Kívánjunk! De hogyan is...?

Katt idei és olvasd el, szerintem hogyan!:-)

Önismereti játék

Tudom, tudom, elmaradtam a havi kihívásokkal, pedig szeretitek őket, kérlek ne haragudjatok érte! A három hónapos rózsaszín mosolygós-ordítós csomagom talán megfelelő vis maior lehet, de persze nem szeretném ráfogni ezt a fiaskót. Kárpótlásul viszont most egy újabb játékra invitállak Benneteket!:-)

Nagyon hitelesnek és az önismereti út igen kifejező részének találom a projektív ("kivetítő", azaz az egyéni tudattalanról árulkodó) rajzteszteket. A rajzolás, a kreatív önkifejezés amúgy is a "nünükém" ugye:-), sőt, miközben azon gondolkodtam, mit is játsszunk itt együtt legközelebb, megvilágosodtam, így rögtön személyes vonatkozása is lett a dolognak. Hirtelen ugyanis teljesen magától értetődőnek éreztem, hogy ezen a vonalon - a megkezdett természetgyógyászati tanulmányaim mellett - még intenzívebben tovább fogom képezni magamat, hiszen ez tökéletesen kikerekíti a szenvedélyemet és az eddigi tanulmányaimat és tapasztalataimat a lélekgyógyászat területén, a jobb agyféltekés rajzolást és a gyerekekkel való foglalkozást is beleértve. (Éljen, éljen, egy megvilágosodás mindig jól jön!:-))

Nos, íme a játék!

Egy üres (A5 is elég) lap közepére húzz egy kb. 5 cm-es vízszintes vonalat! Aztán csukd be a szemed, vegyél három nagy levegőt, miközben próbálsz ellazulni és aztán a szemedet már kinyitva egészítsd ki a vonalat egy egyszerű rajzzá, azzá, ami először az eszedbe jut!

(Ne olvasd el a kommenteket a feladat elvégzése előtt, nehogy az befolyásoljon!!)

A megfejtés:
Ha ehhez a bejegyzéshez legalább 100 komment érkezik, amiben leírjátok, kinek mi lett a rajza (vagy leírás nélkül egyszerűen csak jeleztek, hogy elkészültetek a játékkal), elárulom a megfejtést!
További feltétel a megoldáshoz, hogy a jobb felső sarokban található facebookos "tetszik-like" számláló mellett legalább a 100-as szám álljon és ugyanígy a honlapomon található számláló mellett is!
Terjesszétek a játékot bátran mindenhol!:-)
Ha hamarabb összegyűlne a fenti résztvevő- mennyiség és "rajongótábor", a megfejtést akkor is csak egy hét múlva fogom elárulni, hogy mindenki idetaláljon addig, aki részt szeretne venni.

+1 ajándék:
A játék egy komplett személyiségelemzés egy része. A résztvevők (azaz jelen bejegyzéshez kommentelők) között kisorsolok egy valakit a jövő héten, a megoldás felfedése után (ekkor zárul majd a részvételi lehetőség!), akinek az teljes elemzést elkészítem. Juj de jó, ugye?:-)))

Előre is köszönöm Nektek a részvételt!:-)

Telihold és hangtálak

Csodaszép élményben volt ma részem: hangtál meditáción jártam. Tizenegyen gyűltünk össze és más dolgunk nem volt, mint feküdni pokrócba burkolózva a terem padlóján otthonos félhomályban, követni a meditáció szövegét és hallgatni a kísérő zene helyett (gyanánt) a tibeti hangtálak zengését és búgását. A meditáció a Születésünk Fájához vezetett és találkozhattunk a Földanyával, számomra a legszebb az egészben mégis a tálak magával ragadó csengése-bongása volt. Előzőleg annyit tudtam már, hogy mint minden tiszta, természetes eredetű dolog, a tiszta hangok is magas rezgéssel, így gyógyító erővel bírnak. Ennél többet szándékosan nem olvastam róla, hogy "mit is kell majd éreznem", nehogy az befolyásoljon.

A tálak különböző hangmagasságokban és erősséggel szólaltak meg, rövid, jóleső hangsorok játszódtak le, míg lassan úgy éreztem, a testem minden sejtje átveszi ezt a nagyon pihentető, éteri remegést. Mintha az aurámat masszírozták volna. (Valószínűleg így is volt.:-)) A baba melletti három hónapnyi alvás-deficitet sikerült behozni cirka egy óra alatt, rezegtem, zsongtam, szó szerint "helyrerázódtam", végtelenül feltöltődtem.

Ráadásul telihold is van ma, de nem tudom, ez jó-e vagy rossz mindeközben, csak érdekes.:-)

Szívből ajánlom a tibeti hangtálas relaxációt!

Találkozás a Mesterrel

Részlet a 2003-mas őszi Sivananda YogaLife jubileumi mellékletéből. Swami Vishnu-devananda visszaemlékezik legelső találkozására Swami Sivanandával:

“Elég furcsa módon hallottam először Sivanandáról. Éppen egy elveszett papírt kerestem a szemétben, mikor találtam egy Sadhana Tattwa-nak nevezett kis papírt. A tanításai olyan egyszerűek és lényegretörőek voltak: ´egy gramm gyakorlat felér egy tonna elmélettel´. Pár nap szabadságot vettem ki a katonaságtól és elmentem megnézni őt. Nyoma sem volt nála vallásos képmutatásnak, nem ült tigrisbőrön, hamuval bedörgölt testtel. Rendkívüli spirituális kisugárzása volt. Amikor másodszorra láttam, Swami Sivananda éppen felém jött a lépcsőn. Nem akartam meghajolni előtte. Fiatal voltam és arrogáns, nem akartam meghajolni senki előtt - Swami, önmegvalósított lélek, vagy akárki - engem nem érdekelt. De hát az volt a hagyomány, hogy meg kellett hajolni egy szent ember előtt. Nem akartam meghajolni előtte. Hogy kikerüljem a helyzetet, elálltam az útjából. A Mester meglátott, és elindult felém. Megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem. Aztán leborult és megérintette a lábaimat!! Az egész testem hevesen remegni kezdett. Egész szívemmel, életemmel és szeretetemmel megtanultam meghajolni minden típusú ember előtt, mindenféle fenntartás nélkül. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével. Nem azt vette figyelembe, hogy én egy hülye fiú vagyok, pedig pont az voltam. Megérintette a szívemet és kitörölte belőlem az egoizmust. Nem tudok semmi másról a világon, ami eltörölte volna belőlem ezt az egoizmust. Ez volt az első leckém, és ha el fogom érni az egymilliomod részét a Mester önzetlenségének, az az ő kegyelme. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével.”

Játsszunk egyet!:-)

Nos, mi a közös bennük? Annyit segítségképpen, hogy ezek a kedves népek főként együtt értelmezhetőek, de több szempontból is egészen máshogyan szoktuk meg őket...;-)

(Ha látod, hogy van már megjegyzés, vagyis valószínűleg megfejtés, szerintem ne nézd meg azonnal!)

Derűs fizika

Szerintem nem csak az én rémálmaimban köszönnek vissza a gimis fizikaórák... Szerencsés, ha valakinek olyan jó tanára van, hogy élvezheti ezt a tantárgyat. Felnőtt fejjel már azt mondom, hogy az egyik legérdekesebb tantárgy lehet, ha tudják jól tanítani. De ha nem fogtad ki - akár a gyerkőcöd számára - Öveges professzor utódát, íme egy kis kedvcsináló a lurkóknak. És persze felnőttek is elkezdhetik!;-)

Wake up the Box
Wake up the Box 2

Életünk térképe

"Egy ismerősöm (...) aki egy építési vállalkozó, nemrég vett két lányának egy-egy lakást. Ki ne lenne büszke erre, ha gyermekeit úgy indíthatná el a nagybetűs életbe, hogy azok saját lakással rendelkeznek! Azonban amikor ezt egy holland származású, hazánkban élő üzletember meghallotta, elcsodálkozott és azt mondta az építési vállalkozónak. Na de ilyet!

- Szép, szép? A pénzköltés időzítése és helye azonban nem megfelelő.

- Miért? - kérdezte teljesen értetlenül az építési vállalkozó.

- Hát bizony ezt a pénzt, amit most költöttél el erre a két lakásra, jóval korábban kellett volna elköltened!

- Micsoda?? - kérdezte dühösen a vállalkozó.

- Figyelj! Ha ezt a pár millió forintot gyermekeid tanulásába fektetted volna, akkor nem lenne most arra gondod, hogy lakást vásárolj számukra - felelte a holland.

- Ezt hogy érted? - kérdezte érdeklődve a vállalkozó?

- Ha a tanulásukba fektetted volna a pénzed, akkor olyan iskolába járattad volna őket, amely egyben biztosíték arra, hogy az egyetem elvégzése után 2 évvel önállóan, a segítséged nélkül vesznek lakást magunknak. Na? És ez még nagyobb büszkeséggel tölthetne most el! Azt a pénzt nem jó időben és nem jóra költötted!

Megnyugtató lenne számodra is, ha egyetem után nem kellene még évekig finanszíroznod gyermekedet?

Ha nem sajnálsz "költeni" gyermekedre, akkor ne nyújtsd a kész megoldásokat tálcán számára! A legjobban teszed, ha azt a pénzt, amit rá szánsz, gyermeked tudásába fekteted. Ezzel olyan ?muníciót? adsz neki, amely segítségével az életben bármikor képes lesz jól (nemcsak valahogy) boldogulni. NÉLKÜLED!

- Hát igen ? fejezte be a történetét a fejvadász. Ezt a szemléletet és ilyen eredményt a gyermeknevelésben - nálunk Magyarországon - még csak kevés ember mondhatja magáénak.?

Visszafelé bandukolva a tárgyalásról elgondolkodtam. Eszembe jutottak azok az ellenérvek, amelyek most benned is megfogalmazódhatnak. "Na jó - gondolhatod - az egy más ország. Nekik könnyebb. Ők gazdagabbak és több lehetőségük van. De nekünk? ..."

Aztán eszembe jutottak a főiskolát végzett jelöltek,

akik nemrég jártak nálunk, és a próbamunka során ha egy kicsit bonyolultabb feladatot kaptak, már összezavarodtak és hibát hibára halmoztak.

Ők is azok közé tartoztak, akik már hosszú ideje keresnek állást, de úgy kerültek ki az iskolából, hogy nem rendelkeznek azzal a tudással, amely szükséges ahhoz, hogy olyan állást találjanak maguknak, amit aztán meg is tudnak tartani.

Ha belegondolsz, hogy

a gyerekek tanulási képességének 50%-a az életük első négy évében alakul ki, akkor ez azt jelenti egyben, hogy te - mint szülő - a világ legfontosabb oktatója vagy.

Kulcskérdés - honnan várhatjuk a segítséget?

A válasz egyszerű. Magunktól.

Megkérdezhetem?

Ha lenne 100 millió forintod, mire költenéd? Egy szép házra? A legújabb típusú Mercedes autóra, úszómedencére vagy ... Mire?

És végül egy játékos ötlet - Életed térképe

Egy napon, amikor mindenki unja magát, kérd meg gyermekedet, (de előtte próbáld ki magadon), hogy rajzolja meg az élete térképét.

Egy olyan térképet, amelyen földrajzi ismertetőjegyek képviselik a jelentősebb fordulópontokat, a boldogság forrásait, az érdeklődési területeket és így tovább. Kérdezd meg tőle, hogy melyik lenne a legmagasabb hegycsúcs az élete térképén, és hogy vajon egynél több ország lenne-e rajta. Hogy hívnák az óceánokat? Hol lenne az iskola? Hol a családja? Milyen lenne a nyári vakációja, ha lerajzolná a térképre?

Úgy vélem, hogy életetek térképének megrajzolása jó módszer arra, hogy elgondolkozz. Milyen értékeket is adtál át eddig gyermekednek?"

(www.csodasuli.hu)

Ha valaki megcsinálja a térképet vagy a gyermekével megcsináltatja és tanulságos volt, ossza csak meg velünk bátran a tapasztalatait!:-)

És a kérdésre is írhatsz választ: Te vajon mire költenéd azt a bizonyos összeget...?

Mézes puszedli

Ugye nem csak én szeretem?:-)

Ezen a héten itthon vagyok a két lurkóval, akikből az egyik egy örökmozgó 4 éves. A kis 2,5 hónaposom mellett, aki egyelőre elnézelődik, eljátszik egyedül, a nagyobbik állandó kihívás, hogy vajon mivel is lehet őt lekötni? Jelentem, fiú létére a sütisütéssel!:-) Előszedtem hát a receptgyűjteményemből azt a dossziét, amiben a kolleganőm nagymamájának meggyötört-megsárgult lapú receptfüzetének bescannelt, nyomtatott változata lapul és találtam valami egyszerűt, ami a kigondolástól a kisülésig nem egészen egy óra volt. A kisfiam lelkesen gyúrta az illatos gombócokat, éppen neki való elfoglaltság volt. A recept pedig összesen ennyi (úgy írom, ahogyan a füzetben volt:-)):

Mézes puszi

25 dkg cukor
50 dkg liszt
1 dkg töröttfahéj
1/2 dkg szegfüszeg
2 dkg szodabikarbóna
10 dkg méz
3 egész tojás, és ezt összegyurjuk apró golyokat készitünk és sütjük

Nekem egy kicsit ugyan megszaladt a méz, de nagyon sikerült süti lett! Olyan kókuszgolyónyi, maroknyi golyókat érdemes csinálni és én 15 percig sütöttem 200 fokon. Rögtön fémdobozba pakoltam, hogy jó puha maradjon, sütés után közvetlenül nagyon lágy. Az illatát pedig meg sem próbálom leírni, inkább próbáljátok ki!;-)

Gumicsizma

Eljött a téli-nyári ruhák és cipők cseréje a szekrényekben, a múlt héten túl is estem rajta. Ilyenkor mindig rájövök, hogy rengeteg ruhám van az elmúlt évszakra, amit éppen a vákuumzsákokba tömök és a gardrób felső polcaira száműzök, ááámde saaajnos alig lesz mit felvennem a következő félévben... Jajaj. Úgyhogy egy pár darabot feltétlenül be kell szerezni! Cipők dettó.:-)

Ekkor ért az üzenet, hogy szombaton gumicsizma vásár lesz az Apacukában. Nosza! A rendezők honlapja is ígéretes, ajánlom szeretettel, de mondom, nekem ezt látni is kell, úgyhogy felkerekedtünk apjukostul-kislányostul. Volt is sokféle szépséges csizma és sikerült megtalálnom azt, amelyik éppen rám várt. Ma aztán fel is avattam, pici lányommal jártunk egyet a Vácrátóti Arborétumban, ahol meg „Földi javak asztalunkon” őszi vásár volt.

Babakocsizáshoz a természet lágy ölére ezúttal kivételesen smink és frizura nélkül keltem útra, de megtörtént a csoda: nem éreztem magam mégsem túl lazának vagy alulöltözöttnek. Rájöttem, hogy a csizma jóvoltából.

A lábamon volt a sminkem.:-)