2009. augusztus 25., kedd

Vera új polcai

"Mikor olvastalak még nem tudtam mit fogok csinálni (igazából azt sem hogy fogok) és valahogy egyszercsak egy nagyon régi terv a kreatív sarkocskám közepén felelevenedett és lám..... :) Most már tudok ütvefúrni és hogy mi a lényege a tiplis felszerelésnek, összepárosítani a fúrószárral meg minden! :) A lényeg pedig, hogy elférek az asztalon és csinos rendben sorakoznak az eszközeim, kellékeim ráadásul még mutatós is így dobozokban és befőttes üvegcsékben... :)
Köszönöm a kihívást! (kicsit késve értesítettelek, bocsi szalad a nyár :) )
Üdv.: Vera (Veka) http://verasgreenroom.blogspot.com"

Kukkantsatok be hozzá, érdemes!:-)

2009. augusztus 19., szerda

Ami fontos

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebet, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem:
"És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?"
Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
"Az igaz, hogy Ő már nem tudja ki vagyok, de én jól tudom ki Ő."
Szó nélkül maradtam miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: Ez a szerelem, ez az amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve ilyen az igazi szerelem!... Nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van."

2009. augusztus 17., hétfő

Olvasós játék

A feladat Moncsitól érkezett és az a lényege, hogy a jelenleg általunk olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kell bemásolni ide.

Kosztolányi Esti Kornélját forgatom éppen és a mondat a következő:
"Higgyétek el, az álom az igazi helyeslés!"

5 embernek kell továbbadni a játékot:
Merika
Izmiri (zárt blog)
Ági (zárt blog)
Vera
Timcsoca

Szép hetet mindenkinek!:-)

2009. augusztus 14., péntek

Fotókat elő!

Most itt nem kezdek bele a scrapbook tömjénezésébe, de persze tehetném! Amióta ezen őrültenek hódolok, állandó az időszakos tárlat a nappalink könyvespolcán: legújabb oldalak a családi fotókkal, másoktól érkezett képeslapok, ajándékba kapott és adott minialbumok mindenfelé. Nálunk aztán nem unatkozik a vendég, amíg a teájára vár;-), elég körbebóklásznia és kézbe venni, átlapozni pár alkotást... Miért szunnyadjanak a családi fotók albumokban, amikor cserélgethetjük és nézegethetjük is őket?

No, de vannak egyéb megoldások is.

Kezdem egy "tyűamindenit"-tel... Hogy tetszik?:-) Részemről kettőt kérek ebből a polcból, de inkább hármat.



De lehet így is, a hálószobába, csipeszekkel egy zsinórra. Feng shuisként viszont azt ajánlom, két ember meghitt birodalmába csak a kettejükről készült képek kerüljenek inkább, jobb az úgy, mintha a dédmama vagy az anyósunk mosolyogna a fejünk fölül állandóan...



Bohém művészlelkeknek:



És ha a képek mégsem olyan fontosak...:-)


2009. augusztus 13., csütörtök

"Igenek" az autóban

Már azt hittem, lassan elfogynak a lelkes törzstagok is a kihívásokról - és lám, mégsem!;-)

"Elmaradtam a júliusi kihívással, pedig sokszor gondoltam, hogy ma lesz a három „igen” napja.

Tegnap reggel elhatároztam erősen és tudatosan, hogy bepótolom a lemaradásom.

Kettőt sikerült összehoznom, ha egyáltalán megértettem a kihívást. (nem vagyok büszke magamra)

Piros lámpánál kéregetőknek nem szoktam pénzt adni. Ma a Kiscelli u és Pacsirtamező kereszteződésénél egy idős nőnek nem mondtam nemet, és a Népfürdő utcai felhajtónál az Árpád hídi piros lámpánál egy féllábú férfinak szintén igent mondtam.

Úgy gondolom elég toleránsan vezetek, de az erőszakosan tolakodókat soha nem szoktam magam elé engedni. Mivel ma „igen” napom van: minden autóst beengedtem, szinte mindenki megköszönte, ez engem is jó érzéssel töltött el.


Ennyi telt belölem:

Puszi: Kati."


Hogyhogy nem vagy büszke magadra...?? Hiszen éppen ennyi volt a dolog lényege!:-)



"Bepótolt" kihívások

Íme a nagyszerű bizonyíték, hogy az itteni kihívások csupán ötletadóak, a megoldás teljesen egyénre (és időre) szabható!:-) Vera levele:

"A júliusi kihívásról még nem számoltam be, úgyhogy ezt most pótolom:
Sajnos csak egy igen jött össze: igent mondtam egy véradásra... Még soha nem adtam vért eddig, nem is tudom miért... Pedig egyáltalán nem félek sem a vértől, sem a vérvételtől, és utólag be is bizonyosodott, hogy tényleg nem olyan szörnyű ez az egész. Az biztos, hogy a jövőben rendszeresen fogok vért adni, ha már eddig elmulasztottam...
A másik két igen is meglesz majd - tudom -, de az júliusban nem sikerült. Azzal "vígasztalom" magam egyelőre, hogy egy véradás három életet ment, majdnem olyan, mintha három igent mondtam volna. :-)

[Ha engem kérdezel, mindenképpen!!:-)]

Azt hiszem áprilisban volt a "csak úgy ajándék" kihívás, amit eddig nem teljesítettem. Ehető ajándékot készítettem eredetileg, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna :-)), de ezt korábban megírtam már Neked. Kézzelfogható ajándék most sem született, viszont az általam kiszemelt embert sikerült megajándékoznom egy beszélgetéssel, amire nagy szüksége volt, és tudom, hogy sokkal nagyobb örömet szereztem neki ezzel, hogy figyeltem rá és meghallgattam, mintha bármi mást adtam, ajándékoztam volna. (Az öröm és az ajándék nem az én személyem volt, hanem maga a másikra figyelés ténye.) Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy a választásom helyes volt, amikor azon gondolkodtam el még áprilisban, hogy kinek esne jól a környezetemben, ha megajándékoznám.

Na és a márciusi fa/virág-ületetés... Hát nem ez a kedvenc foglalatosságom őszintén szólva - bár a virágokat imádom - , de egy picit azért ezt is sikerült teljesíteni utólag. Átültettük az összes virágomat itthon Anyukám segítségével pár hete. Pontosabban én segítettem neki, a munka oroszlánrészét ő végezte, be kell valljam... :-)"

2009. augusztus 12., szerda

Otthon nyaralni

Van, hogy egész évben a nyárra várunk, aztán vagy sikerül szabira menni, vagy nem, vagy sikerül nyaralni, vagy nem és már itt is van augusztus közepe - rohan az idő, meg mi is vele... De nyaralni otthon is lehet, ha tudod, hogy mire vágysz, mire van szükséged, hogy mi az, amitől feltöltődsz. Néha pár apróság is elég, hogy felviduljunk és könnyebben kikapcsolódjunk.

Például egy különleges virágtartó...



Vagy egy jópofa cserépdísz...



Néhány csinos díszpárna - a megfelelő helyre...;-)



Egy séta a közeli füvészkertben...



... vagy erdőben.



És na jó, ez már nem annyira egyszerű, de ha van egy kert, simán megoldható, nem...? Még csillár is lóg a fán!:-)))

2009. augusztus 11., kedd

Egy kád illatos víz

Ki mondta, hogy egy fürdőszoba csak csempés-hideg lehet...?:-) Még ma is félve használjuk a fát a fürdőkben, pedig ha ablak nincs, van szellőző, vannak speciális pácok - nem kellene annyira rettegni a penésztől. Bárhol laktam, nekem eddig a fürdőszoba volt a "kincsestáram", a legféltettebb zugom, a leghangulatosabb kuckóm. Albérletet is úgy választottam, hogy az első utam oda vezetett: ha az tiszta, ékszerdobozszerű, de legalábbis van benne fantázia és megcsinálható romatikusra, jöhet!:-)

Először egy pár szoknyás mosdó:







A kiegészítők és a színek... Mesebeli - és megvalósítható!:-)











Hát nem óriási...?? Egy régi, antikolt képkeret, mint egy egyszerű polc kerete. Szenzációs.



És az abszolút kedvenc: egy gyógynövényes fürdő Holle anyónál, esetleg a törpék házában...:-)



(fotók: countryliving.com)

2009. augusztus 8., szombat

Flo és az igenek

"A júliusi kihívás könnyű volt igazából - az utóbbi időben megint hajlamos vagyok igent mondani, bár elsőre NEM jut eszembe - szóval inkább a "nem"-et kéne gyakorolnom...
Mióta Bars van, extrán "igen"ember lettem ;-) Ez utóbbit még sosem bántam meg - inkább azt szoktam, amikor nemet mondok neki...

Szóval:
1. Bár nagyon fáradt voltam, mégiscsak "táncoltam" Vele - be kell kapcsolni zenét, és utánozni kell amit csinál :-) Annyira édes volt, és olyan jót játszottunk!
2. Szintén jottányi erőm nem volt egyik délután, de mégis elmentem a fiúkkal az Állatkertbe. Nanáhogy jó volt :-) Pláne, hogy megláthattam a pici makit! Tüneményes, ahogy lovagol az anyja hátán :-)
3. Enni szerettem volna egy fagyit... de még nagyon meleg volt odakint (bár már 5 óra volt..) és Zuram is aludt, márpedig ha Bars nem sétál, és a nyakamba kell cipelni, hajjajj. De csakazértis nekiindultam Lurkóval. Szerencsére hajlandó volt motorral jönni, úgyhogy végig szépen gurult rajta, a fagyi rettentő jól esett, és hazafelé tök jól elszórakoztunk, úgyhogy a végén még a patakparton is sétáltunk egyet :D Apa meg kialudhatta magát :-))

Köszi ezt a kihívást is :-)"

2009. augusztus 1., szombat

Tedd meg!

"Az élet elmegy azok mellett, akik csak szövögetik nagyszabású terveiket róla."
(A 'Blow' című filmből)



Az augusztusi kihívás:

Talán emlékeztet egy korábbira, de mégsem ugyanaz: tegyél meg valamit, amit már régóta tervezel! Egyszerűen menj és vágj bele, tapasztald meg, legyen az bármi! Szakíts rá időt és próbáld ki!

Várom az élménybeszámolókat és az élményről készült alkotásokat!:-)