Némelyik annyira emblematikus, hogy ha jobban belegondolunk, a ruha is hozzájárult ahhoz, hogy a színésznőt az adott szerepel azonosítjuk: mert rögtön így jut eszünkbe...
Emlékeztek rájuk?:-)
Rózsaszínű ruha és piros szívek, hozzá a búgó hang, ennél nem is kell klasszikusabb. Mindig attól féltem, ahogyan rázta magát, hogy az a lazának tűnő, furfangos mellrész egyszercsak lecsúszik Merylinről...:-)))
Ebből a filmből tucatnyi gyönyörű kosztümöt lehetne felvonultatni (szoktak is), kezdve rögtön a film elején bedobott lányos, apró zöld virágostól kezdve a csíkosujjúig, amihez szerintem a jelenet beállításait úgy találták ki, hogy az a ruhaujj mindenképpen érvényesüljön. De mégis, ez a függönyből varrt zöld bársony szörnyűség a sárga függönyzsinór-rojtokkal mindent visz!:-D
És ha már függönyből varrt ruha, akkor... Ez ugyan nem az, mert azt később a gyerekekre adja, de íme, a filmtörténet talán legelőnytelenebb és egyben legbájosabb rucija!
2 megjegyzés:
Jaj, Scarlett az Elfújta a szélből. Imádom. :-))
Nekem az volt katarktikus élmény az Elfújta a szél esetében, hogy elolvastam a könyvet (természetesen nem egyszer) mire a filmet volt szerencsém látni (akkor nem volt Magyarországon még nézhető) és ugyanazt láttam a vásznon a ruhák estében (is), amit én elképzeltem, hiszen az írónő annyira részletesen leírta, hogy mindent láttam magam előtt.
Megjegyzés küldése