Sereghajtó (?) fecskék

Még érkezett néhány szívet melengető alkotás, egy pár egészen meglepő helyekről, ahonnan nem is számítottam rá - köszönöm, Lányok!;-)

Csuti gyönyörű hagyományos oldala, bővebben a blogjában ír a sikerekről, amelyek a kis könyvecskéban rejtőznek:

Az első meglepetés Verától, kedves "kollégámtól":-), akivel ugyan egy helyen tanultunk, csak éppen nem egy időben és akit személyesen még nem is ismerek, virtuálisan viszont - szerencsémre:-) - évek óta:

"Átgondoltam a 2008-as évemet, és rá kellett jönnöm, hogy MINDEN, amit elterveztem, vagy, amit kitűztem magamnak célként - azokat sikerült megvalósítanom. :-))) Ez most tudatosult bennem...

Élveztem nagyon a feladatot, azt a részét is, amelyben "össze kellett szedni" a sikereket, és a kreatív részét is. Utóbbit már csak azért is, mert soha előtte nem scrappeltem (most úgy érzem "megfertőződtem" ;-)), tehát ez nekem ebből a szempontból is kihívás volt. Ez az első ilyen jellegű munkám.

Azt hiszem úgy belejöttem, hogy ezentúl minden hónap végén fogok készíteni ilyet. :-))

Annyit még el kell mondanom, hogy nagyon feltöltött energiával a feladat! :-))

Köszönöm! :-)"

És itt van Mónika (Nik, Cinnamon:-)) barátosném egyenest a tengerentúlról, aki szintén először próbálkozott scrappeléssel és húha, rögtön hagyományossal kezdte, pedig tőle valami tündériszép mesét vártam volna a témában, így a hónap meglepetés-győztese a számomra biztosan ő! Mellékelem szinte az egész levelét, mert megéri!:-)))

"Nos, lehet, hogy scrapper nem vagyok, de fotós mégúgyse, így elnézést a minőségért :-) természetesen albumtechnikával dolgoztam (nem mertem szembemenni a széles tömegekkel, meg aztán kinek lett volna ideje egy egész évet kigobelinezni vagy subázni egy hónap alatt?! Nem mintha bármelyik is komolyan felmerült volna), és minden hibát el is követtem, amit egy kezdő elkövethet. Folyós ragasztóval kezdtem, így hullámos lett az alap; a kaparós matrica elcsúszott, így a nullás kicsit krumpliforma, és ha újra kezdeném, tutira függőlegesre állítanám a fotót. Na sebaj! Ennyivel is jobban hasonlít legalább az évemre: kicsit girbegurba, de én csináltam, mindenestül, és az eredménnyel meg vagyok elégedve. Tulajdonképpen meg is lepődtem, amikor számbavettem a sikerlistához az egyes pontokat: ezt a sokmindent tényleg én tettem volna 2008-ban, amit menetközben annyiszor éreztem porosnak és unalmasnak?! Sőt, olykor könnyesnek is, de mint tudjuk: az az év, aminek végiggondolásakor nem fakadsz sírva akár ilyen, akár olyan okból, olyan, mintha nem is lett volna... És az egyes sikerpontok (sajnos a címkén nem látszanak valami fényesen): - külszolgálat Washingtonban - utazások - autóvezetés - költözés és lakberendezés - rendszeres jóga - gyönyörű karácsony mindenestül - és a legfontosabb: szerelem Szép kis feladat mind, nem igaz? Várom, hogy valamennyin tovább dolgozhassak idén is, és legalább annyi sikerem legyen velük, mint 2008-ban :-)
P.s.: a végére jön a technikai leírás, igaz? Nos, az alap valami krémszín antikolt izépapír kartonlapra ragasztva, a tetején daisyd pöttyös kékből ötcentis csík, mintás ollóval vágva. Nagyon tuti kis szerszám. Egyből megtetszett, úgyhogy a fotó alapjához ugyanebből a pöttyösből vágtam még vele, hogy régi fényképekhez hasonlóan cakkos szegélye legyen. A siker felirat betűi basicgrey matricakollekció, alatta két mozijegy - kakukktojások 2007 decemberéből: P.S. I love you. Remek film, van benne szerelem és tragédia, Amerika és Írország, és egy cseppet-sem-tökéletes, ám nagyon szerethető pár. Úgy gondoltam, illik hozzánk :-) alatta a pöttyöshöz illő címke rózsaszín szaténszalaggal. Jobboldalt az évszám egy kerek kék címkén szerepel (lusta vagyok a gyártót megnézni, de te tuti felismered), krémszín szaténszalagra fűzve, alatta egy Atlantic Cityben készült fotó. És az egészen végighúztam egy rózsaszín organzaszalagot krém- és rózsaszín gyöngyökkel, végül rábiggyesztettem egy vörösréz macskát, csak mert az kell :-)"

(P.S. én: a képet Picasaban kicsit megdolgoztam Neked...;-))

Még van pár nap a hónapból, csak bátran, aki még nem küldte...!:-)