2009. január 4., vasárnap

Fuss, Forrest, fuss!

"A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat."

(Forrest Gump)

Egy régi nagy kedvenc, amiben szintén minden alkalommal rejlik valami új mélység és aminek a zenéje önállóan is remekmű (Alan Silvestri).

A (talán igaz?) történet egy végtelenül egyszerű, tisztalelkű vidéki fiúról, aki apa nélkül nő fel, ráadásul az értelmi képességei is messze elmaradnak az átlagtól, és aki aztán az élete során mégis több alkalommal - akarata ellenére, anélkül, hogy felfogná - beleszól a történelem folyásába, de ami még fontosabb, aki képes pusztán a tiszta, jólelkű lényével változtatni emberek sorsán maga körül. És egyben egy életen át tartó szerelem története is ez, ami itt aztán tényleg nem csak frázis, hanem egy cirkalmak és bonyolítások nélküli, elkötelezett, magától értetődő érzés. Sokat tanulhatunk belőle.

Kevés meghatóbb jelenetet ismerek a filmtörténetben, mint amikor Forrest megtudja, hogy fia van és amikor az első kérdése ebben a sokkoló helyzetben a legtermészetesebb önzetlenséggel rögtön az, hogy ugye a fiú okos és nem "buta" ahogyan ő...?
Gyönyörű.:-)

2 megjegyzés:

BoBo írta...

Mi is megnéztük tegnap, tényleg nagyon jó film. Tele finom filmcsmgékkel.

kisvirág írta...

Imádom én is mióta csak először láttam.