Mi az a stressz és minek "oldani"?

Ha egy kis tudományos háttérrrel szeretnénk kezdeni, akkor érdemes tudni, hogy maga a stressz fogalma az 1930-as években Sellye János kutatói munkássága nyomán vált ismerté. Sellye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják szerveinket, életünket. Sellye kutatásai voltak az elsők, melyek a pszihé és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálgatni.

Mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy nem csak "rossz" stressz (ún. distressz) létezik, hanem olyan is, ami jótékonyan hat ránk és inspirál, egyfajta belső hajtóerő, például amikor tudjuk, hogy valaminek tétje van és ez motivál és segít egy jobb teljesítmény elérésében - ez az eustressz. A distressz az, amivel viszont bizony szembe kell néznünk és amit kezelnünk kell (vagy hát ugye érdemes), mert ha nem törődünk vele, egyszerűen "csak" az életünk lehet rövidebb. Nem is beszélve az életünk minőségéről, addigis. Még szerencse, hogy van más lehetőségünk is, mint a stresszelés.:-)

Vannak fizikai stresszfaktorok, mint például a hőség, a légszennyezettség, a zaj, a kávé és alkohol (és egyéb "ajzószerek") vagy az allergének. Ezek ellen a legkülönbözőbb védekezési módok vannak (például hogy nem a belvárosban lakunk vagy hogy mértékkel fogyasztjuk őket) és részben hozzájuk is lehet szokni, ami bizonyos szintig a szervezet egy természetes védekezése, egy bizonyos határon túl hosszútávon azonban erősen egészségromboló. Ide tartoznak még a fertőzéses, a hormonális és endokrin, azaz a rossz táplálékbevitel miatti, rossz anyagcserébe torkolló fizikai stresszek, ezeket elsősorban az immunrendszer erősítésével és nyilván megfelelő, egészséges táplálkozással lehet kiküszöbölni, de közben nagyon ajánlott már itt is a tudattalan, lelki okokat feltárni. (Olyasmire gondolok, hogy például hogy egy hormonális betegség miért öröklődik a családban női ágon, vagy hogy egy bizonyos testrész fertőzése miért tér vissza újra és újra vagy hogy miért csokifüggő valaki? Ezeket a megfelelő módszerekkel lelki síkon is nagyszerűen fel lehet deríteni és "ki lehet pucolni" és ezek után már sokkal egyszerűbb a gyógyulás vagy a leszokás.)

A lélektani stresszfaktorok, mint az anyagi gondok, a túlterheltség, a konfliktusok vagy a határidők is rendkívül rombolóak, de a jó hír az, hogy tudatos életvezetéssel ezek nagy része kiszűrhető és nagyon jól kezelhető. Nem fogok újdonságot mondani azzal sem, hogy ezeknek a romboló hatása sok esetben "a fejünkben dől el": például hogy mennyi pénzre van szükségünk a megelégedettségünkhöz vagy a meglevő, befolyó pénzeket hogyan kezeljük, hogy hány féle és milyen határidőnk vannak és ezeket hogyan rangsoroljuk, hogy mibe mennyi energiát fektetünk, hogy a teendőinket hogyan osztjuk be, ez mind-mind hozzáállás és tudatos tervezés kérdése, ami tanulható és fejleszthető.

Érdemes körülnéznünk a környezetünkben, ez is az önismeret fontos része: milyen helyzet az vagy pontosan ki az, aki időről-időre stresszt okoz? Érdemes beazonosítanunk a "kritikus személyeket": ők azok, akiknek például nem szívesen mondunk nem-et (ha ez általános tulajdonságunk, akkor bizony minden ember stresszt okoz!), akik jelenlétében nem vagyunk természetesek, akik előtt jó színben szeretnénk feltűnni (megintcsak: ha ez általános tulajdonságunk, akkor minden ember stresszt okoz!) és azok is, akiket csodálunk vagy akiknek így vagy úgy ki vagyunk szolgáltatva. A Nagy Titok, hogy hiába is próbálnánk a másik embert megváltoztatni, ez szinte soha nem sikerül (Hiszen mi hogyan érezzük magunkat, ha bennünket akar valaki megváltoztatni? Van hozzá joga?:-)) - csakis személyiségfejlesztő munkán keresztül lehetséges, hogy mi magunk máshogyan álljunk ezekhez a személyekhez és a hasonló helyzetekhez. Ha ez nem történik meg, bármiféle kapcsolati munka is csak félsiker (bár legalább az is már valami).

A stressz leküzdése, a megoldás mindig az agyban, a hozzáállásban, az életszemléletben kezdődik. A Világ olyan, amilyennek mi látjuk. Azt éljük, amit észreveszünk benne. Ha állandóan a nehézségeken, a terheken, a hiányosságokon van a figyelmünk és méltatlankodunk, ítélkezünk és zsörtölődünk, akkor a Világ csupa stressz és igazságtalanság lesz a számunkra. Ha viszont azt vesszük észre, azon van a fókuszunk és azt "dédelgetjük" a sérelmeink helyett, ami szép és jól működik, ami sikerül és ami örömet okoz (hiszen pár percnyi Csodákat is meg- vagy lebecsülhetünk, ez is csak rajtunk múlik!), akkor mi Világunk is ilyenné lesz...

Legközelebb a negatív és pozitív stresszkezelési stratégiákról szeretnék majd mesélni.:-)