2009. július 12., vasárnap

Benjamin

Mély tartalmakat feszegető, komoly - számomra kissé komor - film. Furamód végig benne van a főszereplő furcsaságának a tragikuma, ami egészen szívszorítóvá teszi a hangulatot még a történet ritka önfeledt, vidám pillanataiban is. Egy olyan film, amit "látni kell", ez kétségtelen, aztán lehet róla beszélgetni - szerintem egyáltalán nem szeretni nem is lehet, mert egészen egyszerűen szép és felkavaró.

Az öreg Brad Pitt viszont annyira bizarr volt szegény még önmagában is, nemhogy belegondolva, hogy az most valójában még egy gyerek, hogy én is "fordítva" működtem közben: a film eleje közben nem nagyon tudtam enni a látványától... Az öregítő sminkek egészen jól sikerültek, a számítógépes fiatalító kúráknál viszont (nekem) nagyon kilógott a lóláb a porcelánarcok láttán, az néha sajnos illúzióromboló volt.

Összességében persze bekerül a tündérkönyvtárba, mert értékes, varázslatos filmnek találtam. És valószínűleg mindenkinek más értéket közvetít, akár egészen mást mutathat és adhat - ha ez volt a cél, akkor azt sikerült elérni.


2 megjegyzés:

Unknown írta...

Legutóbbi "filmajánlatod" után megnéztem az Igenembert, akkor sem csalódtam. Ezt is megkell néznem, bár régóta terveztem, de eddig mindig elmaradt, de majd most :)

kajkokati írta...

Nem szoktam filmet kétszer megnézni, de másodszor is ugyanúgy a hatása alá kerültem. Különlegesen érdekes egészen végig leköti a figyelmed, és mélyen elgondolkoztató.