Életünk térképe

"Egy ismerősöm (...) aki egy építési vállalkozó, nemrég vett két lányának egy-egy lakást. Ki ne lenne büszke erre, ha gyermekeit úgy indíthatná el a nagybetűs életbe, hogy azok saját lakással rendelkeznek! Azonban amikor ezt egy holland származású, hazánkban élő üzletember meghallotta, elcsodálkozott és azt mondta az építési vállalkozónak. Na de ilyet!

- Szép, szép? A pénzköltés időzítése és helye azonban nem megfelelő.

- Miért? - kérdezte teljesen értetlenül az építési vállalkozó.

- Hát bizony ezt a pénzt, amit most költöttél el erre a két lakásra, jóval korábban kellett volna elköltened!

- Micsoda?? - kérdezte dühösen a vállalkozó.

- Figyelj! Ha ezt a pár millió forintot gyermekeid tanulásába fektetted volna, akkor nem lenne most arra gondod, hogy lakást vásárolj számukra - felelte a holland.

- Ezt hogy érted? - kérdezte érdeklődve a vállalkozó?

- Ha a tanulásukba fektetted volna a pénzed, akkor olyan iskolába járattad volna őket, amely egyben biztosíték arra, hogy az egyetem elvégzése után 2 évvel önállóan, a segítséged nélkül vesznek lakást magunknak. Na? És ez még nagyobb büszkeséggel tölthetne most el! Azt a pénzt nem jó időben és nem jóra költötted!

Megnyugtató lenne számodra is, ha egyetem után nem kellene még évekig finanszíroznod gyermekedet?

Ha nem sajnálsz "költeni" gyermekedre, akkor ne nyújtsd a kész megoldásokat tálcán számára! A legjobban teszed, ha azt a pénzt, amit rá szánsz, gyermeked tudásába fekteted. Ezzel olyan ?muníciót? adsz neki, amely segítségével az életben bármikor képes lesz jól (nemcsak valahogy) boldogulni. NÉLKÜLED!

- Hát igen ? fejezte be a történetét a fejvadász. Ezt a szemléletet és ilyen eredményt a gyermeknevelésben - nálunk Magyarországon - még csak kevés ember mondhatja magáénak.?

Visszafelé bandukolva a tárgyalásról elgondolkodtam. Eszembe jutottak azok az ellenérvek, amelyek most benned is megfogalmazódhatnak. "Na jó - gondolhatod - az egy más ország. Nekik könnyebb. Ők gazdagabbak és több lehetőségük van. De nekünk? ..."

Aztán eszembe jutottak a főiskolát végzett jelöltek,

akik nemrég jártak nálunk, és a próbamunka során ha egy kicsit bonyolultabb feladatot kaptak, már összezavarodtak és hibát hibára halmoztak.

Ők is azok közé tartoztak, akik már hosszú ideje keresnek állást, de úgy kerültek ki az iskolából, hogy nem rendelkeznek azzal a tudással, amely szükséges ahhoz, hogy olyan állást találjanak maguknak, amit aztán meg is tudnak tartani.

Ha belegondolsz, hogy

a gyerekek tanulási képességének 50%-a az életük első négy évében alakul ki, akkor ez azt jelenti egyben, hogy te - mint szülő - a világ legfontosabb oktatója vagy.

Kulcskérdés - honnan várhatjuk a segítséget?

A válasz egyszerű. Magunktól.

Megkérdezhetem?

Ha lenne 100 millió forintod, mire költenéd? Egy szép házra? A legújabb típusú Mercedes autóra, úszómedencére vagy ... Mire?

És végül egy játékos ötlet - Életed térképe

Egy napon, amikor mindenki unja magát, kérd meg gyermekedet, (de előtte próbáld ki magadon), hogy rajzolja meg az élete térképét.

Egy olyan térképet, amelyen földrajzi ismertetőjegyek képviselik a jelentősebb fordulópontokat, a boldogság forrásait, az érdeklődési területeket és így tovább. Kérdezd meg tőle, hogy melyik lenne a legmagasabb hegycsúcs az élete térképén, és hogy vajon egynél több ország lenne-e rajta. Hogy hívnák az óceánokat? Hol lenne az iskola? Hol a családja? Milyen lenne a nyári vakációja, ha lerajzolná a térképre?

Úgy vélem, hogy életetek térképének megrajzolása jó módszer arra, hogy elgondolkozz. Milyen értékeket is adtál át eddig gyermekednek?"

(www.csodasuli.hu)

Ha valaki megcsinálja a térképet vagy a gyermekével megcsináltatja és tanulságos volt, ossza csak meg velünk bátran a tapasztalatait!:-)

És a kérdésre is írhatsz választ: Te vajon mire költenéd azt a bizonyos összeget...?

Egy mosoly mára :-)

Mármint "ingyen ölelés" - ami olyan kedves ötlet, hogy szerintem mindenkit mosolyra fakaszt...:-)

Te KIRE vagy allergiás?

http://kreativonismeret.hu/stresszoldas/te-kire-vagy-allergias

Szeretettel:
Tina

Kamuflázs

Ismeritek ezt a kifejezést? Nekem nagyon tetszik maga a szó is, mert benne van a "kamu":-), ami rögtön utal a jelentésére: egyfajta fizikai elrejtést, elkendőzést, álcázást jelent (az eredeti francia "camouflage" után). Ennek öltözetben és lakberendezésben is a leggyakoribb megjelenési formája a terepszínű és -mintájú ruhadarabok és tárgyak használata, de ezen kívül rengeteg egyéb kreatív vonatkozása is van ennek a jelenségnek. Kerestem és találtam is néhány jópofa fotót a témához!

Íme rögtön egy "manólakás", ami teljesen beleolvad a dombba - illetve ő maga a domb:-):



Itt pedig egy észrevétlen szék a télikertbe:



És egy eltüntetett iratszekrény:



A fehér szín szerelmeseinek egy szinte "láthatatlan szoba":



Ez pedig néhány tárolózseb a fenti szoba falára:



És végül a kedvencem, ami szerintem abszolút megvalósítható:-):



Itt pedig a Lakáskultúra egy nem is régi cikke, ahol egy asztalka olvad bele a falba, ami szintén kivitelezhető, stílusos ötlet.

Ki miért vegetáriánus?

A VegaFutár (www.vegafutar.hu) mai hírleveléből, komment nélkül:

"A valódi vegetarianizmus nem pusztán egy meghatározott étrendet, sőt, nem is csak egy életmódot jelent, hanem egy világszemléletet. Az alábbiakban magyar hírességek mondják el, miért lettek vegetáriánusok.

Lukács Laci (Tankcsapda)
A kilencvenes évek második felében már egyre gyakrabban éreztem egyfajta taszító érzést, amikor húst vagy húsból készült ételeket ettem. Végül ‘97 őszén – néhány hét vagy inkább hónap leforgása alatt – teljesen elhagytam a húsevést. sokan kérdezték, hogy ez valami egészséges életmóddal összefüggő “bohóckodás” vagy valami “hókusz-pókusz”-e a részemről, de akkor is és azóta is csak mosolygok az ilyen kérdéseken, és nem-mel felelek. Egészen egyszerűen nem akarok leölt állatokkal táplálkozni, nem akarom, hogy pusztán azért, mert “megtehetem”, az élet erőszakos kioltásával jussak táplálékhoz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: az állatokat a barátaimnak, jó ismerőseimnek tartom, akiket szeretek és tisztelek, és egy normális gondolkodású, egészséges lelkületű ember nem kívánja leölni és megenni a barátait, illetve a szeretteit. Ettől függetlenül az “élni és élni hagyni” elvet én abban is gyakorlom, hogy nem próbálok meg senkit akarata ellenére rábeszélni erre a gondolkodásmódra, mert az erőszak bármely megjelenési formája (ha csak verbális is) erőszak, és ez az, amitől igyekszem magam a lehető legtávolabb tartani.

Kowalsky (énekes, dalszerző, szövegíró)
Egészen pontosan tíz éve vagyok vegetáriánus. A gyermekkoromat egy kis községben éltem. Már akkor is szánalommal és borzongással néztem a minden télen esedékes disznóvágásokat, de önálló és határozott döntést csak felnőttként tehettem. Ennek akkor jött el az ideje, amikor először olvastam a Bhagavad-gitát. Még a végére sem értem, de már vegetáriánus voltam. Úgy éreztem, mintha mély álomból ébredtem volna. Ez az írás újra elém tárta az igazságot, amit a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy – többek között – minden élő valójában lelki lény. Nem az a test csupán, amelyben földi élete alatt létezni kénytelen. Semmiféle jogot nem érzek magamban arra, hogy élőlénytársaimat megfosszam bármitől, ami Isten által őket illeti. Legyen az a családjuk, a pénzük, a hitük… vagy akár a testük!

Kövi Szabolcs (fuvolaművész)
17 éves koromban lettem vega (most 37 vagyok). 14 évesen még húst hússal ettem, de id. Schirilla egyik könyve nagyon elgondolkodtatott. Lassan érett bennem a döntés, úgy gondoltam, nem igazságos dolog az ételért elvenni az állatok életét. Emlékszem a napra, amikor vega lettem. Az iskolába a konyhás néni két élő tyúkot hozott be, összekötözött lábbal kitette őket az udvarra. Én, mivel elég vásott kölyök voltam, elengedtem őket, hadd futkossanak. Még aznap délután meglátogattam a nénikémet, akinek éppen újszülött kisfiát köszöntöttük. Megtapogattam a kisfiú kezét, lábát. A fogása ugyanolyan meleg, puha volt, mint a tyúkok lába, akiket délelőtt engedtem el az udvaron. Ekkor egy kép jelent meg előttem, van van egy undorító tyúkhúsleves, amibe tyúklábakat tesznek. Lelki szemeim előtt elképzeltem a levesben a kisgyerek kezét-lábát… Borzalmas volt. Azóta nem eszem húst, mert az én szememben a húsevés valamiféle kannibalizmusnak tűnik. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem ítélkezem mások felett, mert úgy gondolom, hogy Isten az ilyen nagy döntésekre felkészíti, meghívja az embert. Aki nem készült fel, azt az előbbi gondolatmenetre csak legyint, aki felkészült, az búcsút int a húsevésnek.

Mester Tamás
18 éve nem eszem húst. Az első 8-10 évben halat sem ettem, ezen is csak azért változtattam, mert Magyarországon nem volt (nincs) kultúrája a vegetarianizmusnak, így nehéz volt napi szinten megoldani a megfelelő tápanyagok bevitelét. Amikor a keleti filozófiákkal megismerkedtem, akkor derült ki számomra, hogy húsevés nélkül is megoldható az életben maradás, sőt, egyszerűen egy általános társadalmi kondicionáltság eredménye az, hogy állatok életének kioltását szükségszerűségként kezeljük. Egyszerű megszokásról van szó tehát. A szkeptikusok érvei között szerepel a célzott állattenyésztés, mely kifejezetten csak az emberi fogyasztást szolgálja. Ezen állatok körülményeit nagy jóindulattal sem lehet életnek nevezni, hiszen hormonokkal táplált, ketrecbe zárt élőlényekről beszélünk. Sok érv csapott már össze ebben a témában, a legfontosabb mégis az, hogy a humanoidok nem csak az állatok életének kioltása árán képesek életben maradni. Ezért ebben a témában a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy miért legyünk vegetáriánusok, hanem hogy MIÉRT NE?

Laár András
Az ember nem azért rendelkezik mindenevő fogazattal, hogy mindent megegyen, hanem azért, hogy szabadon dönthessen afelől, hogy mivel táplálkozik. Megkapta a szabad akarat áldását, így maga szabhatja meg, hogy táplálkozásával milyen elveket szolgál. Nézetem szerint nem etikus dolog fejlett, állati lényekkel táplálkoznunk, ha ezt megtehetjük alacsonyabb, növényi létformák elfogyasztásával is. Minél kevesebb szenvedést ró életünk fenntartása a többi élőlényre, annál jobb. A növények és a tejtermékek fogyasztása egészséges, és megfelel az “ahimszá”, azaz a “nem-ártás” elvének. Különösen káros, kegyetlen dolognak tartom a nagyüzemi állattartást, vagyis azt a tömegpusztító magatartást, amit a mai “modern” emberiség megenged magának a földi élet rovására. A Föld jövőbeli sorsát érintően kulcsfontosságú, hogy az emberek egyre növekvő arányban önként lemondjanak a húsevésről."

Mesebeli mesterségek

Vannak hivatások, amelyekről hogyha hall az ember, akkor csak derűsen elmosolyodik és már csak a tudat is napfényesebbé teszi a napunkat, hogy ilyen foglalkozás egyáltalán létezik. Összegyűjtöttem Nektek egy csokorra valót!

Állathang gyűjtő - avagy ornitomuzikológus, hát nem óriási?:-) Szinte elképzelem, ahogyan a bácsi a kis magnójával oson az erdőben a fák alatt és próbálja elcsípni a madarak énekét...:-))) De valószínűleg ma már egészen máshogyan történik mindez, mert egy kortárs állathang gyűjtő azt mondja például, hogy "a tücsökmadarak rokonsági kapcsolatait vizsgálom az énekelemek számítógépes hanganalízisével"... Íme egy picit több is a témában >>

Aztán ott van a tánctörténész, a jelmezkészítő vagy a textil tanszék vezetője, esetleg a textiltervező... Vagy csak nekem tűnnek ezek olyan érdekesnek?:-)

A kedvenc magyar mesekönyvrajzolóm pedig ő! Volt szerencsém néhány tizenévvel ezelőtti rajzához és festményéhez, az akkori munkahelyem egyik irodájába szereztük be dekorációnak - de már akkor tudtam, hogy azok a csodálatos képek túl jók voltak annak a multicégnek a könyvelési vezetőjének a szobájába...

A minap pedig Martha Stewart műsorában ragadott meg egy Colin nevű huszonéves fiú története, aki egy átlagos konyhánál alig nagyobb helyiségben, mindenféle csillogó, ámde ember-léptékű géppel felszerelt csokigyárat működtet - elmondása szerint tudtával jelenleg a világon a legkisebbet. Mindent ő csinál, végigmondta-mutatta a profi folyamatot, hát le a kalappal. Derűsen, elhivatottan dolgozik és nem is akármilyen eredménnyel.:-)

Ti tudtok még ilyeneket?

A válasz

Volt itt egy kérdés, amire tartozom Nektek egy válasszal.

Nos, a műsorból az derült ki végül, hogy a chipset, csokit, kólát fogyasztó gyerkőcöket, akiknek utána nyugis, meditációs programban, gyermekjógában volt részük, kiegyensúlyozott, nyugodt állapotban kapták vissza a szülők; az egészséges ételeket evő, de utána hangos zenés, bohócos, ugrálós játékot játszó gyerekek pedig felpörögve érkeztek haza. Nem az étel volt a mérvadó. Azaz eszerint 1-0 a lelki-szellemi "táplálék", a gyermekkel való foglalkozás milyensége mellett, az ételek ellenében.

Vagyis létezik, hogy akármit is adunk a gyereknek enni, a lényeg inkább az, hogy milyen minőségi időt töltünk velük, hogy hagyjuk-e őket mondjuk tévézni, "tombolni" vagy foglalkozunk velük? Sokkal inkább múlik a lelkiállapotuk és ezáltal aztán az egészségük is azon, hogy milyen programokban van részük, mint azon, hogy mit esznek meg?

Te mit gondolsz?:-)

Pörgés vs. nyugalom

Nemrégiben elcsíptem egy tévéműsort egy ismeretterjesztő csatornán, sajnos már csak a közepe felé.

Érdekes kísérlet folyt: egy 4-5 év körüli kisfiú és egy ugyanekkora kislány szüleinek elmondták, hogy egyik nap "műkaja&édesség"-buliba mennek gyermekek, a másik napon pedig csupa egészséges ételt felvonultató zsúrra.

A csavar ott volt a történetben, hogy a szülőknek éppen fordítva mondták a sorrendet: amikor úgy tudták, hogy csokibuli van, akkor volt a biokaja és fordítva. Az igazi adalék pedig az evészet után következett mindkét alkalommal (amiről viszont a szülők egyáltalán nem tudtak): az édességek után gyermekjóga-foglalkozás volt, nyugodt zenével és relax-gyakorlatokkal; másnap a zöldségeket és zabkekszet pedig bohóc, ugrándozás, lufik és buborékfújás, hangos zene és sok impulzus követte.

A kérdés:
Szerintetek mikor tapasztalták a szülők, a gyermeküket visszakapva, hogy "fel van pörögve" és mikor azt, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott?:-)

Mobilátok

A mobiltelefonok és a mobiltechnológiák egy szörnyû kórt terjesztenek, veszélyeset és alattomosat, olyat, amire még a horrorfilmek készítõi sem mernek gondolni, sõt, borzasztóbbat és félelmetesebbet, mint amire az orvostudomány valaha fel tud készülni. Gyógyszer nincs rá, védõoltás nincs rá, csak egyetlen gyógymódja van, de az fájdalmas és nagy önuralmat igényel. A kór neve: miértnemveszedfelitisz. Rövid neve: MNVF.

Terjesztõi: ismerõsök, barátok, rokonok, szülõk, akik egymást fertõzik és felülfertõzik azzal, hogy ezt a randa kórt természetes velejárónak, csak egy kellemetlen mellékhatásnak tekintik. Ha megfertõz minket a kór, akkor a következõ tüneteket tapasztaljuk magunkon:

- Ha csörög, zizeg, zenél a mobilunk, azonnal lázas kutakodásba kezdünk, és szinte úgy küzdünk a megtalálásáért, mint az utolsó korty vízért a Földön.

- Megtalálva rá sem nézünk a kijelzõre, azonnal megnyomjuk a zöld hívásfogadó gombot, és belelihegjük a mikrofonba: Igeeeen?

- Ha nem találjuk meg a mobilunkat, miközben csörög, a kétségbeesés határára sodródunk, és közben dühöt érzünk.

- Magunkkal visszük a mobilt olyan helyekre is, ami ellent mond a józan észnek is: ágyba, WC-re, házasságkötésünkre, keresztelõre, hogy bármikor, bárhol elérhetõek legyünk, mert ha nem lennénk azok, akkor...

- Ha elérhetetlenné válunk akár térerõ hiány miatt, akár a mobiltelefonunk otthonfelejtése miatt, akkor masszív depresszióba süllyedünk, és mindent megteszünk, hogy mielõbb szeretett mobilunk mellett lehessünk, térerõhiány esetén pedig akár akrobatikus képességeinket is latba vetjük, csak, hogy használhatóvá váljon imádott kütyünk.

- Ha hívunk valakit - és ez már a nagyon súlyos miértnemveszedfelitisz jele - és az illetõ nem veszi fel, akkor hosszas káromkodásba kezdünk, hogy aztán pár pillanat múlva már azt képzeljük a hívott félrõl, hogy éppen vérben fagyva leheli ki a lelkét valahol. Holott õ csak még nem kapta el a miértnemveszedfelitiszt! És nekünk semmi jogunk megfertõzni ezzel!

- Ha az elérhetetlennek hitt partner végre felveszi, akkor a legenyhébb kérdés, amivel letámadjuk, az a "Minek neked mobil???", mintha bizony jogunk lenne számon kérni bárkitõl is, hogy miért nem akart velünk szóba állni az adott pillanatban. De a legtipikusabb kérdés ez: MIÉRT NEM VESZED FEL? Innen ered a betegség elnevezése.

- A miértnemveszedfelitisz krónikus változatában szenvedõk éjjel-nappal hívásra és hívásfogadásra készen állnak, és ha vasárnap este 10kor jut eszükbe telefonálni, akkor bizony megteszik, tekintet nélkül arra, hogy a hívott félnek éppen kisgyermekei vannak, vagy csak pusztán egyszerû, hétköznapi magánélete, amiben nincs helye éjszakai telefonhívásoknak, még akkor sem, ha egy fertõzött egyedtõl érkeznek.

- A nem fogadott hívások a miértnemveszedfelitiszben szenvedõk számára olyanok, mint a fogyókúrázók számára a hízás. Hiszen éppen ez ellen küzdenek folyamatosan, mindig, minden pillanatban elérhetõek, bárki hívja õket, felveszik, hát egyáltalán nem azt érdemlik az Mobilverzumtól, hogy az õ készülékükön nem fogadott hívások legyenek. Borzalom!

Te megfertõzõdtél már?

Netán ismerõseid fertõzõdtek meg ezzel a kórral és folyamatosan azon küzdenek, munkálkodnak, hogy téged is a kór uralma alá hajtsanak?

Hogyan küzdesz az ellen, hogy ne nõjenek a fejedre a telefonodban lévõ telefonszámok mögött megbújó emberek?

(forrás: hosnok.hu)

A rosetói rejtély

"Kivételesek című, a HVG Könyvek által kiadott könyvében a népszerű szerző, Malcolm Gladwell arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: ha meg akarjuk érteni a sikert, azt, hogy egy ember miért fut be, akkor alaposabban szemügyre kell vennünk a körülményeit – a családjukat, a születési helyüket, sőt a születési dátumukat is. A siker története sokkal bonyolultabb és érdekesebb, mint azt első pillantásra gondolnánk. Jó példa erre Stewart Wolf doktor rosetói vizsgálata, amelynek merőben új következtetései megváltoztatták annak idején a szívroham rizikófaktorainak megítélését. Hogy mi történt Rosetóban? Az alábbi rövid részletből megtudhatják."

A Muzsika Hangja az antwerpeni vasútállomáson 2009. március 23-án

http://streaming.vtm.be/VTM/opzoeknaarmaria/Video/STUNT_MARIA_FINAL_EXPORT.wmv

További vidám hétvégét kívánok Nektek!:-)

Teáscsésze-lámpa

Elhűltem, amikor először láttam, mert ritka giccses dolognak tűnt.

De azóta már el tudok képzelni olyan ízléses megoldásokat és főleg olyan környezetet, ahol vicces-romantikusan mutat egy teáscsésze-lámpa. Egy jó Joanne Harris könyv mellé, télen-nyáron...:-)

(fotók főleg innen: countryliving.com, designersemporium.blogspot.com, www.merijer.com; leírás online könyvben: "Handcrafted projects for your Home" - teacup lamp)

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Lásd saját szemeddel : http://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw

Reménytkeltő jó hírek Bálint napján!

(forrás: Patika Tükör, 2009/február)

Mindenkinek szerelmetes-szép napot kívánok!:-)

Tina