Nehezebb feladatot adtam magamnak a júliusi kihívással, mint hittem volna! Annyira magától értetődő, hogy mikor mondok igen-t és mikor nem-et egyes helyzetekben, hogy igen nehéz ebből kilépni. Viszont néha tényleg érdemes kilépni belőle, azt is tapasztaltam. Jó kis kísérlet volt és még van is néhány nap júliusból... Átütően tanulságos sztorim ugyan nincsen, de kettő tudatos igen-t fel tudok idézni az elmúlt hetekből:
1. Napi szinten igen sok telefont kapok, ahol a legkülönbözőbb ajánlattal keresnek meg a cégnél, mint ügyvezetőt. Ilyenkor általában hamar leteszem, a nyolcvannyolcadik borkóstóltató cég vagy internetes szolgáltató, futár-szolgálat nem érdekel, főleg, ha sok a sürgős munka. Az egyik ilyen tizenkettő egy tucat hívást viszont kivételesen meghallgattam - a sürgős teendőim dacára és hogy kolleganőm szabija miatt ráadásul kettő helyett dolgoztam - és kiderült, hogy ennek köszönhetően egy kedvezőbb percdíjjal beszélhetünk a vonalas telefonon, egy plusz év hűségnyiltakozattal. Mivel nem szándékozunk váltani, ez persze belefér és akkor most örülünk.:-)
2. A szabadságom előtti utolsó munkanapon éppen a nyár eddigi legmelegebb napja volt, 38 fok délután kettőkor, amikor elindultam hazafelé a hullámzó levegőjű Belvárosban. Mivel a Párom és kisfiam a nagyszülőknél töltöttek pár napot, egyedül voltam otthon. Eszembe jutott, hogy milyen jó volna most, hogy ráérek egész délután, kicsit csavarogni a 1,5 metrómegállóra levő vásárcsarnokban, ahol évekkel ezelőtt jártam utoljára és venni pár fincsi dolgot, felfedezni, oda vajon miért érdemes néha eljárni...? Az időjárásra gondolva persze egyből elment tőle a kedvem, inkább vágytam a hűvös szobába mielőbb, mint egy emberekkel teli forró csarnokba, ráadásul gyalog voltam, de mégis elmentem - ha már kitaláltam, legyen "igen"!
Egy szó mint száz: megérte!:-) Legalább ötször ide-oda végigsétáltam az egész helyet és isteni dolgokat találtam, vettem egy tő bordó bazsalikomot, házi joghurtot, aszalt paradicsomot (ennek lehet, hogy szentelek még egy külön bejegyzést:-)), juhtúrót, magos baguettet reggelire és még pár apróságot és finomságot, amit két kézzel, hazabuszozással elbírtam.
Harmadik még nincs, de ami késik, talán nem múlik.:-)
A következő 2 hétben egy kis szünet lesz itt a blogon, mert nyaralni megyünk. Az augusztusi kihívás felkerül majd jövő héten és azért várok igen-sztorikat azoktól, akiknek van ilyen!
További szép nyarat kívánok!
Tina
1 megjegyzés:
Ez most nekem kimarad. Nehéz feladat, mert
1. egyébként is jellemzően igent mondó ember vagyok
2. nem volt olyan szituáció, amikor nemet mondtam, és új élményt jelentett volna egy igen
3. megnéztem az ajánlott filmet, és nekem azt jelentette: ne mondj ész nélkül igent !
De megígérem, ha lesz olyan, hogy nemet mondanék, emlékezni fogok a feladatra, és igent mondok. És majd akkor beszámolok.
Megjegyzés küldése