Emlékkönyv

Nektek is volt ilyen általánosban?:-)

Az enyém ez a darab, nem is tudom már, honnan volt: kék műbőr, arany virágnyomattal a sarkában, bedugós záródással, amiről a fül már leszakadt. Most került vissza hozzám a családtól, úgy örültem neki!:-) A bejegyzések mind ismerősek, rég elveszettnek hitt képek, idézetek, aranyos beírások barátnőktől, megfizethetetlen emléksorok a már nem élő nagyszüleimtől... Átböngészés után megy ez is az emlékládámba, egy naaagy virágos kartondobozba, ahol a gyermekkorom emlékei pihennek.

Mesterségesen előállított boldogság?

Egy igazán jó hangulatú, vicces előadást találtam, tele elgondolkodtató és igazán tanulságos gondolatokkal és tényekkel, kísérletek bemutatásával a boldogságról és annak "mesterséges előállításáról". Érdemes megnézni!

"(...) egy Zen szerzetesekkel tömött bevásárlóközpont nem igazán lesz jövedelmező, mert a szerzetesek nem akarnak elég cuccot..."

Amélie apróságai

Emlékeztek, ugye? Mai napig imádom a fimet, bár már elég régen láttam utoljára... Valami nagyon egyedi, magával ragadó hangulata van.

Az egyik kedvencem benne, hogy a film több szereplőjét úgy mutatják be, hogy mit szeret és mit nem szeret, amelyek apróságok, jelentéktelennek tűnő megszokások, 3-3 dolog.

A kérdésem: Te hogyan mutatnád be Magadat hasonlóképpen? Melyek azok az apró örömök és bosszúságok, az a 3-3 szeret-nem szeret dolog, amelyek leginkább jellemeznek Téged? (Nagy és egyértelmű dolgok, mint a családtagok iránti szeretet, vagy a hobbik, kézenfekvő napi teendők most "nem érnek"!;-))

Íme a vonatkozó filmrészlet (eredetiben, úgy szeretem a francia nyelvet:-)):

2011 színe: a lonc

Most nem késtem itt el vele, mint a múltkor azzal a türkizzel...:-) Tavaly december közepén került nyilvánosságra, hogy idén ez a befutó. Egy élénk, energikus, megosztó szín: vagy beleszeretsz, vagy utálod, mese nincs. Hoztam Nektek néhány fotót a beleszeretéshez, hátha...;-)

  

Meska boltom

Örömmel szeretném megosztani Veletek itt is, hogy tegnap megnyílt a Meska boltom!:-)

Decemberben Hana inspirációja nyomán, de igazából mégis egy véletlen folytán - azaz hogy egy papírboltban belebotlottam süthető gyurmákba ezer színben és egyéb kellékekbe - nekiláttam apró süteményeket gyártani ajándékba. A lelkesedésem nyomán felgyűlt készletek aztán így január elejére megfelelőnek találtattak arra, hogy nyissak nekik egy üzletet, úgyhogy mostantól ott is kereshetitek őket, folyamatosan kerülnek fel az új cuccok, bár egyelőre még nem sok minden van fent.

Az alkotmányok a kreatív blogomban is láthatóak folyamatosan - az utolsó bejegyzések most csak ezekről szólnak.

---

Ha kissé elhanyagoltnak találtatik is a következő hetekben a Liget, az nem azt jelenti, hogy megfeledkeztem az itteni Olvasóimról: egy tavaly elkezdett tanfolyamom előkészületeinek utolsó simításaiba fogtam most január elején, amivel remélem, hamarosan előrukkolhatok - addig izguljatok csak, mi is lesz az!:-)

Szíves türelmeteket kérem, azért továbbra is jövök lélekemelő dolgokkal és önismereti játékokkal, amikor csak tudok!:-)

Minden kedves olvasómnak varázslatos új esztendőt kívánok!:-)

Légy olyan hálás a létezésnek, ...

... amennyire csak lehetséges - apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért... a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék. Minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz, és ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot.

(OSHO)

A negyedik király meséje (cinnamon, a féltündér)

Réges-régen történt, amikor Napkelet Csillaga felfénylett az égen, és a háromarcú isten a Gyermekkirály képében felfedte középső arcát. Négy földi király meglátta az új csillagot, és ráismertek a Jelre - a legenda csak háromról mesél nekünk, de a legendák sem tudhatnak mindent.

A negyedik király a világ másik oldalán uralkodott; a birodalmán túl csak a végtelen tenger suttogta titkait, és a parttól kilenchullámnyira szigetek keskeny karéja: úgy beszélik, a holtak lelkei itt pihennek meg rövid időre, mielőtt az angyalok a mennybe szólítanák őket.

A király egy napon álmot látott a Földre szállt Gyermekkirályról, és három hatalmas, halkan ragyogó, titokzatos fényű gyöngyszemet választott neki ajándékul. Az első gyöngyházrózsaszín volt, lágy árnyalatokban csillogó, mint amikor a rózsaujjú hajnal megérinti a tengert Carantecnél, abban az öbölben, amit Áldott Birodalomnak neveznek. A gyöngy szívet formázott, és a világ minden öröme és bánata benne dobogott, mert egyike volt az élő gyöngyöknek: és a király ezzel a kinccsel felajánlotta a Királyok Királyának szívének minden titkát, minden érzését és aggodalmát, legmélyebb boldogságát és titkos szenvedéseit.

A második gyöngy zöld volt, mint Bigodou völgyének mezeje egy októberi reggel hűvös napsütésében. Ebben a gyöngyben ott tükröződtek a rétek virágai és állatai, és a király felajánlotta vele minden földi gazdagságát, a réteket, a szelíd patakokat, a fenyőillatú hegyeket; a csodálatos naplementéket, a tengermély elfeledett kincseit és a közöttük selyemzászlóként, lassan hullámzó hínárokat; és mind a halakat, akiknek pikkelyein ezüsten-aranyan játszott a napfény. A zöld gyöngy a látható és a láthatatlan világ szépségeiről énekelt, és a Teremtő végtelen szeretetéről.

A harmadik gyöngy fehér volt, mint a fény, amit szétszórt millió és millió sugárban: aki rátekintett, világosság költözött a szívébe, és meglátta a helyes ösvényt, a jótanácsot, és a régóta keresett választ. Ezzel a gyönggyel az élet egyszerűvé és tisztává lett, és minden megtalálta a neki szánt helyet; és a király felajánlotta vele minden bölcsességét.

Így esett, hogy a király a három gyöngyöt kis ládikóba zárta, és útra kelt. Hosszú volt az út abba az országba, ahol a Csillag mozdulatlanul ragyogott az égen, és ő elgyötörten érkezett meg; de felfigyelt a különös, szívettépően szomorú dalra, ami a környező falvakból szállt az ég felé. A király szíve elnehezült, és megkérdezte, kik énekelnek; egy helybélitől megtudta, hogy a zsidók siratják elsőszülött fiaikat.

Ebben a pillanatban egy asszony suhant el mellette, aki apró fiát magához ölelve futott, futott az úton, és a sarkában fegyveres katonák rázták véres kardjaikat. A király szíve megtelt szánalommal, kinyitotta a ládikót, és a rózsaszín gyöngyöt a katonák lába elé hajította, akiket úgy lenyűgözött a kincs szépsége, hogy nyomban felhagytak az asszony üldözésével.

A király tovább kereste a Gyermekkirályt, és ahogy a következő faluba ért, nagy tolakodásra lett figyelmes. Katonák kisértek egy fiatal férfit, aki az életéért könyörgött: hisz lopott ugyan, mert szegény volt és nem volt mit ennie, de özvegy édesanyjának ő az egyetlen támasza. A királynak ezt hallva megesett a szíve a szerencsétlenek sorsán, és felajánlotta váltságdíjul a férfiért a zöld gyöngyöt. A katonák szeme elkerekedett a kincs láttán, és menten szabadon eresztették a foglyot.

Most már csak a fehér gyöngyöt tudta felajánlani a Gyermekkirálynak. Hosszú ideig kereste őt, akiért elhagyta a fehér kastélyát a tengerparton, és körötte a virágzó hangával borított lágy dombokat, amiket annyira szeretett. A Csillag fénye elhalványult, és egy idő után a rossz szemével nem is látta már az égen; a saruja elrongyolódott, a köpenyét rég odaadta egy koldusnak, csak a ládikót szorította a melléhez az egyetlen megmaradt gyönggyel. Harminc évig bolyongott így az országban, ahova a Csillag vezette őt.

Egy napon egy városfal közelébe ért, s hirtelen egy fiatal lány rontott ki a kapun és a karjába vetette magát. A lány az üldözői elől menekült, akik halálra akarták kövezni, mivel visszautasította a gazdag öregembert, akihez feleségül akarták adni. A király a lány történetét hallva elővette a fehér gyöngyszemet és átadta az üldözőknek, akik mohón vetették rá magukat, a lányról teljesen megfeledkezve.

Ebben a pillanatban a városkapu kinyílt, és hatalmas tömeg özönlött ki rajta; kiabálva tolongtak három elítélt körül, akiket éppen megfeszíteni vittek a közeli dombra. A király meglátta az első elítéltet, és megdobbant a szíve: felismerte benne a Gyermekkirályt, akit harminc évig keresett. Kinyitotta a ládikát, de már nem volt benne gyöngy, végignézett szakadt ingén, rongyos saruján, és kétségbeesve értette meg, hogy nincs semmije, amit a Királyok Királyának életéért felajánlhatna. Könnyein át elmosódottan látta a férfi arcát; és annak homlokán ott ragyogott a három gyöngy, szebben, erősebb fénnyel, mint valaha. Egyszerre hangot hallott a magasból: Járj békével, és lásd: végül minden ajándékod eljutott hozzám!

És a király, aki az út végére megöregedett és semmije nem maradt, mosolyogva halt meg a városkapu előtt.

(cinnamon fordítása)

Egy édes ajándékcsomag (Gigitől)

Évek óta igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy ajándékozáskor, de főleg karácsonykor mindig lapuljon valami saját készítésű ajándék a hozzám legközelebb állók csomagjában. Ez korábban, volt, hogy hímzés volt, vagy patchwork technikával varrt használati tárgy, apukámnak egyszer (gyerekkoromban) még egy krampuszt is varrtam filcből... Amióta scrapbookozom, azóta viszont már kötelezővé tettem magamnak az sk ajándékkészítést. Most karácsonykor is ilyesmi ajándékkal készülök, de amit Veletek szeretnék megosztani ezen a blogon, ismét megköszönve Tinának a lehetőséget, hogy ezzel élhetek, egy édes ajándékcsomag, amihez nem kell feltétlenül scrapbookosnak lenned (bár én, tudjátok, buzdítok mindenkit arra, hogy idővel váljon azzá!).

Az internetet folyamatosan böngészem újabb és újabb inspirációkért. Szeretem nézni a scrapbookos blogokat, ahol fantasztikus ajándékötletekre lelhetek. Egy-két évvel ezelőtt fedeztem fel egy egyszerű ötletet: saját készítésű süti ajándékba, spéci, sk. csomagolásba rejtve. Hmm... édes is, aranyos is. Nézzünk hát egy-két példát, miről is van szó:

(Forrás: Google)

Mi is a lényege? Otthon sütünk valamilyen finom mézes-süteményt, puszedlit, vagy kekszet (cookie is klassz!), celofántasakba rejtjük, és színes kartonból, maradék scrapbook papírból gyártunk hozzá csinos csomagolást. Nem drága, gyorsan elkészül, ugyanakkor az ajándékozott nagyra fogja értékelni, s biztos, hogy el fog olvadni tőle, mert 100%-ig benne lesz a kezünk munkája.

Hadd mutassam meg, nálam ez hogyan történt! Megsütöttem a "Duplagyömbéres mézeskalács tallérok" c. receptben leírt süteményt, ennek receptjét a Praktika könyvek sorozatában megjelent Joanna Farrow: A mézeskalács készítésének kiskönyve c. receptes könyvből néztem ki (ajánlom minden kedves blogolvasónak). Nem volt nehéz, pedig első látásra lehet, hogy bonyolultnak tűnhet. Nekem így sikerültek:

Ezután különböző papírokból kis sütis ajándékcsomagokat készítettem. 4-5 darab mézeskalácsot kicsi celofántasakokba tettem, szalaggal lezártam, és már kész is. Bízom benne, hogy nagy örömet okoz majd ez az egyszerű, de annál nagyobb szeretettel készítgetett apró ajándék.

A fenti ötletet még ma is el tudod készíteni, ha amúgy is sütnél süteményt. A fotó kedvéért én a tasakok mellé tettem néhányat a fiaim által díszített mézeskalácsokból, hiszen azokat is tehetjük a zacskókba. A tasakokhoz egy normál méretű scrapbook papírból vágtam le úgy kb. 13 cm-es darabot, 3x meghajtottam, domborítottam és a fedelet díszítettem. Már csak a lyukasztás és a szalagfűzés volt hátra. Tényleg ennyire egyszerű elkészíteni!

Mindenkinek kellemes, stresszmentes készülődést kívánok!
Holnapután estére pedig, s az azutáni napokra békés és boldog ünneplést!

Szeretettel:
Budaházi Brigitta
http://www.budahazibrigitta.blogspot.com
http://www.scrapbook.hu

Borbála napján a hó (Vadcic)

Vadcic-Adri karácsonyi üzenetét is én tolmácsolom Nektek. A neve alá azért beteszem a blogjának az elérhetőségét, hogy aki szeretné, megkukkanthassa a szépséges varrományait és gyöngyös munkáit. (Nekem máris van egy szép tavaszi táskám tőle!:-))

"Sokat gondolkodtam mit írjak Tina meghívására,hogyan próbáljam bemutatni magam,mivel foglalkozom, de a marketing-a mai világban elmarasztalhatóan-nem kenyerem.
Így arra jutottam,hogy  inkább egy téli versemet osztom meg veletek, ami egyben premier is:a blogos világban még nem idéztem magamtól.
Ezzel a kis verssel szeretnék mindenkinek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt kívánni!
vadcic-Adri

Borbála napján a hó

Borbála napján a hó
Ráfagyott sapkákra
Játékot csent komisz szemű
gyerekek szeme sarkába
Szánnal rajzolt párhuzamosokat
s apró lábakkal pontokat
Lihegő leheletekkel
elillanó párafoltokat
Pirossal arcot
Fehérrel tájat
Nevető gyermekkel örvendeztetett meg anyákat
A pörgő világ egy pillanatára
gyeplőt dobott,mintha az megállna."