És a rendeződés folytatódik....!:-)

Újabb fotók érkeztek!:-)

Merikától, aki a ruhásszekrényt vette célba:

És Csillutól, aki az iratos-dobozt:

Gratulálok a nagy munkákhoz!!:-)

A nagy terv - a nagy rend: Andreától!:-)

Örömteli meglepetés ért az imént!:-)
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe egy lelkes, bátor "tündérligetes" új blogját:

http://anagyterv.blogspot.com

Drukkoljunk neki együtt!:-)))

Bátrak előre!

No, örömmel látom, hogy "begyorsultunk"!:-) Atyus a minap egy egész raktárnyi rendrakással nevezett a témába - gratulálok!!:-)))

"Én a "lomosom"-ban raktam rendet. (...) Egyébként nagyon szeretem ezt a helyet, ide jövök kincsekért, ha alkothatnékom van. Sok kedves emlékem lapul itt a dobozokban. (Meg persze a jegyzeteim is itt vannak, amiknek talán még hasznát veszem egyszer. De ha én nem is, az öcsém biztos, mert ő is erre a szakra fog járni szeptembertől.) A szobám tetőtéri, és a szekrényt direkt a ferde falhoz tettük, hogy mögötte legyen egy kis helyem, a nem túl gyakran használt cuccoknak. Mint látható van belőlük bőven. :) Majdnem ráment egy napom, míg mindent kihordtam, átválogattam, kidobtam a szemetet, áttörölgettem mindent és szépen, rendben helyretettem. Mostmár sokkal szívesebben nézek be ide. Bár hozzáteszem, hogy az alkotáshoz szükségem van a "kreatív káosz"-ra, de az elég ha az asztalomon és a környékén megvan (persze csak nagy munka közben :D)"

Reménytkeltő jó hírek Bálint napján!

(forrás: Patika Tükör, 2009/február)

Mindenkinek szerelmetes-szép napot kívánok!:-)

Tina

Rend a hűtőben is

Éva választott "sutja" rámolás előtt és után...:-)

"Íme végrehajtottam a feladatot. Ezzel már nem kapkodunk annyira, mint az előző hónappal, pedig nem árt :) Én az a típusú ember vagyok - sajnos -, aki ha rendet rak először a felszínen, a látható helyeken teszi azt. És az gyakran energiám elfogy a szekrényajtók mögötti, fiókokbeli rendezgetés előtt. Néha porallergiára fogom, néha fáradtságra, azaz magyarázat mindig van. DE ha egyszer elkezdem, nincs kímélet. Nem rakosgatok felesleges dolgokat - főleg mióta egy kedves oktatóm erre tanított :-))) (jé, ez én volnék!:-) a szerk.) - repül minden, ami már haszontalan !

Most a hűtőszekrény ajtajában található két polc került sorra, ahol a gyógyszerek sorakoznak főként. Mióta gyermek van a háznál még sűrűbben járunk patikába, és halmozódnak az egyes szerek. Továbbá hátrányosan sújtott helyzetben vagyunk, mert a szemorvos férj hol ilyen szuper, hol olyan nagyon jó szemcseppeket kap ajándékba, bemutatkozó céllal gyógyszerforgalmazóktól. És az is a hűtőben landol. Persze időnként jól jön - főleg allergiás időszakban - de gyakrabban szelektálhatnánk. Most, hogy már nem fért be a köhögésre vásárolt lándzsás útifű, ideje volt a rendrakásnak. A lejárt cseppek, krémek elkülönített helyen landoltak, holnap majd leadjuk egy patikában. Fellélegzett a hely, és én is ! :) Szóval lehet, hogy február végéig újabb eredménnyel jelentkezem."

PS: "Most mondta Okan, hogy azt üzeni, kéri, hogy jövő héten az legyen a feladat, hogy a zoknis fiókját rakjam rendbe :) de szerintem ez lehetne a férjek feladata, nem ? :-)"

:-)))

5 egyszerű tipp a fáradt télvégen...

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ez a szürke idő engem teljesen le tud lombozni, főleg, ha egyéb hatásoktól se mentes a nap... Reggel szaladás bölcsibe, aztán vonathoz, irodába, ott egyik kezem telefonál, másik gépel, aztán újabb bölcsimenet és még csak a nap felénél járunk, onnan indul csak a délutáni műszak...!:-)

Hát... ehhez bizony energia kell! Nem sebtében bekapkodott reggeli, ebéd és kávék egymás után, hanem valódi, IGAZI életenergia. Muszáj! Pedig nem is kell hozzá sok idő, csak egy kis odafigyelés és aztán megszokás. Mert amit tudatosan, odafigyelve gyakran ismétlünk, az szokássá, majd jellemmé válik. És végül "mi leszünk". Csak rajtunk múlik!:-)

1. Hagyd abba a dohányzást!
Rettentő iramban csökkenti a tüdőkapacitásodat, oxigént von el a szervezetedtől, így sokkal kevesebb energiád van akár a napi rutin elvégzéséhez. Fáradt lehetsz az akár egyáltalán nem fárasztó dolgoktól, van, hogy egy egyszerű sétához is. A legkítűnőbb önpusztító módszer. Rengeteg megoldási lehetőség van már arra, hogy könnyebb legyen a leszokás - amihez persze saját döntés és motiváció is szükséges.



2. Egyél kevesebb édességet!
Számtalan nálam okosabb ír manapság sokfelé a cukor káros hatásairól, gyermekre és felnőttre egyaránt. Tessék szíves komolyan venni!! Egyáltalán nem véletlen a "fehér méreg" elnevezés. Jó, ha tudjuk, hogy a gyermekek fogain túl az agyműködésükre, így az iskolai teljesítményükre is káros hatással van a túl sok édesség. de ez ránk, felnőttekre ugyaúgy vonatkozik. Ami kis mennyiségben és rövidtávon felpörget és "boldogsághormonokkal" tölt meg bennünket, az hosszútávon és nagy mennyiségben éppen ellenkezőleg, fáradékonnyá és depresszióssá tehet.





3. Mozogj!
30 perc séta vagy futás naponta elegendő, de bármilyenfajta testmozgás megteszi. Érdemes kipróbálni többfajta sportot és táncot, hogy megérezd, mi az, ami Téged személy szerint leginkább feltölt. Ez lehet nyugisabb vagy intenzívebb dolog, ez személyiségtől és élethelyzettől is erősen függhet. De "valami kell": nézz körül és kísérletezz!:-)




4. Legalább 6-8 órát aludj minden nap!
A biológiai ritmusunk alapján ennyi feltétlenül szükséges a normális nappali "működésünkhöz". A kipihentség fél egészség, mert sokkal könnyebb egy pozitívabb szemüvegen át szemlélni így a világot, mint kimerülten! Gondoskodjunk a nyugalmunkról, kellemes hálóhelyről, megfelelő matracról, jó levegőről és rendről magunk körül, mert ezek mind-mind hatással vannak arra, hogy hogyan alszunk. Ahogyan az is, hogy lehetőleg földsugárzás mentes helyen legyen az ágyunk - ez hosszútávon is nagyon fontos, mert igen komoly betegségeket okozhatnak az alattunk húzódó törésvonalak vagy vízerek!

5. Inkább kis adag éteket egyél!
És 5-6 alkalommal egy nap. A táplálékpiramis alsó, széles rétegében vannak a teljes kiőrlésű, rostban gazdag pékáruk, zöldségek és több gyümölcs, felette a fehérjedús táplálékok és lefelül, a csúcsban szoroganak a már említett édességek... Nem kell megvonnunk magunktól, amit szeretünk, de ésszel, mértékkel mindent!:-)

Köszönöm a látogatásodat!:-)

Tina

A klasszikus iskolapéldák...!:-)

Vera szinte már helyettem gondolkodik:-): ugyanis tökéletes példája a 3 kosárkája arra, hogy melyek a lakásban a klasszikus, "sunyi módon" energiaelnyelő, időről-időre felülvizsgálatra szoruló gyűjtemények: a kozmetikumok, a fűszerek (és egyéb konyhai tartós termékek) és a gyógyszerek!

"Nem volt nehéz dolgom, mert szeretem rendet, és nem az tartott sokáig, hogy rendet rakjak, hanem, hogy kitaláljam mit is vágjak rendbe. :-)

Aztán persze találtam három (!) dobozt is, amelyekben uralkodott némi káosz... :-)

Az egyik a fűszeres dobozom volt, amiben elsősorban nem rendet kellett rakni, hanem pár lejárt szavatosságú fűszert kellett kidobni... A következő áldozat a gyógyszeres doboz volt - hál' Istennek ritkán használjuk -, meglepődve láttam, hogy akad benne egy "kis" rendetlenség, és volt pár gyógyszer, aminek búcsút intettem (szintén a szavatosság miatt), de ki nem dobhattam, mivel veszélyes hulladék, tehát azok nem a kukában landoltak. És a harmadik doboz az volt, amiben a smink cuccaimat tárolom. Mondanom sem kell, itt is találtam olyat, aminek nem lett volna ott már a helye: beszáradt szempillaspirált, évek óta nem használt szemceruzát, stb. De ezúttal nem volt kegyelem, a szempillaspirál, nem használt rúzs, szemceruza boldogan örülnek a fűszerek társaságának a kukában. :-))"

Még egy minialbum és egy meglepetés!

Megérkezett az utolsó (?) szépséges mű is a januári kihívásra, egy minialbum Mónikától, mutatom is nyomban:

Részleteket és további képeket a blogjában találtok a nevére kattintva!:-)

---

És most a meglepi: a kapott művekből a kisfiam sorsolt egyet (nézte-nézte és rámutatott egyre, hogy "ez tetszik!" és jelentem, Zsuzsi műve lett az!!:-) Ez azt jelenti, hogy Zsuzsinak küldök a következő hetekben egy tavaszköszöntő-nőcis sk-képeslapot és egy kis meglepit, kérek szépen emilben egy pontos "helyi":-D címet!!:-)

Egy kis kedvcsináló...

Emesétől!:-)

"Jelentem, elkészültem a feladattal, tovább tartott, mint gondoltam:O

Az íróasztal fiókja volt az áldozat, amit minden évben kb egyszer kiűrítek,mert minden épp nem aktuális kacat, dolog és lim-lom belekerül a mindennapok során. Szerintem nem függ össze életterülettel az, hogy mindig rendetlenség van benne, mert az íróasztalom sok helyen megfordult már a lakásban, a szobában, mégis mindig ugyanaz a sorsa.

Annyira gáz volt most a helyzet vele, hogy nem is mertem teljes egészében elküldeni a képet róla, a felét homályosítottam, hogy ne látszódjon, mi minden került oda:O Szögek, hajgumik, felismerhetetlen mütyűrök, tűk, régi számlák, jegyzetek, torta gyertyatartó, poháralátét-készlet ... és a többit el sem merem mondani. Sok mindent kidobáltam, de a legtöbb dolog a helyére került inkább, ki a fiókomból:))) (...) Hát előtte és közben elég ijesztő volt, akkor döbbentem rá, hogy mennyi mindent dobáltam én ide be... vagy egy éve nem mertem ezzel szembenézni:) Mindig csak bedobáltam valamit, ami útban volt és rá se néztem, hogy még mi van ott bent:) Szóval rémület és döbbenet:))) Utána meg persze jó érzés volt,megkönnyebbülés-féle, jó ez a "fellélegzik a lakás"-kifejezés, azaz én is valahol megkönnyebbülök. Ismerem ezt az érzést, időről időre rám jön egy átrendezhetnék, rendbetehetnék-mánia és akkor nincs kegyelem a kupiknak:)"

Hehe...

A rendrakással nem siet senki olyan nagyon, ahogy nézem...
;-)))

Segítsetek Ti is!

Mesi blogján olvastam egy nagyszerű, példaértékű, megható kezdeményezésről: http://anitaujotthona.blogspot.com/

Segítsetek Ti is valami saját készítésű dologgal vagy ha van olyan, amit nélkülözni tudtok!!
Mi anyuval arra gondoltunk, hogy képeket, terítőket, dísztárgyakat fogunk küldeni Mesinek... mindent, ami jól jöhet!:-)

18-19-20-21!:-)

Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy ilyen lelkesen részt vett a januári játékban - ekkora részvételre nem is számítottam!!:-) 21 (!) levelet kaptam a hónap során, benne szebbnél-szebb oldalakkal és kedves történetekkel, amelyekből én is sokat tanultam, ezt is köszönöm Nektek! Örülök, hogy ennyire tetszett ez a '"feladat" és bízom benne, hogy továbbra is velem tartotok, akár egész évben!;-)

Újabb műveket mutatok Nektek:

Timcsi ezt a klassz családi albumlapot küldte:

"Elég pesszimista emberke vagyok, így a szilveszteri koccintásnál, amikor Apukám azt mondta, ennél rosszabb évünk ne legyen, rögtön rávágtam, hogy én soha többé nem szeretnék ilyen évet. Mindezt azért, mert bennem csak a rosszak élnek. Aztán a játék kapcsán elgongolkodtam vajon történt-e jó dolog velem? És jöttek sorra az események.... Mire végiggondoltam, már úgy voltam vele... valóban történt velem sok fájdalmas és rossz dolog, de milyen sok jó is! És ezt hajlamos lettem volna elfelejteni.

Köszönöm a játék lehetőségét, és várom az új feladatot!"


Linsey tündéres-mesés műve:

"Sokat gondolkoztam mikor megláttam a kihívásod.
2008 enyhén szólva nem az én évem volt. Ezért sokáig úgy gondoltam összeségében nincs is miről oldalt készítenem. Aztán ma újra átgondoltam, hogy a sok rossz ellenére tudok-e örömmel felsorolni dolgokat.. és persze, hogy tudok!:)
Így hát gyorsan elkészítettem én is az oldalamat.
Pam - Sister in the heart oldalát lifteltem."


És Beandy oldala is megérkezett, egy tanulságos, szép történet kíséretében:

"Amikor kiírtad a kiírást, nagyon bennem maradt, hogy írtad, hogy készíthetjük a gyerekek nevében is, stb. Azóta ez nem hagyott nyugodni, tuti volt, hogy én ilyen közös oldalt fogok készíteni… és az is, hogy beindítottál egy folyamatot bennem: én az ún. eseményeinkről digi oldalt készítek, és terveim szerint ezekből minden évről lesz egy digi album, így pld. lesz egy 2008-as albumom is, aminek ez nagyon király záró oldala lesz! És minden éves albumhoz lesz egy ilyen. Hogy jövőre könnyebb legyen összeszedni, most már nyitottam is egy word-öt, ahová gyűjtöm az idei sikereinket is családtagonként (mert bizony, már most is vannak ám!!! :-)), és így jövőre majd nem kell agyalni, meg tuti nem marad ki semmi.

Még valamit szeretnék elmesélni Neked: már kb. két hete kértem a férjem, hogy írja össze nekem a sikereit, mert oké, hogy a lányokét én szedem össze, de az Övét azért csak jobban tudja Ő… persze, ez mindig elmaradt, ami azért nagy részben köszönhető a zsufi napjainknak is. Tegnap este megint kértem, hogy MOST írja már össze, mert készíteném az oldalt, erre elbagatelizálta, hogy ugyan, mifféle sikere volt Neki, stb. Na, gondoltam mindegy, akkor összeszedem én. Össze is szedtem néhányat, és csakazértsem hagytam békén, felolvastam Neki. Mindre visszakérdezett vigyorogva, hogy „igen?”, látszott, hogy abszolút nem veszi komolyan ezt az egészet… aztán elment zuhanyozni, addigra én már elkészültem az oldallal. Visszajött, megölelt, és közölte, hogy gondolkodott, és Számára az a legnagyobb siker 2008-ra és minden eddigi közös évünkre, hogy ha nagy ritkán kenyértörésre is kerül a sor közöttünk, akkor Ő mindig azt érzi, hogy ha engem elveszítene, abba beleőrülne!!! És EZT írjam bele!!! Akkor már kész voltam, újra meg kellett nyitni és módosítani… de talán sejted, hogy ezt egy cseppet sem bántam! :-) Ehhez tudni kell, azt is, hogy az én férjem olyan büszke fajta, és ritkán nyílik így meg érzelmileg, ettől még különlegesebb érzés volt. Tudom, hogy nagyon szeret, de az, ha kimondják, valahogy extra érzés.
Ha nem lett volna a kihívásod, egy ilyen érzéssel kevesebb lenne most nekem! Köszönöm. ;-)"

"Lapzárta után" befutott Salsera (Brigi) oldala is, köszönöm!:-)

"Még a hónap elején olvastam a kiírásod, de arra gondoltam, h bennem úgysincs annyi kitartás, meg nagyon tehetséges se vagyok, de ma láttam az egyik általam kedvelt scrapper (Linsey) oldalát és bevallom az ő oldala késztetett alkotásra, így most egy háromnegyed óra alatt gyorsan összedobtam ezt. (nem mellékesen Linsey-t lifteltem:)) És most nagyon örülök, h megcsináltam!!:) remélem, h ez még csak a kezdet, de nem ígérek semmit!!:):)"

Februári kihívás

"Rend a lelke, mind esznek!"

(Besenyő Pista bácsi)

Előrebocsátom, hogy valószínűleg nem leszek népszerű februárban! És hogy az előzőhöz képest túl hétköznapinak, túl egyszerűnek vagy éppen túl nehéznek fog tűnni a "lecke"...? Ezt majd mindenki eldöntheti maga...;-)

A kihívás:
Válassz ki a lakásodban (nincs menekvés! albérletedben, szobádban...:-)) egy olyan helyet, egy szekrényt, egy polcot, egy fiókot vagy akár csak egy dobozt, amiben már nagyon régen rendet kellene rakni, de valahogy soha nem vitt rá a lélek! (= ezt úgy szoktuk mondani: "nem volt rá időm...") Ugye, hogy van ilyen?? Hehe, tudtam!:-)

És akkor most van rá egy egész hónapod, hogy rendet rakj benne!:-)

Hogy mire jó ez...? A feng shui blogomban írok róla...:-)

A feladat része lehet - hogy aztán megoszthassuk itt egymással a tapasztalatainkat - az, hogy lefotózzátok a before-after állapotot, ezt aztán szabadon fel lehet használni: meg lehet scrappelni, meg lehet írni az ezzel kapcsolatos felismeréseket és tapasztalatokat!:-) Van olyan, hogy már a rendrakás közben és van, hogy csak utána jönnek az érzések és a gondolatok...

De hadd járjak elöl jó példával! Az én (első?) választottam az egyik konyhafiókunk volt, amit egy ideje alig tudtam becsukni... (Igen, néha bizony a cipész cipője is...!:-)) Úgy döntöttem, hogy - főként, mivel a konyhának ez a része a lakás középpontjára esik és ott a lehető legrosszab bármiféle káosz - elejét veszem a nagyobb gondoknak és nekiestem! 15 egész percig tartott a Nagy Művelet, egy zacskónyi lomot kidobtam, a többit átcsoportosítottam, máshová tettem vagy rendben visszapakoltam. A dolog a várt hatással járt: kedvet kaptam a további, eddig halogatott pakoláshoz, főként még mindig a konyhában...:-) Úgyhogy még lesz dolgom nekem is februárban!;-)

Kíváncsian várom a fotókat és a beszámolókat!:-)

Köszönöm, hogy megtiszteltél ma is a látogatásoddal, további szép napot kívánok!

Tina