Halloween dekoráció indul!

Kisfiam nagy gyűjtögető, a lába alól az autóban lapáttal kell kihányi a köveket, faágakat, faleveleket heti több alkalommal. Az őszi terménygyűjtögetés viszont már családi mánia - azért "nem esik messze"...:-) -, annak idején még kettesben is nekivágtunk az erdőnek vagy egy parknak a Párommal úgy, hogy végül zacskónyi őszi ajándékkal gazdagodva értünk haza. Ezeket aztán tálakra helyeztük itt-ott a lakás különböző pontjain, amíg végül leváltotta őket a karácsonyi dekoráció.

Most szombaton pedig kifejezetten célzott gally-gyűjtögetést csaptunk a fiammal a Hűvösvölgyben: halloween-lámpadísz készült belőlük. Az ágacskákat a közepüknél dróttal összefogtam és ezek végére együtt vágtunk színes kartonból denevér, szellem és tökfej figurákat. Ha jól belegondolok, karácsonyra igazából le se kell majd szedni, csak a díszeket kell rajta lecserélni...:-)

Találkozás a Mesterrel

Részlet a 2003-mas őszi Sivananda YogaLife jubileumi mellékletéből. Swami Vishnu-devananda visszaemlékezik legelső találkozására Swami Sivanandával:

“Elég furcsa módon hallottam először Sivanandáról. Éppen egy elveszett papírt kerestem a szemétben, mikor találtam egy Sadhana Tattwa-nak nevezett kis papírt. A tanításai olyan egyszerűek és lényegretörőek voltak: ´egy gramm gyakorlat felér egy tonna elmélettel´. Pár nap szabadságot vettem ki a katonaságtól és elmentem megnézni őt. Nyoma sem volt nála vallásos képmutatásnak, nem ült tigrisbőrön, hamuval bedörgölt testtel. Rendkívüli spirituális kisugárzása volt. Amikor másodszorra láttam, Swami Sivananda éppen felém jött a lépcsőn. Nem akartam meghajolni előtte. Fiatal voltam és arrogáns, nem akartam meghajolni senki előtt - Swami, önmegvalósított lélek, vagy akárki - engem nem érdekelt. De hát az volt a hagyomány, hogy meg kellett hajolni egy szent ember előtt. Nem akartam meghajolni előtte. Hogy kikerüljem a helyzetet, elálltam az útjából. A Mester meglátott, és elindult felém. Megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem. Aztán leborult és megérintette a lábaimat!! Az egész testem hevesen remegni kezdett. Egész szívemmel, életemmel és szeretetemmel megtanultam meghajolni minden típusú ember előtt, mindenféle fenntartás nélkül. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével. Nem azt vette figyelembe, hogy én egy hülye fiú vagyok, pedig pont az voltam. Megérintette a szívemet és kitörölte belőlem az egoizmust. Nem tudok semmi másról a világon, ami eltörölte volna belőlem ezt az egoizmust. Ez volt az első leckém, és ha el fogom érni az egymilliomod részét a Mester önzetlenségének, az az ő kegyelme. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével.”

Helovín

Megmondom, én miért szeretem ezt az agyament amerikai izét, a "helovínt". Azért, mert fityiszt mutat a rettegésnek és a halálnak. Igen, szokatlan ez mifelénk, búsongó magyarok között. Aztán azért is, mert egy újabb jó alkalom egy baráti találkozóra, egy "téma-bulira", jelmezesdire. Régebben a szüret és a karácsony között már nem volt semmi érdekes, csak a nagy szürke november, az meg csak úgy magában elég lehangoló. Szeretem még benne a tök-hangulatot és a vidám narancssárga színt - lássuk be, éppen jókor jön ez ilyentájt napsütés helyett. Ugyan nem pótolja azt, de a narancsszín kiváló depresszió-oldó hatású, úgyhogy tessék csak bátran használni!

És nem utolsó sorban nagyon szeretem azt, hogy pár napra ódon, misztikus kastélybelsőt varázsolhatok a piciny lakásomból tüllel, kendőkkel, (papír:-))denevérekkel, mécsesekkel...:-)))