Heather Bullard

Ha valaki a Country Living Magazin, a Somerset Life Magazine vagy a Romantic Homes Magazine állandó fotósa, az már önmagában sokat sejtető, ragozni sem kell. Inkább beszéljenek helyettem a fotók...:-)

Még több olvadoznivaló itt: http://heatherbullard.com

Tim Walker

A fotós valószínűleg Alice Csodaországában született, nem lehet tudni, aztán hogyan került a tükrön át mégis ide közénk... (Előtte bizonyosan még egy kis kitérőt tett és Gulliver útitársául szegődött.) Százával ontja a meghökkentő, csodálatosan kreatív, félelmetesen buja, magával ragadó és végtelenül inspiráló ötleteit, láthatóan kifogyhatatlan a fantáziája, mégis rögtön felismerhető minden alkotása. Van itt minden, vintage, shabby, steampunk, gótikus, thriller-horror bőven és nem kevés irónia és humor is. Én nagyon szeretek engedni a csábításának és elmerülni a mesevilágában - ilyenkor az ember szinte nem is szemlélője, hanem részese lesz a képeinek...

Fantasztikus.:-)

 

 

 

 

Beatrice kalapja

A múlt heti brit hercegi esküvő kapcsán már természetesen tele van az internet a legkülönbözőbb poénokkal - volt ott valami azonban, ami szerintem (és ezzel úgy tudom, nem vagyok egyedül) már önmagában egy vicc volt: ez nem más, mint William egyik unokatestvérének, Beatrice hercegnőnek a kalapja. (Hívjuk legalábbis annak.) Akinek nem ugrik be egyből, nos íme:

Bátor választás volt, állati jót mulattam rajta már az esküvő közvetítése alatt, aztán azon, hogy több Facebook oldalt is nyitottak csak a kalapnak, többszázezer rajongóval - most az előbb pedig azokon a képeken, amelyek a kalap ihletésére készültek. Szemezgettem belőlük Nektek, jó mulatást!:-)

 

 

  

 

Lenka

Egy szívet melengetően Igazi Mesekönyv bemutatóján jártam a hétvégén a kisfiammal. Még sosem voltunk ilyenen, pedig a szerzőt és illusztrátort, Szegedi Katalint régről ismerem, legalábbis a hírét és a képeit: egy régi munkahelyemen sok éve egy külföldi multicégnél a főnököm irodájába az ő egyik mesefestmény-sorozatát vettük meg a falra. (A cég ettől nem lett emberibb sajnos...)

Örömmel bukkantam rá néhány hónappal ezelőtt Kata blogjára és követem őt azóta is. A múltkori gödi kiállítását végül elpasszoltuk, pedig a szomszédban lakunk, de ezt már nem hagyhattuk ki. A könyv bemutatóján kisfiam a mesét, én pedig az eredeti kollázs-szerű illusztrációk csodáját élveztem leginkább. Fiús család lévén Kata könyveit eddig nem vásároltuk, nade majd most! Lenkát is rögtön a négyhónapos kislányomnak dedikáltattam, így meg is van az első saját mesekönyve.:-)

Szeretettel ajánlom mindenkinek! (Ráadásul jelenleg a Pagonytól 20% kedvezménnyel rendelhető.)

Találkozás a Mesterrel

Részlet a 2003-mas őszi Sivananda YogaLife jubileumi mellékletéből. Swami Vishnu-devananda visszaemlékezik legelső találkozására Swami Sivanandával:

“Elég furcsa módon hallottam először Sivanandáról. Éppen egy elveszett papírt kerestem a szemétben, mikor találtam egy Sadhana Tattwa-nak nevezett kis papírt. A tanításai olyan egyszerűek és lényegretörőek voltak: ´egy gramm gyakorlat felér egy tonna elmélettel´. Pár nap szabadságot vettem ki a katonaságtól és elmentem megnézni őt. Nyoma sem volt nála vallásos képmutatásnak, nem ült tigrisbőrön, hamuval bedörgölt testtel. Rendkívüli spirituális kisugárzása volt. Amikor másodszorra láttam, Swami Sivananda éppen felém jött a lépcsőn. Nem akartam meghajolni előtte. Fiatal voltam és arrogáns, nem akartam meghajolni senki előtt - Swami, önmegvalósított lélek, vagy akárki - engem nem érdekelt. De hát az volt a hagyomány, hogy meg kellett hajolni egy szent ember előtt. Nem akartam meghajolni előtte. Hogy kikerüljem a helyzetet, elálltam az útjából. A Mester meglátott, és elindult felém. Megkérdezte, ki vagyok és honnan jöttem. Aztán leborult és megérintette a lábaimat!! Az egész testem hevesen remegni kezdett. Egész szívemmel, életemmel és szeretetemmel megtanultam meghajolni minden típusú ember előtt, mindenféle fenntartás nélkül. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével. Nem azt vette figyelembe, hogy én egy hülye fiú vagyok, pedig pont az voltam. Megérintette a szívemet és kitörölte belőlem az egoizmust. Nem tudok semmi másról a világon, ami eltörölte volna belőlem ezt az egoizmust. Ez volt az első leckém, és ha el fogom érni az egymilliomod részét a Mester önzetlenségének, az az ő kegyelme. Megérintette a szívemet, de nem csodákkal, vagy szentségének kimutatásával, hanem teljesen önzetlen természetével.”

Játsszunk egyet!:-)

Nos, mi a közös bennük? Annyit segítségképpen, hogy ezek a kedves népek főként együtt értelmezhetőek, de több szempontból is egészen máshogyan szoktuk meg őket...;-)

(Ha látod, hogy van már megjegyzés, vagyis valószínűleg megfejtés, szerintem ne nézd meg azonnal!)

Legendás kosztümök

Némelyik annyira emblematikus, hogy ha jobban belegondolunk, a ruha is hozzájárult ahhoz, hogy a színésznőt az adott szerepel azonosítjuk: mert rögtön így jut eszünkbe...

Emlékeztek rájuk?:-)

Rózsaszínű ruha és piros szívek, hozzá a búgó hang, ennél nem is kell klasszikusabb. Mindig attól féltem, ahogyan rázta magát, hogy az a lazának tűnő, furfangos mellrész egyszercsak lecsúszik Merylinről...:-)))

Ebből a filmből tucatnyi gyönyörű kosztümöt lehetne felvonultatni (szoktak is), kezdve rögtön a film elején bedobott lányos, apró zöld virágostól kezdve a csíkosujjúig, amihez szerintem a jelenet beállításait úgy találták ki, hogy az a ruhaujj mindenképpen érvényesüljön. De mégis, ez a függönyből varrt zöld bársony szörnyűség a sárga függönyzsinór-rojtokkal mindent visz!:-D

És ha már függönyből varrt ruha, akkor... Ez ugyan nem az, mert azt később a gyerekekre adja, de íme, a filmtörténet talán legelőnytelenebb és egyben legbájosabb rucija!

No és a végére a kedvenc, ami már fokozhatatlanul habos, de Audrey olyan elegáns öniróniával volt képes viselni, hogy ebben is lenyűgöző...

Bónuszként pedig ismét ő - mert van, ami utánozhatatlan. Szerintem így kalapot még nem viselt senki.:-)

Kellemes hétvégét kívánok!:-)

Egy színésznő három arca

A 15 Oscar-jelölésével kétségtelenül az egyik csúcstartó Hollywoodban. Méltán.

Tegnap volt szerencsém a Julie & Julia című filmhez és már az első 10 percben beleszerettem, DVD-n megy a házi gyűjteménybe, amint sikerül megszerezem. Érdekes a sztori és minden szereplő szerethető, de ahhoz kétség nem fér, hogy Meryl Streep figurája és alakítása viszi megint a pálmát. Szerettem őt nagyon már Nőstényördögben és a Jól áll neki a halálban is, ezekben egymáshoz két viszonylag hasonló karaktert alakít: két megöregedni nem akaró, egykor reflektorfényben álló hisztérikát - és ezt mindkétszer nagyon jól csinálja. Az utóbbi években pedig teljesen beért azt, amire ez a nő született. Brillírozik és lubickol minden szerepben.

Az utóbbi 2 évben (de inkább csak 1-1,5 év leforgása alatt) 3 olyan filmben is szerepelt, amelyek neki köszönhetően nem egykönnyen felejthetőek. Nézzétek csak, ennyi arca van egy igazi színésznőnek csupán egyetlen éven belül!