Lehet, hogy ez a 2012-es év csupa újdonságról fog szólni...? Mindenesetre bármit kipróbálok még, ezután is megírom!:-)
Múlt hétvégén például egy csokikészítő tanfolyamon jártam Nagymaroson. Szigorúan felkötött hajjal, smink és illatok nélkül. Már a reggeli odaút is felemelő volt, a Dunakanyar még autópályáról is gyönyörű, aztán Kismaros, Verőce, hangulatos házak és utcácskák... Egy ilyenben búvik meg a csokiműhely is: alul egy aprócska bolt, telis-tele isteni felfedezni való édességgel és hátul felvezet egy lépcső a tulajdonos házaspár személyes birodalmába, a nappalijukba, majd még feljebb egy lépcső-létrán a hálószobájuk, emellett elsurranva pedig még feljebb a lépcsőkön a tetőtérben berendezett csodabirodalom: a csokiműhely. Átöltözés, köténykötés és kézfertőtlenítés után lehetett csak belépni ide, ahol a fő-csokigyártó, Gábor már a csokimasszát kevergette egy nagy fémedényben - már csak ezért a látványért is megérte volna odamenni...:-)
A polcokon láthatóan sokat használt, de tisztán, rendezetten, "hadrendben" álló formák és ezernyi titokzatos eszköz, amelyekről aztán később sorban kiderült, mire valóak. Rita, a pár másik fele, aki orvosból avanzsát csokikészítővé a férje mellett alig néhány éve, mesélt a csokoládé-előkészítés menetéről, kóstoltunk csokoládét a készítés különböző fázisaiból, Gábor pedig mindezt töltött táblás csokik készítésével profin demonstrálta is közben - legalábbis azt a legutolsó állomást, amikor az általunk már felismerhető töltött csokoládé elkészül. Megtudtuk, hogy miért nem lehet kakaóporból és cukorból csokit készíteni vagy hogy mit jelent a temperálás és hogyan kell úgy előkészíteni a csokimasszát otthon (és főleg miből és ezek hol beszerezhetőek), hogy abból igazán finom, mutatós, minőségi édesség készüljön. Nagy titkok tudói lettünk!:-)
Ezek után lent a boltban egy forrócsoki-szünetet tartottunk, lehetett választani, hogy a már amúgy is illatos-fűszeres, sűrű, krémes csokoládét narancsosan, ánizsosan, fahéjasan kérjük-e... Maga az Éden!:-)
Aztán nekiláttunk: kaptunk a műhelyben formákat, amelyek nem az ő készletükből voltak ugyan, hiszen egyrészt azok nagyon értékesek, amatőr kezekben pedig akár egy karcolás esetén is használhatatlanná válhatnak, másrészt alapvető cél volt az is a tanfolyamon, hogy hogyan lehet szinte profi csokit előállítani otthoni körülmények között és eszközökkel. Így volt ott fémdoboz-tető, jégkockatartó, műanyag homokozóformák és egyszer használatos, maradék karácsonyi műanyag formák is - és mind működött! Az alapanyag viszont szerencsénkre ugyanaz volt, amellyel ők is dolgozni szoktak, készítettünk ét- és tejcsokikat is és nem fukarkodtak az ízesítő- és díszítőanyagokkal sem. Többórás lótás-futás és koncentrált, jókedvű alkotás kezdődött a csokimasszás zacskókkal és egyéb alapanyagokkal, zsongott a kis műhely és készültek a gyönyörűségek!:-) Nekem volt egy kis balesetem is: bonbonkészítés közben a tejcsokis zacskóm kiszakadt és ráömlött a jégkockatartóra annak teljes tartalma... Szaladtam a csöpögő formával, hogy jaj, de a higgadt házigazdák derűsen a kezembe nyomtak egy spaknit, hogy hajrá és azzal aztán sikerült megoldani a helyzetet, a bonbonok végülis életben maradtak.:-)
Miután az ember a hűtőbe tette a saját cuccait és türelmetlenül várta a végeredményt, meg lehetett kukkantani a többiek csokijait - túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenkié csodaszépre sikeredett!:-)
Mindenkinek szeretettel ajánlom a
csakcsoki.hu termékeit és tanfolyamát, nagyszerű élményekkel és majd' félkilónyi csodaszép és csodafinom csokival lesz gazdagabb náluk az ember!:-)
(És köszönet Attilának a lelkes és profi fotó-dokumentációért, amelyek közül alig tudtam választani!:-))
