2010. október 22., péntek

Telihold és hangtálak

Csodaszép élményben volt ma részem: hangtál meditáción jártam. Tizenegyen gyűltünk össze és más dolgunk nem volt, mint feküdni pokrócba burkolózva a terem padlóján otthonos félhomályban, követni a meditáció szövegét és hallgatni a kísérő zene helyett (gyanánt) a tibeti hangtálak zengését és búgását. A meditáció a Születésünk Fájához vezetett és találkozhattunk a Földanyával, számomra a legszebb az egészben mégis a tálak magával ragadó csengése-bongása volt. Előzőleg annyit tudtam már, hogy mint minden tiszta, természetes eredetű dolog, a tiszta hangok is magas rezgéssel, így gyógyító erővel bírnak. Ennél többet szándékosan nem olvastam róla, hogy "mit is kell majd éreznem", nehogy az befolyásoljon.

A tálak különböző hangmagasságokban és erősséggel szólaltak meg, rövid, jóleső hangsorok játszódtak le, míg lassan úgy éreztem, a testem minden sejtje átveszi ezt a nagyon pihentető, éteri remegést. Mintha az aurámat masszírozták volna. (Valószínűleg így is volt.:-)) A baba melletti három hónapnyi alvás-deficitet sikerült behozni cirka egy óra alatt, rezegtem, zsongtam, szó szerint "helyrerázódtam", végtelenül feltöltődtem.

Ráadásul telihold is van ma, de nem tudom, ez jó-e vagy rossz mindeközben, csak érdekes.:-)

Szívből ajánlom a tibeti hangtálas relaxációt!

1 megjegyzés:

Vera írta...

Ezt nem hiszem el... :-O Éppen ezen a héten néztem utána, ugyanis szeretném megtanulni és szeretnék foglalkozni ezzel is... Ez (a bejegyzés) már a második szinkronjel volt. :-))