Hagyományok, népszokások:
- Nagypénteken tartják a legszigorúbb böjtöt.
- Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak és az állatokat is megfürösztik.
- Sok helyen, nagypénteken nem gyújtanak tüzet.
- A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák.
Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől:
- Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat,
- Nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik),
- A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak.
- A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is.
- Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek.
- Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez:
- A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.
- Helyenként csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.
- Nagypéntek ünneplésének másik jellegzetessége a gyász: Különösen a vidéki vagy falusi gyülekezetekben még ma is az a szokás, hogy a szószéket és az úrasztalát gyászterítővel takarják le.
- Az istentiszteletre amúgy is feketében járó asszonyok mellett a menyecskék és a leányok is fekete fejkendővel mennek a templomba.
- Gyászt és szomorúságot fejez ki a beregi Tiszaháton ismert mondás: "Nagypénteken sokan sírnak, Sok hímes tojást megírnak."
- Általánosan ismert mondás reformátusságunk körében az is, hogy "Nagypénteken mossa a holló a fiát", amely az ünnepre várt esőzéssel van összefüggésben. A nagypénteki esővel - a néphit szerint - a természet is Jézust siratja.
- Nagypénteken tartják a legszigorúbb böjtöt.
- Általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak és az állatokat is megfürösztik.
- Sok helyen, nagypénteken nem gyújtanak tüzet.
- A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák.
Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől:
- Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat,
- Nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik),
- A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak.
- A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is.
- Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek.
- Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez:
- A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.
- Helyenként csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.
- Nagypéntek ünneplésének másik jellegzetessége a gyász: Különösen a vidéki vagy falusi gyülekezetekben még ma is az a szokás, hogy a szószéket és az úrasztalát gyászterítővel takarják le.
- Az istentiszteletre amúgy is feketében járó asszonyok mellett a menyecskék és a leányok is fekete fejkendővel mennek a templomba.
- Gyászt és szomorúságot fejez ki a beregi Tiszaháton ismert mondás: "Nagypénteken sokan sírnak, Sok hímes tojást megírnak."
- Általánosan ismert mondás reformátusságunk körében az is, hogy "Nagypénteken mossa a holló a fiát", amely az ünnepre várt esőzéssel van összefüggésben. A nagypénteki esővel - a néphit szerint - a természet is Jézust siratja.
(forrás: www.csaladinet.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése