- Szép, szép? A pénzköltés időzítése és helye azonban nem megfelelő.
- Miért? - kérdezte teljesen értetlenül az építési vállalkozó.
- Hát bizony ezt a pénzt, amit most költöttél el erre a két lakásra, jóval korábban kellett volna elköltened!
- Micsoda?? - kérdezte dühösen a vállalkozó.
- Figyelj! Ha ezt a pár millió forintot gyermekeid tanulásába fektetted volna, akkor nem lenne most arra gondod, hogy lakást vásárolj számukra - felelte a holland.
- Ezt hogy érted? - kérdezte érdeklődve a vállalkozó?
- Ha a tanulásukba fektetted volna a pénzed, akkor olyan iskolába járattad volna őket, amely egyben biztosíték arra, hogy az egyetem elvégzése után 2 évvel önállóan, a segítséged nélkül vesznek lakást magunknak. Na? És ez még nagyobb büszkeséggel tölthetne most el! Azt a pénzt nem jó időben és nem jóra költötted!
Megnyugtató lenne számodra is, ha egyetem után nem kellene még évekig finanszíroznod gyermekedet?
Ha nem sajnálsz "költeni" gyermekedre, akkor ne nyújtsd a kész megoldásokat tálcán számára! A legjobban teszed, ha azt a pénzt, amit rá szánsz, gyermeked tudásába fekteted. Ezzel olyan ?muníciót? adsz neki, amely segítségével az életben bármikor képes lesz jól (nemcsak valahogy) boldogulni. NÉLKÜLED!
- Hát igen ? fejezte be a történetét a fejvadász. Ezt a szemléletet és ilyen eredményt a gyermeknevelésben - nálunk Magyarországon - még csak kevés ember mondhatja magáénak.?
Visszafelé bandukolva a tárgyalásról elgondolkodtam. Eszembe jutottak azok az ellenérvek, amelyek most benned is megfogalmazódhatnak. "Na jó - gondolhatod - az egy más ország. Nekik könnyebb. Ők gazdagabbak és több lehetőségük van. De nekünk? ..."
Aztán eszembe jutottak a főiskolát végzett jelöltek,
akik nemrég jártak nálunk, és a próbamunka során ha egy kicsit bonyolultabb feladatot kaptak, már összezavarodtak és hibát hibára halmoztak.
Ők is azok közé tartoztak, akik már hosszú ideje keresnek állást, de úgy kerültek ki az iskolából, hogy nem rendelkeznek azzal a tudással, amely szükséges ahhoz, hogy olyan állást találjanak maguknak, amit aztán meg is tudnak tartani.
Ha belegondolsz, hogy
a gyerekek tanulási képességének 50%-a az életük első négy évében alakul ki, akkor ez azt jelenti egyben, hogy te - mint szülő - a világ legfontosabb oktatója vagy.
Kulcskérdés - honnan várhatjuk a segítséget?
A válasz egyszerű. Magunktól.
Megkérdezhetem?
Ha lenne 100 millió forintod, mire költenéd? Egy szép házra? A legújabb típusú Mercedes autóra, úszómedencére vagy ... Mire?
És végül egy játékos ötlet - Életed térképe
Egy napon, amikor mindenki unja magát, kérd meg gyermekedet, (de előtte próbáld ki magadon), hogy rajzolja meg az élete térképét.
Egy olyan térképet, amelyen földrajzi ismertetőjegyek képviselik a jelentősebb fordulópontokat, a boldogság forrásait, az érdeklődési területeket és így tovább. Kérdezd meg tőle, hogy melyik lenne a legmagasabb hegycsúcs az élete térképén, és hogy vajon egynél több ország lenne-e rajta. Hogy hívnák az óceánokat? Hol lenne az iskola? Hol a családja? Milyen lenne a nyári vakációja, ha lerajzolná a térképre?
Úgy vélem, hogy életetek térképének megrajzolása jó módszer arra, hogy elgondolkozz. Milyen értékeket is adtál át eddig gyermekednek?"
(www.csodasuli.hu)
És a kérdésre is írhatsz választ: Te vajon mire költenéd azt a bizonyos összeget...?
4 megjegyzés:
Az eszmei mondandóval egyetértek, de valóban vitatkoznék az egész gondolatmenet alapjával, miszerint:
"Ha a tanulásukba fektetted volna a pénzed, akkor olyan iskolába járattad volna őket, amely egyben biztosíték arra, hogy az egyetem elvégzése után 2 évvel önállóan, a segítséged nélkül vesznek lakást magunknak."
Nos, nálunk ilyen nem létezik. És szerintem nem azért, mert "Na jó - gondolhatod - az egy más ország. Nekik könnyebb. Ők gazdagabbak és több lehetőségük van. De nekünk? ..." Nem azért, mert gazdagabbak és megtehetik, hogy jó iskolára költsenek.
Ha itt, Magyarországon meg egy szülő jó iskolára költ is és a gyerek valóban megcsíp egy jó állást, mondjuk azonnal középvezető lesz egy nagyvállalatnál (persze apu=anyu segítsége vagy más protekció nélkül lássuk be, ez is lehetetlen és jogosan, hiszen egy friss diplomás semmit nem tud arról, hogyan kell irányítani egy osztályt/részleget stb.).
Szóval ha emberünk megcsíp egy zsíros állást és keres havi fél milliót bruttó, abból 270.000 forint érkezik a számlájára. Mivel addig is lakni kell valahol, amíg két év múlva (?) meg nem veszi a saját lakását, így költ mondjuk 70.000-et egy átlagos albérletre, rezsivel, internettel. Kocsit sem tud még venni, anyáék meg nem adnak, ezért vesz mondjuk egy BKV bérletet minden hónapban 10.000-ért, eszik is valamit, mondjuk havi egyszer akár egy középkategóriás étterembe is eljut, ami 30.000 havonta és elmegy szórakozni, színházba, koncertre a barátaival, vesz néha új ruhát vagy a két év alatt egyszer lecseréli a mobiltelefonját vagy fejleszt valamit a számítógépén. Erre költ átlag 50.000-et egy hónapban.
Tehát hó végén marad emberünknek 110.000 forintja.
Vagyis a két év alatt 2.640.000 forintot tud félretenni. Ha mondjuk ügyesen még le is köti valahol és kamatozik 5%-ot, akkor kb 3 millió forintig tud eljutni.
És akkor feltételztük, hogy emberünk nem ment el nyaralni vagy síelni a barátaival egyszer sem.
Milyen lakást tud magának venni abból a 3 millióból? Semmilyen. A mai viszonylatok között, mikor 10 évvel ezelőtti szintre estek vissza a lakásárak, még mindig kb. 10.000.000 forint egy átlagos, 35 nm-es lakás.
Tehát egy 35 nm-es lakásért is 8 évet kellene dolgoznia, vagyis emberünk 31 éves lesz, mire hozzájut egy saját garzonhoz. És akkor ugye feltételeztük, hogy 31 éves koráig nem alapít családot, nem vállal gyereket, majd ha mégis, akkor ezen a 35 nm-en fognak lakni hárman, vagy négyen, mert egy családi házért még 20 évig kellene dolgozniuk ketten.
Nem azzal van a baj, hogy az emberek nem költenek a gyerekek taníttatására, hanem azzal, hogy az értelmes, tanult, jó képességű fiatalok sem tudnak saját erőből, hitel vagy szülői segítség nélkül egzisztenciát teremteni maguknak.
És ha lenne 100 millióm, amiből akár USA-ba is járathatnám a gyerekemet, akkor csak még nagyobb bajba sodornám, hiszen valószínűleg soha életében nem jönne már haza Magyarországra (ami neki lehet, hogy jó, de szülőként és magyarként mindenképp rossz), vagy ha hazajönne, akkor tényleg sehol nem állnának vele szóba, mert túlképzett és nem a magyar valóságon szocializálódott. Sajnos két ilyen ismerősöm is van, egy Cambridge-be, a másik valamelyik neves amerikai egyetemen végzett, mai napig nincs munkájuk, mert úgy félnek tőlük a munkaadók, mint a tűztől. :S
Ettől függetlenül a térkép ötlete szép, kipróbálom szerintem.
Szilvi, köszönjük szépen, elgondolkodtató dolgokat írsz!:-)
Egyetértek azzal (és tapasztalom is folyamatosan), hogy "az értelmes, tanult, jó képességű fiatalok sem tudnak saját erőből, hitel vagy szülői segítség nélkül egzisztenciát teremteni maguknak", ez ma itthon szinte ténynek nevezhető, nagyon nem is lehet vitatkozni vele.
A cikknek szerintem valójában inkább az eszmei mondanivalója a lényeg, azaz hogy azalatt a 2 (5, 10?) év alatt az a bizonyos életbe kiperdült fiatal mit kezd a megkeresett pénzével? Hogy hogyan teremt (teremt-e) magának megtakarítást, vagyont, ha ezt megteheti? És egyáltalán: hogyan kerülhet olyan kedvező helyzetbe, hogy megtakarítása legyen - vagy ha ez szükségessé válik, hogyan maradhat biztonságban a hitel törlesztése mellett is...?:-) Mert ez már szemléletmód, nevelés, tanítás, jó példa kérdése is.
Érdekes gondolat,de még nagyon távolinak érzem.
Viszont a "mire költenél 100milliot" kérdésre egy pillanatot sem kellett gondolkodni.
A gyermekemre,hogy teljesen egészséges legyen,dacolva mindenféle orvos kijelentésével.
És talán az egészség még fontosabb mint a tudás.
Mert a tudás megszerezhető,de ha egészség nincs...
Sajnos van, ami nem pénzkérdés...
Szívből kívánom Nektek a legjobbakat!!
Megjegyzés küldése