Van a fényűző hatású bútoroknak és a kopott, shabby-szerű miliőnek egy igen vékony határmezsgyéje, ami mindig elvarázsol: ez első pillantásra még szinte romantikusnak tűnik, de meghökkentő ellenpontként a háttérben a máladozó vakolat valahogy mindig egy mélyről feltörő drámát, komoly lelki bugyrokat sejtet. Itt csak szélsőséges emberi jelenetek játszódhatnak le, semmi megszokott, semmi köznapi, semmi, ami fekete vagy fehér. Itt semmi sem az, aminek látszik... Az inspiráló, fantáziának szárnyat adó képek egy fotósoknak és filmeseknek helyszíneket (házakat, kerteket, stúdiókat) kínáló cég honlapjáról származnak. Én belevesztem...:-)
(fotók: 1st-option.com)
UPDATE: Tegnap láttam "A király beszédét" és szerintem az első kép mintha... de persze az is lehet, hogy tévedek.:-) Mindenesetre a film maximálisan alátámasztja az efféle miliővel kapcsolatos, a bevezetőben írt érzéseimet...:-))
3 megjegyzés:
Ezt most nagyon érdekes volt nézegetni. Nekem a Pinceszínház raktárát, és kellékeit juttatta eszembe, mert ott lehet így látni egymás mellett nagyon kopott bőröndöt, és valódi gobelin képet arany keretben, valódi Thonett széket, tépett gyűrt koszos tapéták társaságában.
Úgy érzem, most azonnal fognám a cókmókomat és beköltöznék mondjuk abba a Toscana-i teraszos házba.... ahhh.
Ááááááááááááááááááááááááááááá
A szó pozitív értelmében :-)
Én addig nem nyugszom, amig nem lesz egy ilyen falam egy ilyen kanapéval. És a szavamon lehet fogni.
Megjegyzés küldése