A hastánc dicsérete

Kevés olyan tevékenységet ismerek, ahol nőbb a Nő, mint tánc közben. Főként, ha ez ráadásul kifejezetten női tánc. Hol szelíd, hol vad, hol lágy, hol dinamikus, telis-tele a legkülönfélébb yin-es energiákkal. Jó nézni és még jobb részt venni benne! Vannak itt szemtelenül fiatalok, feszes bőrrel és izmokkal és vannak anyukák (ők vannak többen), sokatmondóan kerekedő csípővel és asszonyosabb, de egyáltalán nem kevésbé szép mozgással (sőt:-)). Mindeneki bátran megmutatja a hasát, itt nem téma a szülési csík vagy a lötyögőbb bőr, pedig van belőlük elég: tánc közben túlzás nélkül mindenki gyönyörű! Csillog a lányok szeme, tekerik és rázzák és senkit nem érdekel, kin hol van több vagy kevesebb. Van, aki minden alkalomra beöltözik, pusztán örömből, ünnepli a táncot, a másfél órát, ami róla szól. Felveszi a libbenő szoknyáját és a csilingelős kendőjét, kibontja a haját, sminket tesz fel és még egy nagy, sokköves gyűrűt is húz az ujjára. És van, aki egyszerűen cicanadrágban és haskivillantós pántos pólóban érzi jól magát. Judit, a szőke, fürtöshajú, 50 körüli tanárnőnk bekapcsolja a zenét, nevetve közénk penderül és energikusan belendül, mi pedig mosolyogva próbáljuk követni, pedig nem egyszerű...

És táncolunk, mi Nők.:-)